Albánia tüntet – A parlament elmozdítaná az elnököt, erre ő hirtelen felfedezte Orbán Viktort és Soros Györgyöt is

2019. július 17. 19:53 - szerző: Miklós Gábor

Politikai válság van Albániában. A jobbközép ellenzék naponta tart tüntetéseket Tiranában és más városokban, és azt hirdeti, hogy a június 30-i helyhatósági választások érvénytelenek. Ugyanezt állítja az ország elnöke is.

Ilir Meta államfő, egykori szocialista politikus korábban a tüntetésekre hivatkozva megpróbálta elhalasztani a helyhatósági választást, de ezt a parlament elutasította, és alkotmányos eljárást kezdeményezett ellene. Ő ezek után hirtelen felfedezte az események mögött Soros Györgyöt. Sajtóértekezletet tartott, amelyen a budapesti születésű amerikai milliárdost megvádolta az albán demokrácia elleni aknamunkával. Értesüléseit állítólag magától Orbán Viktortól kapta, még 2000 januárjában. Az akkor is kormányfői posztot betöltő magyar politikus máig hatóan hűtötte le az akkoriban még Soros-rajongó Meta lelkesedését, mondván, hogy a filantróp pénzember „nem is olyan jó, és gyakran szervez összeesküvéseket a demokrácia ellen”.

Az államfő fellépése ellenére a kormány megrendezte a választást, amely csekély, 22,97 százalékos részvétellel, de rendben, nagyobb erőszak nélkül le is zajlott. Ezt állapították meg az EBESZ megfigyelői is. Az esemény hitelességét gyengíti, hogy a 61 választási körzet felében az ellenzék nem állított jelöltet. Sok város ellenzéki polgármestere a választás után kijelentette, hogy érvénytelennek tartja, és nem távozik hivatalából.

Parlamenti választások Albániában Edi Rama
Fotó: MTI/EPA/Malton Dibra

A kormányt a tüntetések egyelőre nem rendítik meg. Semmilyen jel nem mutat rá, hogy Edi Rama, a jobbközép ellenzék által korruptnak és arrogánsnak minősített szocialista kormányfő visszavonulásra készülne. A mostani helyzet nem ismeretlen számára. Korábban az ő pártjának hívei folytattak hasonló utcai kampányokat az akkor uralkodó demokraták és erős emberük, Sali Berisha ellen, aki 1991-től 2013-ig volt meghatározó alakja az albán politikának. Akkor is választási csalásokkal vádolták a tüntetők a hatalmon lévőket, azzal, hogy bűnözői körökkel állnak kapcsolatban, illetve hogy maguk is részei a nemzetközi gengszterhálózatoknak.

Albániában a kilencvenes évek eleje óta gyakorlatilag kétpárti rendszer van. A magát jobbközépként meghatározó Demokrata Párt – az Európai Néppárt tagja – és a diktatúra volt állampártjának utóda, a szocialisták váltják egymást a kormányban.

Deklarált céljaikat tekintve a pártokat alig lehet megkülönböztetni. Albániát közösen léptették be a NATO-ba, egyaránt harcosai az EU-integrációnak. Mindkét versengő párt mérsékletet mutatott eddig a balkáni politikában. Tisztában vannak vele ugyanis, hogy milyen rossz hangzása van Délkelet-Európában a „Nagy-Albánia” szóösszetételnek,

és ezért maradnak komoly visszhang nélkül koszovói politikusoknak a két albán állam azonnali egyesítését szorgalmazó felszólításai. A két tábor stabil gyűlölséget táplál egymás ellen, de ez szerencsére mostanában nem rúgja fel a közrendet. Az albánok jól emlékeznek a kilencvenes évek nagy felfordulásaira, különösen a kiterjedt pilótajátékok okozta lázadásra, amely tömeges emigrációt és ennek nyomán külföldi katonai beavatkozást váltott ki.

A kétpárti megoszlás – amely dominálja az albán politikai életet – gyökereit a mély történelemben és az újabb kori eseményekben kereshetjük. Ha megnézzük a legutóbbi, 2017-es parlamenti választások eredményeit mutató térképet, kiderül, hogy a demokraták északon szereztek többséget, míg Albánia déli része főleg a szocialistáké lett. A mai parlamenti patkó leginkább a két fő albán népcsoport, nyelvjárás megoszlását tükrözi. Az észak-albániaiak, ahogy a koszovóiak és az észak-macedóniai albánok is, a gegnek nevezett népcsoport tagjai, míg a déli és görögországi albánok a toszkok. Leegyszerűsítve a demokraták az északiak, a szocialisták a déliek.

Persze sok az átjárás. Általánosságban el lehet mondani, hogy az északiak jobban megőrizték a törzsi, nemzetségi hagyományokat, náluk tartják meg az ősi törzsi jogrendszer szabályait. Ez az úgynevezett Kanun, amelyet a késő középkorban rögzítettek, és a 15. században élt Lekë Dukagjininek tulajdonítanak. Ennek az összetett jogrendszernek része a máig lappangó vérbosszú szokása is. Az északiakat általában konzervatívabbaknak tartják. I. Zog, aki a két háború közötti időszakban Albánia királya volt, északi arisztokrata családból származott, ahogy Berisha, a volt diktátor, Enver Hoxha kardiológusa, a rendszerváltás utáni kor meghatározó jobboldali politikusa is geg. Hoxha maga s vele a kommunista korszak többi vezetői a toszk népcsoporthoz tartoztak.

Az albánok többsége muszlim, míg északon a keresztény kisebbség katolikus, délen pedig görög ortodox. Délen a törzsi viszonyokat a kora újkortól már másféle függési viszonyok váltották fel, kialakultak a városok, a késői oszmán korban létrejött az albán középosztály is. Ez tükröződik a jelenben is. A regionális, törzsi különbségekből, családi hagyományokból eredő politikai megosztottság tény, de vonakodva tárgyalt téma az albánok között. A különböző állami ideológiák az albánok nemzeti egységét hirdetik, miközben nyilvánvaló, hogy a néhány milliós ősi indoeurópai nyelvet beszélő balkáni népet sokféle hagyomány, vallási, helyi elkötelezettség osztja meg.

Annak idején Hoxha minden vallásgyakorlást betiltott, Albániát ateista állammá nyilvánította. Arra hivatkozva zárta be a mecseteket és templomokat, hogy a valláskülönbség megosztotta és egymással szembeállította az albánokat. Csak egy-két kiemelt műemlék templomot, mecsetet hagytak meg. A vallásgyakorlás csak a kilencvenes évek elején indulhatott újra.

A mostani tüntetéssorozatot nehéz lenne valamilyen konkrét okkal magyarázni. A demokrata párt azután indította el a Rama lemondását követelő tüntetéseit, hogy a német Bild bulvárlap nyilvánosságra hozott egy videót, amelyen két szocialista helyi politikus szavazatvásárlásról tárgyal a 2017-es parlamenti választás előtt. A videón szereplők utalnak arra, hogy Rama tud erről. A választások szabálytalanságáról ezen kívül nem volt más bizonyíték, ahogy a miniszterelnöknek a bűnözői körökhöz fűződő kapcsolatáról sem.

Ilyenre azonban sem a Demokrata Párt vezérének, sem híveinek nem volt szükségük. Rama lemondását és idő előtti választásokat követelnek. Közben hozzájuk csatlakozott Meta is. A köztársasági elnök és pártja, a Szocialista Mozgalom az Integrációért, 2013 és 2017 között a szocialisták szövetségese volt. Metát a szocialisták szavazataival választották államfővé. Ám 2017-ben Rama pártja abszolút többséget szerzett, és nem volt szüksége a kisebb szövetségesre.

Az ellenzék bojkottot hirdetett, s ennek köszönhetően az elmúlt hónapokban a parlament képtelen volt új alkotmánybírókat jelölni, megválasztani annak a bizottságnak a tagjait, amely a bírók, ügyészek alkalmasságát ellenőrzi vagy meg is vétózhatja kinevezésüket. Az egyébként is gyatra állapotúnak tartott albán igazságszolgáltatás lehetetlen helyzetbe került. Mivel gyakorlatilag nincs alkotmánybíróság, az elnök és a kormány vitáját nem lehet rendezni. A bíróságok és ügyészségek áldatlan állapota pedig akadályozza a szervezett bűnözés és a korrupció felszámolását.

A nyugati normák szerint működő jogállam bevezetése, elfogadtatása egyébként sem könnyű a Balkánon. Gondoljunk csak arra, hogy majd ötszáz évig a térséget az oszmánok uralták. A 20. század elején lépett ki a térség a premodern korból. Abban a világban a korrupció, azaz a baksis működtette a rendszert. Ráadásul Albánia államként alig százéves, s ebből 45 évig brutális diktatúra volt. A polgári jogrendet az elmúlt évtizedekben kellett volna meghonosítani és elfogadtatni, kiképezni ehhez a megfelelő személyzetet, és felruházni a bírói kart a megfelelő függetlenséggel.

Nem sikerült, nem is sikerülhetett. Az Európai Bizottság ezek után a jogállamiság gyatra állapotával és a korrupcióval indokolta azt, hogy tovább halasztják a csatlakozási tárgyalások megkezdését. Egyes tagállamok mostanában felvetik azt is, hogy el kellene venni, ugyanezen okok miatt, a nemrégiben megadott vízummentességet az albánoktól. Azt hiszem, mindez nem javítja a hangulatot az amúgy nagyon Európa-párti és a csatlakozás iránt elkötelezett albán társadalomban.

Ellenzéki tüntetés Albániában Lulzim Basha
Fotó: MTI/EPA/Malton Dibra

Aligha megalapozatlan a gyanú, hogy a kilencvenes évektől kezdve az albániai klánok intenzíven bekapcsolódtak a nyugat-európai szervezett bűnözés hálózataiba. Pár éve egyes médiumokban hangulatos riportok jelentek meg az indiai kenderültetvényekből élő falvakról és a marihuána- és cigarettacsempész-hálózatokról. 2016-ban még 219 hektár kenderültetvényt észleltek a szakértők, 2018-ban ez 1,9 hektárra zsugorodott. A hatóságok erőt vettek magukon, és felszámolták a hálózatot. Saimir Tahirit, aki 2013 és 2017 között a szocialista kormány belügyminisztere volt, vád alá helyezték. A politikust az olasz hatóságok bűnrészességgel vádolták, miután felszámoltak egy olasz–albán csempészbandát, amelynek vezetői a miniszter unokatestvérei voltak.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy az európai média folyamatosan beszámol a tüntetésekről és a gazdasági gondokról. Mindez ugyanis meggondolásra készteti azokat, akik albániai nyaralásra készültek. A gazdaság számára ez újabb csapás lehet, a turizmus fontos bevételi forrás. Albánia még mindig az utolsó helyek egyikét foglalja el Európa országai között a gazdasági fejlettségi sorrendben. A Világbank szerint 4544 dollár az egy főre jutó GDP. A fejlődés ezzel együtt látványos. Rengeteg az építkezés mindenütt, a városokban és a tengerparton a turisztika, vidéken a külföldön dolgozó albánok hazautalásai lendítik fel az építőipart. A munkanélküliség jelentős, az ifjúsági állástalanságot harmincszázalékosra becsülik. Az ebből fakadó kiábrándultság is növeli a kormányellenes tüntetők táborát.

A jelek szerint az ellenzék, amelyet Lulzim Basha, a fiatal és elszánt, jól képzett politikus vezet, elhatározta, nem hagy nyugtot a kormánypártnak. A szocialistáknak viszont biztos többségük van a parlamentben, Rama miniszterelnök hatalmát nem fenyegeti belső ellenzék sem. S érzékelhetően az ország állapotait odaadóan figyelő Egyesült Államok és az Európai Unió sem készül arra, hogy eleressze a kormányfő kezét.