A hit nem való a politikába – Markus Meckel: Orbán Viktor súlyosan megsérti az alapelveket

2018. július 26. 06:36 - szerző: Heltai András

Az egykori keletnémet ellenzéki, evangélikus lelkész, rövid ideig külügyminiszter, majd húsz évig szociáldemokrata parlamenti képviselő Markus Meckel szerint Istent párthoz kapcsolni, így magunkat fölé helyezni istenkáromlás. Interjúnkban arról is beszél, hogy a magyar miniszterelnök kísérlete Helmut Kohl és Angela Merkel szembeállítására puszta ügyeskedés.

– Ön Magyarország régi barátja, ismerője. Lelkészként mit gondol arról, hogy Budapesten beírják az alkotmányba, hogy ez keresztény ország?

– Annak idején protestáns lelkipásztorként alapítottam pártot, mégpedig nagyon tudatosan szociáldemokratát. Sokszor megkérdezték már, hogy miért nem keresztényt. Azt válaszoltam, hogy teológiai okokból. Egy keresztény pártot fenyegeti a csábítás, hogy politikai célokból kisajátítsa magának a hitet. Nagyon veszélyesnek tartom, ha egy politikát kereszténynek minősítenek. Istent a pártunkhoz kapcsolni, magunkat így Isten fölé helyezni, ez blaszfémia.

– Úgy tűnik, hogy manapság a bajor Keresztényszociális Unió, a CSU is a magyar kormánypárthoz hasonlóan gondolkodik.

Fotó: Wikipédia

– Igen, ez sajnos nem csak magyar betegség. Pár évtizeddel ezelőtt még nem volt szokatlan, hogy a papok a szószékről mondták meg híveiknek, kire szavazzanak a választásokon, ha Jézus tanításait akarják követni. Ez durva visszaélés, ezért utasítom el olyan határozottan a vallásnak politikai célokra való felhasználását. Úgy gondolom, Angela Merkel kancellár, a lelkészlány is jól érzi a veszélyt, amelyről beszéltem. Bizonyos, hogy ő semmiképpen nem akarja a hitet bevinni a politikába.

– Amikor legutóbb Orbán Viktor a keresztény Helmut Kohlt méltatta, azt mondta, hogy „az ő nagy barátja”, a kancellár teremtette meg Németország és Európa egységét.

– Azt a kérdést, hogy valóban olyan közel állt-e Orbán Kohlhoz, amint most állítja, nyitva hagynám. Amögött ugyanis, hogy így beszél róla, elsősorban politikai taktikát látok. Egyszerűen szembe akarja állítani Kohlt az őt rendre bíráló Angela Merkellel. Köztudott, hogy Kohl annak idején azért kényszerült dicstelen lemondásra, mert nem volt hajlandó megnevezni a Kereszténydemokrata Párt, a CDU illegális pénzelőit. Vagyis a barátságot azon alkotmány fölé helyezte, amelynek őre volt. Merkel elutasította ezt a magatartást, és ez alapozta meg politikai pályafutását. A Kohl nevével most fémjelzett „jó Németország” szembeállítása Merkelével, ahonnan Orbánt kritizálják, csak a magyar kormányfő ügyeskedése. Kohlnak elkötelezett európaiként nagy érdemei voltak, de a kép, amelyet magáról mint a német egység megteremtőjéről rajzolt, nem mindenben felel meg a valóságnak. A kaput a német egységhez 1989 közép-európai változásai nyitották meg, köztük az NDK békés forradalma. Az egész egyesülési folyamat hajtóerejét a keletnémetek jelentették, Kohl pedig ügyesen használta ki ezt a tényezőt.

– Orbán arról is beszél, hogy megújítja a kereszténydemokráciát, az egész Európai Néppártot.

– Ebben is arra látok kísérletet, hogy európai szerepet alakítson ki magának, hogy egyfajta hősként jelenjen meg. Törekvésére csak nagy fenntartással tudok tekinteni, hiszen úgy látom, hogy ami Magyarországon történik, az szöges ellentétben áll mindazzal, amit európai jogrendként ismerünk. Az úgynevezett liberális értékekkel, amelyeket valójában egyetemes európai értékekként ismerünk a felvilágosodás óta, a hatalmi ágak megosztásával, a pluralizmussal, a sajtószabadsággal, a civil társadalom szervezeteinek szabad működésével. A lényeg a jog uralma, nem pedig az uralkodás a jog felett. Orbán Viktor mindezeket az alapelveket súlyosan megsérti.

– Legutóbb éppen az úgynevezett Stop Soros! törvénnyel.

– Az ön által említett törvényben a humanista magatartás kriminalizálásáról van szó, mégpedig egy olyan kormány részéről, amely a keresztény értékekről beszél. Szögesen szemben áll a keresztény etikával, ha így bánnak el azokkal, akik segíteni próbálnak bajba jutott embereken. Ezért is olyan fontos a civil szervezetek szerepe, elkötelezettsége. Éppen ettől félnek az olyan autokraták, mint Putyin, Erdogan vagy Orbán. Különösen nagy a félelmük, ha ezek a szervezetek a határokon túllépve is együttműködnek. Az együttműködésnek ezt a szellemét viszont Európa jövője érdekében ébren kell tartanunk.

– Látunk persze elszomorító jelenségeket Németországban is. Nem a menekültek miatt kapott ijesztően sok szavazatot legutóbb a szélsőjobb új pártja?

– A globalizáció összetett kihívásai miatt a lakosságban félelem kapott lábra, és a politikában nem jó tanácsadó a félelem. Igazából azt tudnám felhozni a német kormány és kancellárja ellen, hogy technokrata módon kormányoz, és nem magyarázza el a széles nyilvánosságnak, mit és miért tesz. Ez általában is jellemző Európára. Ha nagy a bizonytalanság, akkor nagy a veszély is, hogy az emberek bedőlnek a kóklereknek, akik egyszerű megoldást ígérnek bonyolult kérdésekre, és világos ellenségképeket mutatnak fel. Az emberek általában félnek az ismeretlentől, és nem látják, hogy az ígért megoldások zsákutcába vezetnek. Nem nehéz elhitetni velük, hogy a másik a felelős, és ezzel elvonni a figyelmet a megoldásra váró problémákról. Jellemző egyébként, hogy Orbán éppen Sorosban látja az ellenség képét. Nem kívánom az ő pénzügyi tevékenységét megítélni, de világszerte elkötelezetten támogatja a nyílt társadalmakat, a liberális értékeket. Mint keresztyén teszem hozzá, hogy Isten is azt akarja, hogy az ember a maga ura legyen, hogy a Teremtőtől kapott képességeivel szabadon élve vállalhassa a felelősséget a saját életéért.

Markus Meckel

A hatvanas években politikai okokból hagyta félbe a középiskolát az NDK-ban. Az evangélikus egyház intézményeiben tanult tovább, a nyolcvanas évektől lelkészként dolgozott. A demokratikus ellenzék szóvivője.

1989-ben a rövid életű demokratikus NDK külügyminisztere, részese az újraegyesítési tárgyalásoknak. Megalakította a keletnémet szociáldemokrata pártot, majd csaknem két évtizedig az SPD képviselője volt a Bundestagban.

– Nem kell-e attól tartanunk, hogy hamarosan a bécsihez hasonló, kereszténydemokratákból és szélsőjobboldaliakból álló kormánnyal kell szembenéznünk Berlinben? És egyáltalán, hová lettek a szociáldemokraták?

– Remélem, az ilyen fejleményeket meg tudjuk akadályozni, és tenni is kívánok érte. A Szociáldemokrata Párt (SPD) mély programválságban van. Gerhard Schröder alatt a neoliberalizmus mellett kötelezték el magukat, miután az európai szociáldemokrata pártok a múlt század második felében kiálltak a gyengébbekért. Senkitől nem vettek el, a többletet elosztották, ez igazságosabb társadalmakhoz vezetett. A globalizáció korában azonban nemigen marad elosztani való többlet, és az SPD ilyen körülmények között eddig nem volt képes új programot alkotni, közösen fellépni társaival Európában. A politika csődje lenne, ha nem kínálnánk konkrét megoldásokat korunk problémáira és nem győznénk meg az embereket arról, hogy azok megoldhatók. Nem kell ehhez erős embert keresni, a nemzetállam téves eszméjét követni. Nyilvánvaló, hogy a globális gondokat nemzeti keretben még a nagyok sem tudják megoldani, a kisebbek pedig végképp csak nemzetközi keretekben képesek erre.

– Úgy tűnik, hogy nincs már meg az annyit emlegetett „különleges viszony” Németország és Magyarország között. Mi lehet a baj?

– Azt hiszem, a különleges viszony változatlanul megvan, csak nem a kormányok, hanem az emberek között. Rengeteg száluk van ezeknek a kapcsolatoknak társadalmainkban, a civil szervezetek között, a kultúrában, a gazdaságban, az egyházak között. Nagy a kölcsönös rokonszenv is, és mindezt egy kormány otromba magatartása sem feledtetheti.