A Breivik-per

Norvégiában talán a Quisling-per óta sem folytattak le olyan tárgyalást, amelyet akkora érdeklődés övezett volna, mint a tömeggyilkos Anders Behring Breivik perét. Mint ismert, Breivik tavaly július 22-én Oslóban a kormányzat épülete előtt pokolgépes merényletet követett el. Ebben a hivatalban található a szocialista norvég miniszterelnök, Jens Stoltenberg irodája is, ő azonban nem tartózkodott az épületben. A robbantás nyolc halálos áldozatot követelt. Breivik ezt követően autóba vágta magát, és elhajtott az Oslótól mintegy 40 kilométerre fekvő Utøya szigetére, ahol rendőregyenruhát öltve, állig felfegyverkezve több mint egy órán keresztül mindenre lőtt, ami mozgott. A mészárlás hatvankilenc halálos áldozatot követelt, akik közül harminchárom tizennyolc év alatti fiatal volt.

Gyűlöletre szeretet

A zömében sűrű erdővel benőtt, kicsi, szív alakú sziget, Utøya a norvég munkáspárt ifjúsági szárnyának egyik fontos bázisa. Több mint fél évszázada nyaranta baloldali fiatalok százainak táborhelye, a párt itt neveli magának az utánpótlást, itt kapnak politikai képzést és ismereteket a 14–18 éves korosztályba tartozók. A Norvég Munkáspártból szinte mindenkit személyes emlékek fűznek a szigethez, itt nevelkedett többek között a jelenlegi kormányfő, Jens Stoltenberg és a korábban többszörösen megválasztott miniszterelnöknő, Gro Harlem Brundtland is.

Az ötmilliós lélekszámú Norvégia alkotmányos monarchia. 1905-ben vált függetlenné Svédországtól, azóta – a második világháborút leszámítva – féltőn óvja parlamentarizmusát és demokráciáját. Az olajban gazdag ország GDP-je egy főre számítva a világon a negyedik, kereskedelmi hajóflottája a hatodik. Gazdaságának hírnevét olyan nagyvállalatok is öregbítik, mint a Statoil vagy a Telenor.

A norvégok 1994-ben másodszorra mondtak népszavazáson nemet az EU-tagságra. Megelégszenek a társkapcsolattal. Az országban szinte alig van munkanélküliség, Norvégia nyitott, felvilágosult és befogadó állam, az egyenjogúságot alapvető értéknek tartó, multikulturális társadalom. Ezért is okozott akkora sokkot az egész országnak a szélsőséges nézeteket valló Breivik tette. „A gyűlöletre szeretettel válaszolunk, a demokráciánkat fenyegető veszélyre még nagyobb nyitottsággal” – állt ki a lakosság elé Stoltenberg miniszterelnök a mészárlást követően.

Éles támadás érte a rendőrséget a lassú reagálásáért. A drámai eseményeket előbb érzékelték a szomszédos szigeteken élők, akik saját hajóikkal siettek Utøyára, menteni az életveszélyben lévő fiatalokat. A sok önkéntes segítő szerepvállalásának és bátorságának köszönhető, hogy nem lett még több áldozat. Egy független bizottság kivizsgálta a rendőrség fellépését, és arra a megállapításra jutott, hogy sorozatos hibákat követtek el, hatékonyabb reakcióval hamarabb megállíthatták volna Breiviket, és kevesebb lehetett volna a halálos áldozatok száma is. Ennek következményeként lemondott Øystein Maeland országos rendőrfőkapitány.

A legnagyobb szörny

A történelmi fontosságú tárgyalás lefolytatásához alapos rostálás után választottak bírákat, nehogy utólag elfogultsággal lehessen vádolni őket. A fekete talárba öltözött, rövid, őszes hajú, fiatal bírónő határozott kézzel vezette a nyolc héten át tartó tárgyalást. Nem volt könnyű dolga: egyfelől Breiviknek joga volt védenie magát, és tanúkat beidéztetni, másfelől a bírónő nem engedhette meg, hogy a tárgyalás cirkusszá fajuljon. „Quisling óta én vagyok a legnagyobb szörny Norvégiában” – mondta a tárgyalóterembe lépve Breivik, miután ökölbe szorított kézzel, hitleri karlendítéssel köszöntötte a bíróságon megjelenteket. Tettét, amelyre évek óta készült, elismerte, ám azt „hazája érdekében” követte el, ezért felmentést kért. Engedélyt kapott saját védőbeszédének felolvasására, amely az internetre is kitett háromezer oldalas manifesztumának rövidített változata volt, és különböző szélsőjobboldali és zavaros eszméket hirdető portálokról összeollózott, iszlám- és bevándorlóellenes teóriákat tartalmazott. Beszélt arról, ahogy a muzulmánok akarják megkaparintani a világot, ahogy a „kultúrmarxista szerkesztőségek” megfojtják a szabad szót. Önmagát a (már nem létező) templomos lovagrend tagjának tekinti. Hatvan perc elteltével, amikor éppen a japán helyzetet kezdte volna elemezni, a bírónő közbevágott, és szelíden megkérdezte: mi köze Japán belpolitikájának Utøya szigetéhez? Mire Breivik zavarba jött, és megértette, ki az, aki irányít – írta beszámolójában Norvégia legnagyobb példányszámú napilapja, a konzervatív liberális Aftonposten.

Drámai tanúvallomások hangzottak el a túlélők részéről. Gyerekek, ifjúsági vezetők mesélték azt a halálfélelemmel teli horrort, amit az a bő egy óra jelentett, míg Breivik válogatás nélkül mészárolt. Volt, aki a mosdóban bújt meg, volt, aki egy nagyobb szikla védelmében bízott, vagy már lelőtt, halott társai mellett feküdt, magát is halottnak tettetve, volt, aki a hideg vízbe vetette magát, és megpróbált elúszni a szomszédos szigetig. A tárgyalás egyik napján egy elkeseredett szülő felgyújtotta magát a bíróság épülete előtt. Norvégiában nem hagyott érintetlenül senkit ez a nyolc hét, olykor még a bírónő is elmorzsolt egy könnycseppet, amint valamelyik szülő a lányának vagy a fiának az elvesztéséről beszélt.

Meghallgatták két pszichiáter szakvéleményét is Breivik elmeállapotáról, s ezek döntő fontosságúak voltak a meghozandó ítélet szempontjából. Norvégiában – mint az európai országokban – nincs halálbüntetés, nincs tényleges életfogytiglani ítélet, maximum 21 év börtönbüntetés szabható ki. A két szakvélemény – nem fogják elhinni – egymásnak homlokegyenest ellentmondott. Az egyik pszichiáter szerint Breivik beszámítható, és tisztában volt tettének súlyával, a másik szerint paranoiás skizofréniában szenved. Börtön vagy pszichiátriai kezelés jár neki? – volt a fő kérdés. Az előbbi esetben a büntetése letöltése után szabadon kell bocsátani, az utóbbiban akár valóban élete végéig bent tarthatják kezelésen. A norvég társadalom nem kiáltott halálbüntetésért, de azt sem szeretné, ha 21 év múlva újra szabadon járhatna közöttük az az ember, aki hetvenhét fiatal életét oltotta ki, és ekkora tragédiát okozott az országnak. Az ügyész pszichiátriai kezelést kért, a védelem börtönbüntetést. Maga Breivik követelte, hogy nyilvánítsák őt beszámíthatónak. Hős akar lenni, a szélsőjobboldal példaképe – tudósított a tárgyaláson elhangzottakról a baloldali Dagsavisen című napilap.

A gyilkos mosolya

Augusztus 24-én, az ítélet napján már korán reggel nagy számban gyülekezett a belföldi és nemzetközi sajtó az oslói bíróság épülete előtt az ítélethirdetésre. Tíz órakor belépett a tárgyalóterembe az öttagú bírói testület, és a pincén át megérkezett Anders Breivik is, majd ökölbe szorított kézzel, a szokásos karlendítéssel köszönt. A bírónő kihirdette a testület egyhangú döntését: Breivik beszámítható. A verdikt: 21 év börtön és elzárás, ami a norvég törvények szerint a kiszabható legsúlyosabb ítélet. (Az „elzárás” kitétel azért fontos, mert ezzel minimum tíz évet le kell töltenie, majd ezt követően ötévenként felülbírálhatják a döntést, és megvizsgálhatják, hogy a terrorista továbbra is veszélyes-e a társadalomra, s ha igen, akár élete végéig börtönben tarthatják.) A 33 éves Breivik elégedett mosollyal fogadta az ítéletet.

S hogy ki vezette a történelminek nevezhető Breivik-pert? Nos, nem más, mint a híres-hírhedt kém, a Szovjetuniónak és Iraknak kémkedő, 1985-ben hazaárulásért elítélt Arne Treholt védőügyvédjének, Andreas Arntzennek a lánya és a Quisling-per bírájának, Sven Arntzennek az unokája: Wenche Elizabeth Arntzen.