Visszavonná a hajléktalanokat elítélők, megbüntetők diplomáját egy volt bíró

2018. október 21. 16:54 - szerző: 168 Óra

Nagy kár, hogy utólag nem lehet visszavonni a diplomáját – jutott a következtetésre Sándor Zsuzsa, miután elemezte a hajléktalanokat sújtó szabálysértési eljárásokat, valamint az alkotmányos és nemzetközi jogi környezetet. A volt bíró blogján „Emberségből elégtelen” címmel nemcsak az elmúlt napok kedélyeit borzoló eljárások emberi, érzelmi oldalát, hanem bizony annak jogi abszurditását is végigvette. 

Sándor Zsuzsa felidézte: „negyedik nekifutásra csak sikerült a Fidesz-parlamentnek megalkotnia a legszemetebb, legembertelenebb, leggyalázatosabb törvényt.” Már 2011-ben is megpróbálták kriminalizálni a legszerencsétlenebb emberek utcán lakását, és már akkor is úgy, hogy szabálysértéssé nyilvánították a hajléktalanságot. Ez akkor azért nem sikerült, mert az Alkotmánybíróság 2012-ben alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette ezt a törvényi rendelkezést. A Fővárosi Önkormányzat hasonló próbálkozását a Kúria meszelte el, majd egy helyi rendeletet ismét az Alkotmánybíróság.

„A Fidesz kapcsolt, és gyorsan rájött arra, mit kell tennie ahhoz, hogy ezeket a „humanista” jogi akadékoskódókat elsöpörje az útból” – fogalmazott a szakember az alaptörvény hetedik módosítását az Alkotmánybíróság kijátszásaként értékelve. Ugyanakkor a legfelsőbb bírói fórumnak, minden kormányzati szándék ellenére nemcsak joga, de alkotmányos lehetősége is lenne arra, hogy elkaszálja az idevágó kormányrendeletet.

A szakember ugyanis emlékeztet arra, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 25. cikkének 1. pontja szerint:

„Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti.”

Az államnak segítenie, nem pedig büntetnie kellene a hajléktalan embereket – ez nemzetközi jogi kötelezettsége

Márpedig büntetőjogi értelmezési keretben: akár bűncselekményről, akár szabálysértésről van szó, annak megvalósulásához az kell, hogy a magatartás „társadalomra veszélyes” legyen. Ha nincs társadalomra veszélyesség, akkor nincs sem bűncselekmény, sem szabálysértés. A kényszerű utcán élés nem társadalomra veszélyes magatartás. Ellenkezőleg: a társadalom (ez esetben az állam) veszélyezteti mindazokat, akiknek nem oldja meg a lakhatását (lásd emberi jogi nyilatkozat.)

A szakember azt is felidézi: szabálysértés miatt az vonható felelősségre, akinek a cselekménye szándékos vagy gondatlan. „Vajon a hajléktalanság, ami egy állapot és nem cselekmény, szándékos vagy gondatlan magatartás lenne? Ez önmagában is képtelenség” – teszi egyértelművé.

De arról sem feledkezik el a jogi szakértő, hogy azt írja a szabálysértési törvény: „életvitelszerű tartózkodásnak tekinthető minden olyan magatartás, amely alapján megállapítható, hogy a közterületen való életvitelszerű tartózkodás a lakó- és tartózkodási hely, valamint egyéb szállásra való visszatérés szándéka nélkül történik.”

„Bizonyítsa már be valaki, hogy a hajléktalan nem szeretne lakni valahol. Már hogyne szeretne, ha lenne rá tisztességes lehetősége.”

Mindezt végigvéve Sándor Zsuzsa arra jutott: „abszurdnak tartom, hogy a bíróságok – ez esetben bírósági titkárok – marasztaló döntéseket hoznak.

Már az egyetemen meg kellett volna bukniuk, ha nem tanulták meg, melyek az alapvető kritériumai annak, hogy egy magatartást szabálysértéssé lehessen nyilvánítani.

Ha már ezek az ifjú titánok maguk nem merik kimondani, hogy az eléjük került szerencsétlenek magatartása nem felel meg a szabálysértés megállapításának törvényi kritériumainak, legalább az eljárás felfüggesztése mellett fordulnának az Alkotmánybírósághoz. Hiszen az Alkotmánybíróság már egyszer alkotmányellenessége miatt megsemmisített egy ugyanilyen törvényt.”

Ezzel a jogi értelmezéssel tökéletes összhangban hívja fel a figyelmet a magyar ügyvédek petíciója: „A hajléktalanság nem bűn és nem szabálysértés. A hajléktalanság a legszörnyűbb helyzetek egyike, amelybe ember kerülhet”. A felhívást Dr. Ésik Sándor ügyvéd indította el, de aláírói folyamatosan gyűlnek: a jogászok bojkottálnák a legkiszolgáltatottabbakkal szembeni, embertelen eljárásokat és pereket.