Verseny a vendégmunkásokért – Akiknek négyszáz órányi túlóra is kevés
Két éve Sarudon a helyiek tojással dobálták meg az ottani szarvasmarhatelepen dolgozó indiaiakat, mert menekültnek nézték őket. Terroristák, terroristák! – kiabáltak a békés állatgondozók után a falusiak. Az esetet a közelmúltban a Bloomberg hírügynökség riportja idézte fel a helyi polgármester nyilatkozatával együtt, amely szerint az indiaiakat újból és újból azzal vádolták meg, hogy mérget tesznek a tejbe. A kedélyek azóta lenyugodtak, ám az idei őszön a Magyar Fajtatiszta Sertést Tenyésztők Egyesületének elnöke állt elő azzal a kombinációval, hogy a sertéspestist a Romániából és Ukrajnából érkező vendégmunkások terjesztik, mert fertőzött élelmiszert hurcolnak be. Ez a hír szerencsére csak egyetlen napig élt, az viszont a médián túl és kormánypropagandán innen egyre nyilvánvalóbb, hogy a magyar gazdaság kulcságazatai leállhatnak a külföldi munkaerő nélkül. Ez pedig itthon eddig szokatlan jelenségekkel járhat együtt: november elején például a budapesti Váci úton mexikói építőmunkások vonultak fel hazájuk zászlaja alatt, munkakörülményeik ellen tiltakozva.
A kormány tehát titkolja a vendégmunkások számát, miközben jelentős erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy minél többen jöjjenek. Az idei évben a Gazdaságvédelmi Akcióterv égisze alatt kibővítették a programot, amelynek keretében az állam eddig már tízmilliárd forintot költött munkásszállások építésére. Most újabb ötmilliárdnyi közpénzt mozgósítottak ugyanerre a célra, önkormányzatok mellett már vállalkozások is pályázhatnak. Azokban az országrészekben, ahol a legnagyobb a munkaerőhiány, akár a beruházás 50 százalékát is állja a költségvetés. Sőt ha kisvállalkozás alakít ki munkásszállást, további 20 százalékot kaphat, így az állami támogatás mértéke akár 70 százalék is lehet. Közben a kormány félmilliárdot szánt olyan munkaerő-toborzási programra, amelynek hatására 5000 új munkás érkezett Ukrajnából. A pénzügyminiszter pedig közleményben tudatta, hogy a tavalyi 109-ről 128-ra emelte azoknak a foglalkozásoknak a számát, amelyekben az EU-n kívülről érkező munkavállalókat külön engedély nélkül lehet alkalmazni.
A számok ellentmondásosak. Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (OIF) november elején közreadott adatgyűjtése szerint 43 881 ukrán rendelkezik munkavállalási célú tartózkodási engedéllyel. Szerb állampolgároknak 6199 engedélyt adtak ki, míg kínaiaknak 2965-öt, vietnámiaknak 2778-at. A hvg.hu ugyanakkor közölte az AFP hírügynökség értesülését, amely szerint csak idén összesen 75 ezer engedély kiadása várható. Az unión kívülről érkező külföldiek közé számít a 19 838 letelepedési kötvényes is, akiknek beutazása busás hasznot hozott a közvetítőknek, ugyanakkor az adófizető állampolgár terheit növeli pénzük kamatos visszafizetése. Az Eurostat az OIF adatsorától különböző számokat közölt a tartózkodási engedélyekről. Szerintük 2014 óta, amikor 40 085 engedélyt adtak ki, a számok folyamatosan emelkedtek, és 2017-ben már 117 026-an érkeztek unión kívüli országból, hogy hosszabb-rövidebb ideig nálunk éljenek. Az adatsor 2017-tel zárul, ám addig összesen már 257 393 személyről szól. A szakértői konszenzus mindenesetre az, hogy jelenleg nagyjából 75 000 vendégmunkás dolgozik nálunk, ám számuk napról napra növekszik, és valójában legalább 200-250 000-re lenne szükség.
„A képzett külföldi munkaerő kontrollált bevonása nélkül már rövidebb távon is megoldhatatlan problémát okozna számos területen a munkaerőhiány. Ha pedig egy vállalat hosszú távon is képtelen megoldani a problémát, akár úgy is dönthet, hogy átszervezi, más országba telepíti termelését. Ilyen szempontból a vendégmunkások emelkedő száma – átmeneti megoldásként – előnyös a magyar munkavállalók számára” – így írt a közelmúltban kiadott nyilatkozatában a Prohuman, az ország legjelentősebb, munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó HR-vállalata. A cég nemcsak a toborzásban vesz részt, hanem segít a munkába állításban, az adminisztrációban is, ha a megrendelő úgy akarja, akár szállást szerez, tolmácsolást biztosít, sőt 24 órás helpdesket is működtet.
A nyilatkozatból kiderül, hogy a KSH adatai szerint az elmúlt évben történelmi rekordot ért el a betöltetlen álláshelyek száma: 87 665 munkahelyre nem találtak embert a munkaadók, vannak olyan területei az országnak, ahol ma már szinte teljes a foglalkoztatottság. Ilyen Győr, Székesfehérvár, Tatabánya, Veszprém régiója, valamint Miskolc és Kecskemét környéke.
Juhász Csongor, a cég ügyvezetője a 168 Órának adott interjúban elmondta, hogy a vendégmunkások döntő többségének esetében fel sem merül a magyar társadalomba való hosszú távú integráció igénye. Általában másfél-két évre jönnek, gyakran azért, hogy felhalmozódott adósságaikat kifizessék. A cégek a külföldről érkező, többségében ukrán munkavállalóknak azért is örülnek, mert ők általában szívesen vállalnak túlórát. A pénz számukra fontos, a család az esetek többségében távol van, tehát érdekeltek abban, hogy pluszfeladatokat vállaljanak. Amikor a túlórakeret kimerül, gyakran a mezőgazdaságban vagy akár a szállásadóknál végzik el az adódó feladatokat.
Az elmúlt év figyelemre méltó változása azonban, hogy a munkaadók ma már nem kötik ki, hogy csak egyedülállókat hajlandók fogadni, sőt egyre szívesebben alkalmaznak párokat, élettársakat. A tapasztalatok szerint könnyebben megy a beilleszkedésük, kisebb a lemorzsolódásuk. A munkahelyek a nagy fizikai erőt nem igénylő betanított munkakörökre, csomagolásra, logisztikai munkára szívesen alkalmaznak nőket is. Már jelentős ukrán kolónia él Magyarországon, és a jó tapasztalat híre visszaért Ukrajnába is, tehát egyre többen jelentkeznek családostul.
A Prohuman vezetője arra is emlékeztet, hogy Németország várhatóan a jövő év elejétől megnyitja munkaerőpiacát az ukránok előtt, így a magasabb bérígéretek miatt a magyarországi lehetőségek várhatóan háttérbe szorulnak. Gondoskodni kellene B tervről. Juhász Csongor szerint kívánatos lenne az eddig csak a szomszédos országokra, Ukrajna mellett Szerbiára érvényes könnyített eljárási rendet kiterjeszteni más országokra is. Úgy véli, hogy érdemes volna könnyített eljárást alkalmazni a Fülöp-szigetekről érkezők és a vietnámiak esetében. A filippínók keményen dogozó emberek, többségük jól beszél angolul, ami megkönnyíti velük a kommunikációt. A Vietnámból érkezők a tapasztalatok szerint szintén nagyon szorgalmasak, igyekvők, és lojálisak a munkaadóik iránt.
Éles munkaügyi konfliktusok kereszttüzébe a magyarországi vendégmunkások eddig csak a Hankook rácalmási gyárában kerültek, ahol mintegy háromszáz ukrán és száz mongol munkavállaló dolgozik. Márciusban itt komoly sztrájk volt, amelyben nemegy ukrán vendégmunkás is részt vett, hiszen a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (VDSZ) őket is sikerült beszerveznie. A mongolok megnyerését a közös ügynek alighanem a nyelvi korlátok is akadályozták, ők engedelmeskedtek a szabatosnak aligha tekinthető „Mongol works!” felszólításnak, és mindnyájan felvették a munkát.
A VDSZ napokban újraválasztott elnöke, Székely Tamás a 168 Órának nyilatkozva hitet tett amellett, hogy a szakmai érdekképviseletek álljanak ki a külföldi munkavállalók mellett, akiknek ugyanolyan jogokat kell élvezniük, mint a magyaroknak. Elégedettségük egyébként közös érdek, mert a képzett vendégmunkások gyakran továbbállnak, amikor megkapják magyar tartózkodási engedélyüket, amely az unió egész területén kinyitja előttük a határokat. A cégek mostanában határozott időre szóló szerződésekkel próbálják elejét venni annak, hogy csak ugródeszkául szolgáljanak a Nyugat felé. A szakszervezeti vezető is megerősítette, hogy a vendégmunkások jellemzően sokkal többet dolgoznak, mint a magyarok. Minden túlmunkát elvállalnak – szinte számukra találták ki az évi 400 órás munkaidőkeretet. Igaz, a nyelvtudás és a kapcsolatok hiánya miatt sokan a munka, az ital és az alvás ciklusait váltogatják.
A VDSZ elnökének információi szerint heti-kétheti gyakorisággal az ukránok sem tudnak hazajárni, hazájuk hiába szomszédos Magyarországgal. Manapság elsősorban a keleti, orosz megszállás alatt álló országrészekből érkeznek a vendégmunkások. Mint Székely Tamás meséli, érdekes jelenség, hogy minél távolabbról jönnek a munkavállalók, annál kevesebb pénzt utalnak haza – tehát annál több forgalmi adót fizetnek be Magyarországon. A szakszervezeti vezető megítélése szerint ördögi kör, hogy a kormány azokat a befektetőket preferálja, akiknek elsősorban olcsó, alacsony képzettségű munkaerőre van szükségük. Az összeszerelő tevékenységre egyre kevésbé vállalkoznak magyarok, tehát egyre több vendégmunkásra lesz szükség. A magasabb képzettségűek ha máshonnan nem, az internetről tudják, hogy nálunk intenzív migránsellenes hangulatkeltés folyik – vonakodva jönnek és nem is szívesen maradnak.
A vendégmunkások helyzetével kapcsolatban tudományos felmérést a közelmúltban Meszmann T. Tibor, a közép-európai munkaügyi kapcsolatokat kutató pozsonyi CELSI munkatársa végzett.
A munkásszállókon folytatott terepmunka azt bizonyította, hogy a Magyarországon dolgozó külföldiek legnagyobb gondja a tájékoztatási csatornák szűkössége, az érdekvédelem hiánya, s ehhez társul a bizonytalanság érzése. Ez abból következik, hogy a munkahelyeken gyakran érzékeltetik velük, hogy különböznek a többiektől, másodrendűnek tartják őket.
A kutató szerint kölcsönös érdek, hogy a vendégmunkásokat még érkezésük előtt pontosan tájékoztassák a munkavállalás legfontosabb körülményeiről, így a várható bérről, munkaidőről, életkörülményekről. Létre kellene hozni azokat az intézményeket, jogpontokat, amelyekhez problémáikkal fordulhatnak, és gondoskodni kellene az elemi szintű integráció alapvető feltételéről, a nyelvoktatásról is.
A szociológus felhívja a figyelmet arra is, hogy a munkaerőért ma már a térségben is erős nemzetközi verseny van, így mind a termelés, mind a társadalmi reprodukció szempontjából legértékesebb embereket a munkahelyek és közösségek csak elvétve tudják integrálni. A magyar foglalkoztatáspolitika – ahogyan ez a rendszerváltás óta mindig is jellemző volt – ma is csak rövid távú érdekeket szolgál.
Hozzátehetjük: most éppen olyan hatalmi érdekeket, amelyek azt diktálják, hogy az indulatkeltés legyen fontosabb, mint a józan tervezés.
