Van kiút a mélyszegénységből – Néhány magyar üzletember hadat üzent a nyomornak, az idő őket igazolta

2019. május 31. 14:36 - szerző: Ónody-Molnár Dóra

Dacoltak a különféle kormányok által eléjük állított akadályokkal, adaptálták és a magyarországi viszonyokra szabták a híres Yunus-féle Grameen-programot, amelynek keretében mikrohiteleket nyújtanak szegény emberek vállalkozásaihoz.

Harminc órája nem aludtam, diónyi jég esett, éppen a fátyolfóliát vettük le az uborka fölül, amikor jött a vihar – így szabadkozott Bozsányi László, azaz Béka, ahogy mindenki szólítja. A szatmárcsekei férfi a Kiútprogram tíz éves, csütörtökön rendezett születésnapi konferenciáján beszél arról, hogyan is lett vállalkozó.

Béka hét éve vágott bele az uborkázásba. Azért ebbe, mert az elmúlt években a konzervipari célú uborkatermesztés vált a Kiútprogram fő projektjévé, de azért is, mert Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az uborkatermesztésnek évtizedes hagyományai vannak.

Bozsányi László
Fotó: Kiútprogram Közhasznú Nonprofit Zrt. Facebook-oldala

– Rettenetes körülmények között éltünk. Szégyelltem. A szüleink házában annyira nem volt helyünk, hogy a gyerekekkel együtt a földön aludtunk. Csak azt tudtuk, hogy meg kell az életünket valahogyan változtatni – meséli. A Kiútprogram mikrohitelének köszönhetően vágott bele a saját vállalkozásba. Két év múlva már annyit termelt neki az uborka, hogy ki tudott költözni a cigánytelepről,s kétmillió forintért vett egy saját házat, olyat, amelybe be van kötve a villany, a víz.

Béka onnan tudta meg, hogy egyáltalán létezik ez a lehetőség, hogy egy csapatban focizott a Kiútprogram egyik terepmunkásával, a nem roma származású Volkán Rolanddal. Volkán Roland származásának mindössze azért van jelentősége, mert az oktatási szegregáció miatt roma-nem roma találkozások egyre ritkábban jönnek létre az országban. Pedig az ilyen találkozásokban informális kapcsolatok, barátságok lehetősége rejlik, és ez olyan tőke, amely egy egész életen át elkísérheti és segítheti az embert. Béka tehát a helyi focicsapat integratív működésének köszönhetően ismerte meg Rolandot, s így hozzájutott élete első vállalkozói hiteléhez. Eleinte 1600 méter uborkát (a méter jelzi az uborkatermelés volumenét – a szerk.) termesztett – a méter az uborkatermelés volumenét jelzi. Szorgalmának és munkaszervezési tehetségének köszönhetően azonban mára kinőtte a mikrovállalkozás kereteit: idén Komárral, a volt helyi boltossal, aki szintén nem roma, közösen vállaltak tízezer folyóméternyi uborkát. Ekkora területet már nem önerőből művel, hanem 15-20 falubelinek kínál idénymunkát.

Fotó: Kiútprogram Közhasznú Nonprofit Zrt. Facebook-oldala

A Kiútprogram tíz évvel ezelőtt indult. 2009-ben három sikeres üzletember, Felcsuti Péter, Ujlaky András és Polgár András elhatározta, hogy elindít egy a mélyszegénységben élőket célzó mikrohitelezési programot, a bangladesi Grameenhez (lásd keretes írásunkat) hasonló banki szolgáltatásokkal. Az üzletembereket régóta összefűzte a roma közösségek támogatásának közös ügye. Így indult el 2009-ben a Kiútprogram Közhasznú Nonprofit Zrt. Az alapításhoz a pénz döntő részét a Polgár Alapítvány és magánszemélyként a fő alapítók adták össze. Kisebb összegekkel színészek, rendezők, újságírók és több roma közéleti személyiség is beszállt. A kezdeményezés célja azóta is, hogy jobb élethez segítsen olyan, mélyszegénységben élő embereket, akik önerőből nem tudnának talpra állni. Ám ennél még több is ez a program. Hiszen a hitelek felvételével a sorsukat a saját kezükbe vevő emberek azt is bizonyítják, hogy képesek vállalkozóvá válni, jövedelmet termelni, hasznos tagjává válni a társadalomnak. A Kiútprogram tehát roma emancipációs program is egyben: miközben pozitív hatással van az ország gazdaságára, erősíti a romák önbecsülését és társadalmi elfogadottságukat egyaránt.

Felcsuti Péter
Fotó: Kovalovszky Dániel

– Apám bántott bennünket, nem volt cipőnk se iskolába járni – Béka felesége, Johanna veszi át a szót. Elmondja, hogy ők már előteremtik a gyerekeiknek mindazt, ami az iskolába járáshoz szükséges. Amanda, a nagyobbik gyerek a közeli kisvárosban tanul, nemsokára érettségizik, rendőrnek készül.

– Egyik nap elém állt, és megkérdezte tőlem, „büszke leszel rám, ha rendőr leszek?”. Azt válaszoltam neki, hogy rajtam nem fog múlni – mondja Johanna, és ezzel lényegében össze is foglalta, mi a Kiútprogram lényege. Ez nem csak egy foglalkoztatási program a sok közül: a családok a vállalkozóvá válással, egzisztenciájuk megszilárdulásával függetlenednek az önkormányzati hatalmasságoktól, alávetett helyzetüket lassan hátrahagyják. És ebben a folyamatban az egyik legfontosabb mozzanat, hogy a gyerekeiknek minőségibb oktatást tudnak biztosítani, mint amilyenben nekik volt részük. A vállalkozóvá válás így nyitja meg a társadalmi mobilitás útjait.

Fotó: Kiútprogram Közhasznú Nonprofit Zrt. Facebook-oldala

– Sok-sok éve, Brüsszelben, amikor a kísérleti szakasz záróakkordjaként egy konferencián dicsértem a Kiútprogramot, arra vártunk, hogy a jó ügy meggyőzi a döntéshozókat – meséli az egyik alapító, Polgár András. Azért Brüsszelben, mert a kísérleti program első, 2010 é 2012 közötti szakaszát az Európai Unió finanszírozta, 1,425 millió eurót adott e célra. A szociális mikrohitelezéshez a banki hátteret a Raiffeisen Bank adta. Erről az időszakról Polgár András némi keserűséggel a hangjában beszél. A kísérleti szakasz sok akadályba ütközött, a jó szándékú civil kezdeményezéseknek, mint amilyen a Kiút is, nehéz a terep, ha egyszerre hiányzik a befogadó társadalmi közeg és az erre fogékony kormányzat. Mára a munkatársaik eljutottak oda, hogy a kormánytól semmit nem várnak, holott e programnak legalábbis világítótoronyként kellene jeleznie az utat a társadalompolitikát alakító kormányzati döntéshozóknak. Ha az állam meglátná a lehetőséget a Kiútprogram modelljében és a tíz éve összegyűlt tapasztalatokban, akkor az valódi eszköz lenne az oly sokat hangoztatott „szegénység és kirekesztettség elleni harcban”. Csakhogy a kormány semmilyen érdeklődést nem mutat, így a Kiút megmarad kicsi, „egzotikus”, civil kezdeményezésnek, ami helyi sikereket ér el csupán. Ezek a sikerek azonban az egyes családok számára – ahogy azt Béka példája is mutatja - felbecsülhetetlen értékűek.

A Kiútprogramot az alapítása óta folyamatos önreflexió és tanulás jellemzi, a modell az évek során többször is módosult. Erről Molnár György közgazdász, a Kiútprogram igazgatóságának tagja beszél, aki elmondja:  még a program nevét is megváltoztatták, hiszen eredetileg Reménypénztárnak hívták volna. Aztán az induláskor nem várt jogszabályi és bürokratikus kihívásokkal szembesültek, s ezek komoly akadályt jelentenek a szegény embereknek abban, hogy leszakadhassanak a közmunkáról és adófizető, önfoglalkoztató vállalkozókká váljanak. Egy másik akadály az úgynevezett Startkártya volt. Ez járulékkedvezményt jelentett annak a vállalkozásnak, aki olyasvalakit vett fel, aki korábban tartós munkanélküliként élt. Ez a kedvezmény azonban nem járt akkor, ha a tartós munkanélküli  önfoglalkoztatóként vállalkozást alapított. Pedig nagyon fontos lett volna, hogy a kormány ezt a járulékkedvezményt kiterjessze az addig segélyekből, közmunkából élő, önfoglalkoztató szegényekre. De nem tette meg.

– Három kormánnyal sem sikerült megoldani ezt a problémát, majd aztán megszűnt a Startkártya – teszi hozzá Molnár György. A nehézségek ellenére azonban az első szakaszban 138 ügyfele volt a Kiútprogramnak, és a vállalkozások 60 százaléka sikeres lett.

A Grameen

Az alapítóknak példát jelentett az eredeti modell, amely Muhammad Yunus Nobel-díjas indiai közgazdász nevéhez köthető: a Grameenben kis összegű hiteleket kapnak a mélyszegénységben élők, akik máskülönben soha nem juthatnának kölcsönhöz, mert a hagyományos bankok a túl nagy kockázat miatt szóba sem állnak velük. A pénz kihelyezésének szigorú feltételei vannak: a résztvevők ötfős csoportokban működnek, ahol minden tag más és más vállalkozást működtet, azonban egymás sikeréért kölcsönösen felelnek. Az első körben a csoportból csak egy-két tag kap hitelt, és a többiek csak akkor jutnak a saját hitelükhöz, ha az elsők elkezdenek törleszteni. A törlesztés is eltér a hagyományos bankok rendjétől: a Grameen-féle mikrokölcsönöket hetente kell törleszteni, amit erősen ösztönöz a többiekért vállalt felelősséggel járó csoportnyomás. A hitelnek más feltételei is vannak: életmódszabályoknak kell a résztvevőknek megfelelniük. Ilyen például a „nem fogadok el uzsorakölcsönt” vagy a „járatom a gyerekemet iskolába, óvodába”. A modell nemcsak a szegénységből, hanem az ezzel kéz a kézben járó alávetettségből is kiutat jelent. A bangladesi tapasztalatok azt mutatják, hogy a mikrohitelezésből egzisztenciát teremtők gyerekei már tanultabbak, mint szüleik, nagy cégek alkalmazottaiként kikerültek abból a szegénységből, amibe beleszülettek. A Grameen egyik sajátossága, hogy kizárólag nőknek hitelez. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják Bangladesben és Indiában, hogy a mikrovállalkozások sikeresebbek, ha azokat nők működtetik. A Kiútprogramban ezt a csak nőket célzó mikrohitelezést elvetették. Hamar kiderült ugyanis, hogy az európai, magyarországi sajátosságok miatta a csak asszonyokból álló önsegítő csoportok nem tudnak sikeresek lenni. / Ó. M. D.

A tapasztalatok alapján módosítottak a hitelek kihelyezésén is, s e ponton szakítottak a Grameen-modellel. Az ugyanis Magyarországon – szemben Indiával – nem működött, hogy a hitelprogramban résztvevők csoportokba szerveződve erősítsék egymást. Ez inkább olyan súlyt helyezett rájuk, amely egyfajta bizalomvesztéshez vezetett. Az első szakasz mérlege szerint 1 forint hitelre 6 forint költség jutott, ami leginkább a terepmunkások bérét tette ki.

Csakhogy ez az egész program nem a hitelről szól. A hitel csupán annak az eszköze – ahogy azt Felcsuti Péter egy korábbi interjúban megfogalmazta –, hogy„olyan embereket is el lehessen érni és segíteni, akik a piacgazdaságban csak fogyasztóként vesznek részt, de termelőként nem”.

– A projekt üzleti szempontból veszteséges, de nem vártunk nyereséget. A nyereség társadalmi nyereség – teszi hozzá Molnár György, és ezt nem csak ő állítja. A program társadalmi és gazdasági integrációt elősegítő hatását a Világbank és az Európai Unió is elismerte.

Fotó: Kiútprogram Közhasznú Nonprofit Zrt. Facebook-oldala

Míg a korábbi szakaszban bármilyen vállalkozáshoz igényelhető volt a mikrohitel, ma már – a 2012 után induló második szakaszban – csak az uborkázás fut. 2013 és 2018 között tartósan évi 80-100 ügyfele van a programnak, ami – a terepmunkások, az uborkázáshoz szükséges szaktanácsadók bérével együtt – évi 50 millió forintba kerül.

2018-tól új elemmel bővült a kezdeményezés: elindult egy munkaerőpiaci beilleszkedést segítő program is. Az ötlet onnan eredeztethető, hogy az uborkázás csak szezonális megélhetést biztosít, az emberek telente munka nélkül maradnak. A programban – a környező gyárak HR-gyakorlatát alapul véve – a részvevők felkészülnek a tesztírásra, a munkainterjúra, és önéletrajzot írnak. Ezzel pedig önbizalmat építenek.

– Az egyik legnagyobb dilemma az volt, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a szabadság és paternalizmus között. Hogyan lehet úgy segíteni az embereknek, hogy ne mi döntsünk helyettük? – mondja Felcsuti Péter a programot kísérő dilemmákról. Ez a megközelítés igen ritka ma, Magyarországon: az egyházak és a civilek döntő többsége sem tud szabadulni a paternalista beszéd- és látásmódtól, s ez a  programjaikon is átszűrődik. A kormány pedig nem csak paternalista, hanem egyenesen törekszik a kiszolgáltatott helyzet konzerválására, a helyi hatalmi viszonyok bebetonozására. Ilyen körülmények között csak abban bízhatunk, hogy az ilyen programok, mint a Kiút, a sikeres vállalkozóikon keresztül szemléletváltás hoznak.