Vakondvadászat – Kövér László kormányokon átívelően rálát a titkosszolgálatokra
„A pártalkuk jóvoltából immáron tíz éve a Fidesz dominál a titkosszolgálatok szervezeteiben, éppen ezért ez a per sem szól másról, mint kizárólag a politikáról.” Így összegezte kérdésünkre egy volt magas beosztású nemzetbiztonsági szakember – aki nem szereplője az ügynek – az úgynevezett kémper lezárását.
Mint ismert, a Legfőbb Ügyészség által kezdeményezett felülvizsgálati eljárásban a múlt héten a Kúria kimondta, hogy sem Galambos Lajos (2004 és 2007 között a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója), sem Szilvásy György (volt titkosszolgálatokat felügyelő miniszter), sem P. László (Galambos ismerőse, a Zömök Kft. tulajdonosa, az Eclipse Zrt. egyik alapítója), sem Laborc Sándor (2007 és 2009 között a NBH főigazgatója) nem követett el bűncselekményt. Vagyis – ahogy korábban a Kaposvári Törvényszék katonai tanácsa, majd a Fővárosi Ítélőtábla is – felmentették őket a kémkedés vádja alól.
A vádhatóság az alábbi közleménnyel reagált a végső ítéletre: „Magyarország Ügyészsége tudomásul veszi a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott döntését az úgynevezett kémügyben. A közvélemény hiteles tájékoztatása érdekében ugyanakkor célszerűnek tartaná az ország biztonságát nem érintő, minősített ügyiratok titkosságának a feloldását és azok tartalmának nyilvánosság elé tárását. A Kúria határozatának írásba foglalását követően az ügyészség haladéktalanul megteszi az erre vonatkozó kezdeményezését.”
Az ügyészség közleménye a Kúria döntésének tükrében abszurd, mivel a bírói tanács azt mondta ki végérvényesen, hogy – a váddal ellentétben – a vádlottak „idegen hatalom vagy idegen szervezet részére a Magyar Köztársaság ellen hírszerző tevékenységet” nem végeztek, cselekedetük nem volt szándékos, bűncselekményt nem követtek el, vagyis az ügyiratok egészét nyilvánosságra lehetne hozni, hiszen azzal nem veszélyeztetnék az ország biztonságát.
Kövér László távozik a nemzetbiztonsági bizottság üléséről 2007-beA 2041-ig titkosított ügy eddig nyilvánosságra került részének lényege, hogy 2007-ben Galambos Lajos akkori NBH-főigazgató külsős poligráfos vizsgálatot rendelt meg a hivatal középvezetőinek átvilágítására. Mégpedig azért, mert a beléjük vetett bizalma ekkorra végképp megrendült, amit az is tetézett, hogy a szolgálat mentálhigiénés szakcsoportjának felmérései és a saját benyomásai ellentmondók voltak az érintett alkalmazottakkal kapcsolatban. Ebben segített neki a másodrendű vádlott, P. László, a ma már felszámolás alatt álló Zömök Biztonságtechnikai Kft. tulajdonosa, akinek voltak ilyen jellegű orosz kapcsolatai.
A külföldiek által végzett poligráfos vizsgálatok kapcsán a bíróság fontosnak tartotta kiemelni, hogy azok névtelenül zajlottak, vagyis az eljárás során nem tudták az analizált személy nevét és beosztását – ellentétben a budapesti FBI Akadémián, a hazai fegyveres testületek tagjain végzett hasonló átvilágításokkal –, továbbá a külsős szakemberek nem csatlakoztak rá a hivatal számítógépes rendszerére.
Álreform
2010-ben a Nemzetbiztonsági Hivatalt Alkotmányvédelmi Hivatallá (AH) keresztelték át, és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatokkal (NBSZ) együtt Pintér Sándor irányítása alá került. Az összevonás hatásait élesen bírálta Hetesy Zsolt 2011-ben megvédett doktori értekezésében, amely szerint az nem a nemzetbiztonsági és a bűnüldözési tevékenység összehangolására, hanem a belügyminiszteri irányítás kiépítésére koncentrált, így az AH és az NBSZ elvesztette a belső, bűnmegelőzési, valamint terrorellenes hatáskörét, és megkezdődött a két hivatal rendészeti irányba tolása. Erre a legszemléletesebb példa, hogy a szolgálatok addigi katonai tábornoki egyenruháját felváltotta a sötétkék rendőrségi egyenruha – így Hetesy, és hozzáteszi: a rendészesítés a végtelenségig nem folytatható, a módosítások feszültséget okoznak a két szolgálatra továbbra is vonatkozó nemzetbiztonsági törvényben maradó alapelvek és az új irányok között. Mivel az intézkedések nem átfogók és nem egy nemzetbiztonsági szempontból átgondolt koncepció részeként történnek, nem nevezhetők reformnak sem.
Galambos akciójáról tudott a munkáltatója, Szilvásy György, aki valószínűleg ezért került az eljárásba. Holott épp ő volt az, aki paktumot kötött a fideszes Kövér Lászlóval azért, hogy a nemzetvédelem érdekében a titkosszolgálatoknak meglegyen a kétharmados parlamenti támogatottságuk. Megvádolása ennek fényében politikai arculcsapásként érhette. Szilvásy nem kívánt nyilatkozni a 168 Órának az ügyről. Laborc Sándor megvádolásának oka pedig végképp talány, hiszen Galambos akciójában nem vett részt, arról csak hivatalból, Galambos leváltása után értesült, és a tisztánlátás érdekében épp ő rendelt el vizsgálatot az ügyben. A kémperben való megvádolása tehát minden bizonnyal politikai természetű, amihez hozzájárulhatott az is, hogy főigazgatóként erőteljes szakmai átszervezésbe kezdett, ami miatt az akkori ellenzék, vagyis a Fidesz folyamatosan támadta.
De vajon miért szakadt el a cérna Galambos Lajosnál, hogy még egy független hazai poligráfos szakértői csapat sem volt számára elég megbízható? Ennek megértéséhez – mivel ez az ítélet nyilvános részéből nem derül ki – vissza kell utaznunk az időben 1998 májusáig, az első Orbán-kormány megalakulásáig, amikor Kövér László lett a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter. Annak az évnek az augusztusában már folyamatosan hívták a központba a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatok (NBSZ) vidéki régióvezetőit, hogy írjanak alá egy olyan nyilatkozatot, amely szerint korábban, vagyis a Horn-kormány alatt fideszes politikusokat figyeltek meg. Aztán szeptemberben egy összvezetői értekezleten Kövér László tájékoztatóját is meghallgatták az érintettek, akkor a miniszter kijelentette: elégedett a nemzetbiztonság munkájával. Kérdésre elmondta, nem terveznek sem átszervezést, sem az állományt érintő változtatásokat, majd azt kérte, ezt az üzenetét továbbítsák a beosztottaiknak. Ehhez képest néhány héttel később számos vezetőt mentettek fel azonnali hatállyal, többük ellen eljárást indítottak gazdasági bűncselekmények, valamint hivatali visszaélés bűntette miatt. Ezek évekkel később eredménytelenül zárultak.
1998. november 1-jei hatállyal felmentették Vidus Tibort, az NBH főigazgatóját, valamint Hevesi Tóth Ferencet, az NBSZ főigazgatóját. 1999. február 4-én pedig minden régióvezetőt és megyei osztályvezetőt Budapestre rendeltek, és közölték velük: átszervezést hajtanak végre, ezért az állomány összes tagjának beosztása azonnali hatállyal megszűnik, az új kinevezésekről később döntenek. Több, ötven év feletti tisztnek felajánlották a békés menekülés lehetőségét, a nyugdíjazást. Az új állománytábla szerinti kinevezések 1999 júliusában történtek meg, az addigi vezetők többsége alacsonyabb beosztásba vagy nyugállományba került.
Kövér László két év után távozott posztjáról – utóda Demeter Ervin lett –, de egy közvetlen titkársági beosztottja bekerült a szolgálatok állományába, és még az őszödi beszéd 2006-os kiszivárogtatásának vizsgálatában is részt vett.
Szakértőink szerint Kövér László – vagyis a Fidesz – miniszteri ideje óta kormányokon átívelően rálát a titkosszolgálatok tevékenységére.
Laborc Sándor, P. László, Szilvásy György és Galambos Lajos a kémper májusi tárgyalásán A 2002-es kormányváltás után Medgyessy Péter eleve kompromisszummal nyitott, mert a hírszerzés élére Balázs Péter bonni, majd berlini nagykövet első beosztottját, Czukor Józsefet nevezte ki, aki köztudottan jó viszonyt ápol Kövér Lászlóval, az NBSZ élére pedig Hetesy Zsolt került. Czukort a stílusa és állítólagos szakmai problémák miatt két év múlva megfúrták a szolgálatok vezetői, de nem bukott nagyot, mert ljubljanai nagykövet lett, majd 2010-ben a Fidesz-kormány a nemzetstratégiailag egyik legfontosabb külképviselet élére, berlini nagykövetnek nevezte ki. Jelenleg Orbán Viktor külpolitikai főtanácsadója. Hetesy a Gyurcsány-kormány idején az Információs Hivatalt vezette, s bár 2010-ben felmentették beosztásából, 2016-ban a washingtoni magyar nagykövetség ügyvivőjének nevezték ki. Ilyen, politikailag meglehetősen szövevényes személyi helyzetben kapta derékba 2004-ben Galambos Lajos főigazgatót az úgynevezett Mucuska-gate ügy. Ebben az NBSZ lehallgatási jegyzőkönyveit – a történet női főszereplője az Oktatási Minisztériumban dolgozott, a férje pedig a Romániai Magyar Demokrata Szövetség budapesti irodáját vezette – kiszivárogtatták egy bukaresti napilapnak. A nyomozás szerint a házaspár a romániai hírszerzésnek dolgozott, és a nyilvánosságra került lehallgatási jegyzőkönyvek szerint a nő bensőséges viszonyban volt Magyar Bálint oktatási miniszterrel. Az MSZP–SZDSZ-kormányt nevetségessé tevő szivárogtatási ügyben Galambos belső vizsgálatot rendelt el. Ekkor még a hivatal belső munkatársai végezték a poligráfos szűréseket. A belső vizsgálat jól körülhatárolta azt a középvezetőt, aki – így a szakzsargon – a vakond volt. Őt később kiszorították a hivatalból, hivatalos eljárás nem indult ellene.
– Ilyen eljárások eleve nem szoktak indulni – mondta egy forrásunk –, mert egyrészt a szolgálatok nem büszkék a vakondokra, akik nem is vallják be a bűnüket, tehát a kétséget kizáró bizonyítási eljárás is a hivatalt terhelné. Másrészt szakmailag az a megalapozott eljárás, hogy figyelik a vakond tevékenységét, de nem távolítják el, mert akkor a helyére egy másik személy kerülne, akiről viszont nincs tudomásuk, és minden kezdődhet elölről.
Galambos valószínűleg az ügy jelentősége miatt tette lapátra a vakondot – vagy csak idegesítette Kövér László feltűnő informáltsága a parlament nemzetbiztonsági bizottságának ülésein. Az is lehet, hogy a politika mindenáron elégtételt követelt, és nem engedték ebben az ügyben mérlegelni, szakmai döntést hozni – találgatnak Galambos egykori beosztottjai. Annyi azonban bizonyos, hogy Galambos innentől kezdve szinte paranoiásan bizalmatlan lett, és amikor a sajtó a házáról kezdett el cikkezni, betelt a pohár: megrendelte a Zömök Kft.-n keresztül a középvezetői átvilágítást. 2007-ben aztán az Egymásért Alapítványhoz fűződő kusza viszonyai miatt már akkora nyomás nehezedett rá, hogy távozni kényszerült a főigazgatói posztról.
A Mucuska-gate feltételezett szivárogtatója a titkosszolgálatoktól való távozása után az akkor még Meggyes Tamás fideszes polgármester vezetése alatt álló esztergomi önkormányzat vagyonvédelmi cégének jogutódjaként létrejött és 2013 óta felszámolása alatt álló Védvár 2008 Zrt. vezérigazgatójaként tűnt fel. A cég egyik főrészvényese az esztergomi önkormányzat vagyonkezelő cége, a Strigonium Zrt., a másik pedig az adatfeldolgozással és adatszolgáltatással foglalkozó, napjainkban kényszertörlés alatt álló North Atlantic Protector Kft. Ez utóbbi cég Horváth József érdekeltségében állt. Horváth az első Orbán-kormány alatt a Nemzetbiztonsági Hivatal műveleti főigazgató-helyettese volt, a Medgyessy-kormány idején nyugdíjazták, a felesége azonban továbbra is a szolgálatoknál maradt.
2008. április 8-án felgyújtották Meggyes Tamás hétvégi házát és az autóját. Az elkövetőket és a felbujtót elfogták, elítélték. A büntetőperben sok érdekes körülmény került napvilágra, így például az is, hogy korábban már volt egy sikertelen gyújtogatási kísérlet, akkor megfúrták a ház ablakait az éghető anyag bejuttatása érdekében, de ez kudarcba fulladt. Meggyes felfedezte a fúrásnyomokat, de nem értesítette a rendőrséget – vallomása szerint ennek nem tulajdonított jelentőséget –, továbbá tény, hogy a gyújtogatás éjjelén nem volt bekapcsolva a ház riasztója. A gyújtogatás után egy férfi merényletet is tervezett Meggyes ellen, de egy társa a beszélgetést diktafonra vette, és átadta a rendőrségnek. A férfit emberölés előkészületének bűntettével vádolták meg. Az ügy koronatanúját ezt megelőzően több alkalommal is az önkormányzat vagyonvédelmi cégének irodájába vitték, a készülő merényletről kérdezgették, és állítása szerint pénzt ajánlottak neki azért, hogy lehetséges felbujtóként nevezze meg a hatóságok előtt Meggyes volt kampányfőnökét, akivel az egykori polgármester akkorra már perben és haragban állt.
Az egykori vakond nem sokkal később felbukkant az UD Zrt. (tulajdonosa ugyancsak Horváth József, valamint Tóth János, szintén egykori titkosszolga) ügyében készült lehallgatási jegyzőkönyvekben. A biztonságtechnikai cég ellen a nemzetbiztonság nyomozott, majd a lehallgatási anyag alapján az akkori főigazgató, Laborc Sándor tett feljelentést magántitok jogosulatlan megismerésének bűntette, számítógépes rendszer és adatok elleni, valamint más bűncselekmények miatt. A Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai lefoglalták a cég számítógépeit, adathordozóit, de a lehallgatási anyagokban elhangzott fegyverek helyett csupán hatástalanított gépkarabélyokat találtak. Laborc később panaszt tett Kovács Tamás legfőbb ügyésznél, mert véleménye szerint a nyomozás felügyeletét ellátó ügyészség nem volt befolyásmentes az eljárásban, és nem derítették ki, milyen módon szerzett adatok találhatók az UD Zrt. számítógépein, miért gyűjtöttek a cég munkatársai információkat bizonyos személyekről, és azokat mire akarták felhasználni.
A nemzetbiztonságiak szerint a cég afféle árnyék-titkosszolgálatként működött, és az NBH-s informatikai rendszert akarták megcsapolni. Horváth József akkori nyilatkozata szerint semmi ilyenről nem volt szó, a cégét csak démonizálták, miközben egy gazdasági érdekek mozgatta dezinformációs játszma zajlott.
A nyomozás nem vezetett eredményre, Laborc pedig emiatt lemondott főigazgatói posztjáról. Az UD Zrt. 2010-ben másfél milliárd forintos kártérítési pert indított a magyar állam ellen arra hivatkozva, hogy „folyamatos lejárató kampány” zajlott ellenük. A per 2012-ben megállapodással zárult, e szerint az állam 2013. október 30-ig, négy egyenlő részletben 265 millió 740 ezer forintot fizet a bűncselekmények gyanújával hírbe hozott cégnek.
