Vajon jobb lenne-e a roma gyerekeknek a nem szegregált városi iskolában?
Tokaj és környéke sokak számára egyet jelent a gasztrokultúra újjáéledésével, az újra virágzó borászatokkal. Joggal, hiszen ez a vidék nagy fejlődésen ment keresztül az elmúlt tíz évben. Mégis vannak a közelben olyan térségek, ahol visszafejlődnek a dolgok. Tiszaladány például hat kilométerre van Tokajtól, a település ezer szálon kötődik a városhoz. Ennek ellenére Tiszaladány a Taktaköz egyik legszegényebb faluja, ahonnan – csakúgy, mint számos hasonló sorsú településről – nagyon sokan költöztek el az utóbbi években.
Glonczi Lászlóval, a Hátrányos Helyzetű Családok Országos Egyesületének (HHCSOE) elnökével járjuk a legszegényebbek által lakott utcákat. Glonczi László egykor a roma gyerekek oktatási esélyeiért küzdő szervezetnek, a CFCF-nek volt önkéntese, de jelenlegi munkájának is az egyik legfontosabb része a szegregált iskolák elleni küzdelem. Azért vagyunk itt, mert úgy hírlik, a tokaji II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola tagiskolájába, a tiszaladányi Darvas József Általános Iskolába már csak romák járnak. Glonczi László otthonosan közlekedik itt, egykor ő is ebben a faluban lakott, sőt a nagyobbik fia ebbe az iskolába járt, azóta diplomát szerzett, ösztöndíjakkal sok helyen járt már a világban, és gimnáziumi tanár vált belőle.
– Egykor ez az iskola integrált volt, ide jártak a roma és a nem roma gyerekek, s ez még néhány éve is így volt. Emiatt is fáj, ami az egykori iskolámmal történik – mondja. Glonczi László a tényfeltárást azzal kezdte, hogy felvette a kapcsolatot az iskolát fenntartó szerencsi tankerületi központtal. Időpontot kért és kapott, hogy találkozhasson az intézmény pedagógusaival és az oda járó tanulókkal. A Darvas József Általános iskolába most 18 diák jár, akik összevont első, második, illetve harmadik és negyedik évfolyamon tanulnak. A negyedik elvégzését követően kerülnek a nagy iskolába, Tokajba. Glonczi László azt meséli, a tiszaladányi iskola pedagógusai nem értik, miért firtatja bárki is ennek az intézménynek a törvényes működését.
Minisztériumi nem a deszegregációra
2015-ben az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen a roma gyerekek iskolai elkülönítése miatt. Érdekes fejleménye ennek az ügynek, hogy a kormányzati szereplők a sértődöttség hangján beszélnek erről az eljárásról, mert szerintük Magyarországon nem annyira rossz a helyzet, mint amennyire ezt Brüsszelből megítélik.
Csakhogy a kormány még csak a látszatra sem ad, hogy a szegregált oktatás elleni küzdelmét bizonyítsa. Erre friss példa, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma megfellebbezte azt a tavaly áprilisban született elsőfokú ítéletet, amely hatékony segítséget adott volna a szegregáció mérsékléséhez. A kiemelt jelentőségű ítéletet egy közel tízéves per végén a Fővárosi Törvényszék hozta meg. Ezt a pert az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) indította 2009-ben a mindenkori oktatásirányítással szemben, mert álláspontja szerint az oktatásért is felelős tárca nem tesz meg mindent az iskolai szegregáció felszámolása érdekében. Ezzel pedig „nem teljesíti az egyenlő bánásmód követelményéből és a köznevelési törvényből levezethető oktatási integrációs kötelezettségét”, ami viszont sérti a roma gyerekek egyenlő bánásmódhoz való jogát. A bíróság kötelezte az oktatás irányításáért felelős minisztériumot, hogy tegye meg a hatáskörébe tartozó szükséges lépéseket az integrált oktatás biztosítása érdekében. Különlegessége még ennek az ítéletnek, hogy a CFCF által nevesített konkrét iskolák esetében is kimondta a szegregáció tényét, sőt felszólította a minisztériumot, hogy felmenő rendszerben ne indítson újabb első osztályt az érintett iskolákban, készítsen deszegregációs intézkedési terveket, és azok végrehajtását rendszeresen ellenőrizze. Az ítélet valóban olyan volt, ami érdemben segített volna, nemcsak általában a szegregáció elleni küzdelemben, hanem a konkrét iskolákba járó konkrét gyerekek életén is. De marad a volna, hiszen az Emmi – jelenleg Kásler Miklós tárcavezetővel az élén – nem kívánja ezt az ítéletet végrehajtani, nemrégiben küldte el ugyanis a fellebbezést a bíróságra.
„Mi azért is koncentráltunk a perben az Emmire, mert azt tapasztaltuk, hogy a deszegregációval kapcsolatos feladatokat nem lehet a helyi oktatási szereplőkre bízni. Kaposvár esete mutatta, hogy az ottani cigány iskola bezárását kimondó jogerős bírósági ítéletet hogyan próbálta közös erővel meghekkelni a helyi tankerület, a kormányhivatal és a polgármester. Ebben az esetben a minisztérium avatkozott be és akadályozta meg, hogy a helyi oktatásirányítók újranyissák a cigány iskolát” – mondja a per előzményiről Kegye Adél, a CFCF ügyvédje és a méltányosabb közoktatási rendszerért létrehozott Rosa Parks Alapítvány kurátora. A hatékony minisztériumi beavatkozás Kaposváron azt bizonyította, hogy az Emmi mint ágazatirányító a főszereplő ezekben az ügyekben. Csakhogy most másra mutogat: a minisztérium szerint ugyanis a bíróság nem a megfelelő alperest utasította, amikor a deszegergációt előírta.
„Az Emmi nem vizsgálja, hogy van-e szegregáció a konkrét iskolákban. Azért fellebbeztek, mert azt állítják, a tárcának nincs közvetlen hatásköre beavatkozni a helyi folyamatokba, helyi viszonyokba” – magyarázza Kegye Adél, rámutatva, hogy Kaposvár esete bizonyítja, ez mennyire nincs így. A legszomorúbb, hogy az Emmi azért fellebbez, hogy húzza az időt, elodázza a problémák megoldását. Joggal bízik abban, hogy talán egy elhúzódó pereskedés során egy idő után már felperes sem lesz, hiszen a CFCF – mint a legtöbb jogvédő szervezet ma Magyarországon – a megszűnés határán áll.
Az elsőfokú ítélet tavaly áprilisban volt. A fellebbezés miatt a másodfok első tárgyalása január végén lesz. Ha az érintett roma gyerekek sorsa nem is érdekli a minisztériumot, legalább a kötelezettségszegési eljárásra tekintettel végrehajthatta volna az elsőfokú ítéletet.
– Arról győzködtek, hogy itt sokkal jobb dolga van a gyerekeknek, mintha a tokaji iskolában kezdenék az első osztályt, mert itt több idő jut rájuk, a tanítók egyénre szabottan tudnak fejleszteni. A városi iskolában jóval magasabbak az osztálylétszámok, ezért kevesebb figyelem, törődés jut nekik. Erre megkérdeztem, ha ilyen jó az iskola, miért nem járnak ide magyarok. A válaszuk: ők nem tartják nyilván, ki cigány és ki nem cigány származású.
Valóban, ez a legtipikusabb válasz, amikor a szegregáció vádja felmerül. Soha senki nem tud semmit a gyerekek származásáról, de valahogy mégis kialakulnak ezek a roma többségű iskolák. Sem a tiszaladányi iskola igazgatója, sem a pedagógusok nem értik, miért volna káros az elkülönítésre épülő, „szeretetteljes” felzárkóztató oktatás. A csaknem kétórás találkozón egyszer sem merült fel, hogy a roma és nem roma gyerekek együtt tanulása miért előnyös mindenki számára, miért jelent egy mélyszegénységben élő kisdiáknak akár egyetlen középosztálybeli barát is olyan húzóerőt, ami segítheti a tanulásban, iskolán kívüli közös elfoglaltságok megtalálásában. Márpedig az iskolában sokkal többet tanulnak – jót és rosszat egyaránt – egymástól a gyerekek, a szegregáció viszont éppen azt lehetetleníti el, hogy a különböző származású és társadalmi hátterű gyerekek együtt tanulhassanak, barátságokat köthessenek. Keveset beszélünk róla, de a szegregáció szinte kivétel nélkül azt is jelenti, hogy a pedagógusok leszállítják az ilyen osztályokban a követelményeket, a tanulóknak csökkentett elvárásoknak kell megfelelniük. Egy felmérés szerint például a tizedik évfolyamos hátrányos helyzetű gyerekek szövegértésből rosszabbul teljesítenek, mint a négy évvel fiatalabb, hatodik évfolyamos, nem halmozottan hátrányos helyzetű tanulók.
De túl azon, hogy minden gyereknek jó az, ha olyan pedagógus tanítja őket, akinek eszközei, módszerei vannak, hogy a tanulói sokféleség ellenére képes legyen az egyes gyerekeket fejleszteni, az integrált oktatásnak az ország gazdaságára is nagyon kedvező hatása van. Azok az iskolarendszerek és gazdaságok sikeresek ugyanis, melyek egyenlő tanulási esélyt biztosítanak minden gyereknek, függetlenül a társadalmi hátterüktől.
Minderről a tiszaladányi iskola pedagógusai és a szerencsi tankerület vezetői nem beszéltek – mondja Glonczi László. Ők azt bizonygatták, hogy a családias közeg jót tesz a gyerekeknek, így az alsó tagozat végére magabiztosabbá válnak, „meg tudják védeni magukat, amikor a városi iskolába kerülnek felső tagozatra”. Akkor van jelentősége annak, hogy meg tudják-e védeni magukat, ha bántják őket. Azt is mondták, hogy egy helyi iskola bezárása a falu megtartó erejét gyengítené, „és hát így is borzasztó kevés a fiatal”. Ez is egy komoly érv: a gyerekek minőségi oktatáshoz való joga szemben a falu megtartó erejével. Az ilyen valós dilemmák feloldásában tudna segíteni az, ha az állam olyan deszegregációs terveket dolgozna ki, amelyek érzékenyen reagálnak a különböző érdekek összeegyeztetésére, és a gyerekek jönnének ki belőle nyertesen. Nem lehetetlen ilyet készíteni, Magyarországon is akadnak olyan települések, ahol sikeresen számoltak fel szegregált iskolákat, igaz, ehhez szükség lenne az oktatásért felelős Emberi Erőforrások Minisztériumának elszántságára is. Ami hiányzik. Annak ellenére, hogy az Európai Bizottság a roma gyerekek oktatási elkülönítése miatt 2015-ben kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen.
Mivel a szegregációt nem egyszerű bizonyítani, a bíróságok több dologra támaszkodnak. Megnézik, milyen becsléseket adnak az iskolaigazgatók a roma/nem roma gyerekek arányáról az országos kompetenciaméréseknél. Csakhogy ez Tiszaladány esetében nem működik, mert ez alsó tagozatos iskola csupán, a kompetenciaméréseket pedig hatodik és nyolcadik évfolyamon végzi el évről évre az Oktatási Hivatal. Mérvadó lehet a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek aránya is (ez a mélyszegénység egyik mutatója), ezt a definíciót azonban néhány éve olyannyira felpuhította a kormány, hogy ma már gyerekek tömegei nem tartoznak bele, miközben a helyzetük semmit nem javult. Így aztán marad az az információ, hogy hány gyerek után jár rendszeres gyerekvédelmi kedvezmény. Ha ugyanis a túlnyomó többség rászorul erre az ellátásra, az arról árulkodik, hogy az iskolába többségben mélyszegénységből érkező gyerekek járnak. Glonczi László egyesületének nevében próbálta ezt az adatot megtudni. Nem volt egyszerű. Hosszas levelezés után kiderítette, hogy a Darvas József Általános Iskola 18 tanulója közül 18 gyerek kap rendszeres gyermekvédelmi támogatást. (A 18-ból 13 hátrányos helyzetű, öt halmozottan hátrányos helyzetű.) A 168 Óra is írt a település fideszes polgármesterének, Liszkai Ferencnek, valamint a szerencsi tankerületnek, de nem méltattak válaszra minket.
A bíróság általában támaszkodik arra az információra is, hogy a településen élők milyen típusú iskolának tartják a szegregáció kapcsán érintett intézményt. Ott jártunkkor több szülővel is beszéltünk, aki a helyi kisiskolába járatja a gyerekét: egyértelműen úgy beszéltek az iskoláról, hogy az „cigány suli”, „csak cigány jár oda”. A helyzet vélhetően tehát törvénysértő: a tokaji iskola tiszaladányi tagiskolájába szinte már csak szegénységben élő roma tanuló jár. A törvénysértő helyzet ellenére a szülők egyértelműen azt mondják, ragaszkodnak az iskolához.
– Nem mindenkinek van kocsija, hogy Tokajra bevigye a gyerekét – mondja az egyik fiatal anya, akinek a gyereke a Darvasba jár. Arra a felvetésünkre, hogy van iskolabusz, azt mondja, arra nem szívesen engedné fel a gyerekét. – Itt odafigyelnek a gyerekekre. Nem úgy, mint Tokajban. Az egyik szomszédom nem ide íratta be az elsős gyerekét, hanem Tokajba. Másról sem beszél azóta, mennyit bántják ott a kislányát. Főleg a hetedik-nyolcadikos nem roma felsősök – mondja. Aztán arról beszélgetünk, hogy ha annyira jó a Darvas, akkor vajon a nem roma családok miért nem ide íratják be a gyerekeiket. Szerinte azért, mert ők Tokajba járnak dolgozni, és így egyszerűbb nekik. Egy másik szülő arról beszél, hogy régebben a Darvas mennyivel jobb iskola volt.
– Régebben jómódú magyarok is jártak az iskolába, és a romák közül is sokan vitték akkoriban valamire – tanakodik, vajon mi romolhatott el az utóbbi években. Mégis ide fogja beíratni a most még óvodás kisfiát, mert a gyerek félős, és így közel van az iskola, ha érte kell menni. – Tokajban túl sok a gyerek az iskolában, nem lennék nyugodt – teszi hozzá. Egy ötvenes roma asszony, aki az egyik helyi önkormányzati intézményben dolgozik, azt meséli, amit Glonczi László: a Darvas csak mostanában vált cigány iskolává. Szerinte ennek oka egy kisfiú, aki már az óvodában is nagyon agresszív volt, az anyja sokat volt börtönben. Az apja nevelte, azaz nem nevelte ezt a gyereket. Esténként gyakran kóborolt az utcákon, és ha panaszkodtak rá az iskolában, az apja elverte. Ennyi volt a nevelés. A gyerek kékre-zöldre verte az ovis társait. Ezért azok a szülők, akik megtehetik, inkább feltették a gyereküket az iskolabuszra, csak hogy ezzel a fiúval ne kelljen egy osztályba járni.
Több olyan szülővel is beszéltünk, akinek a gyereke a Darvasban kezdte, majd felső tagozaton Tokajban folytatta a tanulmányait. Egyöntetűen azt mondják, óriási volt a zuhanás a gyerekek tanulmányi eredményeiben.
– Ami itt ötös, az Tokajban kettes-hármas – mondja egyikük. Szerinte előnye és hátránya is van a helyi kisiskolának. – Az a baj, hogy rokonság az egész gyereksereg. Mindenki mindenkit ismer, mindenki ugyanonnan jön, s ez nem jó. Ugyanakkor nagyon odafigyelnek a tanítók. Hiszen kevés a gyerek, jut rájuk idő. Ráadásul az állam is figyel az iskolára, most újítják fel az épületet.
– Egyértelműen törvényt szeg a tankerület azzal, hogy fenntartja ezt a szegregációs helyzetet – összegzi Glonczi László a tiszaladányi beszélgetések tapasztalatait. És mi magunk is úgy véljük, egy esetleges per nagy valószínűséggel azzal végződne, hogy meg kellene szüntetni a cigány többségű, csak alsó tagozatos osztályokat működtető, kis létszámú tagiskolát. Csakhogy egy iskolabezárás – ha a tankerület nem készít értő, odafigyelő deszegregációs tervet – még ronthatna is az érintett gyerekek helyzetén. Viszont ha senki nem kényszeríti ki a helyi oktatási szereplőkből, hogy biztosítsák a diszkriminációtól mentes, jó minőségű oktatást a roma gyerekek számára is, akkor hogyan javulhat a helyzet? Itt lenne kulcsszerepe a minisztériumnak. Az Emmi viszont nem dolgozik azon, hogy Magyarországon érdemben csökkenjen az oktatási szegregáció. Így marad a kicsinosított, felújított iskola, a szeretetteljes elkülönítés mindenki megelégedésére.
