Vajda Mihály: Orbán Viktornak éreznie kell, hogy nem egy lefagyott országot dirigál

2019. december 2. 07:36 - szerző: Buják Attila

A közönség az uniós választások kudarca után az önkormányzati választásokon nem számíthatott ellenzéki sikerekre. A fordulat sokkszerű volt. „Budapest eleste”, jelentős városok bevétele a 2006 óta tartó fideszes győzelmi sorozat megtörése. Pedig nem történt szavazatátrendeződés. 2018-ban látszott: az ellenzék, ha összefog, és csak egyetlen jelöltet állít egyetlen NER-exponenssel szembe, a legképtelenebb helyeken nyerhet. Hogy ezt áttörésnek gondoljuk-e, új kezdetnek, az Orbán-rendszer megtörésének, kérdéses. Mi kell ahhoz, hogy a parlamenti váltógazdaság 2022-ben helyreálljon? Sorozatunk első beszélgetésében Szelényi Iván azt mondta, ebből a vegyes társaságból életképes kormányváltó koalíció nem nőhet ki. Ezúttal Vajda Mihály filozófust kérdezzük. Menekülés a győzelembe 2.

– És a hajó megy tovább. Oldalához ütődött valami gyanús tárgy (talán jéghegy?), a gépházból furcsa zajokat hallani, de Budapest és néhány nagyváros elvesztése a Fidesznek – a szavazatok felét birtokolva –, gondolom, meg sem kottyan. Vagy csak kívülről látszik így?

– Igazából én nem tudom. Egyrészt nem vagyok sem kampányguru, sem politikai főelemző. Ennek persze előnye is van. Ritkán tévedek, mert a politikáról ritkán nyilatkozom. Hogy mi is történt Budapesten vagy Tatabányán, néhány hét leforgása alatt nem tudom megítélni, ahogy a következmények is kiszámíthatatlanok. A hatalmi represszió fokozódik? A lázadó önkormányzatokat nyomás alá helyezik? Vagy ez lenne a bomlás kezdete? Ellenfél persze újra létezik. De bármi történt, én örültem. Mégis az első alkalom kilenc év után, amikor Orbánnak éreznie kell, hogy nem egy lefagyott országban dirigál.

– Ahogy ön nem számított erre, ők sem. Végül is nem volt válság, terrortámadás, természeti csapás, árfolyamzuhanás. Kereshetünk a történetben logikát?

– Logikát a legkevésbé. Találgatni tudunk. Az emberek talán ráébredtek, hoppá, nem így gondolták. Nem biztos, hogy ez így rendben van. Még azt sem tudjuk, hogy mi nem tetszett. Lehet, hogy úgy gondolták, jó volt, szép volt, most már nem kérünk ebből. Mutassuk meg, hogy létezünk. Olyasmi történt, ami bizonyos értelemben érthetetlen.

Fotó: Bazánth Ivola

– Utólag azt sem tudjuk, miről szólt a kampány. Mi váltott ki ilyen elemi hatást? Talán annyira lelkesítő, hogy legyen zöldebb Budapest?

– A kampány nem szólt semmiről. Maga a Fidesz nem is kampányolt. Orbán látványosan megfenyegetett néhány renitens várost, hogy ha elküldik őket, gondjaik lehetnek. Az ellenzék azért nem kampányolt, mert semmi sem jutott eszébe. Egyetlen gondolat mozgatta: jobb, ha most összekapaszkodunk, ha külön megyünk neki a Fidesznek, komoly ruhát is kaphatunk.

– De, mondom, a hajó megy tovább. Kisebb szünet után folytatódott az Akadémia csuklóztatása. Azt nehéz lenne abbahagyni. Addig ütik, amíg mozog.

– Ezek a dolgok sajnos nem változnak, ez egy teljesen kiforrott rendszer. Ezért volt fontos ez a közepes méretű össznépi pofon. Hogy a győztesek mit tudnak kezdeni szűkülő hatalmi jogosítványaikkal, kérdés. Szerintem ők sem tudják. A fővárosi győzelem azért volt fontos, mert ez furcsa, aránytalan kis ország. Majdhogynem városállam, csaknem olyan, mint a klasszikus kor Athénja. A lakosok több mint ötöde, az agglomerációval együtt harmada Budapesten és a főváros kulturális vonzáskörében él. Ez a hárommilliós centrum döntött úgy egy adott pillanatban, hogy ebből most elege van.

– Biztos, hogy elege van? Nem csak jelzést akartak adni?

– Lehet, hogy úgy látták, túl veszélyes, ha valaki hosszan hatalmon van, és a hatásköreit fokozatosan bővíti. Nem szokott ez a dolog jól végződni.

– A Budapest-fóbia 1998 óta műsoron van, úgyhogy ez nem újdonság.

– Ezt ki is mondta miniszterelnökünk: ez egy vidéki ország. Akkor meg mit vár Budapesttől? Mire számít? És valahol igaza van. Debrecen, a második legnagyobb magyar város kulturális értelemben tömény mélyvidék. Tudom, mert tizenöt évig ott taníthattam, és – sértődés ne essék – a világ egyik legnagyobb faluja.

– Nem érezte jól magát Debrecenben?

– Tulajdonképpen jól elvoltam. Az egyetemen mindenképpen. Néha kimentem a központba, de ott már idegennek számítottam. Túl sokat nem is próbálkoztam, a város kiköpte az embert, nem durván, nem azért, mintha nem kedveltek volna. Akinek nincs az orrára írva, hogy idevalósi, az jöttment. Ez ellen nincs apelláta, ha teljes jogú polgár akarsz lenni, Debrecenbe kell születni. Kemény fideszes fészek még ma is. Polgármesterként Kósa Lajos olyan dolgokat csinált, például csodastadiont, ami a helyi népnek tetszik. Nem látogatják, de tetszik. Az övék. Összeszavazták.

– Mondhatjuk azt, hogy helyi szinten a NER nem eredménytelen? Mire véljük akkor a lázadást?

– Erről nem sokat tudunk, vidékről akadozik a hiteles hírszolgáltatás. Nem vagyok olyan esküdt ellenzéki, aki mindenre élből nemet mond. Az is szembetűnő – és ez pozitívum –, hogy Magyarország a nemzetközi forgalomban benne van. Szembeszökően sok a turista, olcsó a sör, a körúton magyar szót alig hallani. Biztos, hogy néhány dolog sikeres, miközben számos borzalmas dolog megesik. A tömeges közmunka, az értelmiség sorvadása, a kivándorlás, a migránskeringő, a demagóg népbutítás, a kék plakátos agymosás. Szétroncsolták az alkotmányos rendet, tönkretették a város szimbolikus tereit.

– Tudom, erre nagyon érzékeny.

– Meglehetősen. Végül is pesti (srác) vagyok. A Kossuth tér visszataszító, az ízlésüket tükrözi. Kellemes hely volt, kissé rendezetlen, gyerekkoromban mászkáltam a padokon. Most rend van. Olyan, mint egy műkőből épült néma sivatag. A József nádor kisklasszicista tér volt, sikerült tönkretenni. A Szabadság tér tömény zűrzavar, de tönkretenni nem ők kezdték.

– Szelényi Iván mondta a felvezető interjúban: a választás, például a budai kerületek átállása, az értelmiség elbizonytalanodását tükrözi.

– Nem vagyok benne olyan biztos, hogy az értelmiség aránya ezen a környéken magas lenne. A leszavazott II. kerületi fideszes, Láng Zsolt, mellesleg nem volt rossz polgármester.

– Ha egy rendszer bomlani kezd, először mindig a jobbak esnek el. Borkait újraválasztották.

– Na jó, az híres helyi bajnok, a város nemzeti büszkesége. Csípték a győriek. Balhéjában villanófényben összegződött a morális zavar és a – mondjuk úgy – modern magyar kereszténydemokrácia.

– És a korrupció.

– A korrupciónál álljunk meg egy percre. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy a korrupcióról szóló hírek igazak. Lehet. Tisztán látszik, a Mészároshoz, Tiborczhoz hasonló emberek elképesztő ütemben gazdagodnak.

– Abban semmi korrupció nincs. Az nem lopás, hanem osztás.

– Legyen úgy. A nép láthatóan beletörődik, mivel tudja, ez ezer éve így van. A feudális rendszerekben nélkülözhetetlenek a bárók, grófok, hercegek, és ez most ilyen rendszer. Fel kell pumpálni őket valahogy, különben hogyan lennének hercegek? Szent István korában honnan jöttek az Abák, az Ajtonyok, a Hont-Pázmány- vagy a Gut-Keled-nembeliek? Kik voltak addig? Nyilván egyszerű pofáknak számítottak, az akkori főnök tette gazdaggá őket. Ezt ezer éve ismerik és elfogadják a magyarok.

– Ha ők maguk biztonságban vannak. Ha kiszámítható életet élhetnek.

– Nem zavarja őket a másik pénze, részvénye, birtoka. Tisztelem őket. Ha valakinek van egy kis Suzukija, nem ingerli az oligarcha jachtja, hatalmas cirkálója.

– Ez az, amit ön – nem kis felzúdulást keltve – jobbágymentalitásnak nevez? Ez nem lekezelő?

– Egyáltalán nem. A jobbágyság stabil társadalmi bázis jelentős agrárhagyománnyal. (Mára ez odalett.) És mivel több száz évig itt főleg jobbágyok és cselédek éltek, megszokták ezt a szigorú elbánást. Hogy miként kell rendesen viselkedni, miként a dolgokba beleszólni, azt erre hivatott nadrágos emberek mondják meg. Nem volt olyan huzamosabb időszak, amikor megtanulhattak volna saját fejükkel gondolkodni. Befektetési, tőkeképzési tapasztalataik nincsenek. A polgári életforma, Budapest egyes részeit leszámítva, számukra ismeretlen.

– Térjünk vissza a hatalmi túltengéshez. Mivel Orbán zsinórban háromszor lett kétharmados miniszterelnök, ez már szinte közjogi állapot.

– Arra gondoltam, jobb lenne, ha megkoronáznák végre, akkor egy kicsit megnyugodna. Most, hogy felköltözött a Várba, ez stílusában is logikus volna.

– Rosszindulatú emberek a karmelita kolostorról mondják, ez a parvenü attitűdje.

– Ebben lehet is valami. Valószínűleg szeret fentről lefelé nézni a bűnös, levert Pestre. Csakhogy közben baleset történt. Hívei, budai mit tudom én, kicsodái váratlanul hátba döfték. Fellázadt a XII. kerület kivételével az egész Buda.

– Múlt nyáron mondta, épp lapunknak, hogy törvényes választásokon a NER leválthatatlan. Mintha most mutatkozna némi csenevész ellenállás.

– Ez korábbra megy vissza. Pontosan tudjuk – csak elfedte a vereség –, hogy a 2018-as választásokon ugyanezek voltak az arányok, mégis kétharmadot kapott. Most bebizonyosodott, ez nem volt képzelgés.

– Felállnak az Orbán értékrendje szerint ellenséges önkormányzatok. Lesz bennük szoci, jobbikos, DK-s, momentumos. Milyen ideológiai preferenciái vannak például a Momentumnak?

– Vannak a világban ideológiák?

– Nincsenek?

– Egyre kevésbé. Miért? A Fidesznek mi az ideológiája azonkívül, hogy Orbáné a hatalom?

– Mi lenne az, amit a sajtó összefoglalóan szociálliberálisnak mond?

– Tulajdonképpen nincs ilyen. Mindenki mantrázza, de nincs. Annyit jelent, hogy utáljuk a Fideszt, mivel önkényuralmi törekvéseket hajszol. Erre én, a szociálliberális, nemet mondok.

– A Fidesz kereszténydemokrata.

– Csakugyan? Mi az, hogy kereszténydemokrata? Mi benne a demokrata? És mi benne a keresztény? A kérdés nem is ez, hanem hogy mit kezd az ellenzék a váratlanul ölébe hulló hatalommal. Az első kérdés, hogy miként tudnak kijönni a Fidesz-vezetéssel. Nem hiszem, hogy Orbán segíteni akarja Karácsonyt Budapest közlekedési gondjainak megoldásában. Ahol lehet, gáncsolni fogja. Mit lehet kezdeni egy országgal, amelynek kiélezett, dichotóm ellentétei vannak?

– Lehetséges az MSZP és a Jobbik között bármiféle együttműködés?

– Miért ne? Láthattuk, hogy lehet. Ha a Jobbik lemond a rasszizmusáról (magába fojtja, elhallgatja, moderálja, letagadja), nehéz elgondolni, mi különbözteti meg az MSZP átlagszavazóitól. Mit jelent az, hogy Magyar Szocialista Párt? Mi benne a szocialista? Elfelejtettük, mi jelentett. A munkásság hatalmát? De jó, legyünk mérsékelt szociáldemokraták. Mit jelent az? Fölhozni polgári szintre a munkások életnívóját? Rég fel van hozva. Vagy éppenséggel le van nyomva. Ez már szimpla tömegtársadalom. Egy pártnak sincsen ideológiája.

Fotó: Bazánth Ivola

– Ön a legnagyobb magyar kételkedő. A rendszerváltásban mikor kezdett kételkedni?

– Nem kételkedtem én soha. Mi sikerült elsődlegesen? Sikerült eltávolítani a hatalomból azt a pártot, amely ragaszkodott ahhoz, hogy ’56 ellenforradalom. Ragaszkodott ahhoz, hogy a Szovjetunió az emberi nem jövőjének hordozója. És ragaszkodott ahhoz, hogy a proletárok vannak hatalmon. Amikor ez a hatalmi konglomerátum összedőlt, új történet következett. Hogy Magyarországon ebből zavarok lettek, az várható volt. Ez nem kételkedés. Évszázadokig nem tanulta senki, miként lehet a másik emberrel együtt élni, tárgyalni, kompromisszumot kötni. Az MDF és az SZDSZ eltűnt, miután kiderült, az égvilágon más elképzelésük nem volt, csak hogy jó lenne kormányra kerülni. Ezt pontosan látta Orbán, egy ideig kivárt, és kijelentette, ez a hatalom neki jár. És neki lett igaza.

– Nem voltak pozitív hívószavak? Szociális piacgazdaság, tolerancia, jogállamiság?

– Lózungokból egy ideig meg lehet élni. Antall József például abban hitt, hogy automatikusan feléled az úri Magyarország. Csak urakat nem talált hozzá.

– Orbán megtalálta őket. Nem?

– Ezek urak?

– A gyerekeik azok lesznek. Pallérozódnak, kiglancolódnak.

– Húsz generáció után.

– A nyugatos irányzatok is megbuktak.

– Elvannak azok is. Az SZDSZ arról álmodott, hogy bevezetjük az amerikai demokráciát. Amerika még ma is azt hiszi, elég a beduinokat Szaddámtól megszabadítani, és villámgyorsan demokratizálódni fognak. Az ember kínjában nevet. Ennyire elfeledhető a történelem is?

– Valami biztatót mégis csak illene mondani.

– Én úgy gondolom, tanulni kell a demokráciát is. Ez munka, kemény munka. Nem szívesen hallanak ilyesmiket az emberek. Nekünk a lehetőség nem adatott meg. Volt egy Orbán Viktor, aki liberálisnak indult, ismertem, valaha az is volt. Aztán rájött, hogy neki is egy élete van, és ebben az egy életben ezen az úton nem juthat pénzhez, hatalomhoz. Tulajdonképpen ügyesen csinálta. Az ország egyetlen életképes hatalompolitikusa. Méltó elődje egy volt ebben: Kádár. Úgyhogy a tanulság annyi: rémséges emberekből lesznek a legsikeresebb politikusok. Nem volt ez mindig így. Most így van.

– Ez sem túl biztató. Levegőben marad a kérdés: mi a Fidesz-vereség oka? Elfogytak a migránsok?

– Ó, azok sohasem fogynak el. A migránsozáshoz nem kell migráns, az antiszemitizmushoz sem kellenek zsidók. Jobb, ha egy szál migráns sincs, mert ha senki sem látja, legalább nem tudjuk, milyen. A nem létező migráns a legfélelmetesebb migráns. Itt sétál köztünk láthatatlanul, valamire készül. Nem tudhatjuk, mire.

– Maradunk tehát abban, hogy októberben volt egy jobb napja?

– És örülni is tudtam. Meglátjuk, mi sülhet ki ebből 2022-ben. A jövőben változatlanul kételkedem. Ha tévedek, nem lett igazam, és jaj de jó, hogy nem lett igazam.