Vagy Orbán, vagy az ellenzék – TGM: Nem a bátorság hiányzik

2017. július 21. 07:41 - szerző: Szénási Sándor

A neves filozófus és közíró azt javasolja, hogy a választási győzelem egyetlen reményeként a demokratikus ellenzéki pártok engedjék maguk elé az MSZP-t, és győzzék meg a szavazóikat is a szocialisták támogatásáról. Az eddigi reakciók nem mutatnak nagy lelkesedést az ötlet iránt. Tamás Gáspár Miklóst kérdeztük.

– Jó megoldás nincs, ezt sokan belátják, és ennek tudatában íródott az ön cikke is, viszont talán létezhet hasznos elképzelés arra, hogy Orbán Viktort a demokratikus ellenzék leváltsa vagy drasztikusan meggyengítse. Minden vita akörül folyik, hogy mi lehet ez a megoldás. Miért tartja az MSZP kiválasztását és egyedüli harcba küldését az egyetlen lehetőségnek?

– A dolog meglehetősen egyszerű. Az Orbán-rezsim választási jogrendszere angolszász típusú kétpártrendszert ír elő. A plurális ellenzék csak sokkal arányosabb választási rendszerben érhet el sikereket. Egységes ellenzék nincsen – ennek történeti, világnézeti, kulturális és nemzedéki okai vannak –, mégis: a következő választásra a középtől balra álló, úgynevezett demokratikus ellenzéki oldalnak egységes listával kellene indulnia, minden körzetben egyetlen jelölttel és egyetlen miniszterelnök-jelölttel. Ha ebben a balközép- és középpártok nem tudnak megegyezni, akkor egyikükre kell minden ellenzékinek szavaznia, ha eredményt akarnak elérni. Hogy ­miért az MSZP? Azért, mert Botka László programja a legjobb, és a szocialistáké a legszervezettebb – bár nagyon meggyöngült – párt. A politikai és médiaelitek hevesen elutasítják a javaslatomat, amely­­nek az esélyeit illetően magam is borúlátó vagyok.

– De van más, hasonlóan kétségbeesett és valamilyen sikert ígérő ötlet is, Haraszti Miklósé például, aki szerint egy új, arányos választási törvény híján bojkottálni is lehetne a választásokat. Ez maga lenne a lelki, erkölcsi kilépés Orbán rendszeréből. Ezzel mi a baj ön szerint?

– Evvel semmi baj nincs, és mindig is nagyra értékeltem Haraszti Miklós politikai érzékét, tapasztalatát és ötletességét. Az arányos választási rendszert azonban sajnos lehetetlen kikényszeríteni, és a bojkottfölhívást – amelyet erkölcsileg kifogástalannak, sőt: politikailag hatásosnak tartok – szintén nem fogadják el azok, akiknek ez szemben áll az életösztönével, szokásaival és pillanatnyi érdekei­­vel. Haraszti Miklós javaslatát ugyanaz az önzés, szűklátókörűség és felelőtlenség hiúsítja meg, mint az enyémet. Ebben a választási rendszerben – amelyhez hozzájárul a jobboldali-szélsőjobboldali mé­­diák, beleértve a közszolgálatot is, mintegy kilencvenszázalékos fölénye, az állami intézmények elfogultsága, az Orbán Viktor rendelkezésére álló eurómilliárdok, az apparátus teljes átállítása, a soviniszta-xenofób hangulat – a jobboldal uralma békés úton megdönthetetlen, ha az ellenzék nem egységes, fegyelmezett és önkorlátozó. Ez kényszerűség, de tény. Márpedig a bojkotthoz is egység és fegyelem szükséges, akárcsak a mégoly szerény választási sikerhez.

– Tegyük föl, hogy a demokratikus pártok meghozzák ezt az áldozatot a haza oltárán, ahogy ön írja. Mivel veszi rá a szavazóikat, hogy átszavazzanak arra a pártra, amelyet súlyos felelősség terhel azért, hogy a NER egyáltalán létrejöhetett?Ráadásul mai állapotában az MSZP keveset tesz azért, hogy az újjáalakulás jeleit mutassa.

– Nézze, részletekbe menően nem lenne érdemes olyan javaslat mellett érvelni, amelyet aligha fogadnak el. Az MSZP nem az Orbán-rezsimet készítette elő, hanem Gyurcsány és Bajnai vezetésével – a Blair/Schröder recept szerint – olyan népellenes, egyenlőségellenes, „neoliberálisnak” nevezett, egyoldalú polgári osztálypolitikát folytatott (s ezt alig ellensúlyozták a haladó intézkedések például az oktatásban), amelyet teljes joggal utasított el a közvélemény. Botka László teljesen más, baloldali politikát hirdet – és az olyan emberek fölbukkanása a csapatában, mint Andor László és Pogátsa Zoltán, garancia lehet a fordulatra. Ha ez az irányzat fölülkerekedik, az MSZP nem ugyanaz a párt lesz, mint amilyet eddig ismertünk. Ha. Nem tudni, hogy eldőlt-e ez a belső küzdelem, mert a rossz hagyományaik miatt a szocialisták titkolózásra hajlamosak. Mindenki értelmetlenül retteg a világnézeti és programvitáktól Magyarországon, ami antidemokratikus – és nevetséges.

– Igen, a Botka-jelenség. Az ön javaslata feltűnő egyezést mutat a szocialista miniszterelnök-jelölt politikájával, amelyben kevés az együttműködési hajlam, Gyurcsány Ferencet például a legszívesebben kizárná mindenből. Ha ez jó irány, miért nem látszik az MSZP muta­tóin?

– Hogyan működhet együtt valaki olyan politikussal, akinek az irányvonala az övének az ellenkezője gazdaságpolitikai tekintetben, és aki teljesen kiszámíthatatlan és megbízhatatlan? Az MSZP mai gyönge közvélemény-kutatási eredménye mindenekelőtt annak következménye, hogy – nyilván a belső ellentétek és elfojtásuk miatt – az MSZP megmaradt apparátusa egyáltalán nem propagálja Botka elképzeléseit, a párt ebben az éles helyzetben az üres, rutinszerű, fölösleges és ízléstelen Orbán-gyalázás mellett tulajdonképpen hallgat, nem mozdul, bénultnak tetszik. Botkának és csapatának pár hete van arra, hogy megmozdítsa, ha nem, akkor minden hiába. És még számos dolog szorul tisztázásra. Baloldali pártnak határozottan állást kell foglalnia az etnikai szegregáció és a fajgyűlölet ellen. Itt nincs alku. Az elkülönített cigányosztályokat a közoktatásban azonnal föl kell számolni, és haladéktalanul vissza kell állítani a munkanélküli-segélyt, és át kell tekinteni a hatóságok megkülönböztető gyakorlatát.

– Egy esetleges MSZP-győzelemről azt írja, hogy nem tudható, mi jön utána. Valóban, az óriási gazdasági erővel, pénzvagyonnal, kapcsolati hálóval, sziklaszilárd Fidesz-maggal rendelkező Orbán a gyengécske, széthúzó, koncepció nélküli új kormányt megeszi reggelire. Ezzel pedig újabb évtizedekre úszik el a remény a változásra, hiszen az ön által javasolt új, a győztest megerősítő választás visszahozhatja az erős és működőképes Orbánt. Nem tart ettől?

– Miért volna föltétlenül széthúzó és kapkodó az új kormány? Nem biztos, hogy az lenne. A probléma csak az, hogy lesz-e új kormány. Az eurómilliárdokon és a hatalmas állami és médiaapparátuson trónoló, ráadásul tehetséges, harcias, küzdőszellemű Orbán ellenzékben kétségtelenül veszélyes, azonban a magyar állam vezetőjeként százszázalékos katasztrófa. Még az is nagy győzelem volna a magyar népnek, ha meggyöngül, alkukra kényszerül vagy akár csak kis időre elveszti hatalmát vagy hatalma egy részét. Nem amiatt kell aggódni, hogy mi lesz, ha „visszajön”, hanem amiatt, hogy nem megy el kis időre se. Márpedig úgy fest, hogy nem elmegy, hanem fölmegy: az Országházból a királyi Várba.

– Visszatérve a választókhoz: lehet sakkozni a gyenge ellenzéki erőkkel, új és új lépéskombinációkat kitalálni, de ha a társadalom zöme nem meri vállalni a teljes szembefordulást, hiába. Mert igaz, hogy a többség nem szereti Orbánt, ám ez a népszerűségi mutatókon nem látszik. Mi radikalizálhatná őket?

– Szembefordulás polgári demokráciában, parlamenti, azaz plurális képviseleti szisztémában akkor lehetséges, ha van fókusz. Nem a bátorság hiányzik, hanem az egyértelműen értelmezhető cél. A jelenlegi választási rendszerben csak a vagy-vagynak lenne értelme. Vagy Orbán, vagy az ellenzék – és Magyarországon ráadásul még jobboldali ellenzék is van, ami a középpártok ellentétei, „megosztottsága” mellett tovább rontja a helyzetet. Az utca dönthet, ami szervezett, akcióképes és világnézetileg határozott baloldal, parlamenten kívüli, radikális baloldal, baloldali szubkultúrák, erős antikapitalista értelmiség, baloldali ifjúsági és diákmozgalmak, erős szakszervezetek, komoly munkás- és kisebbségi mozgalmak, radikális nőmozgalom nélkül csak a legijesztőbb szélsőjobboldal győzelmét hozhatja. Magyarország politikai, kulturális és szociális helyzete borzalmas, és a közéleti viták frivolitása, könnyelműsége, komolytalansága erkölcsileg fölháborító. Az én javaslatomnak sajnos mindössze kritikai lehet a szerepe: rávilágít arra, hogy a plurális parlamenti ellenzék a jelenlegi helyzetben nem töltheti be a funkcióját. Hatalmi szempontból csak Orbán Viktor tévesen „pártnak” nevezett apparátusa, gazdasági hálózata, majdnem abszolút médiauralma és ideológiai fölénye van a terepen. Ezen próbáltam segíteni. Természetesen hiába.