Üres ígéretek helyett – Mi kell az egészségügy valódi reformjához?

2017. november 23. 20:12 - szerző: Kun J. Viktória

Nem lesznek féléves várólisták, nem kell majd az orvos zsebét tömködni, mert nem lesz hálapénz, és pontosan tudjuk majd, mi jár nekünk, ráadásul azt, bárhol is lakunk, gyorsan, magas színvonalon, biztonságosan megkapjuk a magyar egészségügyben – egyelőre legfeljebb üres politikai ígéretek szintjén elhangzó mondatok. Hogyan válhatnak számon kérhető, a saját bőrünkön is érzékelhető tettekké?

Legyen az egy egyszerű kartörés, beállt derék, szemhályog vagy éppen epeműtét, sokan szembesülhetnek azzal, hogy azonnal elvesznek az egészségügy jelenlegi, teljesen átláthatatlan rendszerében. 

A rendszer megengedi, hogy betegként – kiszámíthatatlanul- a zsúfolt rendelőkkel, a hosszú sorokkal, várólistákkal, valamikor a végletekig elfásult, kiégett dolgozókkal, a néhány percben személytelenül lezavart orvosi szemrevételezéssel találkozhassunk, majd tanácstalanul és dolgunk végezetlenül, hathatós segítség nélkül, esetleg egy-két hónappal későbbi vizsgálati időpontra szóló beutalóval a zsebünkben állhatunk a rendelő vagy kórház kijáratánál. Ezután persze önként, de végül is kényszerből keresünk egy magánszolgáltatót – amiről szintén nincsen megbízható adatunk –, mélyen a zsebünkbe nyúlunk, és persze nem értjük, hogy miért így jutunk csak az egészségügyi járulékunkkal elvileg biztosított ingyenes ellátáshoz.

Mivel mindenkit érzékenyen érint, pártok választási programjában általában komoly hangsúlyt kap az egészségügy. A szakpolitikai szövegekben azonban még a közélet iránt az átlagosnál jobban érdeklődő ember is elvész, ugyanúgy, mint az egészségügy útvesztőiben. Ebben próbálunk segíteni. Az 1001 orvos hálapénz nélkül csoport orvos szakértőivel a betegek és a gyógyítók oldaláról nézzük végig, mi elengedhetetlen ahhoz, hogy a helyzet megváltozzon, Hogy valóban vége legyen az orvosbárók birodalmának, a hálapénz irányította betegutaknak és az átláthatatlanságnak. Szakértőinkkel megvizsgáltuk a pártok egészségügyi programját, hogy kiderüljön, melyik ígéret mennyit javítana a helyzeten (ha megvalósítanák).

A napi gyógyító munkában részt vevő orvosok kilenc pontban foglalták össze azokat a szempontokat, amelyek szerint értékelték a különböző elképzeléseket. Ezek alapján véleményezik az egyes pártok önálló egészségügyi programját. Lássuk először a szempontokat. 

Az 1001 orvos hálapénz nélkül nevű csoport bő két éve azon dolgozik, hogy egy olyan egészségügyben találkozzanak a betegekkel, ami róluk szól, ahol a gyógyítók figyelmét semmi nem tereli el a munkáról. A gyógyítás  az orvos és a beteg együttműködésén alapuló szolgáltatás: közös sikerük esetén a beteg tovább és jobban él. Az egyéni boldoguláson túl az egészségügy az egyik biztosítéka annak is, hogy a társadalom biztonságban érezze magát, rendben menjenek a dolgaink. A magyar egészségügy azonban évtizedek óta nem ilyen. 2017-re olyan kritikus lett a helyzet, hogy orvosnak és betegnek is arra kell figyelnie, van-e elég eszköz, sőt van-e orvos egyáltalán. A rendszer ideges, türelmetlen, feszültségekkel teli.

Betegnek és orvosnak egyaránt érdeke, hogy ez többé ne legyen így. Alapvető igény, hogy méltányos, igazságos egészségügyünk legyen, ahol biztonságos ellátást kapunk, a magunk vagy családunk egzisztenciájának veszélyeztetése nélkül. Átlátható, a minőséget és a beteget a középpontba állító gyógyító rendszert akarunk látni.

Valódi változás azonban bizonyos előfeltételek teljesülése nélkül nem jöhet létre. Az alábbiakban ezeket a feltételeket részletezzük, és azt keressük, vajon szerepelnek-e ezek e különböző pártok programjaiban.

Miről kell szólnia egy jó programnak? Fontos, hogy a párt világosan ismertesse

  • miként teremti meg a működés alapjait (például a megfelelő finanszírozást, hogy legyen miből személyzetet, eszközt, infrastruktúrát fenntartani),
  • hogyan működteti az egészségügyet (például miképpen ellenőrzi az ellátás színvonalát vagy vigyáz a munkaerő megtartására),
  • hogyan állítja helyre az igazságos hozzáférést (például milyen módszerekkel számolja fel a szektorra jellemző korrupciót),
  • hogyan állítja a fókuszba az átláthatóságot és a minőséget.

A választási programok értékelésére egy egységes szempontrendszert alkalmazunk, így a pártok elképzelése összevethető lesz. Az értékelési szempontok mindegyikét tízfokozatú skálán mérjük, de adunk egy összefoglalást is azoknak, akik a részletekben nem akarnak elmélyedni. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy választási program nem adhat választ az egészségügyet illető összes kérdésre, de azt elvárhatjuk, hogy a legfontosabb területek ne maradjanak megoldási javaslat nélkül.

Fotó: Nehéz-Posony Kata

Szempontjaink:

1. finanszírozás és források

Az egészségügyi ellátás is szolgáltatás, de aki igénybe veszi, az nem fizet érte az ellátó helyen. A működtetés pénzügyi feltételeit a finanszírozásnak kell meg teremtenie. Az egészségügyi szolgáltatás pénzbeli ellenértékét mérési rendszerrel kell meghatározni. Az egészségügyi intézmények csődje jelentős részben abból adódik, hogy a jelenlegi szisztéma nem a valóságnak megfelelő költségeket méri, nincs karbantartva, aktualizálva.

Biztosítani kell a finanszírozáshoz szükséges pénzt, folyamatosan, egyenletesen és kiszámíthatóan, előre tervezhetően, az egészségügyben nem lehet „csődöt jelenteni”. A társadalmi igazságosságot kell mindig szem előtt tartani.

2. struktúra, irányítás, ellenőrzés

Az egészségügy szervezeti felépítése a legfelső kormányzati szinttől (általában egészségügyi minisztérium – jelenleg csekély politikai erővel bíró államtitkárság) az önálló, független szakmai ellenőrzést végző intézményekig (például Országos Tisztiorvosi Hivatal – jelenleg nincs önállósága, beolvasztották az Emmibe).

3. munkaerő és képzés

Az egészségügyben dolgozók a kórházigazgatótól a szakdolgozókon át a gondnokig.

Az orvos- és szakdolgozó-elvándorlás következtében olyan kritikus munkaerőhiány alakult ki, amely drasztikus azonnali cselekvést és hosszú távú terv készítését követeli meg, amelyet következetesen végre kell hajtani. A képzés és továbbképzés tervezése, szinten tartása, ellenőrzése szavatolja a biztonságos, egységes szemléletű és minőségű ellátást és a munkaerő-utánpótlást.

4. betegutak és ellátási szintek

Mindenki számára elérhető, tiszta, átlátható, korrupciómentes ellátási rendszer, ahol minden szereplő – a beteg maga, a mentőszolgálat, a háziorvos – 0/24 órában, bárhol az országban pontosan tudja, hogy hol kaphatja meg a szükséges és elégséges ellátást a páciens.

5. betegbiztonság és minőségügy

Egységes, minden szolgáltatótól (beleértve a magánszolgáltatókat is) megkövetelt, szakmai protokollokon, minimumfeltételeken alapuló, kellő időben nyújtott, ellenőrzött minőségű, biztonságos betegellátás.

6. hálapénz

A hálapénz az egészségügyi ellátás minden szintjén egyéni érdekektől vezérelt különutakat generál, a betegellátástól az oktatásig. Ellehetetleníti az egységes hozzáférést, konzerválja a rossz intézményi struktúrát, megakadályozza a rendszer észszerű átalakítását, hatására összekeveredik az állami és magánellátás, „fekete”, korrupt egészségügyet hozva létre. A fölöslegesen – szakmailag indokolatlanul – elvégzett vizsgálatokkal és beavatkozásokkal szükségtelenül növeli a páciens kockázatát, indokolatlan költségekkel terheli a rendszert, rontja a betegbiztonságot, kiszorítja az ellátásból a „nem fizető” réteget. Szembefordítja egymással a betegellátásban részt vevő orvosokat és szakdolgozókat, ellehetetleníti a csapatmunkát, tartósítja az egészségügyben uralkodó anakronisztikus, feudális rendszert, korlátlan hatalmat ad egyes vezetőknek. Az orvos- és szakdolgozó-elvándorlás egyik legfőbb oka a hálapénz.

A hálapénz megszüntetése nélkül nem lehet működő egészségügyet létrehozni.

7. transzparencia

A rendszer minden szintjén tiszta, átlátható viszonyok megteremtése, az eszközök rendelésétől a vezetők kinevezéséig. Átlátható egészségügyhöz transzparensen működő és megfelelő jogosítványokkal rendelkező orvosi kamara kell.

8. népegészségügy

Legfontosabb célok az egészségnevelés, a helyes életmód, a megelőzéshez való információk átadása, a szervezett szűrés kiterjesztése, a közegészség- és járványügy, alkohol- és drogprevenció, mentális-pszichés egészség megtartása feltételeinek megteremtése és folyamatos biztosítása.

9. állami és magánegészségügy viszonya

A két rendszer egymást kiegészítő, egymásra épülő, tiszta, átlátható, legális, minőségbiztosított, egységes, szakmai elveken alapuló ellenőrzött együttélése. Nagyon fontos a két terület éles szétválasztása, hogy tisztázottak legyenek a határok.