Ungváry Krisztián azért távozott a Veritastól, mert a kormányközeli intézet főigazgató-helyettese együttműködött a kommunista állambiztonsággal

2019. július 14. 18:25 - szerző: Ágoston Zoltán

Csütörtökön derült ki, hogy Ungváry Krisztián, a megszűnésre ítélt 1656-os Intézet történésze három hétig bírta új munkahelyén, a Szakály Sándor fémjelezte Veritas Intézetnél. Távozása okáról eddig nem árult el részleteket, szombaton az Átlátszón azonban megjelent egy hosszú tanulmány, amelyben leírja, hogy Marinovich Endre, a Veritas Intézet  főigazgató-helyettese, a legújabb kori kutatócsoport vezetője, 1991–1994 között Antall József kabinetfőnöke 1965 augusztusa és 1966 márciusa között a kommunista állambiztonság társadalmi kapcsolataként írt jelentéseket egy svájci ösztöndíjjal elnyert útról.

Fotó: Merész Márton

Marinovich Endrét nem szervezték be, az viszont Ungváry Krisztián nem igaz, amit állít, hogy csak „útijelentéseket” írt. „Útijelentés és »útijelentés« között igen nagy a különbség. Egy igazi, nem idézőjelbe vett útijelentést először is egyes szám első személyben írnak. Másrészt az ilyen szövegek nem mások jellemzéseit tartalmazzák, hanem csak azt a szakmai [!] feladatot, amit az érintett kapott. Történeti szempontból

az itt ismertetett szöveg tartalmilag nem útijelentés, hanem állambiztonsági ügynöki jelentés,

még akkor is, ha azt nem beszervezett ügynök, hanem társadalmi kapcsolat vagy ügynökjelölt adta” – állítja a történész, aki szerint a jelenleg használt ügynökdefiníció kevés ahhoz, hogy a társadalom megértse, hogyan működtek a szocialista pártállami rendszer állambiztonsági szervei. „Az alábbi esettanulmányban megkísérlem, hogy egy személy életútján keresztül rekonstruáljam azokat a lépéseket, amelyek nyomán az érintett úgy válik az állambiztonság informátorává, hogy közben meg sem közelíti azt az »ügynökdefiníciót«, amelyet a jelenleg is hatályos 2003. évi III. törvény definiál” – vezeti fel az írását.

Felavatták az 1956-os forradalom és szabadságharc során hős Marinovich Endre
Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Marinovich Endre korábban egyébként azt állította, hogy ő előre megbeszélte mindenkivel, mit fog írni róluk a jelentéseiben, de Ungváry Krisztián tud olyan érintett személyről, akinek Veritas Intézet jelenlegi főigazgató-helyettese semmit nem mondott. „Egyébként is komoly kockázatvállalási hajlandóság kellett ahhoz, hogy egy ilyen dekonspirációs lépést valaki elkövessen, hiszen soha sem lehetett biztos abban, hogy akciója nem jut vissza az állambiztonsági szervekhez” – írja. 

Marinovich Endre válaszolt a tanulmányban foglalt állításokra, azt írva, csak egy akció volt az egész, 1966 márciusa után pedig megszakadt a kapcsolata az állambiztonsággal.

„Az »állambiztonsági kapcsolattartás« kifejezést azért teszem idézőjelbe, mert szerintem a beidézést, a felszólításra történő kötelező megjelenést, a fenyegetésekkel kísért kihallgatásszerű meghallgatásokat nem lehet »kapcsolattartásnak« nevezni, hanem a hatóság egyoldalú, kényszerítő lépésének. Ezért is nyilatkoztam úgy korábban, hogy az állambiztonsággal nem volt »kapcsolatom«”

– védekezik.

A Veritas főigazgatója egyébként az a Szakály Sándor, aki 2014-ben idegenrendészeti eljárásnak nevezte a magyarországi zsidó holokauszt első nagy atrocitását, a kamenyec-podolszkiji tömegmészárlást.