„Orbán Viktornak egy napja van letenni a nyelvvizsgát” – Tüntettek a Kossuth téren, szeptemberben jöhet az országos diáksztrájk

Több mint ezer ember tüntetett szombat délután a Kossuth téren a köznevelési törvény módosítása ellen. A szervezők azzal szólítottak a tiltakozásra, hogy tenni akarnak egy jobb oktatásért, a tüntetéssel pedig „a köznevelési törvény elnevezésű fércmű” ellen demonstrálnak. „Diákok vagyunk, akik nem maradnak csendben tétlenül, miközben az oktatási kormányzat gőzerővel teszi tönkre a közoktatás rendszerét! Tönkreteszik az alternatív és állami iskolai rendszert! Ez nem csak az alternatív suli, hanem az állami sulik ügye is” – hirdették meg az eseményt a Facebookon.

Kezdésre néhány száz résztvevő érkezett, főként diákok és szülők. Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete elnöke mondta, hogy a tömeg több mint ezer fősre nőtt.

Asbóth Márton (Társaság a Szabadságjogokért) kezdte meg a beszédeket, aki elmondta, hogy a kormány ellenségei a szabadon gondolkozók. Ezért akarja a kormány, hogy „kussban ülő egyenrobotokat” neveljen a gyerekekből az iskolában. Megemlítette, hogy a TASZ alkotmánybírósághoz fordul a törvénymódosítás miatt.

Felszólalt többek közt noÁr és Szűcs Tamás, de beszélt diák is, illetve Molnár Tibor, egy iskoláját elhagyó pedagógus is, aki közölte, hogy az állam időgépet játszva visszavisz a hetvenes években. Úgy vélte, ha nem tudunk a változó világ kihívásaihoz alkalmazkodni, megbukunk. A „törvényjavaslatba bújtatott támadások” szerinte azt bizonyítják, hogy ennek a rendszernek nincs szüksége szabadon gondolkodó emberekre. Tasi Zsuzsi, egy középiskolás diák pedig arra hívta fel a figyelmet arra, hogy rengeteg diák kiszorul a felsőoktatásból, ha kötelező lesz a nyelvvizsga a felvételihez.

– Szeretném figyelmeztetni Orbán Viktort, hogy egy napja van hátra letenni a nyelvvizsgát, különben népszavazási kezdeményezéssel fogunk élni

– jegyezte meg.

Ambrus Magdolna, a Pedagógusháló egyik alapítója közölte, hogy egy pályakezdő óvodapedagógus 130 ezer forintot visz haza havonta.

– Tudta, hogy 1984-et írunk?

– kérdezte. Hozzáfűzte, hogy a kormányt vádolja azért, hogy angol vagy testnevelés szakos tanár tanítja majd magyarra, történelemre vagy matematikára a gyerekeket.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Vig Dávid, az Amnesty Magyarország igazgatója azt kifogásolta, hogy egyeztetés nélkül fogadták el a törvénymódosítást, nem készült hatástanulmány sem.

– A korábbinál is nagyobb hatalomkoncentrációt jelent a közoktatásban a törvény. A kormány nem bízik a szülőkben, az iskolákban és óvodákban, a tanárokban, ezért korlátozta jogaikat az oktatásban. Ilyen lenne egy családbarát kormány 2019-ben?

– tette fel a kérdést. Véleménye szerint nem lehet hagyni a jogtiprást. Beszélt a tudományos kutatás, az egyetemi autonómia korlátozásáról, és megemlítette, hogy a mai tüntetés nem csak a köznevelési törvényről szól, hanem arról is, hogy a kormány által megtámadott csoportok mellett is ki kell állni.

A szervezők bejelentették, hogy országos diáksztrájkot szerveznek szeptember 13-ra. Azt kérték, hogy aznap minden diák maradjon otthon, és ne menjen iskolába tiltakozása jeléül. A rendezvény ezzel véget ért.

Az Alkotmánybíróság kezében a döntés

Pénteken öt ellenzéki párt bejelentette, hogy közös beadványban kéri az Alkotmánybíróságot, a köznevelési törvény júliusban elfogadott módosításainak a megsemmisítésére.

• 1. A módosítás szerint a kötelező óvodába járás alól már csak a gyermek négyéves koráig kérhet felmentést a szülő. A kérvényt valamely állami szerv fogja elbírálni, azt nem tudni, melyik. A döntés ellen fellebbezni csak eljárási hibára hivatkozva, közigazgatási bíróságon lehet. E döntést 45 napon belül kell meghozni, addig viszont nincs felmentés – a gyereknek be kell járnia az óvodába. E módosítás nem veszi figyelembe azt, hogy ha egy család megteremti a feltételeket a gyermek otthoni fejlődéséhez, akkor nem indokolt onnan kiszakítani. A rendszerből hiányoznak az óvodapedagógusok, a meglévők terhelése pedig tovább nő, akárcsak a már amúgy is nagy létszámú óvodai csoportok, ami nehezíti az egyéni fejlesztést.
• 2. Az óvoda definíciójába belekerült, hogy az „a gyermeket fokozatosan, de különösen az utolsó évében, az iskolai nevelés-oktatásra készíti fel”. Szakemberek szerint ebből az következik, hogy az érési folyamatok módját, egyediségét figyelmen kívül hagyva, egységes elvárásokat támasztanak majd a gyerekekkel szemben, ami ebben a korban káros.
• 3. Kötelező lesz a gyermeket hatéves korától iskolába járatni, és csak a szülő kérheti, hogy a gyermek még egy évig az óvodában maradhasson, az óvodapedagógus már nem. A törvényjavaslatból nem derül ki, hogy milyen indok elfogadható a felmentésre, mint ahogy az sem, milyen esetben kell szakértőt meghallgatni. Ebből az következik, hogy a kiemelt figyelmet nem igénylő, de érzékenyebb, az iskolai közeghez még éretlen idegrendszerű gyerekeket bekényszerítik egy számukra még nem alkalmas környezetbe. Ez az egész életüket rossz irányba befolyásolhatja.

• 4. A tankötelezettség mostantól csak iskolába járással teljesíthető, vagyis: szeptember 1-jétől megszűnik a magántanulói státusz. Ha a szülő megítélése szerint a gyermeknek az előnyös – tehát nem elég indok, hogy nem hátrányos számára –, akkor kérvényezheti a felmentést, de hogy hogyan, kinél, nem tudni. Szinte bizonyos, hogy ez a módosítás alapvetően befolyásolhatja a kiemelt figyelmet nem igénylő, de érzékenyebb gyermekek sorsát, azokét, akik kis csoportban, differenciáló módszerrel, támogató légkörben jól teljesítenek, de egy átlagos mai magyar iskola nagy létszámú osztályában nem tudnak kellőképp fejlődni. Frusztráltságukat változatos tünetekkel mutathatják ki, s ez a pedagógusok, a gyerekek és szüleik részére is nehéz helyzetet teremt. Ráadásul a túlterhelt pedagógusok és a közoktatásba most visszaterelt gyerekek sajátos igényei az oktatás színvonalának további romlását okozhatják.
• 5. A tankönyvellátást csak egy, az állam tulajdonában álló gazdasági társaság közreműködésével lehet biztosítani, az iskola pedig kizárólag a tankönyvjegyzéken szereplő kiadványok közül választhat. Magyarul: eltörlik a szabad tankönyvválasztást. Ennek következményei beláthatatlanok – pontosabban nagyon is beláthatók, kiváltképp annak tudatában, hogy a tankönyveknek egy olyan Nemzeti alaptantervet kell kiszolgálniuk, amelynek hazafiasságáról, jelentsen is ez bármit, Takaró Mihálynak kellett gondoskodnia. Ő az az irodalomtörténész, aki az antiszemita Nyirő Józsefet és a numerus clausus propagátorát, Tormay Cécile-t zseninek tartja, a Nyugatot kis zsidó lapocskának, Kertész Imre magyarságát pedig megkérdőjelezte, hogy csak néhány elemet emeljünk ki a munkásságából.
• 6. Az iskolaigazgató kinevezését a továbbiakban nem véleményezhetik az érintett csoportok, a pedagógusok, a szülők és a tanulók, viszont az intézményvezető „visszahívása” végtelenül egyszerűvé válik: bármikor találhatnak olyan indokot, amivel elmozdíthatják az iskola éléről a vezetőt, és semmi akadálya nem lesz egy jobban tetsző személy kinevezésének.
• 7. A módosítás kivégzi az alternatív iskolákat. Egyrészt minden iskolára kötelezően kiterjesztik az érdemjeggyel és osztályzattal való értékelés elvárását, ami ellentétes számos oktatási intézmény pedagógiai módszerével. Ennél sokkal súlyosabb lépés azonban, hogy az alternatív kerettanterv tantárgyi struktúrája legfeljebb harminc százalékban térhet el a központi kerettantervben foglalt tantárgyi struktúrától. Csakhogy ezen iskolák alternatív mivolta pontosan abból adódik, hogy a saját kerettantervüket a kompetenciákat alapul véve alakítják ki. Így tehát az alternatív intézményeknek egy éven belül módosított kerettantervet kell benyújtaniuk és elfogadtatniuk. Ha ez nem teljesül, a működési engedélyüket visszavonják. Ezzel lényegében megszűnik a szülő minden választási lehetősége, holott a mai magyar közoktatás a jellemzően poroszos légkörű, frontális tanítási módszerével egyáltalán nem veszi figyelembe a gyerekek – és persze a felnőttek – egyéni sajátosságait. Nem csoda, hogy ma Magyarországon körülbelül 1200 óvoda, általános iskola, gimnázium, szakközépiskola, szakmunkásképző és főiskola működik 870 alapítvány, egyesület, közhasznú társaság, gazdasági szervezet és magánszemély fenntartásában. Jellemzően a középosztályhoz, illetve a felső középosztályhoz tartozó családok próbálják ezekbe az intézményekbe menekíteni gyermekeiket az államosított egyeniskolákból. Ezek az iskolák a szabadság kis szigeteinek számítanak, illetve – a köznevelési törvény módosítása utáni egy év múlva – mindez már múlt idejűvé válik. Leginkább épp ez a baj velük: a kormány liberális fészekként tekint rájuk, mert jellemzően nem az erőt, a poroszos rendet, a magolást követelik meg, hanem inkább a tanuló személyiségéből indulnak ki, az ő erényeikre építkeznek szerető, befogadó közegben. Oktatásukban sokkal inkább azon készségek elsajátítására helyezik a hangsúlyt – ezek az együttműködésre való törekvés, a problémamegoldás, a kreativitás és a kommunikáció –, amelyek már megfelelnek annak a megállíthatatlan folyamatnak, amelyet negyedik ipari forradalomnak neveznek. Ezekben az iskolákban tehát nem egyszerű „tantárgyleadás” folyik, a gyerekek különféle projekteket visznek, amelyek keretében önállóan kutatnak. Nem csoda tehát, hogy az elit, illetve azok, akik abban bíznak, hogy utódjuk az elithez tartozik majd – utóbbiak gyakran erejükön felüli tandíjat is bevállalva – mindent megtesznek azért, hogy gyermekük ilyen intézménybe kerüljön. Ezért is kellemetlen meglepetés, hogy a jól érzékelhető fideszes lobbi sem volt képes megállítani a módosításnak ezt a passzusát. Ez pedig csak egyet jelenthet: azt, hogy ez a rendelkezés a miniszterelnök személyes óhaja volt, amivel senki nem mert szembeszállni.