Változás! Már szerdától hozzájuthat az újságárusoknál a legfrissebb 168 Órához!

Túlélő üzemmódban - Szakadék szélén a magyar sajtó

2020. május 15. 09:32 - szerző: Buják Attila

Visszafogás, leépítés, bezárt kioszkok, viharos bevételcsökkenés – a reklámpiac tetszhalála, a fogyasztás visszafogása, a meglóduló munkanélküliség, a szabad mozgás korlátozása világszerte válságba sodorta az online hírközlést éppúgy, mint a hagyományos sajtópiacot. Míg a 2008-as válság a nyomtatott sajtó visszaesését, az online hírközlés diadalát hozta, a koronavírus-válság az internetes site-ok szerkesztőségeit is veszélybe sodorja. Magyar sajátosság, hogy a sajtó válsága politikai válság is. A kormányközeli médiumok – bár a válság őket is megtépázza – szilárdan védelmezik állásaikat, a nem kormányközeli portálok és printlapok tragikus veszteséggel számolhatnak. Meddig hátrálhatunk?

„Oda se neki, hadd döglődjenek. Ez a soha vissza nem térő alkalom, senki sem vádolhat minket azzal, hogy bárkit is korlátozunk, bekebelezünk, lenyomunk.”

Mintha ezt sugallná a NER és a kormányzat méla passzivitása, ahogy a lappiac (és az elektronikus sajtó) vergődését, gazdasági leépülését fogadja.

Persze az ellenzéki orgánumok a túlélésben nem kis gyakorlatra tettek már szert, most mégis úgy tűnik, itt a vég, amíg a KESMA-lapok és portálok (Közép-európai Sajtó- és Média- alapítvány) állami segítséggel meg fogják úszni. A nagy központosítás idején a kormány nemzetstratégiai érdekekre hivatkozva fogta vissza a Gazdasági Versenyhivatal és a Médiatanács esetleges akadékoskodásait.

 

Nemzeti szem- pontok ezúttal szóba sem jönnek. Alig tagadható kárörömmel nézik a nem kormányközeli portálok, lapok, magazinok vergődését. A járulék- és adójogi csomagokból az újságírók kimaradtak. Az ekho (mint mondják, újságírók, táncdalénekesek, bohém alakok kedvezménye) továbbra is járulékköteles, s nincs felmentés akkor sem, ha a sajtómunkás „számlás”, kis- vagy kényszervállalkozó. Ügyeskedések persze vannak. A hírek szerint bizonyos szerkesztőségekben visszamenőleges nyilatkozatot íratnának alá arról, hogy a kollégák „nem ekhós rendszerben” dolgoztak, hogy a cég igénybe vehesse a „normál bért” érintő kedvezményeket. De hát ezek csak folyosói pletykák.

Hosszú távon a csalás sem segít.

Amikor a MÚOSZ-ban a kisvállalkozásokat érintő kedvezményeket keresték, a TEÁOR-számok között nem volt sem fotós, sem grafikus, sem újságíró.

Politikai élű szigorítások, betartások persze vannak. A meghatalmazási törvény beterjesztésekor módosították a Btk.-t. Megemelték a rémhírterjesztés büntetési tételét, miközben nem világos, mi tekinthető rémhírterjesztésnek. Ahogy Hargitai Miklós, a legnagyobb taglétszámú újságíró-szervezet, a MÚOSZ elnöke mondja, eddig nem éltek ezzel az eszközzel. De nem is az a cél, hogy példát statuáljanak.

A cél az, hogy az újságírókra ráijesszenek.

Hargitai Miklós, a MÚOSZ elnöke
Fotó: HalĂĄsz NĂłra

A korábbi tizenöt napról negyvenöt napra emelték a közérdekű adatok kiszolgáltatásának időkeretét.

Ahogy a válság közelít, a politikai környezet egyre ridegebb. A legfőbb korlátozó erő mégis a pénz.

Szalay Dániel, a sajtóügyekkel foglalkozó Média1 főszerkesztője gyűjti és rendszerezi a válság áldozatait. Tőle tudjuk, hogy a kiadók gyors beavatkozásként kétfajta megoldást alkalmaztak. Az Indexnél az eddigi tevékenység átszervezésével ötszázalékos leépítést hajtottak végre (nagyjából száz munkatársból ötöt küldtek el), de a bérekhez nem nyúltak. A HVG-nél és a Central Médiacsoportnál (a 24.hu, a Startlap, a Nők Lapja, a Story, a Füles, a Színes RTV és számos magazin kiadója) az volt a cél, hogy a személyi állomány értékeit megőrizzék, senkit sem küldtek el, de a béreket csökkentették.

– Határozatlan időre. Átmenetileg – mondja mély sóhajjal a volt kolléga. Hangján átüt valami meghatározhatatlan, „szorongó bizakodás”. Bízik a jövőben, a szeptemberben, a „karanténkor” letűnésében, a „V alakú válságrajzban”, a gyors gazdasági visszapattanásban. De legfőképp a hirdetési piac éledésében. Döntéseit a tulajdonos a cég dolgozói előtt videoszózatban nyilvánította ki. Többek között munkaidő-csökkentésről is döntöttek, ami nehezen értelmezhető. Ha csökken a munkaidő, ha naponta X számú brékelhető információm van, és azonnal kell reagálnom, mit teszek? Nem írom meg, mert itt a műszak vége? Látott valaki újságírót, aki fél óra alatt leken valamit, ha megírhatná gondosabban is?

De ez legyen a legfőbb baj. Az internetes híranyag valahogy kijut a virtuális térbe. Nincs lapzárta, nyomda, terjesztés, posta. A történetnek cégenként, laptípusonként számos változata van. A netes lapok világában az az igazi katasztrófa, hogy az újságírói siker mércéjének számító klikkelések (látogatások) száma soha nem látott csúcsokat döntött. Csúcsdöntésekről számoltak be a Média1-nek az Indexnél, a HVG. hu-nál, erősödött az Átlátszó, a 24. hu és a többi netes „nagyhatalom”, főleg a válság első hetében, amikor mindenki az interneten lógott. De hát az árbevétel a hirdetőktől érkezik. Vagyis érkezne. De nem jön. A hirdetők már márciusban spájzolni kezdtek. A legelső, amitől egy szolgáltató cég szabadul, a reklámköltség. Mit hirdessen egy üresen kongó, farkaskutyával őrzött szálloda tulajdonosa? Mit tehet a wellness, ahol nincs konyha és a medencében nincs víz? A romkocsma, ahol nem mérnek sört? A gazdasági csőd még a Google-nál megjelenő hirdetéseket is megtépázta. Hova fusson akkor az Index?

A legdurvább változás az „ideiglenes lapbezárás”. Vagyis a megszűnés. Az átmeneti szüneteltetés, jól tudjuk, a felszámolás előszobája. A Media1 információi szerint áll a Bravo magazin, a reprezentatív futballszaklap, a FourFourTwo és a Képes Sport. Megszűnt a futball, olyasmi lehet ez, mint a kritikus élete színházi előadás nélkül.

A Népszavának is gondjai vannak.

Ez kiragadott példa, azért említjük, mert az újság a járványról közölt anyagaival történetének új korszakát futná. Ha befuthatná. Be kell látni, ezekben a napokban a lap újra nagyon jó. A terjesztéssel vannak gondok. Hét közben úgy-ahogy működik, az újságokat pénteken még kiviszik, hétvégén nem mindig. Ez a nyomtatott lapok kínja. Az élet, a forgalom lefagyása, a néma utca, a kioszkok bezárása a nyomtatott lap halála. A döntő pont az előfizetések megújítása vagy lemondása. Ezek mérföldkövek, vagy inkább sírkövek.

Fotó: 168 óra

Horváth Balázs, a Lapker terjesztési igazgatója tudna mihez viszonyítani. Évtizedek óta a szakmában van. Nehéz lenne tagadni, hogy a franchise rendszerben működő bolthálózat (Relay/Inmedio boltok) forgalma visszaesett, de az adatokat a cég diszkréten, partnereihez lojálisan kezeli. Alternatív forrásból úgy értesültünk,

voltak újságok, amelyek ebben az időszakban hetven-nyolcvan százalékos remittendával működtek.

A Magyar Hírlap tíz példányából jó, ha kettő elmegy. Az árusok többsége egyéni vagy alvállalkozó, sokan a járvány kezdetén nem voltak hajlandók kinyitni. A vásárló jobb híján a nagy élelmiszerláncoknál juthatott kedvenc lapjához.

Fotó: Marton Meresz

A látványból sok minden kiolvasható. Hisztérikus hír, pletyka, hogy a korlátozások első napján a dolgozók nem jelentek meg kellő számban, a fertőzéstől félve nem voltak hajlandók a kötegeket megérinteni. Bejöttek ők. A vásárolók nem jönnek. A legnagyobb csapás a fogyasztói szokások, a bevásárlóutak változása. Ha valaki Pesten dolgozik, de Vácott vagy Gödön lakik, reggelente nem megy ki az állomásra, nem száll fel a vonatra. Nem megy el a kedvenc kioszkja előtt, nem vásárol újságot az állomáson. A benzinkutak, shopok forgalma csökkent. Ott is lenne sajtópolc. A remittendát termeli. A nyitvatartási idő korlátozása a lapvásárlást is sújtja. A tilalmak látható jele a hobbi- és gyereklapok forgalmának megugrása volt. A bezártság kezdetén sokan vásároltak „valami olvasnivalót”. Mikor a nyugdíjasok bevásárlási idejét reggel kilenc és dél közé szorították, az rögtön a forgalom visszaesésével járt. A printsajtó nagy fogyasztója a korosabb nemzedék. A cég kíváncsian várja, mi történik, ha feloldják a korlátozásokat.

A kijárás szabad, de ekkor jön a gazdasági tényező. A fogyatkozó vásárlóerő. Az egyik első áldozat az újság. (Lásd a „négymillió karátos” állami számvevőszéki elnök, Domokos László próféciáját: a magyaroknak újra meg kell tanulniuk takarékoskodni.)

A termékek száma csökkenni fog, mivel nem marad mindenki állva. Hogy ki tud talpon maradni, azt az dönti el, lesz-e vásárló, visszaáll-e a normális piaci forgalom. Vízválasztó lesz az üdülési szezon beindulása, pontosabban be nem indulása. A felmérések szerint a magyarok egy része változatlanul úgy hiszi, az idén is elmehet nyaralni. A többség hazai célpontokkal tervez.

Szalay Dániel gyűjtése szerint számos médium szünetelteti a megjelenését, vagy már be is zárt. A legjellegzetesebb áldozattípus az önkormányzatoktól független helyi lap, portál, amelyet a helyi vállalkozók nem tudnak támogatni, mivel maguk is a fennmaradásért küzdenek vagy már tönkre is mentek. Megszűnnek a szakmai lapok. Például a Taxisok Világa. A taxizás szünetel. Megszűnt a Pesti Est, mivel Pesten nincsenek „estek” (kulturális programok), csak süket, néma éjszakák. Az utazási szaklapokra nehéz idők járnak. A Világjáró Magazin megjelenése veszélybe került, komoly összefogásra lesz szükség a megmentéséhez. Nincs turista. Szeptemberben világosabban látunk. A Média1 szerkesztője szerint vaskosabb lesz a veszteséglista.

A szombati „pesti estek” hagyománya volt a kilencvenes évekig a Blaha Lujza téren az éjféli sorállás. A közeli Szikra Lapnyomdából oda érkezett a friss, hengermeleg Népsport.

Média - Szeged - Hírlapárus standja a városközpontban
Fotó: Jászai Csaba

Kettős rangadó után az aluljáró közepéig ért a sor. A miniszterelnök kedvenc lapját ma Nemzeti Sport néven harminchat–negyvenezer példányban adják el. A terjedelem hét közben a felére apadt, a vasárnapi számot ki sem adják. Szöllősi György főszerkesztő, Puskás-kultuszért felelős magyar nagykövet, nemrég az ATV-nek nyilatkozott. Szót emelt többek között a pénzért, a katás (számlás) kisvállalkozókat elkerülő újságírói járulékkedvezmény miatt. Aztán megint a pénzért, mondván, gyilkos „verseny folyik a túlélésért”. Persze nem kell kétségbeesni.

A kormánypárti sajtó ezt is túl fogja élni.

Nem titok, hogy a Magyar Nemzet bevételeinek jelentős része állami kegyből kapott hirdetés. Meglepetés csak akkor ér bennünket, amikor a Népszavában is felbukkannak a jól ismert kék állami hirdetések. Legnagyobb hirdetésértékesítő partnerük a Media1 szerkesztője szerint a KESMA egyik leányvállalata. Ezek érdekes párhuzamosságok. Hogy a közlési vágy mennyire atavisztikus emberi vonás, jól mutatja, hogy a válság küszöbén, decemberben is indulhatott új lap. „A legnagyobb példányszámú napilap” címre decemberben a Pesti Hírlap nevű orgánum pályázott. Olyan lett volna délutáni verzióban, mint az egykori Metro – ma már Lokál – újság. Ingyenes, köztéren terjesztett. Százezer példányban adták volna ki. A lapot Milkovics Pál vállalkozó, cseh és szlovákiai médiavállalkozások – Mnam TV, Mnau TV, vagyis Nyamm és Miau TV – felfuttatója nyugati mintákat követve hozta létre. A példányszám vonzotta volna a hirdetőket, de ehhez politikailag neutrális tartalom is kellett. Az újságot Kerényi György főszerkesztő, Botka László és az MSZP-frakció egykori sajtósa alapította, márciusig működött valahogy, de kiszálltak a többségükben nyugdíjas rikkancsok, Kerényi eltűnt, majd lemondott. A lap online változatban él, utcán nem is terjesztik. Hargitai Miklós emlékszik, hogy amikor megszűnt a Népszabadság, ezt az opciót (a Metro újság újrateremtését) az akkor már kegyvesztett Simicska a szélnek eresztett gárdának is felajánlotta. Akkor sem látszott reálisnak. Kétségtelen, hogy van még szerkesztőség, van megbízott főszerkesztő, Trencséni Dávid, a Propeller volt munkatársa. A százezres példányszám szerintünk eposzi. Fogadjuk el, hogy lehetett annyi. A lap Trencséni szerint „hangsúlyozottan középen állt”, a felkért publicistagárda (Vitézy Dávid, Bencsik Gábor, Dési János, Prőhle Gergely) érdekes elegyet alkotott. Május végén állítólag újra utcán lesznek, a változás annyi, hogy a híradások szerint húszszázalékos, növelhető tulajdonrészt szerzett benne a Brit Media.

Fotó: Kovalovszky Dániel

A Nők Lapja régi adósságot törleszt, amikor online verzióban is elindul. Az oldal az indulás percétől fizetős, a munkatársak szerint a Nők Lapja cikkei mellett fajsúlyos tartalommal jelentkeznek. Ezt azért illő hangsúlyozni, mert a kiadónak voltak „női kísérletei”, az NLC (Nők Lapja Café), amely bulvár jellegű írásokat közölt. A kettő közötti átfedést a tradicionális olvasóközönség nehezen tűri. A válság közepén való indulás az online verzió esélyeit finoman szólva nem növeli.

A „fizetős tartalom” fogalmánál érdemes elidőzni. Kétségtelen, mondja Szalay Dániel, hogy a nyomtatott lapokat pénzért állították elő, hogy az újságért fizetni kellett. Az online tartalmak feltűnése ezt a hagyományt törte meg. Az internet díját kellett megfizetni, és kinyílt a világ. A nyomtatott lap használata (főként előfizetése) ma már állásfoglalás. Hargitai Miklós szerint a fizetős gátak beépítése a demokratikus állampolgári jogokat csorbítja. Az információszerzés jogát szegény és kevésbé szegény (szegény és gazdag) közötti határvonallal megosztja. A HVG fizetős felületén olyan anyagok jelennek meg, amelyek a demokratikus hírszolgáltatás szerves részei.

– Újságírói énem érti ezt – mondja Hargitai –, mert valamiből élni kell. Meg kell fizetni az újság előállítását. De a szívem mást mond.

A szegényeknek is járnak a nívós szövegek, rájuk is tartoznak a hírek.

A fizetős gát beillesztése állampolgár és állampolgár közé szabadságot korlátozó demokratikus veszteség. Annak ellenére, hogy a vergődő sajtó szerintem ellátja a dolgát rommá lőtt állapotában is.

A sajtóválság lavinája a nyomtatott lapokon kívül lassan az elektronikus médiát is elsodorja. Bajban vannak a kereskedelmi rádiók is. A hirdetők innen is menekülnek. Nem tudják fizetni a műsorvezetőket. Parlamenti beszédében Orbán márciusban bejelentette, nem kell médiaszolgáltatási díjat fizetni. Ezután hosszú csönd következett. Egy hónappal később egy salátatörvénybe csomagolva kijött a várt rendelkezés, a negyedéves médiaszolgáltatási díjat nem kell most befizetni, ám ez alkalmi megkönnyebbülés, többre lesz szükség. Ősszel újra ugyanez lesz a helyzet.

A látszólag dőzsölő kereskedelmi televíziók szintén a reklámprésben ülnek. A hirdetők már márciusban elszeleltek. Számos projektet le kellett állítani. Hogy a dolgok miként függhetnek össze, miként alkot a média rendszert, egy régi példa bizonyítja. A kereskedelmi televíziók nem tudnak komoly hírlapok nélkül boldogulni. Amikor a Népszabadság megszűnt, kereskedelmi tévéknél dolgozó kollégák panaszolták, bajban lesznek. A műsort részben a Népszabadság online felületét használva szerkesztették. Primer témáik nem voltak, nem volt erre újságíró apparátusuk.

Polyák Gábor médiaszociológus szerint egyáltalán

nem biztos, hogy a mostani robbanást a magyar média túl tudja élni. Túlságosan az elején járunk.

Nem csak financiálisan, morálisan is meggyengült piacról van szó. A hagyományos sajtó élveteg vezetői végzetes hibát követtek el az új évezred küszöbén, amikor észre sem vették a beköszönő online sajtó jelentőségét. Mindkét úttörő online felület (az Index és az Origo is) a „komoly sajtón kívüli” világból érkezett. Igaz, a printbe akkor még dőlt a hirdetési pénz. A hagyományos sajtó világából generációk maradtak ki. Mire eszméltek, késő volt.

Önkormányzat - Budapest - Széll Kálmán tér
Fotó: Mohai Balázs

Persze léteznek figyelmes társadalmak, kultúrájukat gondozó civilizációk. Például Franciaország, ahol érettségi előtt egy évre az állam előfizet minden fiatalnak egy tetszés szerint választható újságra. A 2008-as válság következménye az online térnyerése, a print bukása volt. De hogy az online sem mindenható, hogy a reklámra épült rendszerben tragikus rések vannak, azt a válság ezekben a napokban bizonyítja. Talán nem olyan rossz dolog karantén idején rejtvényt fejteni. És olvasni, csak olvasni.

Hallgatni, ahogy a délutáni fényben csöndesen zizzen a papír.