Tudatos stratégia mentén csábítaná a málnásba Orbán Viktort a német kancellár

2018. június 11. 15:53 - szerző: Biró Marianna

Mennybemenetelével egyidejűleg a magyar kormányfő egy fontos kommunikációs frontot veszíthet. Mi lesz, ha többé már nem kell tartani Brüsszeltől, s menekültügyben minden Orbán szájíze szerint alakul?

Miután az eddigi – általában diplomatikus, néha kicsivel határozottabb – dorgálások nem jöttek be, Angela Merkel német kancellár, s várhatóan az úgynevezett „Brüsszel" is más módon tehet lépéseket azért, hogy Orbán Viktor ne képezzen vétójoggal rendelkező „külön frakciót" az Európai Tanácsban, hanem fenntartható legyen az Európai Unió egysége menekült- és más ügyekben egyaránt.

„A magyar-szerb uniós külső határ védelmével Magyarország Németországot is védi" – mondta Merkel sokak meglepetésére vasárnap egy televíziós interjúban. Magyarország „bizonyos értelemben nekünk végzi el a munkát" uniós külső határa védelmével – fogalmazott a kancellár az ARD német országos köztelevízióban, azt is hangsúlyozva: veszélyezteti az Európai Uniót, hogy a tagállamoknak még nem sikerült közös álláspontra jutniuk a migráció kezeléséről, ezért minden erejével dolgozik egy új uniós menekültügyi rendszer felépítésén.

De még mielőtt néhány kormánypárti főideológus mennybe menesztené Orbánt, hiszen lám, a német kancellár végre fejet hajtott a magyar kormányfő unalomig ismert menekültpolitikai elképzeléseinek, valójában Merkel éppen arról beszélt, hogy: 

„létre kell hozni egy közös menekültügyi hivatalt, és egységes szabványokat kell bevezetni a menekültügyi eljárásokban, a közösségen belüli mozgás szabadságának megőrzéséhez pedig fel kell állítani egy igazi, európai határvédelmi rendőrséget, amely akkor is tevékenykedhet, ha fellépése nem tetszik az érintett, uniós külső határral rendelkező tagországnak".

 Merkel és Orbán, két jóbarát – vajon lesz-e kiegyezés?

Merkel arról is beszélt, hogy a menekültügyi rendszer megújításával együtt erősíteni kell a nemzetközi fejlesztési együttműködést, hogy az EU sikeresebb legyen a menekülésre kényszerítő okok felszámolásában. Azzal kapcsolatban, hogy Horst Seehofer belügyminiszter készülő menekültügyi reformcsomagjában várhatóan szerepel, hogy meg kell tagadni a belépést a határon a papírok nélkül, vagy más EU-tagországban már regisztrált menedékkérőktől, elmondta, hogy a kormányon belüli egyeztetések még nem értek véget. Hozzátette ugyanakkor:

az uniós jog a nemzeti jog felett áll, és tartózkodni kell az egyoldalú, nemzeti szintű lépésektől, „csak az európai megoldás az igazi megoldás".

Mindez korántsem váratlan irányváltás, hanem sokkal inkább tűpontosan végiggondolt, német precizitással végrehajtott stratégia Merkel részéről, amely során ugyanakkor kommunikációs eszközökkel igyekszik a maga oldalán tudni Orbán Viktort. Erre van ugyanis szüksége ahhoz, hogy véghez vigye bel- és külpolitikai terveit, elsősorban az Európa jövőjével kapcsolatos, nyilván Németország pozícióját és a következő évek diplomáciai kereteit is megszabó vitákra készülve. A német kancellár ugyanis hosszú hallgatását megtörve június első napjaiban több fórumon is előállt saját európai reformjavaslataival, válaszolva Emmanuel Macron francia államfő tavaly ősszel megfogalmazott terveire. A német kancellár elmúlt néhány hetes mozgásából márpedig kitűnt: le kívánja csillapítani kritikusait az EU-ban ahhoz, hogy nézetei és jövőképe győzedelmeskedhessen.

Merkel első, az Európa-reformot érintő elképzeléseit érintő megszólalásait önkritikával alapozta meg – hangsúlyozza Constanze Stelzenmüller tudományos kutató a Financial Timesban (FT) megjelent, hosszú elemző cikkében. A kancellár többször is elismerte például, hogy Európa megosztott lett, amiért a német politika hibái és tehetetlensége is okolható. A szerző szerint Merkel a változtatást úgy képzeli el, hogy egyszerre teljesítsék a meglehetősen fösvény, a tartós adósságoktól idegenkedő északi EU-tagok és gazdasági gondok alatt nyögő déliek igényeit. Letette a voksát amellett, hogy a technológiai változások minden nemzetnek hasznára váljanak, amivel tett egy gesztust szociáldemokrata koalíciós partnere és a zöldek felé is.

Merkel terve burkolt bocsánatkérés azért, hogy az európai válságkezelés során hajthatatlanul érvényesítették a nagy társadalmi áldozatokkal járó német megszorító politikát – véli az FT cikkírója. Egyben jelzi, hogy Németország a vezetése alatt vissza akar térni régi szerepéhez, amelyben hidakat épít az európai nemzetek között. A kancellár például elfogadóan beszélt arról, hogy Németországnak mint a kontinens leggazdagabb országának többet kell adnia a közösbe, mint másoknak. Elismerte, hogy más-más okok miatt Európa északi és kelet-közép-európai államai ellenzik az EU integrációjának mélyítését, méghozzá talán okkal, ám Merkel az új európai konszenzus kialakításának esélyét akarja megteremteni – állítja Stelzenmüller.

Mindez egyértelműen Orbán Viktornak, továbbá azon, főként kelet-európai tagállamoknak tett gesztus, amelyek számos fenntartást fogalmaztak meg például a menekültügyben, illetve a következő uniós költségvetést érintő tervek kapcsán. A kívánt európai konszenzust azonban nehezítheti, hogy ettől függetlenül Merkel a bevándorlás ügyében lényegében osztja Macron álláspontját. Ez utóbbi azonban már elfogadja, hogy a korábbi elképzelés – amelyet elsősorban a németek szorgalmaztak – a kötelező kvóták rendszere rossz ötlet volt.

Ehelyett közös menekültügyi standardok bevezetését ajánlja, összekötve az európai határok valódi védelmével és egy európai menekültügyi ügynökség felállításával.

Orbán Viktor, Angela Merkel és Emmanuel Macron Brüsszelben
Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq

Egy héttel korábban Merkel a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (FAS) című lapban közölt interjúban is kiemelte, hogy az EU külső határának biztosítása, a közös menekültpolitika és a küzdelem a menekülésre kényszerítő okok felszámolásáért mind-mind létfontosságú ügy, „egzisztenciális kérdés Európa számára". A kancellár itt arról beszélt, a mozgás szabadsága az EU-n belül a mindenkinek hatalmas hasznot hajtó belső piac működésének alapvető feltétele. Ugyanakkor:

az úgynevezett schengeni övezet belső határainak szabad átjárhatósága, a mozgás szabadsága a külső határ védelmén alapul, és ha nincs meg minden tagállamban a bizalom a határvédelem és az EU szomszédságával folytatott együttműködés iránt, akkor „Európa visszaesik a Schengen előtti időkbe, aminek súlyos következményei lennének a jólétünkre nézve" – fogalmazott Angela Merkel.

Arra a kérdésre, hogy elégséges-e a határvédelem javítása, azt mondta: fel kell építeni egy közös menekültügyi rendszert, amelyben minden országban „hasonló mércék" alapján döntenek arról, ki kaphat menedékjogot. Az egymással összevethető, hasonló szabványok alapján működő tagállami menekültügyi szabályozás mellett „egységes eljárásokra van szükségünk az európai külső határokon, és a Frontex európai határvédelmi ügynökségnek középtávon egy igazi európai határrendőrséggé kell válnia európai kompetenciákkal".

„Ez azt jelenti, hogy az európai határrendőrségnek rendelkeznie kell azzal a joggal, hogy önállóan tevékenykedjék a külső határokon" – jelentette ki a német kancellár.

Arra a felvetésre, hogy ebből a rendszerből az is következne, hogy az EU-s menekültügyi hivatalnak kell eldöntenie, hogy egy menedékjogot szerző ember például a németországi Bochumban vagy a franciaországi Bordeaux-ban lakjon, Merkel kiemelte, hogy az új, közös európai menekültügyi rendszerhez „több szolidaritás" szükséges, minden tagállamnak hozzá kell járulnia a működtetéséhez. Azonban az első számú, minden egyebet megelőző feladat az illegális migráció visszaszorítása – tette hozzá. Ehhez márpedig megállapodásokat kell kötni a tranzitországokkal az illegális migráció elleni küzdelemről, és tárgyalni kell a származási országokkal arról, hogy miként lehet hatékonyabban hazajuttatni az EU-ban tartózkodásra nem jogosult állampolgáraikat. Az illegális migráció elleni küzdelemért és az elutasított menedékkérők visszafogadásáért cserébe pedig támogatni kell „a migráció legális formáit, különösen a tanulás és a képzés, illetve a képzett munkaerő bevándorlásának keretében" – fejtette ki Merkel.

A német kancellár tehát a korábbinál jóval erősebben beállt az orbáni retorikába abban, hogy „rendezett körülményeket" kell teremteni a külső határon, ugyanakkor továbbra is kitart amellett, hogy „a bezárkózás nem megfelelő út". Merkel ráadásul itt éppen azt a szóhasználatot vetette be, amit néhány nappal őt megelőzve Soros György alkalmazott, amikor arról írt egy úgynevezett „afrikai Marshall-segélyről”, amelynek eredményeképp nemcsak az ellenőrizetlen menekülthullám apadna el, de lehetővé válna a rendezett bevándorlás megszervezése is. 

„Egyetlen tagországról sem tudok, amelyik azt mondja, hogy egyik feladatban sem veszek részt" – mondta ennek kapcsán Merkel, hozzáfűzve, hogy egyes tagállamokban ugyan vitatott a menekültek tartós befogadása, mégis reméli, hogy „nagyfokú rugalmassággal meg lehet haladni a jelenlegi blokádot az európai menekültpolitikában". A kvótakérdésben a tagországok állam-, illetve kormányfőit összefogó, döntéseit egyhangúlag meghozó Európai Tanácsban kell „előkészíteni a megbékélést" – mondta, hozzátéve: teljes erővel dolgoznak a megállapodáson, de nem biztos, hogy sikerül elérni az Európai Tanács június végén tartandó üléséig. „Nem vezetett politikai megbékéléshez, amikor 2015-ben többségi döntéssel vezettünk be egy kvótát 160 ezer menekült elosztásához, ezért szerintem inkább néhány héttel tovább kellene próbálkoznunk egy közös megoldás kidolgozásával" – mondta Merkel.

Mindez tehát egyértelműsíti, Merkel hajlandó engedni Orbánnak, hiszen nagyon is szüksége van a magyar kormányfőre, valamint a teljesen egyhangú döntéshozatalra ahhoz, hogy valóban létrejöhessen közös európai menekültügyi eljárás és hatóság.

Csakhogy a magyar kormány éppen ezzel szemben tervez elfogadni újabb, immár hetedik alkotmánymódosítást, továbbá az úgynevezett Stop Soros törvénycsomagot, amelyek együttesen lényegében kimondanák: Magyarország határait csakis biztonságos országokon keresztül érhették el menekültek, így hazánk egyetlen migránst (hiszen aki nincs kitéve közvetlen veszélynek, többé jogrendszerünk már nem tekintheti menekültnek) nem köteles befogadni, sőt, az éppenséggel szembe fog menni az alaptörvénnyel.

Éppen ezért nagy kérdés, hogy Orbán Viktor, aki egyébként még 2015-ben maga is a külső határok védelmét, a közös európai menekültügyi és határvédelmi hatóságok felállítását, valamint a menekültkrízist Európán kívül kezelő segélyalap létrehozását javasolta (egyebek mellett, 6 pontos migrációs javaslatcsomagjában) az Európai Tanács előtt, most mit lép. A német diplomáciának mindenesetre könnyű volna úgy tálalni az ügyet, hogy belátták, Orbánnal igaza volt, s éppen az orbáni terveket hajtják végre (még akkor is, ha a brüsszeli testületek lényegében ugyanezen megoldási javaslatokon is dolgoztak éveken át, miközben a magyar kormány és egyéb tagállamok akadályozták azt, hogy bármilyen közös, európai intézkedés időben és hatékonyan megvalósulhasson).

Egy irányba néznek: hasonlóan taktikáznak

Csakhogy Orbán belpolitikai céljai érdekében semmiképpen sem nyugodhat bele abba, hogy a közös határvédelemhez például bárminemű döntési jogkört vonjanak el tőle, vélhetően éppen ezt szolgálják az alaptörvény-módosításba rejtett, a „Magyarország alkotmányos önazonosságának védelmére" vonatkozó passzusok, amelyek lényegében az európai jog fölé emelnék a magyar alkotmányos szabályokat. Mindez sejteti, bármilyen kecsegtető javaslattal is álljon elő Merkel, a magyar kormányfőnek – elsősorban belföldre muzsikálva – sokkal inkább megéri harcban állni a közös uniós menekültpolitikával.

De mi lesz akkor, ha Orbán mégsem lesz képes ellenzékben maradni az európai menekültpolitikában?

A német kancellár egy éve, 2017 májusában egy kampánybeszédében már lefektette álláspontja alapjait. Reagálva az Egyesült Államok új elnöke, Donald Trump nyíltan elzárkózó politikájára és Kína világhatalmi igényeire kijelentette, hogy az európaiaknak a saját kezükbe kell venniük a sorsukat. Ehhez mindenekelőtt három egzisztenciális kérdést, a monetáris unió továbbfejlesztését, a bevándorlás kezelését és a közös védelem kialakítását kell megoldaniuk. Csak ezt követi, hogy kiálljanak a jog uralmára alapuló világrend védelme mellett – tette egyértelművé akkor. Mindebből már akkor következtetni lehetett arra, hogy miközben – akár csak egy uniós parlamenti döntéshozatalnál – az Európai Néppártnak szüksége van a Fideszre, hiába kell rendre elhatárolódjon tőle, úgy Merkelnek és bárkinek, aki Európa ura lesz (ma éppenséggel a kancellár az, mint a hétvégi fotó is mutatta) minden uniós tagállamra szüksége van. Merkel tehát Orbán kapujára játszik, hiszen – mint arra az idézett FT cikkben Stelzenmüller is jutott:

a német kancellár kezdeményezése valódi kísérlet arra, hogy stratégiai választ adjon az Európát feszítő külső és belső fenyegetésekre.

Márpedig egy ilyen udvarlás után Orbán igencsak kellemetlenül jöhet ki a totális elzárkózás eddigi taktikájából akkor, ha Merkel és a vezető uniós politikusok az európai egység kerékkötőjeként láttatják egy nagyobb, világpolitikai, sőt világgazdasági játszmában. Vélhetően éppen erre utalt a kormányfő akkor, amikor előre jelezte, Magyarország tudja, hol a helye. És Orbán szavaiból az is kiderülhetett, pontosan tudja, most leginkább arról van szó, hogyan csalogassa Merkel a málnásba ahhoz, hogy a német tervek szerint egyben tartható legyen az európai közösség.