Változás! Már szerdától hozzájuthat az újságárusoknál a legfrissebb 168 Órához!

Tordai Bence: Azt sem venném készpénznek, hogy sokáig megmarad a Fidesz kétharmada

2020. január 14. 14:24 - szerző: Sebes György

Meg kell mutatni., hogy van egy olyan politikai valóság is, amely a köztársaság értékrendjét képviseli. Ez a vállalás hatja át a Párbeszéd képviselőjének, Tordai Bencének parlamenti munkáját. Azt mondja, az Országgyűlésben éppúgy ott kell lenni, mint az utcán, használni kell minden eszközt és lehetőséget, ott kell lenni minden színtéren. És bízik benne, hogy az ellenzék tavalyi sikerei kihatnak a következő évekre is.

– Ön tényleg egy hivatásos provokátor?

– Nem tudok róla, nem is szeretnék az lenni.

– A Fidesz frakcióvezetője, Kocsis Máté azonban nemcsak annak tartja, hanem azt is állította, hogy ez a fő parlamenti foglalatossága.

– Akkor az biztos úgy is van. De vegyük komolyan magunkat. Az biztosan nem baj, ha a fideszeseket kibillentjük a kényelmes pozíciójukból, és ezt lehetőség szerint minél többször meg is teszem. De nem az a célom, hogy közbotrányt okozzak, hanem az, hogy minden esetben üzeneteket adhassak át.

– Csakhogy ezek az akciózások korábban szokatlanok voltak a magyar parlamentben.

– Valóban, de nagyon örülök, hogy tavaly decemberben ez megváltozott, és az ellenzék sok ügybe tényleg beleállt, képviselői szinte kivétel nélkül együtt akcióznak. Így ma már nem kell semmit sem csinálnom ahhoz, hogy a Fidesz-oldalon zúgolódjanak. Ez jó, hiszen legalább akkor is odafigyelnek, ha felállok és felteszek egy kérdést.

– Igen, de a Fidesz frakciója szerint ön félelmet kelt.

– Több bátorság, elvtársak, erre azt tudom mondani. Tőlem kár lenne félni. Nem gondolom ugyanis, hogy a politikai vitákat bármikor erőszakkal meg lehetne oldani. Amikor kint voltunk az utcán, és sokakban nagyon komoly düh munkált, akkor is mindig arról beszéltem, hogy békésen kell demonstrálni. Önmagunknak és az ügynek is ártana, ha bármilyen megmozdulás erőszakba torkollna. Szerintem minden ilyen mozgalomnak az ereje az erőszakmentességben van.

– Akkor ebben a parlamentben, amelyben kétharmados többsége van a kormánypártoknak, mit lehet tenni?

– Meg kell mutatnunk, hogy van egy másik alternatíva, egy másik politikai valóság, egy olyan politikai kultúra, amely a köztársaság értékrendjét képviseli. Októberben ez nemcsak Budapesten mutatkozott meg, hanem nagyon sok városban is. A parlament pedig alkalmas lehet ennek láttatására. Én egyébként azt sem venném készpénznek, hogy sokáig megmarad a Fidesz kétharmada. Olyan helyeken kerültek ugyanis bajba a parlamenti képviselőik, ahol egyéniben győztek tavaly. Ha pedig valakit bebörtönöznek vagy akár csak le kell mondania mandátumáról, akkor ott időközi választás lesz, és ahogy elnézem most a Fidesz állapotát meg az ellenzék növekvő erejét, győzni tudunk olyan körzetekben is, ahol ez korábban fel sem merülhetett.

– Ezek azért jobbára olyan térségek, ahol eddig be voltak betonozva a fideszesek, tehát nem Budapestről vagy megyei jogú városokról van szó.

– Itt nem csak Simonka Györgyre vagy Boldog Istvánra kell gondolni. Például az érdi körzet fideszes képviselője ellen is büntetőeljárás folyik, tehát elképzelhető, hogy rövidesen ott is keresnünk kell egy olyan ellenzéki jelöltet, akit az összefogás valamennyi pártja támogatni tud. Érden biztosan, de Kelet-Magyarország néhány vidéki körzetében is jó esélyt látok arra, hogy megszorongassuk vagy le is győzzük a Fideszt.

– Nem tartanak attól, hogy ha veszélyt szimatolnak, majd benyújtanak egy olyan törvénymódosítást, mint például Simonka György esetében is?

– A választás azért más. Ott nem törvényekkel kell birkózni, hanem mandátumot kell szerezni. Ha pedig a tisztességes választás kerülne veszélybe, akkor nyilvánvalóan kiiratkoznának az Európai Unióból, és arra azért – legalábbis reményeim szerint – egyelőre nem törekszenek. Magyarországon jelenleg a nagy többség az unió híve. Ami azt is jelenti, hogy nem volt igazán hatásos megannyi Brüsszel-ellenes kampány sem. Vagyis szerintem belátták, hogy a politikai vesztüket jelentené, ha szembemennének ezzel a nemzeti konszenzussal.

– Ezzel el is jutottunk a parlament idei évének értékeléséhez.

– Szerintem nem is a parlamenti évad volt a legfontosabb. Tavaly év elején egy interjúban azt mondtam, ha visszasimulnánk a parlamenti politizálásba, akkor az tragédia lenne, és sikerült is áthelyezni a súlypontot az utcára. Nyilván elég könnyű ezt megtenni olyankor, amikor választások vannak, de nem magától értetődő. Tehát az, hogy az ellenzék jól mozgósított – legalábbis az önkormányzati voksolás idején –, az azt is jelenti, hogy az a színtér, ahol a Fidesznek minősített többsége van, veszített a jelentőségéből. Ebben az évben tehát az utca és a nép győzött a Fidesz által elfoglalt és uralt intézmények fölött.

– Valóban egyre többen mondják, hogy nem is a parlamentben kellene politizálni. A szocialisták is hajlanak erre a megoldásra. Ön egyetért ezzel?

– Én azt mondom, hogy nem vagy-vagy, hanem is-is. Használni kell minden eszközt és lehetőséget, ott kell lenni minden színtéren és játszani minden hangszeren. Már régóta felmerült, hogy szükség van valamilyen alternatív terepre, ahol lehetőség nyílik az érdemi, konstruktív közpolitikai vitákra. A parlamenti vitákra azonban még mindig nagyon sokan figyelnek, ezért nem is kellene negligálni az ottani munkát. Önmagában szégyenteljesnek tartom, hogy Kövér László az önkormányzati választás előtt nem hívta össze az Országgyűlést, vagyis az őszi ülésszak egészen rövid volt, és a hosszúra nyúlt tavaszi ülés után három hónap szünet következett. Ráadásul azért döntött így, mert nem akarta megadni az ellenzéknek a lehetőséget, hogy a voksolás előtt politizáljon az ülésteremben. Ez tényleg egészen hallatlan, de persze összhangban van a fideszes képviselők álszent, ostoba, képmutató álláspontjával, miszerint konkrét ügyekben nem is kellene politizálni. Miközben a parlament másról sem szól, mint közügyek megvitatásáról.

– A legutóbbi ülésszak valóban nagyon rövid és zsúfolt volt.

– Az utolsó heteiben pedig szégyenteljes törvények születtek, ráadásul a bosszú jegyében. Nekimentek az újságíróknak, kitiltva őket egy csomó újabb helyről a Parlamentben, de ugyanúgy a kultúrának, főleg a színházaknak, aztán az önkormányzatoknak, miután egy jelentős részük ellenzéki többségű lett, a helyi adóbevételek szabályozásának módosításával és az építési hatósági jogkörök elvonásával. Megkapták a magukét az ellenzéki képviselők is az országgyűlési törvény és a házszabály módosításával. De társadalmilag a legsúlyosabb mind közül a társadalombiztosítási ellátás szigorítását célzó törvény. Jellemző egyébként, hogy a köztársasági elnök is sokkal tovább húzta az aláírását, mint a többi törvény esetében, ami azt jelzi, hogy szakértőik is nyilván bizonytalanok voltak, át lehet-e egyáltalán engedni. Pontosan kell tudniuk ugyanis, hogy ezzel embereket szorítanak ki az egészségügyi ellátásból, amit nem lehet kompenzálni az amúgy is túlterhelt sürgősségi ellátással. Szerintem tehát tragikus következményei lesznek, ha ez ilyen formában jövő júliusban hatályba lép. Karácsony Gergely már jelezte, Budapesten keresik a megoldást, hogy valamiképpen ellensúlyozzák ezeket a társadalmilag káros hatásokat, de ez sajnos csak a magyar emberek egyhatodát érinti.

– Azért a hatalmi propaganda változatlanul uralja az országot a médiában. Ilyen helyzetben lát lehetőséget arra, hogy az ellenzék hatásosan ismertesse meg érveit széles körben is?

– Ezzel nyilván sok munka lesz. Szerintem az ellenzék mostanra eljutott arra a szintre, hogy elkezdhet készülni a 2022-től esedékes közös kormányzásra. Ez pedig akkor lehetséges, ha van közös gondolatunk az egyes közpolitikai területeken. A közös gondolkodáson túl közös cselekvés is kell, ahol a pártok mellett fontos szerepe van az önkormányzatoknak és a társadalmi szervezeteknek. Ez a nagyvárosokban már működik, a következő időszakban gondoskodnunk kell arról is, hogy megteremtsük ennek a kisugárzó hatását a helyi média és a helyi jelenlét erősítésén keresztül. Jó példa: karácsony előtt Pécsett jártam a városi párbeszédesek meghívására; itt a szakszervezetek, a pártok és a polgármester közösen szerveztek nagyszabású étel-, ruha- és ajándékosztást, amiről az országos és a regionális média is beszámolt, a helyi közösségen túl további százezrekhez eljuttatva az összefogás és szolidaritás fontosságának – egész évben érvényes – üzenetét.