Több Balaton, kevesebb szabadstrand - Sokak számára riasztó a NER-lovagok tóparti hódítása

2020. augusztus 14. 14:54 - szerző: Árpási Bence

Politikai csatatérre vált nyárra a Balaton. A frontvonalak a fizetős és a szabadstrandok, a gazdag és a szegény vendégek között húzódnak. Eközben aggodalmat kelt a fideszes érdekkörök gátlástalan terjeszkedése is. A kérdés: maradt még hely az egyszerű honpolgároknak a magyar tenger mellett?

Népszavazással szeretne az élővizek partjain helyet hagyni a szabadstrandoknak az MSZP. A párt még kérdést is benyújtott a témában, de a sorsáról aligha lehetnek kétségeink. A Momentum eközben az általa fideszesnek vélt érdekkörök tulajdonában lévő helyszíneken akciózik és aláírásokat gyűjt. Nem maradhatott ki a kormányoldal sem: Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő Zánkára utazott, hogy a nagy ívű szabadstrand-projektről beszéljen. Az állami tévé egyik híradójában pedig azt igyekeztek bizonygatni, mennyi ingyenes strand várja az érdeklődőket. Egy biztos: évről évre csökkennek azok a helyek, ahol belépődíj nélkül hűsölhetünk. Ez a szám jelenleg mindössze negyvenhét.

A listát átböngészve elsőre feltűnik az aránytalanság, a déli parton sokkal nagyobb arányban vannak ilyen fürdőhelyek, mint az északin. (Siófokon vagy éppen Balatonbogláron például hét szabadstrand van.) Ez elsősorban a földrajzi és természeti adottságokkal magyarázható – érvelt a 168 Órának Lombár Gábor, a tóparti önkormányzatokat tömörítő Balatoni Szövetség elnöke. Lombár – aki egyben Balatonfenyves polgármestere is – azt mondta, az északi part nem annyira beépített, kevesebb település van, emiatt pedig a strandok is inkább egy helyre koncentrálódnak. Az utóbbi szakaszon sokkal több a nádas és az érintetlen vízparti terület, a déli oldal szinte végig beépített. Emiatt strandolási lehetőségből is több van mind a két fajtából. Megjegyezte,

van szándék arra, hogy meghagyják az emberi beavatkozástól mentes, természetes élőhelyeket, és ne rendeljenek alá mindent az idegenforgalmi érdekeknek.

Amit már mi teszünk hozzá: a strandválasztás történhet a pénztárca vastagsága vagy éppen az ízlés alapján. Az biztos, aki belépőjegyet vált, csak a vízbe mehet be, az egyéb szolgáltatásokért külön kell fizetnie. Maga a jegy – noha igyekeznek mindenfelé kezdeményeket adni – egy családnak több ezer forint kiadást jelent naponta. Ha pedig nem hűtőtáskával érkezik valaki, akkor csillagászati áron ihat meg egy pohár sört vagy ehet sokszor kétes minőségű fogásokat. És bár a legtöbb strandon sok harapni- és innivalót kínáló vendéglátóipari egység található, különös módon mindnél hosszú sorok állnak. Vannak helyek, ahol a legkisebbekre is gondolnak – ugrálóvár vagy éppen gyermekműsorok szórakoztatják a nagyérdeműt, természetesen gyakran külön térítés ellenében.

Kétséget kizáróan nem csak a belépőjegyek jelentette bevételek azok, amelyek a strandok fizetőssé tételére csábítják az önkormányzatokat. A már említett kereskedelmi egységek is alighanem szép summát hoznak egy-egy településnek. Ne feledjük, szezonális jelenségről beszélünk, mivel a nyár végével ezeken a helyeken alig van mozgás. Logikus és érthető, ha egy tóparti önkormányzat egy ilyen időszakban szeretné jelentősen növelni a kasszájába befolyó összeget.

A belépődíj nem minden esetben tűnik öncélú nyerészkedésnek.

Lombár Gábor felhívta a figyelmet arra, hogy vannak olyan települések, ahol belépőjegy hiányában nem biztos, hogy fenn tudnák tartani a strandot. A magas színvonalat – ha ugyan a mostani helyzet annak tekinthető – csak a megfelelő bevételek tudják garantálni. A Balatoni Szövetség elnöke utalt rá, egy többhektáros, kilométer hosszú partszakasz fenntartása borzalmasan sokba kerül. Ehhez pedig forrást kell találni. Balatonfenyvesen ugyan nem kell fizetni sehol sem, viszont azt a megoldást választották, hogy fizetőssé tették a parkolást. Hozzátette, nem is tervezik, hogy pénzt kérjenek a strandolásért.

„Igyekszünk megőrizni azt a feelinget, amit az elődeink ránk hagytak”

– fogalmazott.

Koronavírus - BalatonfenyvesÉletkép a balatonfenyvesi strandon, újranyitás után. 
Fotó: Varga György

A költségek kigazdálkodása alighanem még nehezebb lesz a jövőben, mivel a kormányzat folyamatosan forrásokat von el az önkormányzatoktól, amelyek így kénytelenek lesznek máshonnan előteremteni a működtetés anyagi fedezetét.

Kérdés persze, hogy mennyire tud ellenállni egy önkormányzat a különféle lobbierőknek, ha megjelennek egy településen.

A közelmúltban több tóparti falu vezetője mondott le látszólag váratlanul, minden előzmény nélkül. Balatonszemes egyébként kormánypárti polgármestere indoklásul a következőket írta: „Nem arra vállalkoztam, ami ma Balatonszemesen folyik. Én nem harcba és csatába indultam. Van, akinek ez az élete, nekem nem. Nem támogathatom azt, hogy a településünket egyes személyek állandóan lejáratni kívánják mindenki előtt.”

Balassa Balázs, Szigliget ugyancsak nemrégiben távozó polgármestere már nyíltabban fogalmazott. „Bizonyos vállalkozókkal, befektetőkkel szemben, úgy érezzük, védtelenek vagyunk. Úgy látjuk, ezeket a folyamatokat településvezetőként már nem tudjuk megállítani, így a testület a lemondásával szeretné felhívni a közvélemény figyelmét a veszélyekre.”

A volt településvezető alighanem a Mészáros Lőrinc, Garancsi István, Tiborcz István hármasra gondolhatott, akiknek a különféle projektjei behálózzák az egész tavat.

A fejlesztésekre szánt állami pénzek kétharmadát ők nyerik el. Jó példa a NER embereinek mindent letaroló terjeszkedésére az, ami Siófokon történik. Ott – a Somogy Megyei Kormányhivatal áldásával – az Országos Meteorológiai Szolgálat obszervatóriumának tőszomszédságában egy ötszintes szállodát szeretne felhúzni egy Garancsi Istvánhoz köthető cég. Ez pedig akár az állami milliárdokból fejlesztett balatoni viharjelzés működését is befolyásolná.

Hőség - Strandolók a BalatonnálStrandolók Balatonfenyvesen. 
Fotó: Varga György

A tóparti hódítás néha riasztó is tud lenni. A hvg.hu egyik cikke szerint sorompó fogadja azokat, akik a megszokott strandolásra vagy horgászásra indulnak az egykori balatonaligai pártüdülőhöz, a Club Aligához. A helyiek szerint ez a település egyetlen elérhető, partközeli szakasza, amelyet azonban most elzártak előlük. Keszthelyen pedig tavaly zárták be az utolsó szabadstrandot, a háttérben már akkor is kormányközeli érdekkörök tűntek fel.

A koncepció alighanem hasonlatos ahhoz a turisztikai filozófiához, amelyet Tiborcz István álmodott meg. A miniszterelnök veje a portofolio.hu-nak adott korábbi interjújában lényegében egy vendégcserét vizionált, amikor a következőket mondta: „Azt hiszem, Magyarországon most elsősorban nem több turistára, hanem ugyanannyi, de többet költő vendégre van szükség.” Mintha a Balaton partján is ennek szellemében zajlanának a folyamatok. Feltehetően ez magyarázhatja azt is, hogy az utóbbi időben több polgármester bedobta a törülközőt.

A Balatoni Szövetség elnöke mindenesetre hitet tett amellett, hogy nem kell eladni a tóparti részeket.

Lombár Gábor szerint az önkormányzatok jó gazdái a part menti területeknek. „Sem szándékunk, sem jogunk értékesíteni ezeket a részeket. Vagy akárcsak az, hogy a státuszukat valamilyen módon megváltoztassuk, netán korlátozzuk. Igenis, maradjanak a strandok, és ne legyen jobban beépítve a Balaton annál, mint amennyire jelenleg” – tolmácsolta a polgármesterek álláspontját Lombár Gábor.