Távol a felcsúti lelátótól

– Könyvében megírja, anno milyen furfanggal érte el „Mecky”, azaz Kóbor János, hogy megússzák a szinte kötelező koncertturnét a Szovjetunióban, ahol műfajidegen öltönyben és vasalt színpadi stílben kellett volna színre lépniük.

– Mecky azzal hívta meg egy koncertünkre a szovjet Gosztkoncert igazgatónőjét: mi szívesen turnézunk akár Szibériában is, de csak azt tudjuk előadni, amit a Kisstadionban lát majd tőlünk. Ahol Kóbor János félmeztelenül, üvöltve, fetrengve felszántotta a színpadot. A publikum tombolt: soha nem látta még olyan őrültnek őt. Az elvtársnő viszont húsz perc után távozott, majd feljelentett minket az itthoni illetékeseknél. Ők egy ejnyével intézték el a dolgot, ám azt is elmondták: az elvtársnő kizárta, hogy az Omega, ez az „imperialista métely” valaha is bejusson a szovjetekhez.

– Mecky ma videómegosztókon terjedő felvételen szürke öltönyzakóban reklámozza a felcsúti stadion tribünjéről az Omega helyi koncertjét. A minap még azt is mondta Kóbor: nem politikai inspirációk, hanem a sportlétesítmény Makovecz Imrét idéző építészeti megoldásai vonzották a helyszínhez. Lát változást énekesük karakterében?

– Könyvem megjelenése óta nem beszéltünk. Zokon vette, bár nem cáfolta a múltidéző történeteket. Azt nem tudom, mi inspirálta felcsúti felbukkanását, de ami ott lesz, az nem Omega-koncert. A bátaszéki templom restaurálásának támogatására összehozott oratóriumot fogják előadni. Egyszerire tervezett stúdióprojektnek indult, ám mára országos templomi haknisorozat lett belőle. Plakátjain ugyanakkor mind kisebb lett az oratórium felirat, és egyre nagyobb az Omega.

– Kóbor azt is nyilatkozta, ön azért maradt ki az oratórium születéséből, mert kora miatt már nem bírja a strapát.

– Igen? Hát én vagyok köztük a legjobb kondiban. Ám úgy éreztem: templomokban semmiféle hangszerelésben nincs helyük Omega-számoknak. Nem vallásosságból mondom, hanem a jó ízlés okán. Az is utóbbi kérdése: mikor keveri össze valaki a szólóprojektjeit az Omega együttessel. De ha mégis belekeveredtem volna az oratóriumi hakniba, a felcsúti fellépés előtt biztosan kiszállok. Ugyanis a felcsúti stadion olyan többletjelentéssel bír, ami egy független művész számára vállalhatatlan.

– Molnár György, becenevén Elefánt sem volt részese az oratóriumi projekt megalkotásának. Nem gondoltak közös tiltakozásra a történtek miatt?

– Molnár György ott lesz Felcsúton. Azt mondta nekem: az oratóriummal továbbra sem ért egyet, de hiányzik neki a színpad.

– Éppen Molnár kapcsán írta könyvében: egy hajdani koncerten a színpadról leszólva külön köszöntötte az MSZP akkori elnökét.

– A rendszerváltás és következményei többféle identitászavart megmagyarázhatnak. Volt, aki megtalálta a helyét ebben az új világban, más nem. Utóbbiaknál ez olykor agresszivitásban vagy éppen tanácstalanságban manifesztálódik.

– Kóborral egyéb ügyekben is vannak nézetkülönbségeik?

– Például abban, mikor és hogyan kell abbahagyni ezt a műfajt. Számomra – focipárhuzammal élve – Puskás Öcsi a mérvadó. A Bernabéu Stadionban játszott utoljára, ahol kilencvenezer néző kántálta sírva: „Pancho, Pancho!” Grosics Gyula Dorogon játszott utoljára, ahol hatszáz néző kiabálta: „Menj már le!” Nekünk a tavalyi, a Hősök terén rendezett Szabadság napi koncerten kellett volna elbúcsúznunk, ahol háromszázezer néző előtt játszottunk a Scorpionsszal. Ám Mecky úgy van ezzel, hogy addig kell játszani, amíg el nem hullunk. Neki hetvenkét évesen Felcsút is belefér. Pedig a közönség reflexiói azt mutatják: ezzel az egész banda hitelessége kérdőjeleződik meg. Vannak persze, akiknek kedvére van a felcsúti performance. Ám abban sincs dicsőség, hogy az Omega megosztja a közönséget. Ötven éven át képesek voltunk illő távolságot tartani bármilyen rendszertől.

(A teljes interjú a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)