Tanodapályázat újratöltve – A függetlenség feladása lehet az állami finanszírozás ára

2017. május 31. 07:04 - szerző: Ónody-Molnár Dóra

A tavaly ősszel elbírált tanodapályázat eredményei azt mutatták: az Orbán-kormányhoz köthető körök és az egyházak súlyos összegeket vontak el a legszegényebb, legkiszolgáltatottabb gyerekek oktatásától. Az esetet Hadházy Ákos, az LMP társelnöke nemrég a trafikbotrányhoz hasonlónak minősítette. A kabinet, belátva a helyzet tarthatatlanságát, új pályázatot írt ki a tanodáknak – ezen viszont már korántsem nyerhettek annyit a hozzáértő, tapasztalt szervezetek, mint amennyit első körben kaptak a frissen alakultak.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma tavaly ősszel hirdette ki az ötmilliárd forint uniós forrásra kiírt tanodapályázatok győzteseit. A tárca a fejlesztési pénz elosztásában irányító hatóságként vett részt. Hadházy Ákos azért vont párhuzamot a trafikbotrány és a tanodapályázat között, mert az érintett minisztérium egyik esetben sem tartotta támogatásra méltónak a régóta sikeresen működő szervezeteket, viszont a semmiből előtűnő, kormányközeli újoncokat komoly pénzhez juttatta.

A pályázatot eleve óriási késéssel írta ki az Emmi, 2015. decemberi beadási határidővel, majd 2016 márciusa helyett csak szeptember végén hozták nyilvánosságra, mely tanodák nyertek és melyek nem. Ekkor vált világossá, hogy az ebben a munkában évek, sőt évtizedek óta nagy tapasztalattal rendelkező tanodák nem kaptak egyetlen fityinget sem az ötmilliárd forintból, ellenben számos olyan egyházi szervezet, illetve a semmiből előbukkant alapítvány győzött, amelyek addig nem foglalkoztak tanodák működtetésével. Hadházy Ákos a botrányos pályázat egyik különös epizódjára is rávilágított: az egyik nyertes, a Várunk Alapítvány tíz tanodájával csaknem háromszázmillió forintot nyert. Az alapítvány egyik kurátora az a Furár Zoltán, aki egy korábbi projektjében elképesztő ügyleteket bonyolított le: óránként százezer forintért tartott tornaórákat, ruhagyűjtést, pénzgazdálkodási és baba-mama foglalkozást a jászberényi romatelepen élőknek. Ahogy az Átlátszó portál találóan fogalmazott: a Balog Zoltán vezette minisztérium pályázatán „kurzuslovagok, életmód-tanácsadók és hétpróbás pályázatírók taroltak”.

Külön érdekessége volt az ötmilliárd forint szétosztásának, hogy a győztesek közül alig-alig akadt olyan szervezet, amely tagja lett volna a 86 tanodát tömörítő ernyőszervezetnek, a Tanoda Platformnak. Közülük sem a hátrányos helyzetű gyerekek alapfokú művészeti oktatásában jártas, L. Ritók Nóra által vezetett Igazgyöngy Alapítvány, sem a Berki Judit esélyegyenlőségi szakemberhez köthető bátonyterenyei tanoda nem nyert.

MTI Fotó: Mohai Balázs

A tanodapályázatok körül kialakult botrány végül elérte az Emmi ingerküszöbét is: Czibere Károly, a tárca szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára több magyarázkodó sajtótájékoztatót is tartott az ügyben. A botrány kirobbanása után a tanodavezetőknek összehívott értekezleten Czibere azt mondta, a döntést a miniszterelnöki hivatal hozta. A korábban szociális ügyekkel foglalkozó, civil szervezetekben tapasztalatot szerzett Czibere azzal próbálta nyugtatni a kedélyeket, hogy majd egy új pályázat kiírásával orvosolják a minisztérium által okozott károkat, addig is, a régóta működő, ám támogatás nélkül maradt tanodáknak két-kétmillió forint átmeneti támogatást ígért. Amit meg is kaptak a tanodák, és az új pályázatot is kiírta a tárca.

„A civil és egyházi fenntartású tanodák, tanodafenntartók határozott tiltakozó fellépésének eredményeként sikerült elérni, hogy a legutolsó, EU-alapból finanszírozott tanodaprogram nyertesei közül szinte teljes egészében kimaradt, régóta működő tanodák számára a kormányzat új pályázatot írjon ki” – olvasható Békési Andreának, a több baranyai tanodát fenntartó Számá dă Noj! Egyesület elnökének és Ambrus Lászlónak, a gilvánfai Kászá Dăsztyisză – Nyitott Ház Tanoda szakmai vezetőjének közös közleményében, amelyből az is kiderül, hogy néhány hete az eddigi munkájukkal eredményességüket bizonyító „régi” tanodák is a tanodapályázat nyertesei közé kerültek.

Békési Andrea azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy ez a siker viszonylagos.

– Egyrészt: továbbra sem kaptunk semmilyen magyarázatot arra, hogy a régóta működő tanodák vajon miért nem nyertek a „rendes” pályázaton finanszírozást. Másrészt: a most elnyert, 18 millió forintos EU-támogatás alig több mint a fele annak a harmincmillió­­nak, amire az eredeti pályázati kiíráson egy-egy tanoda pályázhatott – mondja.

Amikor Békési Andrea a kollégájával meg akarta ismerni a saját pályázatuk elutasításának okait, azt a tájékoztatást kapta, hogy nem készíthet másolatot a bírálatról.

– Régen mindig megkaptuk a pályázataink elbírálását, most kézzel kellett írogatnunk, hogy mire miért kaptunk vagy nem kaptunk pontot a bírálóktól. Ott állt mellettünk egy minisztériumi munkatárs, aki még azt sem engedte meg, hogy lefotózzuk a dokumentumokat – meséli.

A most elnyert támogatással a tanodák 2018 december végéig tudnak működni. S hogy mi lesz azután? Ez a kérdés azért is égető, mert az elmúlt években rendszeresen késve kiírt pályázatok miatt már a tavalyi botránytól függetlenül is válságos helyzetbe kerültek a tanodák. A már lezárt támogatási időszak és a még ki nem írt pályázatok között is ki kellett nyitniuk a gyerekek előtt az ajtókat, amit nagyon sokszor csak külföldi és hazai egyházi, illetve más magánforrások bevonásával, óriási erőfeszítések árán tudtak megoldani – mások mellett a kormány által hevesen támadott Soros Györgyhöz kötődő alapítványok segítségével.

Békési Andrea tájékoztatása szerint január óta működik egy munkacsoport az Emmiben, amely tapasztalt tanodás civilek bevonásával a normatív finanszírozás lehetőségeit tárgyalja. E csoportnak augusztus végére kell asztalra tennie a javaslatát. Az elképzelések szerint – csakúgy, mint a Biztos Kezdet Gyerekházak esetében – a tanodák az ­uniós finanszírozási körből átkerülnének a magyar költségvetés által támogatott programok közé. Igaz, vannak olyan félelmek – és ezektől Békési Andrea is tart –, hogy a normatív finanszírozásért cserébe valamit el is vár majd az állam.

– Mi ugyanis civil, autonóm szervezetként működtetjük a tanodáinkat – mondja, utalva arra, hogy ezek a szervezetek nehezen illeszthetők bele a kormány mindent központosító intézményfenntartói szemléletébe.

Ennek azért van jelentősége, mert a tanodák speciális szerepet töltenek be a gyerekek életében. Elsősorban a szegénységük miatt hátrányokkal küszködő gyerekeknek nyújtanak sokszínű támogatást, illetve konkrét segítséget abban, hogy a normál iskolarendszerben meg tudjanak kapaszkodni, eljussanak a szakmáig, érettségiig. A tanodák, anyagi lehetőségeiktől függően, színházba, moziba, kirándulni is viszik az odajáró gyerekeket, azaz olyan programokkal színesítik életüket, amelyek számukra elérhetetlenek lennének, miközben egy középosztálybeli család számára természetesek. A tanodában ezen kívül segítenek a tanulási problémák megoldásában, a gyerekek alternatív pedagógiai eszközök segítségével sokféle foglalkozáson vehetnek részt. A tanoda iskolán kívüli, fakultatív programokat nyújt, de működésének célja, hogy a hátránykompenzációra gyakran képtelen közoktatás helyett az esélyteremtő munkát elvégezze. A tanodák munkatársai az iskolákkal való kapcsolattartásuk során a gyerekek érdekében az iskola és a családok közötti érdekegyeztetésben is szerepet vállalnak. A Roma Sajtóközpont korábban rámutatott: „Ha létezett romaügyben valami, amiben a progresszív és a konzervatív oldal is egyetértett, az a tanodák szükségessége volt, ez a közmegegyezés tükröződött abban, hogy a korábbi kormányok által létrehozott esélyteremtő programok közül jóformán csak a tanodák maradtak meg.”