Tanévenként ötszázezer: Az állam csak az időt húzza a gyöngyöspatai perben

Egyre reményvesztettebben érkeznek a Gyöngyösi Járási Bíróságra a gyön­­gyös­­patai családok. Ez még csak az első fok, ráadásul az eljárás lassan egy éve húzódik, a sokadik tárgyalás után sem látni a végét. Az ügy előzménye, hogy jogerős bírósági ítélet mondja ki: a gyöngyöspatai Nekcsei Demeter Általános Iskolában jogellenesen különítik el a roma és nem roma tanulókat. A Kúriát is megjárt szegregációs perben egyértelműen bebizonyosodott, hogy a roma gyerekek alacsonyabb színvonalú oktatást kaptak.

Az iskola akkor kapott nagy figyelmet, amikor 2011-ben a jobbikos polgármester hívására szélsőjobboldali, paramilitáris szervezetek érkeztek a településre, és hetekig masíroztak a cigányok lakta utcákban, félelemben tartva az ott élő családokat. A drámai helyzet nyomán a brit The Guardian is foglalkozott a helyi iskolai ügyével. Az újságíró apartheidnek nevezte a gyön­­gyöspatai gyerekek etnikai alapú elkülönítését. Az iskolában tetten érhető rasszizmust 2011-ben az akkor még működő kisebbségi ombudsmani hivatal részletes jelentésben tárta fel. Ekkor derült ki, hogy a gárdisták még az iskola környékén is megjelentek, az érintett szülők szerint pedig Molnár Károly igazgató és kollégái azzal fenyegették a gyerekeket: „Ha rosszak lesztek, hívjuk a gárdistákat.” Az ombudsman tárta fel, hogy az iskolában a cigány gyermekeket már szeptemberben, a tanévnyitó ünnepségen különválasztották nem cigány társaiktól, az épület alsó szintjén a cigány, a felső szintjén a nem cigány osztályok tanultak. A roma gyerekek nem használhatták az iskolai uszodát sem. A gyerekek zöme olyan osztályokba járt, ahol több évfolyamot vontak össze – ezzel gyakorlatilag lehetetlenné vált az érdemi tanulás.

Fotó: Kovalovszky Dániel

Miután a Kúria megerősítette az alsóbb fokú bíróságok döntését a szegregációról, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) erre alapozva kártérítési pert indított. Az összeg jelképes, hiszen a szegregáció­­ból automatikusan adódó rossz minőségű oktatás következtében a gyerekek nem tanulnak meg se írni, se olvasni, se számolni. Így az elsők közt morzsolódnak le még a szakiskolákból is, munkanélküliségre ítélve. A szegregált oktatás elvette előlük a minőségi élet esélyét, annak lehetőségét, hogy kitörjenek a mélyszegénységből. A CFCF úgy kalkulált, hogy valamennyi, szegregációban eltöltött tanév ötszázezer forintot ér. A CFCF hatvanhárom gyereket képvisel, így összesen kétszázkilencmillió forintos kárigényt nyújtott be.

A per elején Román Tamás bíró a felpereseket – azaz az érintett diákokat, illetve törvényes képviselőjüket – hallgatta meg. Aztán a cigány osztályok alsós tanítója, majd Molnár Károly igazgató következett. Az utóbbi tanúmeghallgatás a hónapok óta zajló per egyik legmellbevágóbb epizódja volt. Kiderült ugyanis, hogy az igazgató az intézményében évek óta folyó hátrányos megkülönböztetést kimondó ítélet ellenére sem tett semmit annak érdekében, hogy szakmailag feltárja, mi okozta a súlyos helyzetet. Ha nem gyerekéletekről lenne szó, akár még mosolyogni is lehetne azon, ahogy azt magyarázta: a szegregált osztályok véletlenszerűen alakultak ki. Molnár Károly szerint az osztályok a beiratkozás sorrendje alapján jöttek létre, vagyis azon múlott, hogy valaki az A vagy a B osztályba kerül-e, hogy a szülei mikor érkeztek oda. A roma szülők valahogy mindig a legvégére maradtak, így alakultak ki a cigány B osztályok. Amikor a bíró azt kérdezte tőle, nem tűnt-e fel neki, hogy ez a gyakorlat így nem jó, azt válaszolta: „Nem ismertem fel a tisztán cigány osztályokat.” Ami már csak azért is furcsa válasz, mert az alsós tanító Molnár Károly meghallgatása előtt éppen azt magyarázta, hogy ő már tíz éve színtiszta cigány osztályokban tanított. Neki feltűnt ez, Molnár Károlynak nem.

Havas Gábor szociológus a CFCF tanújaként szólalt meg a perben

A legutóbbi tárgyaláson Havas Gábor szociológus a CFCF tanújaként összegezte több évtizedes oktatáskutatói tapasztalatait arról, miért rendkívül káros a szegregáció. Szakmai álláspontja azért is volt fontos, mert a szegregáló iskolát védő és a kártérítési keresetet elutasító ügyvédi álláspont szerint elkülönítve is lehet megfelelő pedagógiai munkát végezni. Ez tükrözi azt a közvélekedést is, miszerint kis létszámú, elkülönített osztályokban a pedagógusok egyéni fejlesztéssel fel tudják zárkóztatni a gyerekeket. Havas Gábor elmondta: erre volt már kísérlet a magyar oktatási rendszerben a kilencvenes évek második felében – és az totális csődöt mondott. A kis létszámú felzárkóztató osztályokba elkülönített gyerekek hátrányai nem csökkentek, épp ellenkezőleg, növekedtek. Még a kiugróan tehetséges gyerekek is csak esetlegesen tudják az elkülönítés miatt halmozódó hátrányokat legyőzni. E kísérlet kudarcát az oktatási kormányzat is elismerte, és 2002-ben kifejezetten az integrációt és a hátrányos helyzetű gyerekek tanításánál eredményesen alkalmazható kompetencialapú oktatást állította középpontba.

Az alperes szerint az iskola képtelen azokat a hátrányokat csökkenteni, amelyeket a szegénységben élő gyerekek az iskolába lépéskor magukkal hoznak – ám ez tévedés. Havas kifejtette: nemzetközi és hazai kutatások is azt bizonyítják, hogy az együtt tanított osztályokból a hátrányos helyzetű gyerekek nagyobb arányban mennek továbbtanulni olyan intézménytípusokba, ahol érettségit tudnak szerezni. Az elkülönítetten oktatott tanulók szegénység ­miatt kialakult problémáit pedig az iskola csak fölerősíti. Az integráció pedig egyáltalán nem jelent hátrányt a nem roma tanulókra.

Sahin-Tóth Balázs és Kegye Adél, a felperes gyögyöspatai gyerekek jogi képviselői

A legszomorúbb az, hogy mindezeket 2017-ben még bizonygatni kell. De talán ennél is lehangolóbb, hogy a magyar állam, amely a Klebelsberg Központon (KK) keresztül felelős ezeknek a gyerekeknek a sorsáért, nem egyezett ki a kártérítési pert indító CFCF-fel, inkább belement a perbe. Az állami intézményfenntartót képviselő Őszy Tamás ügyvéd taktikája az, hogy a per minél hosszabb ideig húzódjon. Megkérdeztük a KK-t, hogy Őszy Tamást órabérben fizetik-e. Nem volna meglepetés ugyanis, ha a roma gyerekek elkülönített oktatása miatt igényelt 209 millió forintos összeg már közelítene az állam által kifizetett ügyvédi költségekhez. Őszy Tamás mellett ugyanis az önkormányzatot is képviseli egy ügyvéd, márpedig az ő díjazását is az adófizetők állják. (A kártérítési perben a felperes gyöngyöspatai gyerekeket a CFCF ügyvédjén, Kegye Adélon kívül pro bono – azaz ingyen, az ügy mellett elkötelezve – Hernádi Eleonóra ügyvéd és az Allen & Overy Ügyvédi Iroda munkatársa, Sahin-Tóth Balázs, valamint Gárdos Péter, a Gárdos Füredi Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda kollégája képviseli.)

A roma gyerekek oktatási elkülönítése miatt az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben. Az ebben érintett humántárca vezetője, Balog Zoltán azonban nem a megegyezés irányába mozdította el a pert, holott az egyfajta kiállás lett volna a megkülönböztetést elszenvedő roma gyerekek mellett. A per precedensértékű a tekintetben is, hogy beárazza a szegregációt. A végén kiderül, az államnak a jövőben megéri-e fenntartani a jogellenes elkülönítést, vagy a tömeges kártérítési perek elől előremenekülve inkább a – gazdaságilag hosszú távon is kifizetődő és a társadalmi kohézió szempontjából is fontos – deszegregációt választja.