Senki nem áll mögöttem

- Meglepődtem a karton-Bajnain.

– Elsőre sokan nézik igazinak.

- Állítólag az ő pénze fűti a 444-et.

– A fenét. Nyomják ezt a baromságot. Nem számítottam ekkora hisztire. Húsz éve dolgozom a szakmában, és azt hittem, ennyi idő után senki nem gondolja rólam, hogy bárki mögé beállok. De azért elég jól látható, honnan és miért híresztelik ezt.

- Nevet is mondott. Azt nyilatkozta, az ön egykori gazdája, az Index tulajdonosa, az OTP egykori vezérigazgató-helyettese, Spéder Zoltán terjeszti a hamis hírt, hogy elriassza ön mellől a befektetni vágyó üzletembereket.

– Így volt.

- Miért tartana Spéder egy tizenöt fős, kicsi, új portáltól? Nem ön becsüli túl saját súlyát?

– Ennek semmi köze az én súlyomhoz. Ez nyilvánvalóan kissé paranoid reakció.

- Paranoid?

– Mondjuk így. Az indokoltnál könnyebben lát ellenséget bárhol, bárkiben. Ez a lelkiállapot elég gyakori az üzleti élet csúcsán. Gyorsan keletkeztek nagy vagyonok, aztán jön a rettegés, hogy jaj, ki veszi el. És abban a pillanatban, amikor ez a lelkiállapot kezd átragadni a vezetett cégre, komoly baj tud lenni. Az Indexben is ilyesmi történt, kábé emiatt döntöttem úgy, hogy elég volt. Az egész addigi életemet, egy tuti és sikeres munkahelyet hagytam ott, mert nem vagyok hajlandó így gondolkodni. Ha ugyanis egy médiacég működésében jelenik meg ez a félelem, az a végét jelenti.

- Ehhez képest 2011 szeptemberében épp a Heti Válasznak nyilatkozta az akkoriban még barátian kezelt Spéderről: „Sokan úgy gondolják, hogy rettenetes politikai ellentét van köztünk, vagyis próbáltak ilyesmit belemagyarázni a történetbe. Pedig hasonlóan gondolkodunk a politikáról.” Ezért még mindig nem világos, miért is üldözné önt Spéder.

– Amit akkor mondtam, tartom is. A politikai nézetekkel semmi baj, sőt, szinte mindenben egyet is értenénk. Az emberi kvalitásokkal van baj, a „rabszolga vagy ellenség” gondolkodással, a rettegéssel. Nem gondolom egyébként, hogy üldözne. Reflexből támad, mert ellenséget lát. Ezt szokta meg, így működik a világ körülötte.

- Mikor kezdett beleszólni a napi működésbe?

– Tulajdonosként évekig nem jelent meg a napi munkában. Miért tette volna? A cég jól ment. 2008-tól kezdett változni a helyzet. És nem rögtön, mit tudom én, cikkekbe akart beleszólni, hanem egyre több döntési folyamatban jelent meg. Amikor Vaszily Miklós vezérigazgató 2009-ben távozott, nagyot romlott a helyzet. Akkor már szinte minden szál az ő kezébe került, kezdtek elszivárogni fontos emberek, komoly szellemi tőkét veszített a cég. Úgy látszott, önállóan cselekvő és gondolkodó ember nem marad meg az Index vezetésében.

- Tóta W. Árpád publicista felmondása mérföldkő volt.

– Az már inkább a végjáték, addigra már tudtam, hogy vége. Volt az Árpádnak egy elég provokatív cikke Szalai Annamáriáról, amire beindult fönt a para, és jöttek az egyre határozottabb célozgatások, hogy rúgjam ki. Végül adattak velem egy fegyelmit neki, azon már tényleg röhögtem. Együtt dolgozunk tíz éve egy brancsban, és akkor ez a fegyelmis bohóckodás. Akkor inkább mondtam Árpádnak, figyelj, nem fogok kirúgni senkit, de rád szálltak, én itt befejeztem a főszerkesztősködést. Sok mindenben nem értek egyet Árpáddal, de hogy ilyen alapon basztatni meg fegyelmit adni... Akkor már össze voltam omolva kicsit fejben, nem hittem el azt az őrületet, miközben a cég tényleg csúcson volt. Végigszívtam tizenegy évet, semmiből indultunk, egyszer csődbe mentünk, most végre itt vagyunk, nyertünk, és akkor jön az őrület. Két évembe telt, hogy megemésszem.

- Távozása után – ugyancsak 2011 szeptemberében – egy interjúban Tóta W. azt mondta, „felháborító, ami az Indexnél zajlik”, és nem cáfolta, hogy a portálnál „cikkek nem mennek ki, kiment cikkek esnek el-le váratlanul, címlapképet kell cserélni, mert túl gúnyosnak ítéltetik”.

– Jó, hát ezeket a megállapításait lehetne pontosítani. Utólag kár rajta rugózni, ebben a játszmában nem Árpád a főszereplő. Tény, hogy 2010 nyarától fokozatosan durvult a helyzet, a tulajdonos egyre beljebb nyomult a munkába, már a napi tartalmi kontroll igénye is megjelent. Mindezt persze Magyarországon nehéz rettenetes botrányként előadni, mert van ez a sajtószabadság nevű ködös angolszász fogalom. A magyar valóság meg az, hogy a legtöbb médiavállalat tulajdonosai közvetve vagy közvetetten politikai érdekcsoportok, amelyek nemhogy beleszólnak a tartalomkészítésbe, de maguk szerkesztenek. Napi gyakorlat, hogy a tulajdonosok saját gazdasági érdekeik szerint közölnek vagy hallgatnak el információkat. Ilyen az Indexben addig elképzelhetetlen volt.

- Ön „kicsemegézte” az Index legjobbjainak nagy részét. Csodálkozik, hogy Spéder zabos?

– Az hogy valaki zabos, egy dolog. Én is baromi dühös vagyok néhány emberre, de ettől még nem kezdek el cinikus hazugságokat terjeszteni róluk, pláne nem próbálom elriasztani az üzletfeleiket.

- Mivel érte el, hogy ennyien otthagyták a stabil Indexet a bizonytalan jövőjű 444-ért?

– Nem gondoltam, hogy ilyen sokan velem tartanak. Hogy ennyire kitartanak a morális kötelékek meg persze az emlékek. A túloldalon talán ez is növelte a hisztériát.

- 2011-ben mondott fel. Mire várt mostanáig?

– Másfél év kellett, hogy összejöjjön ez a valami, bár, amint látja, az állapotok messze vannak az ideálistól. Volt olyan pillanat, amikor azt gondoltam, bedől az egész.

- Mikor lesznek fizetős hirdetések a 444-en?

– Már most is van egy-kettő! Hazudnék, ha azt mondanám, aranybánya az online hirdetési piac. Pontosabban: a Google-ön kívül senkinek sem aranybánya.

- Mennyi pénze van a lapra?

– Egy darabig elég, de nyilván nem segíti a finanszírozást, hogy ilyen politikai típusú támadás célpontja lettünk. Elég furcsa és félelmetes országban élünk, ahol még baloldali kötődéssel egyáltalán nem vádolható üzletemberek is vakargatják a fejüket: „Hát, hiányzik nekem most egy NAV-vizsgálat?”

- Aki hirdet a 444-en, várhatja az adóellenőrt? Talán túloz.

– Nem gondolom, hogy tényleg félnie kellene bárkinek. Viszont sokan így gondolkodnak. Ez a támadás is ezt a célt szolgálja: azt próbálja sugallni, hogy juj, itt valami rettenetes politikai machináció folyik a háttérben, és majd jól odacsap a kormány vagy valaki. Közben a kormány meg a valaki pont leszarja, mi van egy ilyen induló kis hírbloggal. A vége mégis az, hogy nem tudtam túl sok pénzt összeszedni. Százmillió forintot. Kölcsönt kaptam, baráti alapon. Arra elég, hogy elinduljak, és keressem a további befektetőket.

- Van ígérete?

– Külföldiektől és hazaiaktól is. Szerencsére a közönség jól veszi a dolgot: az első nap volt hetvenezer egyedi látogatónk és majdnem négyszázezer oldalletöltésünk.

- Mások mellett olyan cikkek miatt, mint a „szegedi picsaember”, kell a bulvár a kattintáshoz. Index újratöltve?

– Stílusában hasonlítunk hozzá, hiszen az ott azonosítható hangok most itt szólnak. Persze más a struktúra, de nyilván lesznek áthallások.

- Mit jelent a 444?

– A shift és a 4 együtt nyomva felkiáltójel. Ha valaki sok felkiáltójelet akar írni, és nem nyomja a shiftet, sok négyes lesz belőle. Ezért ha az internetes párbeszédekben azt írják, !!!444!!!444, azt jelenti: már nagyon akarnak üvölteni. Eredetileg állatos nevet szerettünk volna, így jutott eszünkbe a jeti. A Newsweek The Daily Beastje a világ egyik legsikeresebb hírblogja, az is eszméletlen jó név. Ezzel a jetivel próbáltunk játszani, megcsináltuk a Jeti Választ is, de egyik variáció sem tetszett. Végül ezt a semleges, könnyen megjegyezhető nevet választottuk. Persze erre is születtek vicces megoldások: egy lelkes antiorbánista azzal állt elő, hogy ez nyilván az Antikrisztus (666) kétharmada.

- A 444 tizenöt emberrel indul. Elég ennyi?

– Elindulni elég. De ez valójában huszonöt emberes projekt, nőnünk kell még.

- Miért csak férfiak?

– A Motörheadben is csak férfiak vannak, mégis elég jó. Jó, persze, hívtam nőket is, de végül így alakult.

- Úgy volt, korábban indulnak.

– Igen, a kezdést kétszer is le kellett fújni. Azt hittem, harmadjára már senki nem fog hinni nekem. Mégis kitartottak. A 444.hu-nak az ereje az olcsó működésben rejlik. Olyan embereket próbáltam összehozni, akik magabiztosan kezelik az internetes eszközöket, értenek ahhoz, hogyan kell a tartalmat hatékonyan és gyorsan szétszórni. Egy ilyen szaktudással és kapcsolati hálóval rendelkező társaság képes ötven- és százezer közötti induló napi látogatottságot produkálni. Év végéig stabilizálni kell a százezret, onnan lehet tovább építkezni.

- Mint annak idején az Indexnél. Újrajátszható algoritmus?

– Az Index 1999-es indulásakor első nap piacvezetők voltunk, igaz, kevesebb látogatónk volt, mint most. A mai médiahelyzet teljesen más, de azért van hasonlóság. Akkor is a lelkesedés, a belső tűz vitte előre a társaságot. Most majdnem ugyanez a helyzet. Én még mindig hiszek a magyar kapitalizmusban, abban, hogy vállalkozni kell, ha kockázatos, akkor is. Persze ezt senki nem hiszi el nekem. Csak azt tudják elképzelni, hogy áll mögöttem valaki. Pedig pont azért csinálom, mert ezt nem bírom elviselni. Ennek is csak addig van értelme, amíg úgy csinálhatjuk, ahogy akarjuk.