PISA-jelentés, hurráoptimizmussal – Az átlag alatt stagnálnak a magyar diákok

2019. december 3. 15:00 - szerző: Ónody-Molnár Dóra

Minden mehet tovább úgy, ahogy eddig, a kormány jó úton jár az oktatáspolitika terén – ez volt a konklúziója annak a sajtótájékoztatónak, amelyen a köznevelésért felelős államtitkár a 2018-as PISA-mérés eredményeiről beszélt. Csakhogy: ugyanazokat az adatokat, amelyeket a kormány javulásként értelmez, a mértékadó oktatási szakértők nagy többsége mindössze stagnálásnak. Magyarország mindhárom műveltségi területen továbbra is az OECD-átlag alatt van, igaz, a pontok nem annyira alacsonyak, mint 2015-ben. Ugyanakkor a magyar közoktatás évtizedek óta cipelt problémái, együtt a rájuk adott rossz kormányzati válaszokkal, letagadhatatlanok.

– Köszönjük, hogy elfáradtak a mai sajtótájékoztatóra, amit az Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelésért felelős államtitkársága és az Oktatási Hivatal (OH) közösen tart – ezzel az udvarias mondattal vezette föl a 2018-as PISA-mérés eredményeinek (lásd keretes írásunkat) kihirdetéséről szóló tájékoztatót Brassói Sándor. Az Oktatási Hivatal elnökhelyettesének ezt a mondatát csak azért érdemes felidézni, mert ezt a sajtótájékoztatót bizony nem hirdette meg hivatalosan a tárca. Néhányan csak a propagandasajtótól értesültek arról, hogy lesz egy ilyen esemény, de a kormány által nem állhatott, kritikai hangvételű újságírókat annak ellenére nem tájékoztatták, hogy köztük sokan hosszú évek óta foglalkoznak a magyar oktatás ügyeivel.

E sorok írója onnan értesült az eseményről, hogy közvetlen kérdésben érdeklődött az EMMI sajtóosztályától arról: azon a napon, amikor az OECD nyilvánosságra hozza az eredményeket, a hagyományoknak megfelelően tervez-e a minisztérium hivatalos tájékoztatót. De legalább nem tagadták le, hogy lesz egy ilyen esemény. Viszont – annak ellenére, hogy a magyar közoktatást illetően az egyik legfontosabb nemzetközi mérésnek az eredményeit ismertették – így aztán alig voltak a teremben.

A legutóbbi, 2015-ös mérésben hatalmas volt a zuhanás mindhárom műveltségi területen (matematikából ez már 2012-ben bekövetkezett), így e most nyilvánosságra hozott, tehát a 2018-es mérésben látható javulás azt jelzi: mintha 2015-ben elértük volna a gödör alját.

– A PISA-mérésekről általánosságban elmondható, hogy nem a magyar tanulók legerősebb mérése – szögezte le bevezetőjében Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár, rámutatva arra, hogy „szokás az oktatási rendszereket ebben is kategorizálni”, mert vannak olyan országok, amelyek esetében a tudás alkalmazása hagyományosan komoly erősség. – Azt szokás mondani, a magyar tanulók általában azokban a mérésekben, azokon a versenyeken szoktak eredményesebbek lenni, ahol a konkrét tudást mérjük, ilyen a TIMSS, ahol mindig átlag feletti teljesítményt hoznak. A PISA-ban pedig az elmúlt húsz évben inkább alul teljesít a magyar oktatás. Most mégis örömmel jelenthetjük azt, hogy ezen a mérésen is javultak a magyar tanulói eredmények – mondta.

Ami a részleteket illeti: a szövegértés műveltségi területe a legutóbbi méréshez képest 470 pontról 476-ra javult, matematikából 477 helyett 481-et értek el a magyar diákok, miként a természettudományi területen is. Mindehhez hozzátartozik, hogy javulás ide vagy oda, mindhárom mérési területen jóval alacsonyabbak a pontszámok a 2003-as szintnél.

Maruzsa Zoltán Magyarország helyezését is ismertette a nemzetközi mezőnyben. – A 79 résztvevő országból szövegértés területén a 29-38. közötti helyen mozog, 2015-ben ez a 35-47. helyre volt elegendő, matematika területén 31-36. helyen áll a magyar oktatás eredményessége, 2015-ben ez a mérési eredmény a 35-39. helyre volt elegendő. A természettudomány területén a 28-34. helyet hozzuk, ami 2015-ben a 34-39-es sávban mozgott, jól látható módon nem csak a pontszámok javultak, hanem a magyar helyezés is. Nem arról van szó, hogy az OECD-eredmények még inkább javultak volna, mi pedig kisebb mértékben, hanem épp ellenkezőleg, ez a relatív előre mozdulás a rangsorhelyezést is előre hozta – magyarázta.

Sajnos azonban – és ezt már természetesen nem az államtitkár mondja – e javulás statisztikailag nem szignifikáns, azaz jelentős.

Maruzsa Zoltán kiért arra, hogy az OECD-átlaghoz képest miként értékelendők ezek az eredmények. – Fontos kiemelni, hogy az OECD a világ legfejlettebb országait és legfejlettebb oktatási rendszereit is tömörítő szervezet. Ennek soha sem álltunk az élén. Sem a gazdasági erő, sem az oktatás terén. Általában az OECD átlaga alatti eredmények születtek ezen a téren – mondta.

Az „általában” ezúttal helyesen alkalmazott kifejezés, hiszen nem mindig volt ez így. 2009-ben például Magyarország az OECD-országok alsó harmadából a középmezőnybe emelkedett szövegértési területen, és ez nem független attól az oktatási reformtól, amely 2002-ben indult el, és egyebek mellett a kompetenciafejlesztést, illetve a hátrányos helyzetű gyerekek esélyeinek növelését helyezte fókuszba. (A 2009-es javulás egyik összetevője az volt, hogy az alul teljesítő gyerekek aránya csökkent.)

Maruzsa részletesen beszélt arról, hogy nem is annyira nagyon maradtunk el az OECD átlagától, hiszen míg szövegértés terén az 487, addig a magyar eredmény 476 pont. – Az elmaradás csak 2 százalékos. Erős konvergencia van ezen a téren. Matematika és természettudomány területén elég pontosan fedik egymást a számok. Az OECD-átlag 489, a magyar 481, itt az elmaradás 1.5 százalék. Ez a hírekben úgy fog megjelenni, hogy az OECD átlaga alatti, de azt gondolom, az OECD-átlaghoz igen közel álló eredményekről beszélhetünk – mondta, hozzátéve: bízik abban, hogy „az OECD-átlagokhoz való konvergencia a későbbiekben tovább folytatódik majd”.

Annak lehet örülni, hogy a javulást tűzte ki célul az államtitkár, de az OECD-átlaghoz való konvergálás nem számít ambiciózus célnak.

Számos ország ugyanis, amely komolyan vette a korábbi PISA-mérések számukra kedvezőtlen adatait, tényekre alapuló, nemzetközi tapasztalatokat hasznosító – kormányokon átívelő – reformokba kezdett, és már két mérési ciklust követően jól látszódtak az eredmények. Hogy csak két példát említsünk: ilyen Észtország vagy Lengyelország.

Maruzsa Zoltán büszkén emelte ki, hogy a magyar tanulók a szövegértés területén a saját szocio-kulturális hátterükhöz képest felülteljesítettek. – Azt is megmutatja ez a mérés, ami évtizedes igazsága a magyar oktatásnak, hogy nagyok az eltérések az oktatási rendszerben, amelyben a kiváló és a gyenge teljesítmények egyszerre vannak jelen. Fontos kiemelni, hogy az alul teljesítők aránya 2015-höz képest csökkent, szövegértés területén a 2015-ös 27,5 százalék helyett csak 25,3 százaléknyi. Itt fontos kiemelni, hogy az OECD-átalag 22,7 százalék. A természettudomány területén 26 százalék helyett 24,1, tehát itt is javuló eredményről beszélhetünk. Az OECD-átlag 22 százalék. Matematika terén a korábbi 28 százalék helyett 25.6 az OECD-átlag 24 százalékához képest – részletezte az adatokat, hozzátéve, hogy „ezek a számok azért magasak”.

– Értem, hogy sok helyen az fog megjelenni, hogy a magyar tanulók negyede alulteljesítő – üzent az újságíróknak az államtitkár, de arra nem adott magyarázatot, miként kéne ezt másképp interpretálni: valóban, „a magyar tanulók csaknem negyede alulteljesítő”.

Maruzsa Zoltán szerint viszont „vízió”, hogy ez a szám nulla is lehetne, hiszen „ilyen oktatási rendszer nincs”, és a magyar eredmény az OECD-átlagtól „csak 2-3 százalékkal marad el”. – A mindhárom területen alulteljesítők aránya Magyarországon 15,5 százalék, az OECD-átlag 13,3 – illusztrálta, mennyire kicsiny a lemaradásunk az átlaghoz képest. Majd leszögezte: külön örülök és hangsúlyoznám, hogy a magyar iskolának a hátrányfelzárkóztató, a családi hátteret kompenzáló szerepe radikálisan javult a PISA-eredmények tükrében.

Sajtótájékoztató a 2018-as nemzetközi PISA-felmérés eredm Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár (közép), Brassói Sándor, az Oktatási Hivatal elnöke (balra) és Ostorics László, az Oktatási Hivatal Köznevelési Mérés Értékelési Osztályának vezetője
Fotó: Balogh Zoltán

 

– Sokszor kapjuk meg kritikaként, hogy Magyarországon az iskola hátránykompenzációs szerepe gyenge, a családi háttér szerepe ellenben nagyon erős. Ez évtizedek óta így van az oktatási rendszerben. Éppen ezért nagyon odafigyelünk arra, hogy azoknak az intézkedéseknek, amelyeket ezen a téren hoztunk, van-e a konvergencia irányába való hatása. És azt látjuk, hogy van! – jelentette ki.

És íme, a számok, amelyekből ezt a következtetést levonta: a 2018-as PISA-mérés szerint a családi háttér a magyar oktatási rendszerben az eredményeknek a 19,1 százalékát igazolja. Az index eddigi alakulását is ismertette: 2009-ben ez még 26 százalékos volt, a 2012-es mérésben 23, a 2015-ös mérésben 21,6 százalékos.

– Azért ez nagyon markáns tendencia. Nagyon örülnék, ha ezt sok helyen megírnák azok is, akik általában csak a kritika részét szokták hangsúlyozni – kérte az újságíróktól.

Igen ám, de a számokkal kapcsolatban egy oktatásszakmai fórumon már jelezte egy szakértő, hogy a családi háttér befolyásának csökkenéséből nem lehet kijelenteni, hogy ez javulás volna.

A csökkenés hátterében az is állhat, hogy már a jó családi háttér sem tudja ellensúlyozni azt a kárt, amit a gyerek az oktatási rendszerben elszenved, így a családi háttér befolyásának csökkenése önmagában nem mond semmit.

Maruzsa Zoltán a számok hátterében az állami intézményrendszer kiépítésének eredményességét érzékeli. – A magyar kormány nagyon tudatosan felszámolta azt a helyzetet, amikor a családi háttér sok esetben a települési hátteret is jelentette – utalt arra, hogy helyes irány volt felszámolni az önkormányzati fenntartású iskolarendszert. – Tovább kell folytatni az ebben az irányban tett lépéseket – szögezte le.

Hozzá kell tennünk: nem lehet elmenni amellett, hogy a negatív tendenciát ez a kismértékű javulás nem módosítja – ha az eredményeket 20-25 éves távlatba helyezzük, azt látjuk, hogy visszatükröződnek az évtizedek óta cipelt problémáink. Azokat a képességeket, amelyeket a PISA mér, és amelyekre a munkaerő-piacnak szüksége van, a magyar iskola egyre kevésbé fejleszti. 

A PISA-mérés

A fejlett országokat tömörítő OECD 2000 óta, tehát csaknem 20 éve méri a tagországok oktatási rendszereinek teljesítményét. Az adatfelvétel három évenként történik, három műveltségi területen: matematikából, természettudományból és szövegértéből. A PISA (Programme for International Student Assessment) nem évfolyamokat, hanem a 15 éves tanulókat méri, ami a teljes mintán azt jelenti, hogy a vizsgálatba a VII. és a XI. évfolyam közötti diákok esnek bele – Magyarországon jellemzően a IX-esek. Már az első, 2000-es mérés jelezte, hogy a közoktatás mindhárom műveltségi területen hiányosan készíti fel a diákokat, a magyar tanulók már akkor is a fejlett országok átlaga alatt teljesítettek. Az első jelentősebb változás a mérés történetében 2009-ben történt, ekkor a szövegértési területen – nem függetlenül Pokorni Zoltán és Magyar Bálint miniszterek oktatási reformkísérleteitől – ígéretesen javultak az eredmények. Aztán 2010 után a reformok megszakadtak, a hátraarc pedig már 2012-ben is éreztette a hatását az újra romlásba forduló adatokban. De a hatalmas zuhanás 2015-ben következett be: az akkor mért teljesítmény alapján kijelenthető, hogy a gyerekek több mint negyede funkcionális analfabétaként hagyja el az iskolát. A 2018-as eredmények javulása ennek fényében vizsgálandó. A PISA-mérést sok kritika éri, mégis megkerülhetetlenül fontos visszajelzés arról, hogy egy ország oktatása merre tart.