Pénzügyi és szakmai romhalmazzá válnak azok a sportágak, ahová a kormány önti a milliárdokat
Akkora a baj a hazai sporttámogatási rendszerben, hogy már a kormányközeli tulajdonban lévő média sem hallgatja el azt. A Mészáros Lőrinc tulajdonában lévő Mediaworks által kiadott, nem mellesleg Orbán Viktor kedvenc napilapja, a Nemzeti Sport kedden nagyívű cikkben számolt be a Magyar Ökölvívó Szövetség (MÖSZ) kétségbeejtő pénzügyi helyzetéről.
A lap konkrét számokról nem beszél, a cikk inkább figyelmeztetésként hat a MÖSZ vezetősége, így Erdei Zsolt elnök, profi világbajnok felé. A lap szerint a gondok fő oka az amúgy „példásan szervezett ifjúsági világbajnokság”, amely rendkívül drága volt.
„Információink szerint a hiány már-már kezelhetetlen, és ha valaki nem nyújt segítő kezet, maga alá is temetheti az államilag támogatott 16 kiemelt sportág közé 2013-ban bekerülő amatőr ökölvívást” – írja a Nemzeti Sport. A lap szerint veszélybe kerültek az elkövetkező hónapok hazai versenyei, edzőtáborai és a nemzetközi tornákon való szereplés, a szövetségben dolgozók nem kapnak fizetést.
Vagyis a működésképtelenség határára sodródott a sportág.
A MÖSZ ráadásul nem válaszolt egyetlen kérdésre sem a pénzügyi bajok kapcsán. Azzal, hogy az ökölvívás a futballhoz vagy a kézilabdához hasonlóan kiemelt sportággá vált, öt év alatt mintegy egymilliárd forintos támogatásban részesült. Ennek egy része közvetlen állami támogatás, másik része pedig társasági adókedvezményből (tao) származik, vagyis olyan cégektől származó adóbevételekből, amelyről az állam lemond, ha a cégek támogatják a kiemelt sportágakat.
Erdei ZsoltCsakhogy hiába ömlik a pénz a sportba, úgy tűnik, azzal egyenes arányban romlik a sportágak anyagi helyzete és szakmai teljesítménye. Mivel nagyon kevés kivétel van, ez rendszerszintű hibának tekinthető. Bár csak két nap telt el a hétből, de hétfőn már arról szóltak hírek, hogy a Magyar Sakkszövetségnek az utóbbi években juttatott több, mint egymilliárd forintos állami támogatás ellenére idén minden eddiginél rosszabbul teljesített a magyar csapat a Grúziában rendezett sakkolimpián, ráadásul a magyar sakk mélyrepülése évek óta tart.
Almási Zoltán sakkozó ráadásul szinte ugyanarról panaszkodott, mint a Nemzeti Sport az ökölvívás kapcsán:
a pénzbőség ellenére a Sakkszövetség tagjai az elmúlt egy évben egyáltalán nem kaptak fizetést, a sakkolimpiára pedig egyetlen forintnyi támogatást sem szereztek.
Almási a magyar kormányt is hibáztatja, mert szerinte politikai okokból nem adtak pénzt a magyar sakkozóknak, de szavai azért is hatnak furcsán, mert bár a Magyar Sakkszövetség éves állami támogatása a 2002-es bledi sakkolimpia idején még csak 8,7 millió forint volt, az utóbbi években összesen több mint egymilliárd forint állami pénzt kapott. Az eredményekre azonban ez a bőkezű támogatás semmilyen hatással nem volt. Sőt
Hiába ömlött a pénz a fideszes elnök, Szűcs Lajos által vezetett Magyar Tenisz Szövetségbe is, kiemelkedő teljesítményű férfi teniszezőnk, Fucsovics Márton edzője, Sávolt Attila azzal vádolta meg a szövetséget, hogy finoman szólva nem a megfelelő helyre áramlanak a pénzek.
Sávolt Attila és Fucsovics MártonBár a szövetség csak idén 4,2 milliárd forintból gazdálkodhatott, a teniszezők által használt konditermekben nincs normális futópad, miközben Szűcs Lajos főtitkár irodája eleve nagyobb, mint a konditerem. Fucsovics Márton pedig nem tudott készülni az US Openre szabadtéri kemény pályán, mert Magyarországon nem építettek olyat.
Sávolt azt is hozzátette, hogy a teniszszövetség vezuetői közül senki, soha életében nem ütött a teniszlabdába, még félprofi szinten sem.
A két jelenlegi legjobb, legmagasabb szinten jegyzett magyar teniszező, Fucsovics Márton és Babos Tímea szakított is a szövetséggel. Nem kívánnak együttműködni vele, és mindaddig nem adják a nevünket egyetlen, a szövetséghez köthető eseményhez, versenyhez, amíg a szövetség működésében nem lesznek jelentős változások, valamint a vezetőség nem változtat a játékosokhoz való viszonyán és a jelenlegi szakmai koncepcióján.
Azonban a tao-pénzekkel leginkább támogatott látványsportágakban látszik a leginkább, milyen elhibázott koncepció korlátlan pénzmennyiséggel megpróbálni javítani a szakmai teljesítményen és a pénzek hatékony felhasználásán.
Jó példa erre a kézilabda, amely a futball után a második legtöbb tao-támogatást kapja, évente 20-30 milliárd forint közötti összeget.
Erre a magyar kézilabdacsapatok brutális fizetésekkel felvásárolták Európa legjobb kézilabdázóit, amelynek következtében a magyar játékosok, valamint az utánpótlás alig jut lehetőséghez. Eredmény: hiába a fideszes Kocsis Máté a kézilabdaszövetség elnöke, férfi és női válogattottunk egyre rosszabb nemzetközi eredményeket érnek el.
Hasonló a helyzet a vízilabdával: óriási társadalmi megbecsültség és rengeteg állami támogatás a sportág osztályrésze, a nemzetközi eredményeink azonban a többszörös olimpiai bajnok Aranygeneráció eltűnésével egyre rosszabbak.
És akkor az elmúlt egy-két évben soha nem látott mélyrepülést produkáló futballról nem is beszéltünk.
