Változás! Már szerdától hozzájuthat az újságárusoknál a legfrissebb 168 Órához!

Hazakerülhetnek a Parthenon ékességei? - Ami Melina Mercourinak nem sikerült, azt a Brexit elvégezheti

2020. július 1. 06:32 - szerző: Rédei Judit

Május végén Görögország ismét hivatalosan kérte vissza Londontól a Parthenon frízeit, az Elgin-márványokat. Az elmúlt két évszázad alatt ez már a sokadik próbálkozás, ezúttal azonban lehet, hogy nem teljesen esélytelen. A járvány után az elsők között újranyitott antik emlékhelyre, az Akropoliszra most a szokottnál is több figyelem irányul, miközben a britek alkupozíciói a Brexit árnyékában meglehetősen labilisak. Egy napokban megszületett bírósági döntés is Athén malmára hajtja a vizet.

London rémálma, hogy a Brexit-tárgyalási csomagba beemelik a Parthenon frízeit, úgy tűnik, valóra válik.

Az AFP francia hírügynökség birtokába került dokumentumok szerint az EU fel kívánja venni az „étlapra” az eltulajdonított kulturális javak, ezen belül az antik római és görög kincsek sorsának rendezését. A görögök mellett Olaszország és Ciprus is teljes mellbedobással támogatja e tárgyalási pont felvételét.

Az aktuális görög kulturális miniszter, Lina Mendoni reményét fejezte ki, hogy a mostani helyzet felértékeli erőfeszítéseiket, és az eddiginél határozottabb lépésekre ösztönzi a nemzetközi szervezeteket. „Soha nem fogjuk elismerni a British Museum tulajdonjogát” – írta kommünikéjében a miniszter asszony. „Semmi keresnivalójuk nincs a frízeknek Londonban, a helyzetet sem a jog, sem az erkölcs nem támasztja alá” – nyilvánított véleményt egy a kincsek visszaszolgáltatását elősegíteni hivatott brit bizottság (BCRPM), amely több neves művész, közéleti személyiség, köztük Vlagyimir Putyin, Sean Connery, George Clooney, Judi Dench és az ír Liam Neeson támogatását is élvezi. Az utóbbi nemrég egyenesen tolvajnak aposztrofálta a British Museum irányítóit.

A napokban egyébként egy precedensértékű ítélet született Amerikában, ami a görög kulturális miniszter szerint alátámasztja az Elgin márványok visszaszerzési igényének jogi alapjait.

A tengerentúli bíróságra vitt ügy tétje egy lovat ábrázoló i. e. 8. századi bronzszobor volt, amely két évvel ezelőtt egy Sotheby’s-árverésen bukkant fel. A görögök blokkolták az eladást, ezt az aukciósház és a tárgy tulajdonosai bíróságon megtámadták. Kétéves jogi huzavona után az ítélet kimondta, Görögország élvezi a „Foreign Sovereign Immunities Act” védelmét, azaz a nemzetközi jog szerint polgári bíróságon nem támadható az ügyben, Athénnak viszont lehetősége van az igazságszolgáltatás útján kérni tulajdonjogának elismerését.

A Parthenon fosztogatásának első fejezetét egy francia diplomata és archeológus, Louis-Francois-Sébastien Fauvel írta 1798-ban. Ő egy földre hullott (?) táblát vihetett ki a török uralkodó engedélyével az országból. A tárgyat a Louvre őrzésére bízta, ahol egyébként több hasonló érték is landolt. A skót Thomas Bruce, azaz Lord Elgin brit követ, nem mellesleg ugyancsak archeológus, az ottomán hatalommal kötött üzleti megállapodással támogatva 1801-ben látott munkához. Évekig tartott a megbízottja, Lusieri által vezényelt szisztematikus kopasztás, a díszítőelemek mintegy felét leválasztották, egyes táblaelemeket, (metopék) szétfűrészeltek, hogy el lehessen szállítani. 1802-ben Lusieri írta Elginnek: „My Lord, örömmel jelentem, a nyolcadik metopét is birtokba vettük, a kentaurt nővel, meg kell vallanom, sok nehézséget okozott. Talán kissé barbár voltam, de kényszerűségből”. A márványok Londonba juttatása 74 ezer fontjába került a lordnak, ez mai árfolyamon több lenne 1 millió dollárnál. Elgin 1816-ban felajánlotta az államnak a kincseket. A brit parlament 35 ezer fontos vételárat hagyott jóvá, azaz kevesebb, mint a felét a lord költségeinek. A frízek 1832-ben kerültek a British Museumba.

Görögország, miután felszabadult a török uralom alól, 1834 és 1842 között többször is kísérletet tett a kincs visszaszerzésére, sikertelenül, ahogy a későbbi próbálkozások is eredménytelenek voltak.

Azt követően, hogy az UNESCO 1982-es mexikói konferenciáján, az Egyesült Királyság, Franciaország és Olaszország távollétében a résztvevők szavaztak a repatriálásról, 1983 őszén a görögök hivatalos kérelemmel fordultak az angol kormányhoz, hogy azután 1984 tavaszán megkapják az elutasítást. A brit álláspont mindig is az volt, hogy a frízek jogszerűen, magánkereskedelmi tranzakció révén kerültek Londonba, míg a görögök azzal érveltek, hogy az adásvételre az áldást a megszálló török hatalom adta, így az érvénytelen.

Elbeszélve a jogi helyzet mellett, a britek rendszerint előálltak azzal, hogy a British Museumban jobb helyen vannak a kincsek, mint a szennyezett levegőjű Athénban. A leghangosabban, két alkalommal is, Melina Mercouri lépett fel előbb 1983-ban, majd tíz évvel később. „Eszem ágában sincs megkopasztani a világ múzeumait, de a Parthenon frízeinek Görögországban van a helyük” – hangoztatta 1993-ban a világhírű színésznő, akkori görög kulturális miniszter. A krónikások, idézve szavait, amelyek szerint „a márványszobrok nélkül a világ hét csodájának egyike, a Parthenon torz, félkarú, megcsonkított ocsmányság”, az ügy gyors és sikeres lezárására számítottak. Reszkessenek a britek, mert Mercouri megfékezhetetlen, és a végsőkig harcolni fog – írta a párizsi Le Figaro. Az angolok másként gondolták, úgy vélekedtek, hogy Melina Mercouri „kulturális fasiszta”, és a jelek szerint a megközelítésük nem sokat változott az évek során.

1997-ben egy újabb kérés elbírálásától is elzárkózott az angol kormány, a döntési jogot átutalva a British Museumnak. 2000-ben a görögök engedményeket tettek: a tulajdonjogra nem tartanak igényt, csak a faragványok „visszaszállítását” kérik. Papandreu még értékes antikvitásokat is felajánlott kompenzációként. Eredménytelenül. 2004-ben, az olimpia idején, a görögök szerették volna kiállítani az Elgin-márványokat. Udvarias kérésüket az angolok elutasították. Az új Akropolisz Múzeum 2009-es felavatásával végleg semmissé váltak a brit érvek, amelyek szerint Athénban nincs megfelelő létesítmény, amelyben elegendő védelmet biztosíthatnának az időszámításunk előtti 5. századi márványtöredékeknek. A 183 millió dolláros beruházással megvalósult, 14 ezer négyzetméteres üvegépületben csúcstechnológiai megoldások biztosítják a megfelelő klímát és persze a tárgyak védelmét. Az Elgin-márványok számára kialakított hely üresen maradt, pedig brit közéleti személyiségek, köztük a trónörökös is a visszaszolgáltatás mellett foglaltak állást.

Többéves csend után, 2014-ben felkorbácsolta a görög érzelmeket, hogy a britek kölcsönadtak egy szobrot a fennállásának 250. évfordulóját ünneplő Ermitázsnak.

Antonis Samaras miniszterelnök provokációról beszélt. Később, 2015-ben, per indítását fontolgatta Athén, jogászcsapatot szerződtetve, amelynek vezetésével Amal Clooney-t, George Clooney feleségét bízták meg, de végül mégis elvetették a jogi eljárást, és diplomáciai úton folytatták a küzdelmet. 2016-ban, amikor a British Museum a frízek 200 éves birtokbavételét ünnepelte, Aristides Baltas görög kulturális miniszter nemzetközi szövetségeseket keresett. Felmerült, hogy az UNESCO támogatásával az Európai Bíróságon próbálnak jogorvoslatot keresni, ám szembe kellett nézni a valósággal, Athén képtelen a mély gazdasági válsághelyzetben egy ilyen akciót menedzselni.

A Brexit bejelentését követően a görög kormány az Európai Bizottság segítségét kérte a repatriáláshoz, de Brüsszel 2017 novemberében kifarolt a szerepvállalásból. A görög küldött azt az érdekes választ kapta az illetékes biztostól, hogy ne fűzzenek reményeket ahhoz a direktívához, amely azt írja elő, hogy az illegálisan eltulajdonított kulturális értékeket vissza kell adni az országnak, ahonnan azok származnak, mert a szabály kiterjesztésére nincs mód, az kizárólag az 1993. január elseje után történtekre alkalmazható. A Parthenon frízei „túl öregek” – fogalmazott a krónikák szerint az illetékes, aki történetesen Navracsics Tibor volt.

A 2019 nyara óta hivatalban lévő miniszterelnök, Kyriakos Mitsotakis nemrég ismét kölcsönkérte az angol kormánytól a frízeket a görög függetlenség 2021-ben esedékes 200 éves évfordulóján rendezendő ünnepségsorozatra.

Egyelőre hivatalos válasz nem érkezett Londonból. Hasonló kérés érkezett a párizsi Louvre-hoz, és a Vatikánhoz is, ahol szintén fellelhető néhány athéni töredék.

A görögök legutolsó, májusi repatriálási igényükben ajánlatot tettek, hogy kölcsönadnának néhány olyan antikvitást a brit intézménynek, amelyeket ezidáig csak Görögországban láthatott a közönség. A Guardian szerint a brit emberek többsége visszaadná az antik faragványokat, egy kutatás szerint alig 23 százalék tartaná a szigetországban az Elgin-márványokat.