Őrség a Dankó utcában – „A szolidaritás ritka madár errefelé”

2020. szeptember 24. 16:00 - szerző: Dercsényi Dávid

Folyamatos, bejelentett demonstrációt szerveztek a Dankó utcai hajléktalanszálló, kollégium, óvoda, kórház, menekültszálló, főiskola, tehát az Oltalom Alapítvány által fenntartott komplexum előtt. Ezzel akarják elérni, hogy a gázművek ne kapcsolhassa ki a gázt – a szerelőket, ha be akarnának menni az épületbe, nem engednék be. A demonstráción mindig van valaki, leginkább a Wesley János Főiskola kollégistái.

Az alapítvány 30 milliós tartozást halmozott fel, a gázművek pedig emiatt kikapcsolással fenyeget, sőt az is elhangzott, ha nem tudnak bejutni a csapokig, felbontják az aszfaltot, és úgy zárják el a gázt, a költségét kiszámlázzák az alapítványnak. Ennek engedélyezése viszont kerületi hatáskör – mondja lapunknak Iványi Gábor metodista lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) lelkészi vezetője. Pikó András, a kerület polgármestere pedig arról biztosította őt, hogy erre nem ad engedélyt Józsefváros, mert ilyesmit csak életveszély esetén lehet csinálni. De most épp a gáz kikapcsolása veszélyeztetne emberéletet Iványi szerint, aki azt fontolgatja, hogy Strasbourghoz fordul az ügyben. A komplexumban ezer ember életét érinti, ha elzárják a gázt, télen 500-1000 hajléktalan is megfordul a szálláson.

Fotó: Lakos Gabor
Fotó: Lakos Gabor

Elindult egy közösségi gyűjtés is, ennek állásáról lapzártakor Iványi még nem tudott pontos adatokat, csupán azt, hogy az első napon befolyt 2,5 millió forint. A 30 millió csak a budapesti részleg tartozása, az összes, országos tartozás jóval több. Az alapprobléma, hogy a MET 2012-ben az új egyházi törvény miatt elvesztette a regisztrált egyház státuszát. A jogszabályt azóta már módosították a nemzetközi jogi fórumok bírálatai miatt, de a MET még mindig nem kapta vissza a besorolását. „2010-ig nem volt adósságunk” – mondja Iványi, minden, államtól átvett feladat mögött ott volt a megfelelő állami finanszírozás. Ma ezt a finanszírozást olyan iskolák kapják meg, ahol tandíjat szednek, Iványiék iskolájával pedig felmondta a megállapodását az Emmi is, pedig „én veszem meg a fát vagy a tornacipőt a gyereknek” – mondja Iványi.

Több mint 6 milliárd forinttal tartozik az állam Iványi számítása szerint 2017-től (az előtte lévő időszakra 2012-től Strasbourg megítélt 1 milliárd forint sérelemdíjat), a 4-4,5 milliárdos költségvetésükből évente 1,5 milliárdot vesz el az állam azzal, hogy nem állja az átvállalt feladatok költségeit. Pedig meg kellene azt a munkát becsülni, amit ők elvállalnak, mondja a lelkész, itt nem volt verseny, nem akart más ezen a területen, a legszegényebbekért dolgozni.

Fotó: Lakos Gabor
Fotó: Lakos Gabor

Strasbourgban folyik egy másik eljárás is, de azt két év múlva nyerheti meg a MET. „Mert meg fogom nyerni a magyar állammal szemben, de az ember ereje véges” – mondja Iványi, két év sok idő. „De miért kell nekem ilyen rettenetes energiával küzdenem azért, hogy a tőlük átvállalt feladatot elvégezzem?” – teszi fel a kérdést.

A polgárnak tennie kell azt, amit jónak gondol. Mint a Kétfarkú Kutya Párt: ha nem viszik el a szemetet, akkor befestik, hátha ezzel elérik, hogy elvigyék. „Én is ezt gondolom, hogy mindennel, akár engedetlenségi akciókkal is, ezt tanultam Jézustól és Gandhitól, nem szabad megengedni, hogy a hatalom azt csinálja, amit akar” – mondja Iványi, aki szerint a rossz, embertelen törvényeket nem szabad betartani, sőt látványosan kell azokat megszegni. Isten ott van jelen, ahol szolidaritás van – teszi hozzá.

Hogy miért húzták ki a gyufát a MET és szervezetei a NER-nél? Ennek lehet személyes oka is, Iványi elismeri, maga is megszólalt olyan ügyekben, amelyek nem kapcsolódtak szorosan hozzá és a tevékenységéhez, „miért csodálkoznék, ha egy olyan beszédem után, mint amit elmondtam az SZFE előtt, bosszút akarnak állni?” De miért erről szól a kormányzás? A lelkész csalódott az EU-ban is, ha a szavazatok megvannak az Európai Néppártban, a német autóipar rendesen működhet nálunk, Orbánék azt csinálnak, amit akarnak, ez a tapasztalata. Ezt nem lenne szabad finanszírozni, és talán ez az egy állítaná meg őket, „a másik pedig egy forradalom, ami egy ábránd”, mert „a gulyásleves nem robban”.

Fotó: Lakos Gabor

A küzdelem nem könnyű, bár „1973 és 1981 között a börtönt is megjártam”, erőt pedig a szolidaritás adhat, amely „ritka madár errefelé”, de amikor megnyilvánul, Iványi megrendül. Emellett „van egy aranyos, és engem érdemeimen felül szerető családom, hat gyerekem, kilenc unokám”, hívő és nem hívő barátai, belőlük merít erőt.

Orbán Viktor két gyerekét is megkeresztelte, de már nagyon régen nem beszélt vele. Ha most lehetősége nyílna, azt mondaná neki: „Ha még fontos az üdvösséged, gyorsan mondj le! És addig is kezdj el bocsánatot kérni azoktól, akiknek tönkretetted az életét.” Aki figyelmeztet, hogy a szakadék felé rohanunk, álljunk meg, „azt nem gyűlölni kellene, hanem jutalmazni, mondom Szókratésszel”.

Nézzen további életképeket a Dankó utcából Lakos Gábor kiváló fotóin: