Orbán Viktor és a csel – Itt a haderőreform, azonnal rárepültek az oligarchák

2018. december 11. 08:45 - szerző: Lakner Zoltán

Legfontosabb céljai közé emelte az „önálló magyar hadsereg” megteremtését a miniszterelnök, ennek jegyében a kormány a pincétől a padlásig átszervezi a honvédséget. A több pénzre nagy szükség van, nemzetközi kötelezettségvállalásunk is ezt diktálja, az viszont már nem biztos, hogy a honvédség vezetésének átalakítása, a honvédelmi veszélyhelyzet fogalmának bevezetése, a honvédelmi sportközpontok építése és 1450 milliárd forint közbeszerzés nélküli elköltése tényleg levezethető a nemzeti érdekből.

A katonai hasonlatokat addig is nagy kedvvel alkalmazó miniszterelnök számára a honvédség felkészültsége a menekültválság időszakában vált kiemelt politikai kérdéssé. A határkerítés építése körüli teszetoszaság Hende Csaba miniszteri székébe került 2015-ben. Utóda, a strapakáder Simicskó István képes volt az elemi ellátási feltételek rovására elérni, hogy az Orbán-rendszer jelképévé váló kerítés időben felépüljön, és legyenek azt őrző katonák is. Bár Simicskó indította útjára a honvédelmi és haderőfejlesztési programot – amely a szigetvári hős, Zrínyi Miklós nevét viseli, nem a sikeres hadvezér, hadtudós, önálló hadsereget létrehozni tervező dédunokájáét –, és sportállamtitkári múltját is kamatoztatta a lőtérprogram meghirdetésével, idén neki is mennie kellett. Nem is akárhova, a Honvédelmi Sportszövetség elnöki székébe.

Orbán Viktor 2018 májusában, a rendszerváltás óta első alkalommal nevezett ki aktív katonát honvédelmi miniszterré, Benkő Tibor vezérkari főnök ült a miniszteri bársonyszékbe. Az új vezérkari főnök beiktatásán Orbán bejelentette, hogy a honvédség költségvetését a következő években megduplázzák. Első lépésként jövőre csaknem nyolcvanhatmilliárd forinttal több pénz jut honvédelemre, mint idén. Ezen felül van az a forrás, amiről a Magyar Nemzet még az év elején megírta, hogy közbeszerzés nélkül költhető el. A hadieszközök és szolgáltatások fejlesztésére fordítható, átláthatatlanságba burkolt összeget a HVG nemrégiben megjelent elemzése 1450 milliárd forintra tette.

November 4. - Félárbócon a nemzeti lobogó a Parlament előtt
Fotó: MTI/Kovács Tamás

A NATO-n belül jó ideje feszültséget okoz, hogy az Egyesült Államokon kívül a GDP arányában alig néhány ország fordítja költségvetéséből az elvárt két százalékot védelmi kiadásokra. A Trump elnök szimpátiáját rendületlenül kereső Orbán a katonai büdzsé növelésében lehetőséget lát a jó pontok gyűjtésére, amire az országnak szüksége is van, mivel a költési rangsorban a NATO adatai szerint jelenleg hátulról vagyunk az ötödikek. Betudhatóan például az Orbán-kormány ideje alatt zajló spórolásnak, amelynek mélypontján a GDP-arányos honvédelmi költés egy százalék alá zuhant. Az új miniszter, aki tehát a korábbi visszaesést vezérkari főnökként nézte végig, a kiadások most tervezett bővítéséhez hozzáfűzte az InfoRádiónak nyilatkozva, hogy a védelmi képesség növelése nem csupán külső elvárás, hanem nemzeti érdek, amivel a NATO-norma teljesítése egybeesik.

Magát a duplázást és vele a kétszázalékos határ elérését 2024-re tervezi a kormány, ezt tartalmazza a Zrínyi program. Németh Szilárd államtitkár fantáziája rögtön meglódult, nemrégiben már a három százalékot tervezgette, amivel az exrezsibiztos az egykori kisgazda miniszterek szinte már feledésbe merült szaktudását idézte fel.

A számokkal amúgy van egy kis baj, hiszen a Zrínyi program 2026-ig szól, a költségvetési számok 2024-re emelkednek a NATO által elvárt szintre, Orbán májusban 2030-ra tervezte a megújított magyar haderőt, de november közepén, a Magyar Diaszpóra Tanács ülésén 2022-re tette az „önálló magyar hadsereg” felépítését. Mégpedig azzal az indokkal, hogy szomszédjainkhoz képest „határozott fegyverzeti és katonai hátrányban, alárendeltségben vagyunk e pillanatban”. Másutt, nevezetesen Tusnádfürdőn a veszélyeztetettség hangsúlyozása helyett kooperatív hangot ütött meg, ott ugyanis a közép-európai térségre vonatkozó víziójának részeként a haderőfejlesztések összehangolását indítványozta. Tette ezt a térség egyik hadikiadási sereghajtójaként, együtt dübörögve a többiekkel.

A kettős beszéd másutt is tetten érhető a miniszterelnök védelmi politikájában. Szavakban élharcosa a közös európai hadsereg létrehozásának, miközben a közös európai határvédelem kialakítását a nemzeti szuverenitás sérelmének tekinti, és elutasítja. Orbán a NATO-csúcson azzal kecsegtette partnereit, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia idejéből Magyarországnak van már tapasztalata a közös haderőről, amivel kapcsolatban bizonyára nem értesítették, hogy a Monarchia hadereje mérsékelten volt sikeres, azonkívül a közös hadsereg éppenséggel a kiegyezés bírálóinak egyik céltáblája, a szuverenitás részlegességének fájdalmas bizonyítéka volt. Erre hivatkozni tehát nincs értelme, és még csak nem is passzol Orbán szuverenitási retorikájába.

A jövő mindazonáltal elkezdődött, a fejlesztési folyamat elindult. A honvédség máris megrendelt az Airbustól húsz új helikoptert, és hadrendbe állított egy alig használt szállítógépet. Januártól Kiskunfélegyházán lőfegyvereket gyártanak cseh licensz alapján, és a miniszter lőszer- és lőporgyártó-kapacitást is szükségesnek tart. Benkő Tibor számít az együttműködésre a Rába gyárral, „légi deszantálásra alkalmas” repülőgépek és páncélozott eszközök vásárlását tervezi, míg a Zrínyi program az Ikarus speciális járműveivel is számol. Orbán arról is beszélt októberben, Erdogan török elnökkel folytatott budapesti tárgyalása után, hogy Magyarország és a szintén NATO-tag, egyben jelentős hadiiparral rendelkező Törökország között fellendítik a „katonai, szakmai és fegyverzeti” együttműködést.

Az állami pénzköltés megnyílóban lévő új, hatalmas szegmense, milyen meglepő, azonnal magához vonzotta az Orbán-rendszer oligarcháit. Ez egyúttal egy másik fajta magyarázatot is kínál a haderőfejlesztési boomra. A HVG írt arról, hogy egyre-másra szereznek NATO-beszállítói minősítést Mészáros Lőrinc és Nyerges Zsolt cégei meg olyan bennfentesek, akik Tiborcz Istvánnal bizniszelnek, valamint korábban Pintér Sándor nevéhez köthető érdekeltségek is jelen vannak az építéssel, szereléssel és biztonsági szolgáltatásokkal foglalkozó és most a honvédelmi források felé tartó cégek körében.

A tervek között az is szerepel, hogy 2019-től átalakítják a Honvédelmi Minisztériumot. Szervezetileg különválasztják a tárcától, és Székesfehérvárra költöztetik a parancsnokságot, bár a miniszter szerint a költözés nem jelenti a teljes apparátus áthelyezését. Az irányítói és vezetési feladatok szétválasztását Vadai Ágnes DK-s képviselő, volt honvédelmi államtitkár, ahogyan az ATV-nek elmondta, elvileg is ellenzi, és értelmét sem látja. Ahogy annak sem, hogy a honvédség létszámát egy országgyűlési határozattal 37 650 főre növelték. Vadai szerint így is, úgy is létszámhiány van, akármennyi a limit, nincs elég ember. Terveket persze a toborzásra vonatkozóan is tartalmaz a Zrínyi program, és Benkő Tibor sajátos elképzelést fejtett ki arról, hogy anyagi támogatással a katonák saját tulajdonú lakáshoz juttatását szeretné megoldani, annak ellenére hogy bármikor áthelyezhetik az érintetteket más állomáshelyre.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A létszám kérdésén túl az állomány összetételének problémáira világított rá egy nyugállományú katonatiszt, aki nyáron az Átlátszó számára elemezte, mennyire rossz a honvédség személyi szerkezete. A vezető szervek és háttérintézményeik az összlétszám majdnem felét teszik ki az optimális egyötöd-egynegyed helyett. Igaz, a ráfordítások most beinduló növelése arra is lehetőséget kínál, hogy a létszám, a szerkezet és a technika problémáit egyaránt megoldhassák végre, bár a szerző szkeptikus volt. Szintén kételyeiket fogalmazták meg az ATV Heti Naplójának nyilatkozó szakértők, akik kijózanítóan alacsonyra becsülték a honvédség ténylegesen hadra fogható egységeinek számát. Elismerték, vannak olyan képességek, amelyeket például nemzetközi missziók számára felajánlhatunk, de azt nem tudták elképzelni, hogy az ország megvédésére a honvédség jelen állapotában tényleges alkalmas lenne. Ez éppenséggel indokolja a haderőfejlesztést, annak viszont nem sok értelme látszik, hogy a tartalékosok behívhatósági életkorát 50 évre emeli a kormány, mert egyelőre nincs eszköz, ami mellé oda lehetne őket állítani.

Megint csak arra utalhatunk, a kormány éppen ezen kíván változtatni, de ha már nekikezd, akkor a honvédelem kibővítő értelmezéséhez is hozzálát. A civil élet felé való araszolás 2016-ban kezdődött, amikor a kormányzati internetes portál A fekete lőpor bűvöletében cím alatt számolt be arról, hogy a honvédelmi tárca lőtérfejlesztési programot indít. Ha a Zrínyi programot lapozzuk fel, abban már a honvédelmi alapismeretek oktatásán túl szó esik „a tanórákon kívül, de iskolai helyszíneket tartott, a hazafias neveléshez, a honvédelemhez kapcsolódó” foglalkozásokról, amelyeket a honvédség, illetve a 2017-ben létrehozott és idéntől exminiszteri vezetés alatt álló Honvédelmi Sportszövetség közreműködésével szerveznének. Utóbbi szervezet a jövőben saját sportközpontokat létesít, helyet biztosítva „a honvédelmi szempontból is kiemelten fontos sportágak”, úgymint küzdősportok, vívás, lövészet gyakorlásának. A sportközpontok első ütemére több mint 17 milliárd forintot szánt a kormány.

Az oktatási kormányzat szürke eminenciása, Maruzsa Zoltán tavaly nyáron beszélt arról a Magyar Időkben, hogy vizsgálják, miként lehetne „a honvédelem szempontjából fontos tartalmakkal” bővíteni a kerettanterveket. A „hazafias és honvédelmi testnevelés” bevezetésével kapcsolatban akkor azt mondta, nem új tantárgy lesz, hanem életérzés, amit a kerettantervekbe és az amúgy is bevezetés előtt álló új Nemzeti alaptantervbe illesztenek. Az alaptanterv nyáron napvilágot látott tervezetében nem leltük a hazafias testnevelés életérzésének nyomát, viszont a Magyar Közlönyben megjelent a honvédelmi alapismeretek tantárgy új kerettanterve. Az e tárggyal találkozó gimnazisták és szakgimnazisták alaki gyakorlatokat és egészségtani ismereteket egyaránt elsajátítanak, továbbá információkat szereznek a merev és forgó szárnyú haditechnikai eszközökről, készségszinten tudnak majd földre esni, gurulni, földről felállni, valamint képben lesznek a caporettói áttörés különlegességét és jelentőségét illetően.

A honvédelmi miniszter az InfoRádióban nemcsak azt mondta el, hogy bővítik a most 1500 diáknak megszervezett honvédelmi táborokat, hanem a hétköznapi életben is láthatóbbak lesznek a katonák. Ruházatukat cserélni fogják, hogy végre ne legyenek „toprongyosak” a civil életben, inkább „fess fiatalember vagy hölgy” benyomását keltsék.

A kormány tehát nemcsak minden téren fejleszteni készül a honvédséget, ami nagyon ráfér – részben éppen ugyanennek a kormánynak a megszorításai miatt –, hanem közelebb is vinné a hadsereget az állampolgárokhoz. A lehető legközelebb a gyerekekhez és a fiatalokhoz, iskolai és iskolán kívüli, elsősorban sporttevékenységek révén, a szemléletformálás nem is titkolt céljával. Mindez feltehetően összhangban lesz a minap is a Szent Koronáról elmélkedő humánminiszter hatókörében készülő, hamarosan végleges formát öltő nemzeti alaptanterv egyéb elvárásaival.

S ha már a kormány beterjesztette a Magyar Honvédség szervezeti rendjének átalakítása miatt szükséges törvénymódosításokat, gyorsan feltalálta egy újabb, immár a hetedik típusát a különleges jogrendnek.

A „honvédelmi veszélyhelyzet” specialitása, hogy békeidőre szól, s egy Magyarországgal szomszédos országban kialakult katonai helyzetre hivatkozva is bevezetheti a kormány. Erről könnyen eszünkbe juthat Ukrajna, amelynek területén éppen Orbán fő támogatója, Vlagyimir Putyin akarata szerint folynak évek óta katonai akciók. Honvédelmi veszélyhelyzet esetében egyebek mellett a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat felderítő, elhárító, valamint kibertéri műveleti erői az országon belül is fokozhatják tevékenységüket.

Az indokolás külön említést tesz a hibrid hadviselésről és a szürke zónás kihívásokról. Ám a Political Capital Átlátszón megjelent elemzése szerint Magyarország valójában távol tartja magát a NATO információs hadviselés terén tett erőfeszítéseitől, amelyek elsősorban Oroszország ellen irányulnak.

Az újfajta veszélyhelyzet-kategória bevezetésére ezért a fő indoknak a kormány számára biztosított „rugalmasabb felhatalmazás” tűnik. Miként a kormány szintúgy rugalmas lesz, amikor a felfutó védelmi beszerzések kedvezményezettjeiről dönt a következő években, és akkor is, amikor ideológiai térfoglalásra használja majd az élesztgetni próbált katonai szellemet.