Orbán Viktor úgy vétózta meg a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről EU-s tervet, hogy a kormánynak nem is voltak saját számításai
Két érvvel állt elő az Orbán-kormány arról, hogy nyár elején a miniszterelnök miért nem támogatta – cseh és lengyel kollégája mellett – a június-júliusi EU-s csúcson a szén-dioxid-kibocsátás 2050-ig tartó jelentős csökkentését:
- az EU egyelőre nem határozta meg, hogy mennyi pénzzel támogatná a fejletlenebb országok energiapolitikai fejlesztéseit, erről mondta a miniszterelnök, hogy „A céllal egyetértünk, de amíg nem látjuk, hol van erre a pénz, addig nem vállaljuk. Úgyhogy kezdjünk tárgyalni a pénzről!”
- a kormány, illetve az Innovációs és Technológiai Minisztérium szakértői becslésekre hivatkozva azt állította, hogy a klímacélok teljesítése, a hálózati korszerűsítés miatt 30-40 százalékkal nőhetnek a lakossági energiaárak. Ezen kívül Cseresnyés Péter államtitkár egy korábbi válaszában kitért arra is, hogy Mészáros Lőrinc szénerőművére szükség van, a napelemek elterjedése azonban drágítja a lakossági áramot.
Utóbbira kérdezett rá közérdekű adatigénylésben Szél Bernadett független országgyűlési képviselő, hogy mégis milyen szakértői véleményekre hivatkozott a kormány – ennek részleteiről írt a 444.
Válaszában az ITM egyetlen saját számítást sem tudott kiadni,
más szervezetek, köztük a Greenpeace-re és az ellenzéki Jávor Benedek alapítványára, a Zöld Műhely szakmai anyagaira hivatkoztak, amelyek az energiaárak növekedésével számolnak.
A probléma ezekkel ugyanakkor az, hogy pontos számokat azok a tanulmányok sem adnak meg, pusztán azokat a kockázati tényezőket, változókat veszik figyelembe, mint hogy a hálózatok korszerűsítése – amire egyébként is szükség lenne – növeli az energiaárakat, valamint várhatóan olyan szabályozások lépnek hosszabb távon életbe uniós szinten is, amely pénzbefizetéshez köti a szén-dioxid-kibocsátást.
Egyetlen tanulmány közelítette meg a kormány által bedobott számot: a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) elemzése szerint a megújuló energiaforrások hálózatba emelésével, a szükséges fejlesztésekkel akár 35 százalékos áremelkedés is elképzelhető.
Fontos megjegyezni, hogy ez az ITM felkérésére megírt tanulmány nem kifejezetten arra készült, hogy a karbonsemlegesség felé tett lépések következményeit elemezze, hanem energiabiztonsági tanulmány volt, számos forgatókönyvvel. Megjegyzendő, a tanulmány kitér arra is, hogy megújuló erőforrások (nap, szél) nélkül magas energiaimportra szorul a magyar gazdaság, azaz kitettebbek leszünk a külföldről behozott energia árának alakulásának.
Nem nehéz tehát arra a következtetésre jutni, ha a Magyarországra villamos energiát exportáló országokban korszerűsítik az áramtermelést, annak költségét beépíthetik az exportált áram árába, ami magasabb kiadást jelenthet hosszabb távon a magyar gazdaságnak, mint ha magunk fejlesztenénk a hálózatunkat.
Szél Bernadett a 444-nek azt mondta, hogy épp a kormány rezsipolitikája miatt avul el a hálózat, valamint arról sem beszél a kormány, hogy a paksi atomerőmű bővítése is olyan fejlesztés, ami növeli a hazai energia árát. Megjegyezte, az Európai Unió jelentős összegeket biztosított eddig is az energiahatékonysági és fenntarthatósági fejlesztésekre.
Ha már a Greenpeace tanulmányát a kormány is megemlítette, hadd mutassuk be Joel Pett karikatúrájának magyar fordítását is:
