Orbán emlékműve

- A történészkonferenciát nem sokkal Pálinkás József, az előző akadémiai elnök távozása után rendezték meg. Szándékos volt az időzítés?

– Az MTA mindig május elején tartja közgyűlését. Ezt követően az intézmény összes osztályának egynapos tudományos ülést kell szerveznie. Az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztálya már februárban beadta tématervezetét Pálinkás Józsefnek. Szándékosan fogalmaztunk általánosan: „Történelmi emlékezet és történelemtudomány.” Ebbe nem lehetett belekötni. Javaslatunkban politikáról, a német megszállási emlékműről nem volt szó. Igaz, akkor még nem is lehetett tudni, hogy a szoborügy ennyire eszkalálódik.

– A konferencián viszont nyíltan bírálták a történelemhamisító kormányzati politikát. Az MTA vezetősége mit szólt ehhez?

– Az MTA új elnöke, Lovász László nem jött el a rendezvényünkre. Utólag ugyan reagált, de nem képviselt határozott véleményt. Pálinkás József mandátuma pedig május 6-án lejárt. Egyik utolsó elnöki intézkedéseként az MTA osztályaitól megvonta az önálló nyilvános állásfoglalás jogát.

– Hogyhogy?

– A rendszerváltás óta az MTA osztályai autonóm tudományos testületekként működhettek, és szakmai kérdésekben külön elnöki engedély nélkül is állást foglalhattak. Pálinkás ezt akkor szüntette meg, amikor az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya közleményben bírálta a kormányt, amiért az szakmai egyeztetés nélkül létrehozta a Magyar Nyelvstratégiai Intézetet. Amíg ez az elnöki tiltás érvényben van, mi, akadémikusok, legfeljebb a magánvéleményünket mondhatjuk el – ha kérdeznek.

– Pedig akadnak, akik úgy vélik: a Szabadság téri emlékmű körüli politikai vitát az önök állásfoglalása oldhatná föl.

– Ez naivitás! A politika tesz a véleményünkre! Az állami szervezetek, az önkormányzatok olyan szobrot avatnak, amilyet akarnak. Esztétikailag kell ugyan zsűriztetni ezeket, de történészi engedélyre nincs szükség. Egyedül az önkényuralmi rendszerekkel kapcsolatos emléktáblákat, utcaneveket tiltják, ám ilyen esetben sem kötelező az Akadémia szakvéleményét kérni. Meglepő, hogy ennek ellenére a települések önkormányzatai gyakran ostromolnak minket „névadói” listáikkal: elnevezhetnek-e egy teret a szabadságról vagy az alkotmányról? Javasoljuk-e utcanévnek azt, hogy ifjúság? Vagy azt: terv? A helyi vezetők gyávák, nem mernek önállóan dönteni, mert mi lesz, ha a Fidesz-központban rosszallják majd a névválasztást. Ezért kérik ki az MTA jóváhagyását. Ugyanakkor a Szabadság téri emlékműről nem kérdeztek meg minket. A konferenciánknak sem volt politikai visszhangja.

– A Fidesz az Alaptörvénybe foglalta azt is, miként kell emlékezni a múltra. Szerintük az ország 1944. március 19-én elveszítette szuverenitását, amelyet – a rendszerváltást követő „átmeneti zűrzavaros” évtizedek után – Orbán Viktor kormánya állított helyre.

– Önmagában nem probléma, hogy a törvények a történelemmel is foglalkoznak. Minden kormánynak van valamiféle emlékezetpolitikája. Például meghatározzák a nemzeti ünnepnapokat, és az alkotmány is szólhat általánosan az ország múltjáról. De a Fidesz-kormány ezen messze túlment. Az Alaptörvényben előírták, mi az, ami a magyar történelem része és mi nem tartozik hozzá. Ennek értelmében a német megszállás után a magyar történelem megszűnt, s igazából csak 2010-ben indult újra. Gondoljunk bele, ha a múltunkat a politikai szuverenitástól tesszük függővé, akkor az 1526-os mohácsi csatától az 1867-es kiegyezésig sem létezett magyar történelem. Ez önkényes, nonszensz elképzelés, amely csakis pártpolitikai, hatalmi érdekeket szolgál. Ebben a teleologikus világképben a történelmi fejlődésünk célja a nagyszerű jelenben tetőzött be. Az Alaptörvényből tehát – fogalmazói szerint – az is következik: a jelenlegi kormányzás a történelmünk csúcspontja.

– Orbán új államában történészek helyett inkább politikai legendagyártókra van szükség?

– Efelé tartunk. Az Alaptörvény szellemisége alapján átalakították az oktatást, készülnek az új tankönyvek, átadnak új kutatóközpontokat. A kormány párhuzamos intézményrendszereket hoz létre. Az egyetemi, akadémiai intézeteket fokozatosan elsorvasztják, megszületnek viszont a Miniszterelnökség által felügyelt történelemkutató helyek. Ilyen például a Szakály Sándor vezette Veritas vagy a kommunista diktatúrát kutató Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amely akár büntetőeljárást is kezdeményezhet bárki ellen. Ezekben kiemelt fizetésekkel alkalmaznak ideológiailag megbízható munkatársakat, akiknek vélhetően az lesz a legfontosabb feladatuk, hogy „szakmailag” kiszolgálják és legitimálják a hatalom igényeit.

– Ez inkább az ötvenes-hatvanas évek szellemi diktatúrájára emlékeztet.

– Tegyük hozzá, a Kádár-rendszer vége felé azért a történészeket már nem tartották olyan rövid pórázon. Akkor is létezett a megkettőzött történelemkép, ám a hivatalos politikai propaganda és a privát emlékezet egyre távolabb került egymástól. A pártközpont dicsőítette kommunizmusban a többség egyáltalán nem hitt. Ma más a helyzet. A Fidesz-kormány által hamisított történelemkép és a társadalom kollektív emlékezete jóval közelebb van egymáshoz. Nagy az átfedés. Az emlékművel kapcsolatos közvélemény-kutatások is ezt jelzik. Magam is azt hittem, hogy az emberek döntően pártpreferenciájuk alapján viszonyulnak hozzá, de kiderült, még az MSZP és az Együtt–PM szavazóinak is majdnem a harmada úgy gondolja: a szobor méltó emléket állít a német megszállás áldozatainak. Ez pedig azt igazolja, hogy például a Horthy-rendszer megítélésében a család és az ismerősök emlékei is meghatározóak.

– Ám ha a múlt ennyire rátelepszik az életünkre, az veszélyes is lehet. Voltaképp miért ilyen fontos a kormánynak az emlékezetpolitika?

– A nacionalista rezsimek számára kulcsjelentőségű a történelem. Egy nép attól válik nemzetté, hogy múltja van, hagyománya, identitása. A nacionalista politikában mindez túl hangsúlyos. A hatalom a sértett nemzeti büszkeségre alapoz, és arra, hogy mi mindig külső erők elnyomásait szenvedtük el. Így kapcsolódhat össze Trianon emléke azzal a pártpropagandával, hogy Európa most is csak gyarmatosítani akar minket. Az emlékmű is ezt az áldozati nemzetképet fejezi ki. S miközben látszólag a múltról szól, valójában a jelenlegi hatalom emlékműve.

– A „rend” és az „erő” kormányának e „műalkotása” úgy épül, hogy rendőrök kordonja veszi körül. Szimbolikus üzenet ez is. És az indulatok egyhamar nemigen fognak csitulni.

– A nacionalizmushoz hozzátartozik a megosztás és a kirekesztés. Állandó szabadságharcot kell vívni a külső és a belső ellenségekkel. Európa az integrációt és az együttműködést jelenti, egyre fontosabb a fenntartható fejlődés és jövőkutatás. Magyarországon viszont a történelem politikai hasznosítása a legfőbb kormányzati program.