Vészhelyzet – A középosztály már kimenekítette a gyerekeit az állami rendszerből

2019. augusztus 2. 05:55 - szerző: Ónody-Molnár Dóra

Folyamatos barkácsolás, egyéni alkuk, korrupció és romló mutatók – így összegezhetnénk az Orbán-kormány elmúlt kilenc évének oktatáspolitikai intézkedéseit.

Folyamatos barkácsolás, romló mutatók – így összegezhetnénk az Orbán-kormány elmúlt kilenc évének oktatáspolitikai intézkedéseit. És annak ellenére, hogy a pedagógusok csak nagyon nehezen boldogulnak a megtaníthatatlan mennyiségű tananyaggal, a relatív bérszínvonal csökkenése és a szakmai autonómia megvonása miatt a tanárhiány mértéke egyre nagyobb – kiváltképp a hátrányos helyzetű térségekben –, a drámai következményekkel járó korai iskolai lemorzsolódás aránya nő, a kormány nem ezeken a pontokon találta meg, hogy hol is kellene korrigálnia a köznevelési törvényt. A Kásler Miklós vezette Emmi szerint ugyanis a leginkább kezelést igénylő probléma a magántanulói státuszokkal és az egyre népszerűbb alternatív iskolai hálózattal adódott, illetve azzal, hogy még mindig volt valamiféle hatásuk egy-egy település oktatási szereplőinek arra, hogy ki legyen helyben az iskola igazgatója.

Fotó: MTI/Bruzák Noémi

Úgyhogy két-három hét leforgása alatt benyújtották, megszavazták, majd hatályba is léptették a köznevelési törvény módosítását. Így szeptembertől a magántanulói státusz elbírálásáról az Oktatási Hivatal illetékesei döntenek, ahogy arról is, adható-e felmentés annak a hatéves kisgyereknek, akinek immáron kötelező lenne elkezdeni az iskolát, de a szülei még nem találják elég érettnek ahhoz, hogy a NER iskolarendszerébe belépjen. Szigorították továbbá az alternatív iskolák működési feltételeit, amely alól, legalábbis úgy tűnik, csak a Waldorf-iskolák kaptak felmentést: különutas könyörgéseiket állítólag meghallgatta a kormány, és ígéretet tett nekik a kegyelemre. E nyár közepi módosító csomagban még helyet kapott az is, hogy a kormány elveszi az iskolaigazgatói pályázatok esetén a jelöltekről szóló véleményezés jogát az érintett tanári közösségektől, a diákoktól, a szülőktől. Ha gúnyolódnánk, azt írnánk: jól látható, hogy ezek az intézkedések mind-mind a közoktatás minőségi javítását célozzák, a kormányt elvitathatatlanul az a szándék vezérli, hogy a gyerekek korszerűbb és piacképesebb tudással hagyják el az iskolapadot.

Csak hát akad egy másik valóság is, a miénk: ebben a valóságban sokkoló elemzés jelent meg nemrégiben a Concorde Értékpapír Zrt. blogján. A közgazdász elemzők ebben a tanárhiány okait boncolgatták, amely a kormány szerint nincs is, azt a „minimális hiányt” pedig, ami mégiscsak van, az ellenzék, illetve a sajtó fújja fel. Az elemzők egy grafikon segítségével mutatták be, hogy mi is történt a bérekkel 2014 óta: a munkaerőhiány a versenyszférában öt év alatt 47 százalékkal lökte meg a béreket, azaz közel a másfélszeresére nőttek a bruttó bérek. Ehhez képest – olvasható a blogon – egy kezdő gimnáziumi tanár bére mindössze 11 százalékkal nőtt. A Concorde elemzői abba már nem mentek bele, hogy mekkora a jelenlegi tanárhiány a pedagóguskar létszámának egészéhez vagy éppen a korábbi évekhez képest, azonban leszögezik: „az biztos, hogy a szféra anyagi megbecsültsége mindig is nagyon alacsony volt Magyarországon”. Kiemelik ugyanakkor, hogy bármekkora is a szakemberhiány, az bizonyosan növekedni fog, ha ez a hatalmasra nyílt bérolló megmarad vagy tovább tágul. „A tanárhiány egyik legfontosabb oka ugyanis a fenti adatok szerint valójában a közgazdaságtan egyik legalapvetőbb törvényének köszönhető. A magyar gazdaság jól teljesített az elmúlt öt évben. Emiatt a munkaerőpiacon elfogyott a szabad munkaerő. Ha valamiből pedig hiány van, akkor annak az ára megemelkedik. Legalábbis piacgazdaságokban biztosan” – írják, hozzátéve: a piacon megszerezhető magasabb bérek elszívják a képzett tanárokat. (A munkaerő alapvetően azért is fogyott el, mert több mint félmillióan külföldön dolgoznak, és mert a munka termelékenysége nem javult – A szerk.)

Az elemzők megállapítják, hogy a magyar költségvetés hiánya „példásan alacsony volt az elmúlt években”, azonban megbújik mögötte egy rejtett költség is, méghozzá a közalkalmazottak elmaradt béremeléseinek a költsége. „Ha valamilyen gigantikus globális válság nem szabadít fel és tesz munkanélkülivé százezreket a magánszférában az elkövetkező években, akkor előbb-utóbb a pedagógusbérek drasztikus emelése lesz az egyetlen lehetőség a szektorból való munkaerő-elvándorlás megakadályozására. Minél tovább húzódik egy ilyen folyamat, annál drágábbá válik a visszafordítása” – szögezik le.

Ehhez képest a kormány szerint a pedagógusok bérével minden rendben van, Rétvári Bence államtitkár egészen odáig ragadtatta magát, hogy azt mondta: a magyarországi tanároknak kisebb a leterheltségük más országokban tanító kollégáikhoz képest, és egyre több pénz van a bérükre is. A múlt héten egészen konkrétan így fogalmazott: a pedagógusok bérére 2010-hez képest 350 milliárd forinttal fordít többet a kormány, így az iskolaigazgatók és a fokozatot szerzett tanárok bére is emelkedni fog. Ehhez csak annyit: az Orbán-kormány a jóléti kiadásokat csökkentette a leginkább. A Népszava összevetette a 2010-es zárszámadást a jövő évi, 2020-as, már elfogadott költségvetés számaival. E szerint oktatásra 2010-ben a GDP 5,5 százalékát költötték, míg Orbánék 2020-ban csak 4,3 százalékot fognak.

Dvorácskó Balázs, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) Országos Ifjúsági Tagozatának vezetője, érzékelve, hogy kollégáit egyre jobban kiborítják a kormány állításai, felhívást intézett a pedagógusokhoz: írják le, mennyi is az annyi. „A kormány hangzatos számokat közöl az oktatásban dolgozók anyagi megbecsülésével kapcsolatban. A pedagógusok hatodik éve nem kapnak béremelést, ezenkívül a nevelést, oktatást segítő kollégáink bérei még ennél is megalázóbbak. Mi most kitesszük azt, amit hazaviszünk, ezért hány évet tanultunk és hány év gyakorlat áll mögöttünk. Mi készülünk a tanévre. Hosszú küzdelemre készülünk, de küzdeni tudunk, most épp a bérünkért fogunk” – írja a PSZ ifjúsági tagozata. És a netet el is árasztották a képek; hol kitakarva, hol arcukat is vállalva – s ezzel nem csekély bátorságról bizonyságot téve – mutatják be a tanárok, mennyit is keresnek ők valójában. „Matematika–informatika, 5 év egyetem, 6 éve a pályán, 166 ezer 486 forint.” „Mérnöktanár, 4 év egyetem, 4 év tapasztalat, 143 ezer 931 forint.” „Mentálhigiénés gyógypedagógus/tanító, 6 év egyetem, 4 év gyakorlat, 143 ezer 931 forint.” És csak ömlenek a felhívásra a netre feltöltött képek.

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Lapunk Radó Péter oktatáskutatóhoz fordult azt tudakolva, hogy lát-e valamiféle logikát vagy racionális megfontolást a nyár közepén elfogadott módosításokkal kapcsolatban.

– A probléma, amit orvosolni akartak a magántanulói státusz szigorításával, nem szakmapolitikai, hanem kommunikációs jellegű. Az elmúlt években látszódik ugyanis, hogy egyre többen próbálják elhagyni az állami oktatást. A kormány kommunikációs problémája abban áll, hogy miközben felkínálta a középosztálynak a menekülési utat az egyre romló állami oktatásból a sokkal jobban finanszírozott egyháziba, mégis, a felső-középosztály legjobb érdekérvényesítéssel rendelkező csoportjai kilépnek a rendszerből, és a magántanulói státusz segítségével saját iskolát alapítanak. Ez kommunikációs válsághelyzet, hiszen a felső-középosztály magatartása aláássa az Orbán-kormány oktatáspolitikájának egyébként is gyenge lábakon álló legitimitását. A magántanulói státusz megszerzésének megnehezítése nem más, mint egy politikai kommunikációs problémára adott korlátozó szabályozási válasz – mondja Radó Péter, hozzátéve, hogy a 2011-es köznevelési törvény által létrehozott rendszer logikája olyan, hogy ha valamilyen problémába ütközik a kormányzat, arra csak és kizárólag szabályozással tud válaszolni. – Teljesen lefegyverezte magát, egy eszköze maradt a beavatkozásra: a szabályozás szigorítása. Csak az adminisztratív szabályozási logikát képesek követni, még akkor is, ha esetleg egy-egy intézkedésükről előre látják, mennyire diszfunkcionális. Létrehoztak egy hatalmas bálnát, ami ha kap egy kis ingert, csap egyet a farkával, hiszen bálna, és csak bálnaként tud viselkedni – véli az oktatáskutató.

Radó Péter szerint az alternatív iskolákkal kapcsolatos szigorítás és a magántanulói státusz megszerzésének nehezítése is mind-mind olyan intézkedések, amelyek nem zárják ki a különalku lehetőségét (ahogy azt a Waldorf-iskolák esetében pontosan látjuk).

– Igaz, a magántanulói jogviszonyról most már nem az iskolaigazgató dönt, hanem az Oktatási Hivatal. De majd a jó érdekérvényesítéssel rendelkező szülő dönt vagy pénzért szerez egy szakértői igazolást arról, hogy a gyerekének jobb lenne a magántanulói jogviszony, a hivatal pedig jóvá fogja hagyni. Az egész törvénymódosítással a kormányzat egy bürokratikus eljárást kreált, az egész folyamatot át fogja majd itatni az egyéni alkuk sora és a korrupció, de a magántanulói kör nem lesz lényegesen kisebb. Azokat zárja majd ki, akik képtelenek egyéni alkukra – fogalmaz.