Ők futották le csigajelmezben a vonatot – Közügyeket intéznek szabadidejükben a mátészalkai gyári munkások

2018. augusztus 17. 07:12 - szerző: Cseri Péter

Miután a világhíressé vált csigás videó bemutatta, hogy a Debrecen–Mátészalka-vasútvonal egyes szakaszain még egy jelmezben futó ember is lehagyja a vonatot, az akciót szervező MátészalkaLeaks tagjait többen is megvádolták: valójában Soros-ügynökök, és a vasútvonal felújítását csak azért követelik, hogy azon migránsokat lehessen szállítani Mátészalkára. Szerencsére a csoporttagoknak van humorérzékük, kézlegyintéssel elintézték ezt az ostobaságot. Amúgy is megszokták már a támadásokat, jól kezelik a konfliktusokat. A 2015 óta működő csapat több mint kétszáz helyi ügyben járt már el, számos problémát sikerült megoldaniuk, vagy legalábbis előbbre mozdították a dolgokat. Eddig egyetlen migráns sem élvezte tevékenységük hasznát, kizárólag a Mátészalkán és környékén élők. Sok ezren.

A parkerdő prostijaival kezdődött az egész. Meg a szeméttel. Lintényi Levente nem bírta tovább nézni, hogy a mátészalkai parkerdőben már szinte mozdulni sem lehet a mocsoktól, ráadásul séta közben még a bájaikat áruló hölgyeket is kerülgetni kell. Beadványaival bombázta az önkormányzatot, amelynek eredményeként sorompókat helyeztek ki (megszűnt a behajtás, eltűntek a lányok), a közterület-felügyelők pedig rendszeresen ellenőrizni kezdték az erdőt, amivel elüldözték a szemetelőket. Lintényi Leventének megtetszett saját hatékonysága, elhatározta, hogy más megoldatlan ügyeket is a kezébe vesz, és 2015-ben barátaival együtt megalapította a MátészalkaLeakset. A város határain kívül csak most ismerték meg a csoport nevét, miután világkarriert futott be a mátészalkai vonatot lefutó csiga videója.

Kedden délután kettőre várnak minket a kisváros legjobb pizzériájába a civil csapat vezetői. Addigra alusszák ki magukat, hajnalban ér véget ugyanis az éjszakás hetük. Most két nap pihenő jön, aztán csütörtöktől indul egy délutános hét. A kemény mag három főből áll – Lintényi Levente, Nedávnyi Tünde és Szabó Richárd –, mindannyian gyári munkások, négy műszakban nyomják az egyik helyi szemüveglencse-készítő üzemben. A MátészalkaLeaks tagjai mindig itt találkoznak, nagyjából kéthetente, olyankor tizenöt-húszan gyűlnek össze, hogy megbeszéljék, mit intéztek az előző összejövetel óta, és kinek mi lesz a feladata a következő hetekben. Mintha csak egy alternatív önkormányzati testületről lenne szó, amely kizárólag konkrét, helyi ügyek megoldásával foglalkozik. Csak éppen hatékonyabban.

– Nem politizálunk – szögezi le Lintényi Levente. – Azt sem tudom, kire szavaznak a csoport tagjai. Minket csak az érdekel, hogy élhetőbbé tegyük a városunkat és környékét. Azt keressük, mi az, ami nem működik, ami elromlott, ami hiányzik, és utána megpróbáljuk elintézni a dolgot. Persze sokan ellenségnek néznek minket, azt hiszik, politikai pályára készülünk. El sem tudják elképzelni, hogy valaki önérdek nélkül foglalkozzon közügyekkel. Mondjuk, önérdek tényleg van benne: élvezzük, hogy jót tehetünk.

Lintényi Levente, Szabó Richárd és Nedávnyi Tünde
Fotó: Merész Márton

Egyszerű emberek. Ezt ők mondják magukról. Nagyvonalúak is – ezt mi mondjuk róluk. Idén márciusban Bayer Zsolt azt írta a csoportról egy blogbejegyzésében, hogy a „Fideszt támadó” portált „négy szerencsétlen hülye készíti”. Nem sértődtek meg, pedig nem tartják magukat hülyének, eszük ágában sincs támadni a Fideszt, és nem négyen vannak.

– Csak egy példa, hogy mennyire nem érdekel minket a pártpolitika: az Elios-ügynek van egy mátészalkai szála is, amit mi is megvizsgáltunk, átnéztük az összes dokumentumot, és azt állapítottuk meg, hogy nálunk nem történt bűncselekmény, itt nem is uniós forrásból valósult meg a beruházás, ráadásul a közvilágítás jobb és olcsóbb lett a fejlesztéssel. El is engedtük az ügyet, örülünk neki, hogy javult a helyi lakosok életminősége – mondja Lintényi Levente, aki szerint figyelnek arra, hogy a képviselő-testülettel és a polgármesterrel is megmaradjon a korrekt kapcsolat, semmiképpen nem szeretnék, hogy a városvezetés ellenségnek tekintse őket. Nem félnek senkitől, mert bármiért is harcolnak, csupán a jogaikkal élnek, teszi hozzá.

Ennek ellenére nem csak a kormánypublicista támadta be a csoportot, a környéken is rendre megkapják a vádat, hogy Soros-bérencek. Ez a csigavideó után már odáig ment, hogy többen is meggyanúsították őket: azért követelik ilyen vehemensen a Debrecen–Mátészalka-vasútvonal felújítását, hogy azon migránsokat lehessen a városba szállítani. Ilyen sületlenséggel szemben nem akarnak hadakozni, azt viszont nem titkolják, hogy a működésükhöz civil szervezetek számára kiírt pályázatokon próbálnak támogatást szerezni, így például a Soros Györgyhöz köthető Civil Kollégium Alapítványtól (CKA) is kapnak szakmai és anyagi segítséget. Ez a tény olvasható a honlapjukon, Lintényi Levente pedig az önkormányzat által megtartott éves közmeghallgatásokon rendre el is szokta mondani.

– Büszkék vagyunk rá, hogy részt vettünk a CKA kunbábonyi képzésén, amit a kormánysajtóban csak sorosista kiképzőtábornak titulálnak – mondja Nedávnyi Tünde. – Nem azt tanították nekünk, hogy hogyan kell megbuktatni Orbán Viktort, hanem azt, miként kell egy helyi civil közösséget felépíteni, működtetni, hatékonyan kommunikálni. Megtanultuk például, hogy milyen könnyű közérdekű bejelentéseket tenni, adatigényléseket beadni.

Ezt tényleg alaposan megtanulták. Az elmúlt három évben a MátészalkaLeaks kétszáznál is több helyi ügybe folyt bele, ezek során több mint száz közérdekű bejelentéssel vagy adatigényléssel élt a legkülönbözőbb hivatalokkal, intézményekkel, állami és önkormányzati cégekkel szemben. A legsűrűbben a MÁV-val leveleznek, minthogy a csoport első számú ügye, „kirakatprojektje” a mátészalkai vasútvonal felújítása. Nem a csigavideóval kezdődött a dolog, már évek óta harcolnak petíciókkal, flashmobokkal, vonatbojkottal (egy alkalommal arra kérték az utasokat, hogy ne szálljanak fel egy szombati járatra), és számos eredményt el is értek. A vasúttársaság például – feltehetőleg a MátészalkaLeaks folyamatos nyomásának is engedve – két hónapja lecserélte a vonalon közlekedő ősrégi mozdonyokat jóval fiatalabbakra.

– Tavasszal volt olyan hónap, hogy ötször is lerobbant a mozdony a nyílt pályán. A csere óta egy ilyen eset sem történt – mondja Szabó Richárd.

A MÁV ígéretet tett arra is, hogy legkésőbb 2019 őszén a régi, lepusztult vagonokat is újabbakra cseréli. Ezek azonban csak részsikerek, a cél a pályaszakasz teljes felújítása. Jelenleg is zajlik a Budapest–Debrecen-etap átépítése, ott 160 kilométeres sebességgel közlekedhetnek majd a vonatok, a hajdúsági megyeszékhelytől Mátészalkáig viszont csak 45 kilométeres az átlagsebesség. Ami azt jelenti, hogy a pálya állapota miatt bizonyos szakaszokon csak 20 kilométerrel araszolhatnak a szerelvények. Ma negyedórával hosszabb a menetidő, mint 20 évvel ezelőtt. Erre az abszurd helyzetre akarták felhívni a figyelmet a csigafutással. Alaposan előkészültek az akcióra. Legalább tízszer utazták végig a távot kifejezetten azt keresve, melyik lassú szakaszon lehet úgy párhuzamosan futni a vonattal, hogy azt közben videóra is lehet venni. GPS-szel jelölték ki a 200 méteres etapot, többször is elpróbálták a futást, mielőtt elindították a felvételt. A siker nyilvánvaló, eddig csak a YouTube-on közel 140 ezren látták a csigafutást, majdnem tízszer annyian, mint ahányan Mátészalkán élnek. A MÁV hivatalosan nem reagált a videóra, de korábban közleményben jelezték, hogy 2020–21-ben több kisebb szakaszt is felújítanak a vonalon, a teljes rekonstrukcióra azonban leghamarabb 2022 után kerülhet sor.

A MátészalkaLeaks szerint ez túl távoli ígéret. A csoport nemrég egy videóüzenetben meghívta Mátészalkára Mosóczi Lászlót, az Innovációs és Technológiai Minisztérium közlekedéspolitikáért felelős államtitkárát.

– Szeretnénk vendégül látni, megebédeltetni, megkínálni őt egy kis szatmári szilvapálinkával. És meggyőzni. Az invitálás szeptember 15-ig bármilyen időpontra érvényes, csupán egyetlen kikötésünk van: az államtitkár úrnak menetrend szerinti vonattal kell érkeznie.

– Komolyan gondolja, hogy eljön?

– Nem tudom – mondja Lintényi Levente, de az arcán látni: tudja. – Az biztos, hogy a mi meghívásunk komoly.

A MátészalkaLeaks mostanában arra a legbüszkébb, hogy fellépése nyomán menet közben alakítottak át egy folyamatban lévő fejlesztést. A vasútállomás fölött átívelő gyalogos-felüljárót, az úgynevezett repülőhidat most újítja föl a vasúttársaság. A csoport kiderítette, hogy a tervek szerint megmaradna az acélburkolat, amire korábban rengeteg panasz érkezett a hidat legtöbbet használó újtelepiektől, mivel esős-fagyos időben borzasztóan csúszós a felüljáró. A MátészalkaLeaks közérdekű bejelentést tett, azt kérve, csúszásgátló burkolattal lássák el a repülőhidat. És így is lesz. Az illetékes ugyanis a következőket írta vissza: „A probléma fontosságára való tekintettel a javaslatát továbbítottuk a pálya üzemeltetője és a forrást biztosító beruházó felé, akiktől azt a választ kaptuk, hogy a forrást biztosítják a drágább technológia alkalmazására. Ennek megfelelően a megrendelést módosították, így a gyalogosfelüljáró-felszerkezet acélburkolata kopásálló és csúszásmentes bevonófelülettel kerül kialakításra.”

– Na most ez egy apró lépés vagy egy komoly siker? – kérdezi Lintényi Levente. És tényleg: hogyan lehetne beárazni? Budapestről nézve talán valóban apró, Mátészalkához közeledve egyre nagyobbnak tűnik, az Újtelepen élőknek pedig akár életmentő is lehet.

A MátészalkaLeaks minden eddigi sikerét érdemes helyi értéken kezelni. Elintézték például, hogy hétvégenként 16 óra után is legyen buszjárat Nyíregyházáról Mátészalkára. Kiharcolták, hogy induljon olyan járat is, amely az autópályán közlekedik, így a falvakat kihagyva 20 perccel rövidült meg az utazás. Új megállót leveleztek ki a busztársaságnál a ráckerti városrész lakóinak. A helyi szakrendelőben korábban állva kellett várakozniuk a betegeknek a szűk folyosón, a csoport közbenjárására székek kerültek ki, az ablaktalan, levegőtlen tüdőszűrőbe pedig klímát szereltek a fellépésük nyomán. Egy idős néni balesete után felhívták a figyelmet egy veszélyes járdaszakaszra, amit hamarosan emiatt fognak felújítani.

Így aztán érthető, hogy miközben az ország most hallott először a csoportról, helyben már régóta mindenki ismeri Lintényiéket. Akárkit kérdezünk az utcán, nem csak a csigás videóról hallottak (legtöbben látták is), de a repülőhídról, a menetrendi változásokról, a kórházi fejlesztésekről is tudnak.

– Ott tartunk, hogy már nemcsak azzal keresnek meg minket az emberek, hogy el kéne intézni egy konkrét ügyet, de abba is belemennek, hogy a nevükben adjunk be közérdekű adatigénylést az érintett szervezetekhez – mondja Nedávnyi Tünde. – Megértették, hogy a MátészalkaLeaks a teljes levelezését felteszi a honlapjára, a nyilvánosság pedig védelmet nyújt, ráadásul a közérdekű bejelentésekre és adatigénylésekre kötelező a válaszadás. Egyetlen ügyet sem hagyunk félbe, addig megyünk, amíg érdemi intézkedés történik, vagy legalább valamilyen méltányolható válasz érkezik.

Olykor kritikát is kapnak a szalkaiaktól.

– Van olyan ismerősöm, aki nem érti, minek harcolunk mi egy vasútvonalért. Hogy miért nem járunk inkább autóval? Hát azért, mert én például nem tudok venni egy kocsit a melósfizetésemből. De a többiek se. Pedig van jogsim – mondja Szabó Richárd.

A MátészalkaLeaks kiharcolta, hogy a vasútállomás fölötti gyaloghíd csúszásgátló burkolatot kapjon
Fotó: Merész Márton

A csoport tagjai jórészt a húszas-harmincas generációhoz tartoznak, általában még nem alapítottak családot. A vezetőknek érettségijük van, Richárdnak egy szobafestő szakmája is, de egy sportsérülés miatt meg kellett műteni a térdét, azóta nem létrázhat. Hétvégenként azért eljár focizni, de csak óvatosan nyomja. Levente és Tünde folyamatellenőrök a gyárban – nekik kell megoldaniuk, ha probléma akad bármelyik munkafázisnál –, Richárd szemüveglencsék rétegzését végzi. Betanított munka.

– Mutassa csak a szemüvegét!

Leveszem. Szakértő szemmel nézegeti.

– Aha, rétegzett. Pont ilyeneket csinálok. Lehet, hogy ezt is én készítettem – mosolyog.

A munkások a fizetésükről nyilvánosan nem beszélhetnek, de azt azért mindenki tudja a városban, hogy a helyi szemüveglencse-gyártó üzemekben – a négy műszak után járó pótlékokkal együtt – 130–170 ezer nettót lehet megkeresni. Kevés. Nem véletlen, hogy mindig van felvétel. Hiányzik a munkáskéz, a környékről sokan ingáznak Debrecenbe, Nyíregyházára, vagy kimennek külföldre dolgozni.

Leventéék maradnak. Sokszor eszükbe jut, hogy most még mehetnének, még fiatalok (Levente 36, Tünde 32, Richárd 28 éves), de valami itthon tartja őket. Szeretik ezt a várost.

– Az óriási dolog, ha van látszatja annak, amit csinálsz – magyarázza Lintényi Levente. – Márpedig Mátészalka élhetőbb hely lett ez alatt a három év alatt, amióta létezünk. Komfortosabb, emberibb. Tíz év múlva még jobb lehet, ha nem adjuk fel. De hát miért adnánk fel?