Erős szarkazmussal gúnyolja ki a DK szóvivője és Péterfy Gergely író Takaró Mihály mélyenszántó gondolatait a Nemzeti alaptantervről

A Demokratikus Koalíció szóvivője Facebook-oldalán adja közre nyílt levelét Takaró Mihálynak, aki előzőleg a kormánylappal osztotta meg mélyenszántó gondolatait a Nemzeti alaptantervől, illetve arról, mi a feladata az iskolának. Szerinte.

Barkóczi Balázs írásában „a nép nevében” megköszöni az irodalomtörténésznek, hogy „nem középiskolás fokon”, hanem jóval alacsonyabb színvonalon próbál meg tanítani. Mivel Takaró mellett a felesége is közreműködött az új Nemzeti alaptanterv készítésében, ezért külön megköszöni neki is, hogy

"egyik legnagyobb nemzeti költőnk, József Attila az Ön jóindulatának köszönhetően benne maradhatott az új Nemzeti Alaptantervben. Tudjuk, hogy milyen nehéz lehet most Tekintetes Főtanácsadó úrnak, hiszen József Attila baloldaliként életével és egész költészetével a kirekesztettek, a megnyomorítottak melletti szolidaritást, az egyenlőséget, a szabadságot, a melldöngetéstől mentes, őszinte hazaszeretetet hirdette."

A DK szóvivője abban bízik, némi vigasz Őfőtanácsadóságának, hogy kamaszként a költő Trianon után Nem, nem soha! címmel is írt verset, amit a rendszerváltás előtti kiadások rendre kihagytak az életműből, de a kritikai kiadásban már szerepel.

"Igaz, ennek ismeretét nem is várjuk el Címzetességedtől, hiszen egy több mint 15 éves kiadásról beszélünk (plusz ugye irodalomtörténészként az ember minek is használna kritikai kiadásokat; a kritikai kiadás diplomás kommunista trükk), csak gondoltam, megemlítem, mintegy szerény hozzászólásként abban a vitában, hogy most akkor József Attila nemzeti költő-e, vagy sem."

A Tekintetes Címzetes Főtanácsadó (TCF) útmutatásait a XXI. századi iskola szerepéről külön is „hálától lángoló szívvel” köszöni meg a szóvivő, aki elárulja, ő már pedagógusként is azt vallotta,

"hogy a büdös kölke érezze jól magát, és sajátítson el hasznos ismereteket máshol, ne az iskolában! Az iskola a felesleges információhalmazok bemagoltatásának a terepe, a fegyelemre és a hatalmasok előtti meghunyászkodásra nevelés színhelye."

Örül, hogy a kormány, amit T. C. F. úr is minden kritika nélkül kész kiszolgálni, ezt a meghunyászkodást várja el a tanároktól is, ezért megtiltja számukra, hogy élve a bíróság által is megerősített munkavállalói jogaikkal, munkaidejükben sztrájkolhassanak.

"Tekintetes Címzetes Főtanácsadó úr! Kérjük T. C. F-ségedet, hogy még sokáig mutassa az utat az élő nemzeti lelkiismeret lángoló fároszaként nekünk, többieknek, akik még mindig a liberális métely kéngőzét okádó globalista mocsárban bolyongva, hónunk alatt egy rongyos József Attila-kötettel várjuk a narancsszínű megvilágosodást. A NER áldását kérjük Önre és kedves kollégáira!

Mélymagyar üdvözlettel: Barkóczi Balázs, a Demokratikus Koalíció szóvivője." 

Péterfy Gergely író is kapott az alkalmon, hogy kifigurázza Takaró Mihály gondolatait a Nemzeti alaptantervről. 

„Takaró Mihály szerint az iskola nem a gyerekek igényeit kielégítő intézmény. Igaza is van.Egy gyerek szenvedjen. Érezze, hogy egy kis senki a nagyhatalmú felnőttek között.

A joga annyi, hogy kussol, megcsinálja, amit mondanak neki, és főképp: nem zavarja a felnőtteket felesleges kérdésekkel. Csöndben ül az órán, bemagolja a leckét, és ha nem mondja fel hibátlanul, egyes. Jelentés, körmös, Wass Albert.”

Majd keserű realizmussal megállapítja: „Az ország több mint fele nyilván egyetért ezzel.”

Péterfy írása innentől kezdve azzal a Takaró válaszából is jól kiérezhető hozzáállással foglalkozik, amit a Magyar Néphadsereg tisztjei nekünk, sorkatonáknak annak idején a „Nehogymá jól érezzék magukat!” mottóban foglaltak össze.

A bejegyzés legfontosabb része azt az alapkérdést feszegeti, hogy az rendben van, hogy ilyenek ezek a rosszindulatú savanyú emberek, de miért zavarná őket annyira, hogy más jobban érzi magát náluk. Az író válasza:

„Ha az új generációk szabadon és örömelvű oktatásban és világban nőnének fel, ezek az emberek úgy éreznék, hogy veszítettek. Úgy éreznék, hogy mégsem nekik volt igazuk, és mindazt, amit az életük alatt végigszívtak, feleslegesen szívták végig. Aki rácseszett az életére, azt szeretné, hogy mindenki más is rácsesszen, különben nem lehet tovább titkolni, ki a lúzer.  Mindenki tudni fogja.”

A bejegyzés vége fel próbálja tüzelni a nem rosszindulatú olvasókat:

„Mindent el kell követni, hogy összeomoljon ez a társadalmi hazárdjáték (...), különben a következő és azutáni generációknak (akkor már a mi hibánkból is) még több szenvedéssel kell majd szembenézniük.”