Nem tűrhetjük szótlanul!

2012. július 22. 09:54

Krémer Ferenc szociológus, történész legutóbb márciusban nyilatkozott nekünk, s arról is beszélt, hogy szerinte Magyarországon diktatúra van. A professzor a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense volt. Nemrég azonban arról értesített bennünket: elbocsátották állásából. SÁNDOR ZSUZSANNA interjúja.

- Politikai okokból mondtak fel önnek?

– Számomra ez egyértelmű. A Nemzeti Közigazgatási Egyetem (NKE) Rendészettudományi Karának újonnan kinevezett dékánja június végén behívatott, és közölte: megszüntetik a közalkalmazotti munkaviszonyomat. Magyarázatot nem adott, viszont arról igyekezett meggyőzni, hogy ez remek ajánlat.

- Mármint a kirúgás?

– Igen, mivel a hat hónapos végkielégítésemhez hozzátettek még négy hónapot, tekintettel arra, hogy elmúltam ötvennyolc éves, azaz védett korban vagyok. De ez akkor is elfogadhatatlan, és ezért munkaügyi bírósághoz fordultam. Védett korban lévőket kizárólag különös indokkal lehet elbocsátani. Én tizenkilenc éve tanítom szociológiára, politológiára a rendőrhallgatókat, és a munkám ellen az egyetemen soha nem volt kifogás.

- Viszont márciusban interjút adott lapunknak, s ebben azt is kifejtette, hogy ön szerint diktatúra van nálunk. Találkozásunk után jelezte nekünk: a cikkből botrány lett a munkahelyén.

– A 168 Órában megjelent interjú után az akkori dékánunk, dr. Sárkány István többször felszólította a tanszékvezetőmet, dr. Kozáry Andreát: a tanszék határolódjon el tőlem. Andrea ezt azzal utasította el, hogy elégedett oktatói és tudományos tevékenységemmel. Majd április elején az NKE-ben értekezletet hívtak össze, ahol dr. Sárkány bejelentette: lemond dékáni posztjáról. Egyértelműen érződött, hogy ez összefügg az én interjúmmal. Hangsúlyozta is: megengedhetetlennek tartja, hogy egy közalkalmazott ilyen politikai véleményt tegyen közzé, ráadásul ez szerinte nem is az első eset volt. Saját hibájának tekinti, hogy eddig mindezt megengedte, ezért is mond le. Ám annak, aki ezt a beszédet végighallgatta, nyilvánvaló volt, hogy nem önszántából döntött így, hanem felszólításra.

- Nem értem: ha az ön közszerepléseivel volt a gond, miért a dékánt büntették?

– Egy parancsuralmi módon irányított szervezetet úgy lehet a leghatékonyabban működtetni, ha először a főnököket fegyelmezik meg. Megfélemlítik őket azzal: a pozíciójukba kerülhet, ha eltűrik, hogy valamelyik beosztottjuk a kormányt kritizálja. Hozzáteszem, szerencsére a nyugalmazott Sárkány professzor egyetemi tanárként továbbra is az NKE-n tanít. Az intézményből végül egyedül engem távolítottak el. Apropónak talán az is jól jött ehhez, hogy közben megszüntették az egész társadalomtudományi tanszéket, ahol docensként dolgoztam.

- A leendő rendőrtiszteknek nincs szükségük arra, hogy társadalomtudományokat tanuljanak?

– Csak a tanszéket számolták fel, de a tantárgyak és a kollégáim maradtak. Ők veszik át az én óráimat is.

- Ismerős fideszes technika: ha valakit félre akarnak állítani, kiszervezik alóla az intézményt. Voltaképp ez történt önnel is?

– Lehet, hogy ez volt a cél. Akadtak más előjelei is annak, hogy ideológiai okokból fölöslegessé váltam a karon. „Felsőbb utasításra” nekifogtak például az új tantárgyi struktúrák kialakításának. A szociológia tematikájának a kidolgozásába engem már be sem vontak, noha én vezettem a Rendészettudományi Kar szociológia szakcsoportját. Persze nem csodálkozom azon, hogy a véleményemre nem voltak kíváncsiak, hiszen mindaz, amit én képviseltem, oktattam, abszolút ellentétes az iskola új szellemiségével.

- Hogy érti ezt?

– Az NKE mamutintézménye januárban jött létre a volt Rendőrtiszti Főiskolából, a Nemzetvédelmi Egyetemből, valamint a Corvinus közigazgatási karából. Az összevonás koncepciója teljesen szakmaiatlan és antidemokratikus volt: tükrözi az orbánizmus szellemét. Amúgy az NKE-t Orbán Viktor személyesen alapította meg, tehát nyugodtan tekinthetjük Orbán egyetemének. Ezt az úgynevezett Fenntartói Testület irányítja, amelyben a honvédelmi, belügyi és közigazgatási tárca képviselteti magát. A Fenntartói Testület felállítása azt jelenti, hogy az egyetem gyakorlatilag semmilyen autonómiával nem rendelkezik. Egyébként az iskola irányvonaláról annyit: Pintér Sándor valamikor 2010 végén behívatott minket, tanárokat a Belügyminisztériumba, és közölte velünk: az új, összevont egyetemen mindenkinek meg kell tanulnia engedelmeskednie és parancsolnia. Ugyanabban a parancsuralmi szellemiségben kell képezni a leendő állami közszolgákat, mint a katonákat vagy a rendőröket.

- Ön egyre keményebben bírálta mindenütt a Fidesz-kormányt. Talán már várta, hogy kirúgják a „nemzeti közszolgálat” soraiból?

– Nézze, nem vagyok mártír, közel a hatvanhoz senkinek sem az a célja, hogy elveszítse az állását, és munkaajánlatot még sehonnan nem kaptam. A barátaim közül sokan tanácsolták, fogjam vissza magam, mert ebből baj lesz. De úgy éreztem, nem lehet szó nélkül tűrni, amit a Fidesz művel ebben az országban, muszáj tiltakozni a jogállam lerombolása ellen. Megértem azokat is, akik félelemből, reménytelenségből úgy gondolják: nem érdemes nyilvánosan állást foglalni, kockáztatni. Másfelől: ha mi, demokrata értelmiségiek sem merünk megszólalni, ki teszi meg helyettünk?

- Kérdés, vajon a példája bátoríthat-e másokat, vagy inkább arra figyelmeztet: vigyázzunk, nehogy úgy járjunk, mint ön.

– Erre csak azt tudom felelni: nem én vagyok az egyetlen, aki a politikai „alkalmatlansága” miatt az utcára került. Ez önmagában is bizonyítja, hogy itt tényleg diktatúra van.

- Márciusban arról is beszéltünk, hogy a Fidesz egyre inkább jobbra tolódik. Pedig akkor még nem volt Horthy-, Nyirő- meg Prohászka-kultusz.

– Félelmetes, hogy a Fidesz milyen gyorsan sodródik a szélre. Onnan próbálja pótolni elveszített szavazóit. És ez sem készteti összefogásra a honi értelmiséget! Pedig annak igenis lenne súlya, ha a konzervatív szellemi elit is kinyilvánítaná: antiszemita, nyilas íróknak a Nemzeti alaptantervben nincs helyük. Horthy és Prohászka nem lehet idol egy európai demokráciában.

- Néhány évvel ezelőtt még a háromszáz forintos vizitdíj ellen tüntettek itt a tömegek. Ma sokkal súlyosabb megszorításokat is megadóan tűrnek. A kiégés, a tehetetlenség társadalmi tünetté válhat?

– Az emberek akkor képesek aktivizálódni a közéletben, ha perspektívát látnak maguk előtt, vannak hiteles vezetőik és választási alternatívájuk. Orbánt azért követték annyian, mert elhitték az ígéreteit. Ám ma a kormánnyal szemben nincs senki, aki jövőképet tudna mutatni. Ha a demokratikus ellenzéknek mégis sikerülne legközelebb legyőznie a Fideszt, mi jönne azután? A kulcspozíciókban továbbra is ott maradnának a Fidesz több ciklusra kinevezett káderei. És alakulna egy olyan új koalíció, amelynek a tagjai semmiben nem tudnának egyetérteni. Ez az ország végét jelentené.

- Ne prognosztizáljunk rémálmot, 2014-ig még van idő!

– Persze, én nem is választási programot sürgetek: előbb a demokratikus alapértékekben kellene megegyezni. A Milla márciusi 12 pontja például jó alapot adhatott volna ehhez, de a vita el sem kezdődött. Akadnak, akik a mondanivaló hiányát pártosodással kompenzálják. A Szolidaritásban például sokan bíztak, ám a mozgalom kezdett elhalni. Erre bejelentették: párttá alakulnak. Vagy ott a 4K!. Addig voltak igazán sikeresek, amíg játékos utcai akciókat szerveztek. Amióta baloldali párttá váltak, alig hallani róluk.

- A törésvonalakat az LMP is szaporítja. Schiffer András azt nyilatkozta, olyan „rendszerbűnös” pártokkal, mint az MSZP vagy a DK, nem fognak össze.

– Viszont a Jobbikkal adott ügyekben hajlandóak összefogni. Nem értik, hogy ez a demokratikus alapelvekkel összeférhetetlen. Az meg, ahogyan Schiffer gyűlöli a baloldalt, már egyszerűen irracionális. Megosztó politikájukkal ők is sokat ártanak. A „kiszorítósdiból” persze nem marad ki az MSZP és a DK sem. Az utóbbiban Gyurcsány pozícionálja magát mindenáron, noha nyilvánvaló, hogy így több szavazót lehet veszíteni, mint nyerni. A szocialisták sem kívánkoznak szembenézni súlyos bukásuk okaival, amit jól példáz, hogy Horváth Csabát jelölik a következő főpolgármester-választásra. A mindenki mindenki ellen légkörében esély sincs párbeszédre. Ezen a politikai térfélen is csak a személyes ambíciók és a hatalmi nyomulások számítanak. Orbán Viktor kényelmesen hátradőlhet a miniszterelnöki székben, hiszen a demokrácia megújításának a legfőbb akadálya maga a demokratikus ellenzék.