Nem mi vertük meg, hanem a magyarok!
Fél évvel ezelőtt hosszú riportban számolt be a 168 Óra a magyar határhelyzetről, akkor találkoztunk a szerb oldalon olyan menekülttel, akit állítása szerint megvertek a magyar hatóságok. Fotót is készítettünk róla és a sérüléseiről.
A téma néhány napja került elő újra, amikor az Orvosok Határok Nélkül nevű nemzetközi szervezet képviselői arról számoltak be, hogy a magyar hatóságok a migránsok ellen fizikai erőszakot alkalmaznak. A svéd Aftonbladet lap riportjában arról számoltak be, hogy sok menekült tér vissza a határról Szerbiába a határőrök vagy a kutyáik által okozott sérülésekkel A Belügyminisztérium dühödt közleményben utasította vissza az állításokat. A minisztérium szerint 2015. szeptember 16. óta az ügyészségre továbbított nyolc esetből már hatról bebizonyosodott, hogy „minden alapot nélkülöző mendemonda”.
Azóta az Orvosok Határok Nélkül szervezet a Twitteren közzétette a megvert migránsokról készített fotókat, megszólalt a svéd lap újságírója is, akit a magyar belügyi tárca kioktatott a felelős újságírásról. A közlemény ugyanis arra figyelmeztetett, hogy a cikk íróját, „Staffan Lindberget semmi nem akadályozza abban, hogy magyarországi helyszíne(ke)n készítsen tényszerű tudósítást. Nem tette, lelke rajta.”
Fotó: Bazánth Ivola
Lindberg most a 444.hu cikke szerint úgy reagált, hogy alapvetően örül annak, hogy ez a téma hirtelen elkezdte érdekelni a magyarokat, és szerinte ez lehet az oka annak, hogy a magyar belügy úgy válaszolt, ahogy. Ugyanakkor szerinte elég furcsa, hogy őt személyében támadják, és eleve nem a rossz hírek hozóját kellene kioktatni, hanem inkább kivizsgálni, hogy pontosan mi történt a sebesült, megharapott menekültekkel.
A menekültek bántalmazása nem most kezdődött a határon. A 168 Óra tavaly júliusban helyszíni riportban számolt be az akkor is terjedő hírekről, és lapunk újságírója bejutott a Szerbia és Magyarország közötti, a senki földjén álló táborba, ahol faágakból, sátrakból összetákolt kunyhókban éltek a menedékkérők, ahol sem tisztálkodási lehetőség, sem vécé nem volt.
A 17 éves Ayouddal a szerb oldalon, a palicsi tábor mellett találkoztunk. A kapu előtt egy tábla hirdette, hogy a tábor a német szamaritánusok és a külügy támogatásával épült. A kopasz portás előttünk zárta be a kaput, németül, angolul és magyarul magyarázta: ha nincs „dokument” a szerb kormánytól, nem mehetünk be. Azért fülelt, kivel beszélünk a táboron kívül.
Ayoud azt mondta, nyolc hónappal találkozásunk előtt indult el Marokkóból. Fele időt Görögországban töltötte, aztán indult tovább. Dániába készül, ott él egy barátja. Odahaza filozófiát tanult, kicsi kora óta focizott. Azt mondta, focista szeretne lenni, abban jó. Tele volt sebbel az alkarja, az arcán kék foltok.
– Mi történt?
A kopasz portás felcsattant:
– Nem mi vertük meg, hanem a magyarok!
Ayoud bólintott. Azt mondta, amikor megpróbált átlépni a magyar határon, egy rendőr vagy katona rákiáltott, hogy álljon meg. Ő megijedt, rohanni kezdett, de elkapták, leteperték és megverték. Aztán visszatoloncolták Szerbiába.
A rendőrség lapunknak akkor is tagadta, hogy bántalmaztak volna menekülteket.
