„Nem azt akartam bizonyítani, hogy a fideszesek milyen hülyék”

– Vezető hír lett a honi médiában: egy operaénekes alaposan megtréfálta Orbán rajongóit a Facebookon. Online kísérletének mi volt a célja?

– Semmiképp sem az, hogy bebizonyítsam: milyen hülyék a Fidesz szimpatizánsai. Valójában a politika vesz hülyére minket, s ha nem nézünk ezzel szembe, mindannyian hatalmi játszmák áldozataivá válhatunk. Állandósult idehaza a jobb és baloldal közötti marakodás. E háborús légkörben szinte már semmiről nem lehet józanul, mérsékelten gondolkodni. Nem az ügyek fontosak, hanem, hogy ki melyik táborhoz tartozik, honnan tüzel a másikra.

– Egyik írásában önmagát úgy jellemezte: radikálisan toleráns, békességre törekvő...

– Liberális vagyok, de ugyanolyan fontosnak tartom a rendet és biztonságot is. Ezek nem egymást kizáró értékek. Felháborít például az Orbán-kormány bevándorlásellenes gyűlöletkampánya. Embertelenül bánnak a menekültekkel. Másfelől az is igaz: veszélyes, ha ellenőrizetlen tömegek, kontrollálatlanul árasztanak el minket: Magyarországnak és Európának is jogában áll megvédeni a határait. Csakhogy a migrációról itt nem folyik valós párbeszéd. Lerasszistázzák azt, aki ki meri mondani: a muszlim kultúra kevésbé liberális, mint a nyugat-európai. Viszont ha valaki a menekültek emberi jogait védi, esetleg hazaárulónak kiáltják ki a másik oldalon. Írtam erről a

blogomban , s azzal fejeztem be: jó lenne többet tudni az iszlámról. Megkeresett ezután a magyarországi iszlám közösség egyik vezetője, s kérte, látogassam meg őket.

– Hogy együtt elemezzék a Koránt?

– Rázós kérdésekről beszélgettünk nagyon őszintén. Megkérdeztem például tőlük, ha az iszlám valóban olyan békés vallás, vezetőik miért nem lépnek föl az iszlám terroristák ellen? De arról is szó esett, a populista európai, amerikai politikusok mennyire képmutatóan viszonyulnak a muszlimokhoz. A találkozó után kaptam a közösség egyik tagjától egy fényképet. Az összemontírozott fotó felén Donald Trump gazdag arabok előtt hajbókol. A másik felén Trump muszlimokat akar kitiltani az országból. Kutatni kezdtem a Youtube-on: az Orbán és az arabok hívószavakra rögtön két videót is találtam, egyet 2012-ből és az ismertté vált 2015-öst. Ezeken a miniszterelnökünk egyebek mellett azt magyarázza, hogy a Koránt újra kéne olvasni, s, ha a mi bankárjaink jobban ismernék a Korán erkölcsi tanításait, a Sariat, nem ott tartanánk, ahol tartunk. Ez a 2015-ös felvétel kilenc nappal azután készült , hogy a Fidesz-kormány óriásplakátokon elindította a bevándorlókkal elleni első uszító kampányát.

– Miről beszél ezen a felvételen Orbán?

– A tisztelet kultúrájától. Arab üzletembereknek hangoztatja: mi magyarok nem szégyellünk tanulni az iszlámtól. Akkor jutott eszembe a facebookos kísérlet ötlete. Orbán beszédének egy részét leírtam, és kiposztoltam a saját oldalamra, mintha azok az én gondolataim lennék. A közösségi portálon lehetőség van arra, hogy a saját posztokat fizetett hirdetésként mások idővonalain is megjelenítsük, csak meg kell adni hozzá, a kiválasztottak szűrési kategóriáit. Én olyan személyeket válogattam ki, akik lájkolták Orbán Viktor vagy a Fidesz oldalait. Orbán iszlámot méltató sorait – a saját nevemben – több ezer embernek elküldtem. Hamarosan özönleni kezdtek a válaszaik: többségük nem tűrt nyomdafestéket.

– Meglepődött? Mi értelme szándékosan a gyűlölet-cunami elé állni?

– Fél éve indítottam el a Facebook oldalamat és a blogomat, s megszoktam már a fröcsögést. Nálunk nincs közbeszéd – közanyázás van. Aki ma ki akar állni a melegek, cigányok, zsidók, bevándorlók vagy akár a nők jogaiért, számíthat arra, hogy nem túl barátságos kommentekkel árasztják el.

– A Fidesz-hívők közül senki sem ismerte fel, hogy az iszlámot dicsőítő szavak valójában Orbán Viktortól származnak? Ennyire nem számít nekik, mit mond a vezér, lényeg, hogy isteníthessék őt?

– Nagyon kevesen jöttek rá, hogy ezek Orbán kijelentései. Az ő kommentjeiket elrejtettem az idővonalamról, s megírtam nekik privát: ez egy kísérlet. A fröcsögők közül viszont többen azt kérdezték: „Ki ez a beteg elme?” Majd mindannyiuknak elküldtem az önleleplező posztomat, amelyből kiderült: ezek Orbán kinyilatkozásai. A kísérlettel azt is meg akartam mutatni: az emberek mennyire másként ítélnek meg valamit, ha azt hiszik: politikai ellenségük mondja azt. Kíváncsi voltam, hogyan változik meg a véleményük, ha rájönnek: a miniszterelnök a forrás.

– „Sikerült a kísérlet, a tréfa. A kettészakadt ország egyik felének most egy percre el kellett gondolkodnia” – írta ezután. Tényleg azt hiszi, a Fidesz-rajongók most mélyen magukba néznek és átértékelik vezérük tanait?

– Nem vagyok ennyire naiv. Tudtam, hogy a kommentelők nem fognak saját politikai meggyőződésükkel szembefordulni, s kételyeiket nyilvánossá tenni olyan liberális ember oldalán, akit előtte ellenségként átkoztak ki. De szerintem sokatmondó, hogy a fröcsögők közül többen elhallgattak. Talán néhányan eltűnődtek azon: miféle politikai előítéletek irányítanak minket ebben az országban. Ám a kísérletem az ellenzéknek is szólt: ők is megtehették volna, hogy ezeket az Orbán-videókat előkeresik a netről, és demonstrálják velük: mennyire hazug és álszent a Fidesz-vezetés népszavazási kezdeményezése. A kormány rengeteg magas labdát dob föl, amelyet az ellenzék bambán hagy továbbrepülni. Azt sulykolják, mintha a népszavazással kapcsolatban az lenne a legfontosabb kérdés: elmenjünk-e szavazni, s mit írjunk vagy ne írjunk a szavazólapokra. Holott az igazi kérdés az: a „baloldalnak” van-e javaslata arra: mit kezdjünk a menekültáradattal? Mi lenne szerintük a jó megoldás? Mert az nem alternatíva, hogy le a Fidesszel és vesszen Orbán! Ha a kormány fehéret mond, ők feketét! Csak ellenkezni tudnak. Magyarországon nem ellenzék van, hanem „ellenkezék”. Valójában fenntartják, legalizálják az Orbán-rendszert. Több millióan élnek itt, akik úgy érezik: senki nem képviseli őket a Parlamentben. Belefáradtak abba, hogy az őket egyáltalán nem képviselő pártok acsarkodásait hallgassák.

– Ön azonban cseppet sem tűnik enerváltnak. Mikor épp nem facebookozik, operákat énekel. Egy független zenei társulat, a

Moltopera vezetője. Nem tart attól, hogy mivel bolondot csinált a Fidesz-fanokból, ellehetetlenik önöket? Esetleg nem kapnak több állami támogatást?

– Eddig se kértünk és nem is kaptunk működési támogatást. Legfontosabb állami megrendelőnk a Magyar Állami Operaház, velük rendszeres az együttműködés és a kollegiálison túl is szinte baráti a viszony. Remélem, hogy eddig is a szakmai színvonalunk miatt dolgoztak velünk és ezután is ez lesz a döntő. Én 2011-ben, 25 évesen diplomáztam a Zeneakadémián, s rögtön megalapítottam a Moltoperát. Százezer forintom volt az induláshoz: megkértem egy dizájner barátomat, hogy segítsem megcsinálni a weblapunkat. A legtehetségesebb fiatal énekesekből szerveztem csapatot azzal a céllal, hogy olyan fiatalokkal is megismertessük, megszerettessük az operát, akik eddig ki nem állhatták a műfajt. Beavató előadásokat tartunk, gyakran megyünk iskolákba, játékos, humoros feladatokkal vonjuk be a srácokat a közös operaélményekbe. Mára eljutottunk odáig, hogy Németországba, Angliába is rendszeresen hívnak minket, s most Dániában építjük ki az új bázisunkat. De nem akarom megkerülni a kérdését: azt remélem, tán azért még nem jár büntetés itthon, amiért szó szerint idéztem a miniszterelnököt a Facebookon. Ha viszont mégis úgy adódna, hogy nem kapnánk idehaza több meghívást, legfeljebb többet lépnénk fel külföldön. És többet keresnénk. Szerencsés ember vagyok: operaénekesként világpolgárként élhetek. De nem az a célom, hogy elmenjek innen. Amíg dolgozhatom itt, és a számomra fontos értékeket képviselhetem, addig maradok.

– Miért érzi úgy, hogy operaénekesként közéleti témákban is meg kell szólalnia?

– A közéleti aktivitás mindig közel állt hozzám, noha egyik pártnak sem voltam a tagja. Amúgy először a Budapesti Kommunikációs Főiskola marketing és újságírás szakát végeztem el.

– A közéleti szappanoperák helyett mégis a színpadi operákat választotta.

– Elsőre felvettek 2008-ban a Zeneakadémiára, de a közösségi feladatok továbbra is izgattak. Megválasztottak az ottani HÖK vezetőjének. A művészetben is a nyitottságot és a párbeszédet keresem, alternatív megoldásokat. Sok szakmai támadás ért emiatt, de a Moltopera nemzetközi sikere minket igazol. Ugyanezt a nyitottságot hiányolom szellemi közéletünkből is. Azért kezdtem blogot írni, hogy megmutathassam magamat, megoszthassam a gondolataimat másokkal. Színpadon kívül is. Márciusban kezdtem el a Facebook oldalamat írni. A világban sok olyan emberjogi problémákról szóló, felvilágosító videósorozat fut, amely a magyarokhoz alig jut el. Nem értik az angol szöveget. Nekifogtam lefordítani ezeket a videókat, és magyar felirattal kitettem őket a közösségi oldalra. Az első videó egy idős francia holokauszt-túlélő asszony megrendítő történetéről szólt. Már több mint egy millióan nézték meg a Facebookon. Aztán elkezdtem különböző társadalmi-közéleti kérdésekről is írni.

– Fél év telt el, és Facebook oldalának máris több mint ötvenezer követője van.

– Óriási megtiszteltetés ez, s egyáltalán nem számítottam erre. Számomra azt igazolja, hogy a békére törekvő liberális gondolkodásnak még mindig komoly tábora van itthon. Sokaknak elegük lett a megosztottságból, a jobb és a bal végtelen harcából. Társadalmi megbékélésre vágynak. Szeretném, ha az oldalamat követő 50 ezres tábor nem csak virtuális maradna. Tervezem, hogy politikamentes akciókat indítunk: próbáljunk a hétköznapjainkban kicsit önzetlenebbül élni. Odafigyelni egymásra, valami jót tenni. Nem csak a korrupciót kellene visszaszorítani, hanem a gyűlöletet is. Ne a politikától várjuk a változást! Az országon az segítene legtöbbet, ha ellenségeskedés helyett azt keresnénk, ami összeköt minket. Ha arra is kíváncsiak lennénk, a másként gondolkodóknak miben lehet igazuk.