Néhány mondat miatt rúghatták ki a Századvég teljes szerkesztőségét
A kormányközeli, milliárdos állami megrendeléseket elnyerő Századvég Alapítványnak nem tetsző tanulmányok miatt eltávolították az internetről az alapítvány által kiadott Századvég folyóirat legújabb számát, majd kirúgták a szerkesztőséget. A döntés fő okaként azt jelölték meg, hogy a lap feladata ezentúl „a kormány irányvonalának támogatása lesz".
Sajtóértesülések szerint az egyébként jobboldali, konzervatív szellemiségű folyóirat 88. számában egyetlen tanulmány verte ki a biztosítékot az alapítványnál: Bod Péter Ákos közgazdász, volt jegybankelnök írása, aki az utóbbi években rendszeresen kritizálta az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját.
Olvastuk a Századvég letiltott 88. számát benne Bod Péter Ákos 22 oldalas tanulmányával, amely a „Bérek, profitok és járadékok harca magyar szemmel” címet viseli.
Első nézésre nehéz rájönni, hogy a Fidesz feltétlen kiszolgálását szakmai mázzal elfedni próbáló Századvég Alapítvány pontosan miért érezte úgy, hogy a közgazdász írása fenyegeti a Nemzeti Együttműködés Rendszerét vagy az Orbán-kormány támogatottságát.
A rendkívül alapos, tudománytörténeti kitekintéssel, grafikonokkal, képletekkel, táblázatokkal tűzdelt tanulmány érezhetően nem a nagyközönség számára készült, hanem szakemberek, illetve a társadalomtudományokban rendkívül jártas laikusok részére.
Bod Péter Ákos műve a járadék fogalmát járja körül, amelyet úgy határoz meg, mint amikor „a szokásos nyereségrátát meghaladó hozam” keletkezik egy gazdasági szereplőnél. Ez abból következik, „ha például hatósági döntéssel korlátoznak egy szolgáltatásvégzést: nem adnak ki több építési engedélyt, nem nyitható újabb trafik vagy étterem egy kerületben, pedig lenne bőven vállalkozó”. Utóbbi mondatnál botlik bele nyíltan először a NER-be a közgazdász.
Ezután azonban általánosságban ír arról, hogy növeli a korrupció veszélyét, ha az állam olyan szabályzást tart fent, amely mellett adott gazdasági szereplőknél rendszeres és tartós járadékjövedelem keletkezik. Itt nyilván eszünkbe juthat Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz István, de ettől még a politikai áthallás erőltetett. A közgazdász ezután a magyar viszonyokat csak nemzetközi összehasonlítás kapcsán említi, majd az utolsó két oldalon fordul rá csak a magyarországi helyzetre.
Itt a rendszerváltástól napjainkig tekinti át a helyzetet, de egyáltalán nem emeli ki a 2010 utáni korszakot.
Még a következő „kényelmetlen” bekezdés sem tűnik túl felforgatónak. Bod Péter Ákos előbb arról ír, hogy a magyar gazdaságban „2006-tól leállt az érdemi növekedés, majd egy nagy (2009) és egy kisebb (2012) recesszió következik, amelyek nyomán a magyar növekedési pálya a térségi norma alá csúszik”, vagyis a Gyurcsány-, és Bajnai-kormányok alatti időszakot is említi. Majd így folytatja:
„A 2010-ben belső ellensúly nélküli hatalmi helyzetbe kerülő politikai erő az addig követett pálya minden lényeges elemét másra cserélte, mivel erőforrás-centralizálás révén kívánta új növekedési pályára állítani a gazdaságot (...) Hogy sikeres lesz-e és egyáltalán sikeres lehet-e európai viszonyok között a nem európai fejlesztői államok megoldásaira támaszkodó modernizációs kísérlet – nos, ez még előttünk áll. Azonban a versenyt helyettesítő, torzító és a járadékjövedelmek kinyerésére irányuló modellről kimutatható, hogy nem fér meg a demokratikus renddel, és hatékonysági veszteségekkel jár.”
Tehát miközben Bod Péter Ákos megkérdőjelezi az orbáni gazdaságpolitika sikerét, nem zárja azt ki, hogy végül sikeres lesz. Viszont arra utal finoman, hogy a magyar különutas kísérletre hasonlító gazdasági modell ellentétes a demokratikus viszonyokkal.
Ha jól számolunk tehát, összesen 4 mondat szerepel a 22 oldalas tanulmány, amely közvetve, áthallásosan némi kritikát rejt az Orbán-kormány gazdaságpolitikájával szemben.
Valószínűnek tűnik, hogy nem kizárólag Bod Péter Ákos írása miatt döntöttek egy teljes szerkesztőség kirúgása mellett a Századvég Alapítványnál, hanem már régóta fel akarták számolni az egyik utolsó, nem orbánista, viszonylag független jobboldali szellemi műhelyt. Azonban a cenzúra ilyen durva visszatérése a hazai tudományos életbe nem csak példátlan, de riasztó is.
