Mintha a Fidesz is Pikóéknak kampányolna – A Józsefváros-sztori

2019. szeptember 26. 05:55 - szerző: Pungor András

Lelkesedésből, szabadidejüket feláldozva dolgoznak Pikó András kampányában a civil aktivisták. Közben a Fidesz politikusai rájuk küldik a rendőröket, leszaggatják a plakátjaikat, kampányrendezvényükön lekapcsolják az önkormányzati áramot. A médiamunkásból lett kormányellenes polgármesterjelölt szerint az ellenzéki pártok által támogatott civilek akár győznek, akár nem, Józsefváros már nem lesz ugyanolyan, mint előttük volt.

– Ott volt a rendőrségi kihallgatásom – mutat Udvarhelyi Tessza a szoba sarkára. Egy asztal van a ficakban, kisebb rumli. – Oda azóta nem szívesen megyek.

Tessza a Közélet Iskolája igazgatója, két hónap szabadságot vett ki, hogy segíthessen a korteskedésben. Van itt óvónő, nyugdíjas, egyetemista. Hetven-nyolcvan emberből áll a törzsgárda, de összesen több százan vesznek részt Pikó Andrásnak, a médiamunkásból lett VIII. kerületi polgármesterjelöltnek a kampányában. Van, aki Budáról jön át segíteni.

A konyhában kávés becsületkassza, az asztal körül „karigeris” pohárból rágcsálják a ropit. Pikós pohár nincs, abból csak póló van, meg „I love nyolc” jelvény. Fogy az Ági áfonyaszörp, most vízzel, szódacserére gyűjtenek.

A Baross utcai egykorvolt Patyolatban vagyunk. A lift múzeumi darab, kiütötte a vörös rozsda. Romkocsmai a hangulat, állítólag az is működött itt korábban. Az egyik szobában propagandafa készül: Lokálból és józsefvárosi önkormányzati újságból, enyvből, lufiból. Már ember nagyságú a műfa.

– Kár volt kivágni a fákat ezekért az újságokért – mosolyog az egyik aktivistalány. A leghátsó szobában ellenzéki pártok dobozai, ide gyűjtik a civileket támogató pártok szórólapjait. Pikó érkezik, hóna alatt több zacskó csipsszel:

– Most mondok egy gyújtó hangulatú beszédet – poénkodik. Aztán feláll, és tényleg mond. Tízen-tizenöten hallgatjuk, a Pikó mögött álló C8 egyesület aktivistái meg az egy szem újságíró.

– Mindent meg fogunk tenni azért, hogy komolyan vegyenek minket. Kezdetben Sára Botond azt mondta, hallja, hogy egy tévés meteorológus indul ellene, mert az ellenzék nem tud jobb jelöltet.

Mosolyog mindenki. Mostanra a fideszes jelölt megismerte Pikót, nem is áll ki vele vitára, sőt a Fidesz ráküldi a rendőrséget is. Például a kampányfőnök által kitett kép miatt. Udvarhelyi Tessza szerint csupán az ajánlóívek sorszámait ellenőrizték. A Magyar Nemzet arról írt, hogy tiltott adatbázist építenek. A kampányfőnök szerint a közösségi oldalra kitett fotóval akart köszönetet mondani az ingyen dolgozó, szabadidejüket feláldozó fáradt aktivistáknak. Erre jött a házkutatás. Az ügy Udvarhelyi Tesszát jobban megviselte, mint a csapatot. A kampányfőnököt öt rendőr faggatta arról, mit akart az aktivistákról készült, Facebookra feltöltött képpel, valóban gyűjtöttek-e illegálisan adatokat.

– Ez nem volt egy klasszikus értelemben vett hiba – mondja Pikó. – Mi ilyenek vagyunk, kívül állunk, ezért vagyunk rájuk veszélyesek.

Fotó: Merész Márton

Biztatja az aktivistákat: keményen kell kampányolni. Kopogtatni az ajtókon, minél több emberhez eljutni, és elmondani nekik, hogy országos jelentősége van a választásnak.

– Akár vesztünk, akár nyerünk, Józsefváros már nem lesz ugyanolyan, mint előttünk volt. Kocsis Máténak hála politikus lettem – mondja.

Mosolyogva hozzáteszi, ha a fideszes potentát nem támadja annyira, három év is kevés lett volna ehhez.

– Benne vagyunk életünk nagy sztorijában. Mit gondoltok?

– Hajrá, toljuk! – szólal meg egy fiatal férfi. – De ne mondj olyat, hogy akár veszíthetünk is. Dugovics Tituszt is mindenki ismeri, de mégiscsak odalett.

– Nyerni fogok – mosolyog Pikó.

Kopogtatásról beszélgetnek, hogyan kell megszólítani az embereket, mit kell tenni, ha rájuk csapják az ajtót, milyen témákat kell felhozni nekik. Az ablakon át rálátni a szomszéd ház erkélyére, egy félmeztelen férfi ül a gangon, a biciklije a korláton lóg, bagózik. Lassan ránk esteledik.

Kitérő a Dunán

Vasárnap délben mártások, húsgombócok és szivarok illata leng a Trip hajó felett. Szép az idő, kifényesedik a Duna. Itt az egész ellenzék, kivéve a pártfőnökök. Pikó jattol, akivel tud. Polgármesterjelöltként be kell ülnie Karácsony Gergely főpolgármester-jelölt, Kerpel-Fronius Gábor és Kálmán Olga mögé. A kerületekben a jelölteké a főszerep, itt inkább statiszták, biodíszletek. Karácsony ingyen BKV-t ígér a gyerekeknek, fűtéstámogatást a rászorulóknak, fát ültetne, megalkotná a főváros alkotmányát.

Azt mondja, Kósa Lajossal egy thai étteremben találkozott. A fideszes azt kérdezte tőle: te tényleg Zuglóban is indulsz meg a főpolgármester-jelöltségért is? Karácsony nevetve válaszolt: „De Lajos! Hiszen azt nem lehet. Tudod, te írtad a törvényt!”

Miközben beszél, a Dunán megérkezik egy bátor rendzavaró különítmény. Napszemüveg, csuklya a fejen, a motorcsónak lajstromjele letakarva. A hajó orrában két nagy hangszóró, laptopról a cirkuszi induló zeng, mint néhány napja egy Karácsony-sajtótájékoztatón.

– Dobjuk meg őket valamivel! – dühösködik valaki a fedélzeten. Az attak azonban elmarad, a pergő-forgó hajó nagy csinnadrattával elhúz a Margit híd felé.

Fotó: Merész Márton

Nem messze onnan, a „nyóckerben”...

A Mátyás téren cigánynóta szól a parányi színpadról. Jobbra Táblaüveg feliratú nagyraktár, a parkban Rendőrségi Pont, balra a Kesztyűgyár közösségi ház. Táncol az izompóló, leng az oldaltasi, pörögnek a szoknyák, élőznek a mobilok. Távol a színpadtól a Pikó-jelöltek standjai. Van itt matrica, jelvény, kérdőív, csillámpónis tetkó doszt.

– Testvéreim – lép Pikó egyik képviselőjelöltje, Balogh Lajos, alias Paci a színpadra. Az imént ő is zenélt az egyik cigány együttesben. – Akivel beszélgetek, mind azt kérdezi, mikor lesz lakásunk. A cigány embert sokkal súlyosabban érinti a lakhatás, mint a nem cigányt. A kerületben több mint ezeregyszáz önkormányzati lakás áll üresen, ennyi család gondját oldhatnák meg.

Félmeztelen fiú ül az egyik ház ablakában, kezében sárga kávésbögre. Egy nő rácsos, földszintes ablaka mögül videózik. Rapper fiúk jönnek, Black Gold Records. Mobilról megy az alap, mozdulnak a lábak. Nagy a hangerő, kicsi még a buli. De majd a Báró!

Ő korábban játszott a Fekete Vonatban is, itt nőtt fel a nyóckerben, négyen vannak testvérek, szülei külföldön dolgoznak. Arról beszél: elég volt abból, hogy naphosszat lesik a postást, mikor hozza a „családit”. A politikusok ne csak a saját zsebüket tömjék. Aztán zenélni kezd, táncversenyt hirdet, beindul a móka.

Pikó közben jattol a kerületiekkel.

– Engedje meg, hogy bemutatkozzam.

Megilletődött cigány emberek nyújtják neki a kezüket:

– Ismerem magát, a rendelő előtt találkoztunk.

– Család?

– Igen ő, a nagyobbik – simogatja az apa a nagylány fejét. Pikó a lakhatásról beszél nekik. Hálásak érte.

– Tizenöten élünk együtt – mondja egy nő.

– Mindegyik dolgozik – teszi hozzá a férje.

– Ad majd nekünk lakást? – óvatoskodik egy fiatal.

– Ha megfelelnek a feltételeknek, akkor kaphatnak – mondja Pikó.

– De olyanok a feltételek, hogy ne kaphassunk – legyintenek.

– Azt tudom ígérni, hogy mindenkit azonos feltételek illetnek majd meg.

A nő hitetlen, csóválja a fejét, de most nem szól. Pikónak feltűnik, hozzá beszél.

– Látom, maga kemény asszony! Félévente lakossági fórumokat tartunk majd. És akkor elém állhat, a szemembe nézhet, és elmondhatja, hogy teljesült-e az, amit ígértem.

A dac enyhül, a nő elmosolyodik. Rövidesen Pikó kerül sorra. Beszédet fog mondani. Papírjait olvasgatja. Készül. A háttérben bömböl a zene: „Azt álmodtam, cigány voltam, / felébredtem, és az voltam, / álmaimban király vagyok, / felébredve csóró vagyok.”

Paci felkonferálja Pikót, ő színpadra lép, és abban a pillanatban elmegy az áram. A Rendőrségi Ponton a kerületőrök kihúzták a vezetéket. A szervezők rendőrt hívnak, pörölnek a fideszes önkormányzat alkalmazottaival.

Fotó: Merész Márton

– Minden engedélyünk megvan a rendezvényre, hogy tehettek ilyet? Ez jogsértés!

– Főnöki utasításra tettük – tárják szét a kezüket.

Két rendőr érkezik, próbálnak rendet vágni az indulatok között.

– Kapcsolják vissza! – követelik a rendőröktől.

– Én nem kapcsolhatom vissza az áramot – mondja az egyikük. Felhívják a kerületőrök főnökét, és átadják a telefont a szervezőknek. Békéltető mediátorok most a rendőrök. Kihangosítják a mobilt:

– Úgy értesültem, hogy nincs meg az engedélyük az áramvételezésre.

– De arra nem is kell. Minden szükséges engedélyünk megvan. Arra kérjük, kapcsoltassa vissza. Ez a rendezvény jogszerűtlen megzavarása. Amúgy ki mondta, hogy nincs engedélyünk?

Nincs válasz. Technikus jön, és elmondja, hogy az önkormányzat embere segédkezett neki, hogy rácsatlakozhassanak az áramra.

– Nem véletlen, hogy Pikó beszéde előtt húzták ki. Két órája megy a rendezvény – dohog a szervező. A színpadon Paci hűti a kedélyeket:

– Egy kis csendet!

Pikó ígéri, hangosítás híján kiereszti a hangját:

– Valaki azt mondta nekem, hogy ne törődj a szegényekkel, ne törődj a romákkal! De ti az én embereim vagytok, és azért vagyok itt, hogy egyszer ti is azt mondjátok, hogy ez a pasi a mi emberünk.

Fotó: Merész Márton

A Pikó után fellépő srác egy szál akusztikus gitárral énekel a gyerekeknek. Sokan felmásznak a színpadra, hogy hallják. A parkban az egyik kerületőr odalép a szervezőhöz:

– Én visszakapcsolom.

– Ne csináld, testvérem, kirúgnak!

– De akkor is visszakapcsolom!

– Rajtad fog csattanni az egész.

– Már most rajtam csattan.

Közben kiderül, a főnöke is rábólintott a visszakapcsolásra. A szervezők hiszik is meg nem is: már a kerületőröket védik.

– Nem akarjuk, hogy elveszítsétek az állásotokat. Nem indítjuk be a hangosítást.

Pikó már amúgy is elment. A Patyolatban találkozik az aktivistáival. Mielőtt elköszönt volna, azt mondta nekünk:

– Mintha ezekkel a támadásokkal a fideszes önkormányzat nekem akarna kampányolni. Egyszerűen nem értem.