Miközben az Orbán-kormány a Honvédkórház vezetésére mutogat, a teljes magyar betegellátó-rendszeren eluralkodik a feszültség

2018. augusztus 31. 18:35 - szerző: Biró Marianna

Gulyás Gergely az intézményvezetésre bízná a túlmunkák nyomán kialakult feszültség kezelését, a betegellátás fenntarthatóságát azonban rendszerszintű probléma fenyegeti.

Ha bérfeszültség alakult ki a Honvédkórházban, azt a munkáltatónak kellene rendeznie, hiszen a kormány nem vont el forrásokat sem a bérek, sem az ellátás tekintetében az intézménytől

– mondta a 168 Óra kérdésére a pénteki kormányinfón Gulyás Gergely. A Miniszterelnökség vezetője egyértelműen a kórház-vezetésre hárította a napokban kialakult, botrányos helyzetet, miközben a betegellátás biztonságáért szükséges, érdemi kormányintézkedésekről nem szólt.

Az ügy lapunk által is ismertetett előzményeként csütörtökön a Népszava arról írt, hogy az intézmény traumatológus és aneszteziológus szakorvosai felmondták túlmunka-szerződéseiket, miután a kórház menedzsmentje úgy döntött, megvonja az önkéntes túlmunkáért adható juttatásokat. Emiatt egyes orvosok akár havi 100 ezer forinttól is eleshetnek.

Fotó: MTI/Lakatosi Péter

A Honvédelmi Minisztérium csütörtök este reagált az írásra. Közleményükben azt írták, problémamentes a Honvédkórházban a túlmunka kifizetése, a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ visszautasítja az orvosai túlmunkájának kifizetéséről szóló, a sajtóban megjelent állításokat. A kórház orvosainak heti munkaideje – részletezte a tárca – 40 óra, a jogszabályban rögzített díjazásért a kórház parancsnoka heti 8 óra túlórát rendelhet el. Ezen felül az orvosok önkéntes alapon, kiemelt díjazásért vállalhatnak túlmunkát. Ennek ellentételezését a közelmúltban a kórház vezetősége – az orvosokkal folytatott egyeztető tárgyalások alapján – mintegy 40 százalékkal emelte meg – állítja a tárca, hozzáfűzve, a juttatásokat Honvédkórház továbbra is pontosan kifizeti az orvosoknak.

Azt is írták, a Honvédkórház az elmúlt időszakban nem tett mást, mint érvényt szerzett a jogszabályi előírásoknak, amelynek nyomán egyeztetések zajlottak és jelenleg is zajlanak a munkavállalók és a vezetőség között az úgynevezett önkéntes túlmunkával kapcsolatban. A Honvédkórház vezetősége minden szükséges lépést megtesz annak érdekében, hogy a szükséges orvosi létszám és a technikai feltételek mindenkor rendelkezésre álljanak – szögezték le, azt is állítva, a sürgősségi centrumban egy orvos sem mondott fel, így a biztonságos betegellátáshoz szükséges orvoslétszám rendelkezésre áll.

Ez azonban nyilvánvalóan nem volt igaz,

hiszen – mint megírtuk – Zacher Gábor osztályvezető főorvos pénteken azért hagyta el a sürgősségi osztályt, mert a továbbiakban szakmailag vállalhatatlanná és fenntarthatatlanná vált a helyzet, miután nincs elég sürgősségi szakorvos. Arra a Népszava is utalt röviden, hogy a sürgősségi osztályon felmondott az orvosok harmada, s miközben ezt az információt is igyekezett cáfolni és hitelteleníteni a Honvédelmi Minisztérium, a hvg.hunak nyilatkozó Zacher ugyanis megerősítette:

osztályán nemrégiben kilenc orvos is felmondott.

„Hatalmas terhelés nehezedett a sürgősségi osztályra, leamortizálódott a felszerelés, olyan mennyiségű beteget kellett ellátni, amiért a személyügyi minimumfeltételek 60 százalékával egy centrum nem tud felelősséget vállalni” – nyilatkozta.

Elmondása szerint a kialakult helyzet az egészségügyi munkavégzést és a betegeket is veszélyezteti, ráadásul az éleződő túlórakonfliktus nemcsak ezt az osztályt, hanem a honvédkórház valamennyi dolgozóját érinti, hiszen információink szerint azok sem kapták meg – az esetenként több mint ötvenezer forintos – túlmunka-pénzt, akiket más betegellátó egységekből irányítottak a sürgősségi centrumba, éppen a hiányzó munkaerő pótlására.

Ennek ellenére ugyanebben az időben Gulyás Gergely lapunknak még a honvédelmi tárca álláspontját ismételte meg, mint hivatalos kormányzati reakciót. Szerinte senki nem mondott fel, a betegellátáshoz szükséges létszám biztosított. Gulyás Gergely úgy vélte, az Orbán-kormány egészségügyi bérfejlesztésének hála javult az ország orvosmegtartó képessége, noha azt a kancelláriaminiszter is elismerte, hogy nemcsak a Honvédkórházban, hanem országosan problémát jelent az egészségügyi szakemberek hiánya. A politikus ugyanakkor itt azt hozta fel indokként, hogy az orvosok tudása bármely idegen országban is jól alkalmazható, így könnyen külföldre csábíthatóak magasabb bérekkel.

A magyar állami egészségügyben uralkodó kaotikus viszonyokat, a jelentős terhelést – amely nyilvánvalóan a munkaerő-hiányból is fakad –, továbbá a leginkább tragikusnak nevezhető munkakörülményeket a miniszter nem említette a kivándorlás okai között.

Amikor pedig arra kérdeztünk rá, hogy a Honvédkórházban érintett dolgozók visszamenőleg megkapják-e az augusztusban elmaradt, megvont túlórapénzeket, ismét azt mondta, ez az intézményvezetésen múlik, mint minden munkáltatói döntés. „A kormány nem hozott a Honvédkórházat érintő döntést, így forrásokat sem vont el az intézménytől"

– állította. Csakhogy a probléma nem intézményi, hanem rendszerszintű. Többször írtunk már arról, hogy az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ (jelenleg Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóság) statisztikái szerint 2016-ban 615 orvos, 162 fogorvos, 33 gyógyszerész és 582 szakdolgozó részére állítottak ki az egészségügyi szakképesítésük külföldön történő elismeréséhez hatósági bizonyítványt. 2017-re vonatkozóan csak részadatok vannak, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, Rétvári Bence szerint pedig ez biztató: a béremelések és az orvosutánpótlást segítő ösztöndíjprogramok hatására 2010 és 2016 között tíz százalékkal nőtt a dolgozó orvosok száma Magyarországon, ráadásul 2016-ban kevesebb mint feleannyi magyar orvos kért külföldi munkavállalási engedélyt, mint 2011-ben. 

Csakhogy nem az állami betegellátásban, hanem magánkórházakban és -rendelőkben.

A Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete szerint legalábbis valóban kevesebb orvos megy el az országból, mint korábban, de ez még önmagában nem oldja meg a helyzetet. Már csak azért sem, mert ezzel párhuzamosan

nem nőtt a dolgozó orvosok száma, jó, ha huszonötezer aktív orvos van, ami a lakosságszámra vetítve elég rossz arány.

Ráadásul ez is azt igazolja, hogy az itthon maradó orvosok és szakorvosok egy része a magánegészségügyben kapott állást, aminek – mint arról éppen a napokban beszámoltunk – egyre nagyobb a piaca Magyarországon: míg 2012-ben csupán a lakosság 37 százaléka, 2017-benmár 57 százalék vett igénybe valamilyen magánorvosi szolgáltatást.

És azt is megírtuk, hogy egy kutatás szerint az ötöd- és hatodéves orvostanhallgatók körülbelül 40 százaléka továbbra is külföldi munkavállalást tervez, méghozzá úgy, hogy túlnyomó többségük csak akkor jönne haza, ha alapvető változások történnének a magyarországi egészségügyben. 

Eközben a Magyar Orvosi Kamara elnökének becslése szerint csaknem 5000 orvos hiányzik Magyarországról. 

Ráadásul januárban ezt még a kormány is elismerte, hiszen az Állami Egészségügyi Ellátóközponttól (ÁEEK) származó információk szerint az országban 12 kórházban okoz súlyos ellátási problémát, hogy nincsenek megfelelő szakemberek, a hatvani Albert Schweitzer Kórház-Rendelőintézetben, a bajai Szent Rókus Kórházban, a szentesi Dr. Bugyi István Kórházban, a balassagyarmati Dr. Kenessey Albert-kórházban, a kisvárdai Felső-Szabolcsi Kórházban, az ajkai Magyar Imre Kórházban, az egri Markhot Ferenc-oktatókórházban, az orosházi kórházban, a salgótarjáni Szent Lázár megyei kórházban, a dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórházban, a ceglédi Toldy Ferenc-kórházban és a Zala Megyei Szent Rafael Kórházban sem. 

Azóta újabb és újabb intézmények jelezték, hogy szakemberhiánnyal küzdenek, emiatt kórházi osztályok sorát kellett bezárni, miközben a 2016. és a 2017. évek után az idén is hiányszakma

  • az érsebészet,
  • a gyermek- és ifjúságpszichiátria,
  • a fül-orr-gége gyógyászat,
  • az igazságügyi orvostan,
  • a nefrológia (a vese belgyógyászatával foglalkozó szakma),
  • az orvosi mikrobiológia,
  • az ortopédia,
  • a traumatológia,
  • a pszichiátria,
  • és a transzfuziológia (a vérátömlesztéssel foglalkozó szakma) is. 

Mindezeken túl Budapest kivételével hiányszakmának minősül még az infektológia, a sürgősségi orvostan, a patológia, a radiológia és a sebészet is.

Magyarán az ország számos kórházában kevés a szakember ezeken az ellátási területeken, s tartósan betöltetlenek az álláshelyek.

Nem jobb a helyzet a nem fekvő-, hanem járóbetegeket ellátó intézményekben sem, hiszen a háziorvosi rendszer – mint megírtuk – az ország jelentős részét képtelen ellátni, több mint 320 betöltetlen praxis van. És ez a helyzet hónapról hónapra romlik, hiszen ma a 6331 alapellátást végző orvosból 4500 túl van az 50. életévén, a háziorvosok és a házi gyermekorvosok kétharmada elérte a nyugdíj-korhatárt, mintegy 2200 praxis sorsa kérdéses, gazdájuk bármikor felállhat a székéből.

Pedig már így több mint félmillió magyar ember nem jut alapellátáshoz, s amint a helyzet mutatja, még az olyan kiemelt intézményekben, mint a Honvédkórház – amelynek ellátási körzete hárommillió emberre terjed ki – is megkérdőjeleződött az ellátás folyamatosságának fenntarthatósága. Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, miféle kihívásokkal küzdenek vidéki kórházak.