Az Európai Unió Bírósága olyan ítéletet hozott egy pécsi bíró indítványára, amely felgyorsíthatja a menekültkérelmek elbírálását
A Magyar Helsinki Bizottság (MHB) nemrég bejelentette, hogy nagy jelentőségű ítéletet hozott az Európai Unió Bírósága. A luxembourgi bíróság ugyanis az uniós joggal ellentétesnek mondta ki azt a 2015 óta élő magyarországi szabályozást, amely elvette a magyar bíróságoktól a menedékjogi határozatok megváltoztatásának lehetőségét.
Egy pécsi bíró fordult a luxembourgi testülethez egy orosz üzletember, Alekszij Torubarov ügyében. A férfit a Magyar Helsinki Bizottság képviselte az itthon zajló eljárásban. Az orosz férfi menekültkérelmét a bírósági ítéletek ellenére háromszor utasította el a hatóság. Először 2014-ben a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (jelenleg Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság), miután 2013 decemberében a férfi Magyarországra menekült.
A magyar bíróságok 2015 óta hiába találták sokszor jogellenesnek a menekültügyi hatóság döntését, nem változtathatták meg azt. Ennek következményeként a menekültügyi hatóság érdemi indok nélkül, akár szó szerint ugyanolyan elutasító határozatokat hozhatott az azzal ellentétes bírósági ítélet után is. Vagyis ahogy az MHB fogalmaz, éveken át ment a pingpongozás a menekültügyi hatóság és a bíróság között anélkül, hogy a menekülők helyzete megoldódott volna.
Alekszij Torubarovval is ez történt. A harmadik elutasító hatósági határozat után az ügyben eljáró pécsi bíró az Európai Unió Bíróságához fordult. Arra kért választ, hogy megfelel-e az uniós jognak a 2015 óta élő szabályozás, amely elvette a bíróságoktól az érdemi döntést a menedékjog odaítélésében. Vagyis a magyar jogszabály nem üresíti-e ki a hatékony jogorvoslat elvét.
Az Európai Unió Bírósága ítéletében kimondta, hogy ha a hatóság figyelmen kívül hagyva a bíróság olyan tartalmú döntését, hogy az illetőnek védelmet kell adni, majd – új ténybeli alap nélkül – ugyanolyan határozatot hoz, mint előzőleg, akkor a bíróságnak mellőznie kell a nemzeti jogot, és másodjára magának kell megadnia a menedékjogot.
A luxembourgi döntést ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Békemeneteket szervező Civil Összefogás Fórum (CÖF) szóvivője elemezte a Magyar Nemzetnek. Megfogalmazása szerint az olyan szakmai ügyekben, amelyekben leginkább a hatóság kompetens, a bíróságnak csak az a feladata, hogy a döntést összevesse a hatályos jogszabályokkal. Hozzátette, hogy a 2015-ös törvénymódosításról azért döntött a jogalkotó, mert menekültügyben számos olyan speciális tudást igénylő kérdés adódik, amellyel a bíróság nem rendelkezik, továbbá olyan nemzetbiztonsági kérdések is felmerülnek, amelyek vonatkozásában a jogalkotó szerint szintén az az üdvös, ha a menekültügyi hatóság dönt. Megjegyezte azt is, hogy bár az EUB most úgy foglalt állást, hogy a bíróságok gyakorolhatják a reformatórius jogköröket (vagyis, hogy megváltoztathatják a korábbi hatósági határozatot), ám ez csak egy lehetőség.
Léderer András, az MHB menekültügyi programmunkatársa a 168 Órának erről azt nyilatkozta, hogy a bíróságoknak nem csak a formális, jogszabályi megfelelést, de nyilvánvalóan a döntések tartalmát is vizsgálniuk kell és ezt meg is teszik. Elmondása szerint a pécsi bíró úgy érezte, hogy az előtte lévő ügyben uniós jogértelmezés szükséges. A konkrét kérdést ő tette fel, az erre adott jogértelmezés kötelező érvénnyel bír az EU összes tagállamában. Léderer András hozzátette, hogy az már egy másodlagos kérdés, hogy erre a kormány hogyan reagál, módosítja-e a törvényt vagy sem. A döntésnek akkor is kötelező érvénye van, ha a magyar állam nem módosítja a jogszabályt.
A szakértő szerint az ítélet világosan fogalmaz. Nem lehetőség, hanem kötelező a bíróságra nézve megváltoztatni a menekültügyi hatóság hibás határozatát, ha az korábbi bírósági ítéletet figyelmen kívül hagyva, új érdemi érvek nélkül utasítja el ismételten a menedékkérelmet.
Leszögezte azt is, hogy minden egyes menekültügyi eljárás során a menekültügyi hatóság hivatalból megkeresi a Terrorelhárítási Központot és az Alkotmányvédelmi Hivatalt. Ha ezek a szervek úgy ítélik meg, hogy felmerül valamilyen nemzetbiztonsági kockázat vagy veszély, akkor ezt a tényt rögzítik, a menekültügyi hatóság ennek ismeretében dönt a kérelemről. A bírónak lehetősége van megtekinteni, hogy miért döntött úgy a szakhatóság, hogy az illető kockázatot jelent. Tehát nem fordulhat elő, hogy nem áll a bíróság rendelkezésére a döntéshozatalhoz minden információ.
Léderer András közölte, hogy 2015 után rengeteg olyan eset volt, amikor a hatóság lefolytatta a menekültügyi eljárást, a végén elutasítva a menedékkérelmet. Ha az illető felülvizsgálatot kért, akkor a bíróság megvizsgálta, hogy jogszabályszerűen folytatták-e le az eljárást, követtek-e el tartalmi hibákat. Ha a bíróság ez alapján azt mondta, hogy rossz döntést hozott a hivatal, akkor megindokolta, hogy miért.
Az indoklásban a bíróságok iránymutatást is adhattak a hatóságnak a további eljáráshoz. Mégis sokszor előfordult, hogy a világos instrukciók ellenére – amelyek ugyanolyan kötelező érvénnyel bírnak, mint a döntés maga – a hatóság meghozta ugyanazt az elutasító döntést, ugyanazokkal az érvekkel, mint korábban.
Megint fellebbezett az illető, a bíróság pedig nem tudott mit tenni, csak azt, hogy új eljárásra kötelezte a hatóságot.
– Ez a végtelenségig tudott így menni, és ment is
– jegyezte meg Léderer András.
Léderer AndrásLéderer András úgy véli, hogy a gyakorlatba is át fog menni a mostani ítélet.
– Lényegében azt vonták kétségbe 2015 őszén a kormánypárti parlamenti képviselők, hogy egy magyar bíró meg tud ítélni egy közigazgatási eljárást az iratok alapján. Miközben ez súlyos kérdéseket vet fel a jogállamiság tekintetében, megkérdőjelezi a bírók szakmai felkészültségét is. A mostani bírósági ítélet után a bírók bizonyos esetekben végre ismét élhetnek korábbi jogukkal, és igazságot szolgáltathatnak azoknak, akik bár védelemre jogosultak, a hivatal packázásának következtében erre évekig hiába vártak
– mondta a jogvédő.
Álláspontja szerint az önmagában nagyon súlyos jogállami probléma, hogy egy bírósági ítéletet egy állami szerv semmibe vesz. Itt ez történt éveken keresztül.
Alekszij Torubarov Oroszországban civil aktivistaként és az ellenzéki Igaz Ügy párt tagjaként is üldözött volt. Volgográdi vállalkozóként napi élménye volt a korrupció és belügyi szervek önkényeskedése. Feljelentett egy magas rangú korrupt belügyest, ezután mégis Torubarovot tartóztatták le, egy alkalommal pedig az orosz börtönben torkon szúrták. Történetét az Index dolgozta fel részletes interjúban.
Alekszij Torubarov ügyvédje, Fazekas Tamás lapunknak elmondta, hogy több bírósági döntés is született az ügyben. Az első ítélet lényege, hogy nem tárta fel a tényállást a hatóság, és szelektíven értékelte az országinformációkat, védence pedig dokumentummal igazolta minden egyes mozzanatát a menekülési történetnek. A magyar bevándorlási hivatal akkor a dokumentumok egy részét le se fordította.
A második eljárásban a hatóság arra hivatkozott, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal kifogással élt az ügyfél ellen. Közölték, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmánya elleni bűncselekményt követett el Torubarov, érdemi indoklást viszont nem írtak a határozatba. Pedig az uniós gyakorlat szerint legalább annak az összefoglalójának szerepelnie kellene a határozatban, hogy miért tartják az illetőt nemzetbiztonsági kockázatnak. Fazekas Tamás elmondása szerint a bíró, miután megismerhette a szakhatósági állásfoglalást, azt a következtetést vonta le, hogy az abban foglaltak megerősítik a Torubarov által elmondott menekülési történetet, és egyáltalán nem támasztja alá, hogy kockázatot jelentene.
A harmadik döntésnél arra hivatkozott a hatóság, hogy Torubarov nem politikai üldözött, az orosz bíróságok függetlenek, nem volt üldöztetésben része, ezért elutasította a kérelmet, ismét új, érdemi tények nélkül. Itt már nem volt nemzetbiztonsági kifogás.
A luxembourgi döntés értelmében ha új körülmény nem merül fel, akkor a bíróságnak kötelessége lesz megváltoztatni a hatósági döntést. A pécsi közigazgatási per most fel van függesztve az uniós válasz miatt. Fazekas Tamás úgy gondolja, hogy ügyfele a története alapján menedékjogra jogosult, nem csak oltalmazotti státuszra. Elmondása szerint Alekszij Torubarov státusz híján öt éve nem tud dolgozni, családi és baráti támogatásokból él, pénze már elfogyott, pedig vagyonos ember volt. Az ügyvéd szerint, ha ügyfele státuszt kap, munkát keres, dolgozni fog és adót fizetni, ahogy mindenki más.
