Mélyül a lakhatási válság, több millióan élnek lakásszegénységben az országban

2018. október 2. 18:51 - szerző: Bíró Veronika

Mélyül a lakhatási válság Magyarországon, jelenleg minden harmadik ember lakásszegénységben él az országban. A kormányzat egyre több költségvetési forrást szán a tehetősebbek lakhatására, miközben a lakásszegénységben élők támogatásából fokozatosan kivonul. Magántulajdonú lakás hiányában és az emelkedő piaci albérletárak miatt pedig egyre több család szorul a magánbérleti piac alsó, kizsákmányoló szegmenseibe, vagyis uzsoraalbérletekbe és munkásszállókba – derül ki a Habitat for Humanity Magyarország kedden ismertetett éves jelentéséből.

Fotó: habitat.hu

A civil szervezet az ENSZ Lakhatási Világnapjához kapcsolódóan mutatta be elemzését a magyarországi lakhatási szegénységről. A világnap minden évben a városiasodó társadalom problémáira, illetve a méltó lakhatás fontosságára hívja fel a figyelmet.

A lakhatási problémák nem csak hajléktalan embereket, Budapesttől távoli szegénytelepeken és vályogházakban élőket érintenek. A Habitat meghatározása szerint

azokat a háztartásokat lehet lakhatási szegénységgel érintettnek tekinteni, amelyekben a lakók megfizethetőségi, lakásminőségi és energiahatékonysági, területi, illetve jogi szempontból az átlagosnál rosszabb, kiszolgáltatottabb helyzetben élnek. Azok a személyek érintettek, akik hónapról hónapra küzdenek lakhatásuk költségeivel, vagy a kilakoltatás veszélyével. Egy lakásszegénységben élő háztartás a fentiek közül nagy eséllyel több csoportba is beleesik. Becslésük szerint 3–4 millió ember küzd megfizethetőségi problémával, és 2-3 millió ember él lakásszegénységben.

A 2018-as lakhatási jelentés egyik legfontosabb megállapítása, hogy Magyarországon egyre mélyül a lakhatási válság. Másfél millióan élnek olyan lakásban, amelyben súlyos lakásminőségi problémák vannak. Az ilyen zsúfolt, nedves, alacsony komfortfokozatú lakásokban élő embereknek a legtöbb esetben nincs pénzük felújítani a lakásukat. A 4,4 millió magyarországi lakóingatlan nagyjából 80 százaléka nem felel meg a korszerű műszaki és energetikai szempontoknak. Minden harmadik háztartás lakhatással összefüggő megfizethetőségi problémákkal küzd, tehát jövedelméhez képest irreálisan sok pénzt költ rezsire, bérleti díjra vagy lakáshitelek.

Jelenleg nagyjából 1,4 millió háztartásnak (a háztartások harmadának) van valamilyen hitele, a háztartások legalább 13 százalékának pedig 60 napon túli közműhátraléka, miközben 750 000 végrehajtási ügy van folyamatban az éves GDP 7 százalékának az értékében.

A jelentés megállapításait támasztja alá az, hogy ma az országban naponta 12 kilakoltatásra kerül sor, a kilakoltatási moratórium április 30-i felfüggesztésétől augusztus közepéig 1355 esetben költöztettek ki családokat otthonukból. Az utóbbi időben pedig egyre több kilakoltatás zajlott le botrányos körülmények között.

A Habitat álláspontja szerint a lakhatási szegénységben élők olyan csapdahelyzetbe kerülnek, amiből nagyon nehéz kikerülni. Az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezőket jobban érintik az energiahatékonysági problémák, sokkal nagyobb valószínűséggel élnek az ország olyan területein, ahol nem érhetők el alapvető szolgáltatások, illetve jogilag is kiszolgáltatottabb a lakhatási helyzetük. A tehetősebb háztartásokhoz képest nagyobb arányban és jövedelmükhöz képest is nagyobb lakáshiteleket kénytelenek felvenni, jövedelmük nagyobb százalékát költik lakhatási költségekre és nagyobb eséllyel lesznek hátralékosok.

A jelentés megállapítja, hogy a lakhatásra fordított közpénzek döntő többsége a tehetősebb családokat támogatja, például a családi otthonteremtési kedvezménnyel. Számításaik szerint a nem rászorultsági alapon nyújtott lakhatási célú kiadások a központi költségvetésben nagyjából kilencszeresét teszik ki a rászorultsági alapon nyújtott kiadásoknak. Idén majdnem 280 milliárd forintot fordít az állam lakhatási költségekre, ennek 90 százaléka nem szociálisan célzott juttatás (CSOK, kamattámogatás, áfa-visszatérítés). Alig több mint 27 milliárd forint jut a szociálisan rászorulókra.

A lakhatási szegénység kezeléséből látványosan kivonul az állam, a problémát pedig a helyi önkormányzatokra hárítja, szabályozás vagy központi támogatás nélkül. Az önkormányzatok többsége viszont nem rendelkezik az ehhez szükséges forrásokkal, és településenként eltérő a támogatások mértéke. Ennek következménye a lakásszegénység mélyülése és a társadalmi különbségek növekedése. A civil szervezet nem lát központi akaratot a társadalmi különbségek csökkentésére. Több minisztérium is foglalkozik lakhatási ügyekkel, de nincs egy központi koordináló szerv. Úgy látják, a kormányzat inkább a problémák elfedésére fordít energiát, és nem a problémák megoldására. Ennek ékes példája az október közepétől hatályos „hajléktalantörvény”.

Az állam kivonulása megfigyelhető a magánbérleti piac ellentmondásaiban is. Az utóbbi nyolc évben átlagosan megduplázódtak a lakásbérleti díjak, miközben az egy főre eső nettó jövedelmek 2010 és 2016 között csak 26,5%-kal nőttek. A legalacsonyabb jövedelmű háztartások teljes havi jövedelmét meghaladja ma már egy átlagos 40-60 m²-es lakás bérleti díja. Sokan így már albérletet sem tudnak bérelni, ezért munkásszállókba, családok átmeneti otthonába szorulnak. A költségvetési szempontból drága, ugyanakkor túlterhelt, alulfinanszírozott, nehezen hozzáférhető és rossz minőségű intézményes ellátásba.

Az állami intézkedések hiánya látszik az energiahatékonysági beavatkozások területén is. Becslések szerint a teljes magyar energiafogyasztás hatoda megspórolható lenne a lakóépületek energiahatékony felújításával. A problémák egyik sarokköve, hogy a magyar háztartások 42 százaléka, a kistelepüléseken élők háromnegyede fűt fával, nagy részük elavult berendezésekkel, miközben a tűzifa ára az elmúlt években meredeken nőtt.

A Habitat felmérése szerint a lakáspiac egyenlőtlenségei folyamatosan nőnek, és sokan kényszerülnek méltatlan körülmények között élni. Meglátásuk szerint összehangolt állami lakáspolitikára, szociálisan célzott lakásfenntartású albérlet- és rezsitámogatásra, és a megfizethető lakásállomány bővülésére van szükség, például önkormányzati bérlakásokon és lakáskezelő társaságokon keresztül.