Megkapja az állami MOL-vagyont a Corvinus?

Nagy hallgatás övezi a Budapesti Corvinus Egyetem modellváltása körül azt a kérdést, vajon mekkora lesz és mely elemekből áll majd az a vagyon, amelyet az egyetemet működtető állami alapítású alapítvány kap az intézmény fenntartására.

2018. november 10., 06:46

Szerző:

A Corvinus 2019. július 1-től tervezett modellváltása eltér azoktól a kezdeményezésektől, tervektől, amelyek a többi, az államháztartási kötelékektől szabadulni vágyó felsőoktatási intézményt törekvéseit jellemzik. A Corvinus ugyanis teljesen elszakadna az államtól, sem közfeladat-ellátási szerződéssel, sem más támogatási formában nem kapna költségvetési forrásokat. Ahhoz viszont, hogy a saját lábán álljon, olyan típusú és nagyságú vagyonnal kell sáfárkodnia az alapítványnak, amelyből évről-évre elő kell tudnia teremteni az egyetem költségvetését.

Ez elég nagy összeg: nagyságrendileg évi 14 milliárd forintról van szó. Ebből 7-8 milliárd forint érkezik képzési támogatás formájában az államtól. Egy a működési modellváltásról tartott háttérbeszélgetésen Pavlik Lívia, az egyetem kancellárja október végén leszögezte, hogy az alapítvány kellő nagyságrendű állami vagyon kap majd, de arról nem beszélt, hogy ez mekkora lesz. 

A Corvinus díszdoktorává avatták a horvát államfőt Lánczi András
Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Több forrásból származó, megbízható információink szerint a Corvinust fenntartó alapítványba betolt alapítói vagyon nagy része MOL-részvény lesz. A MOL tulajdonosi szerkezetében 25,2 százaléknyi az állami részvényhányad. A MOL áprilisi közgyűlésén elfogadták, hogy a 2017-es üzleti évre 94 milliárd forint osztalékot fizetnek a részvények után. Vagyis az állami osztalék nagyságrendileg 23 milliárd forint. E közgyűlésen személyi változásokról is döntöttek: azon túl, hogy újraválasztották Hernádi Zsoltot elnök-vezérigazgatót, és meglepetésre bekerült a cég felügyelőbizottságába a politológus és filozófus Lánczi András, a Corvinus rektora. A társaság és a Corvinus közötti kapcsolati háló pedig azóta tovább szövődött: az ősz folyamán a Corvinus címzetes egyetemi tanára lett Hernádi Zsolt elnök, június közepén pedig Csák János egykori MOL-elnöknek hoztak létre egy komplett kutatóközpontot. Ez a társadalmi jövőképességet kutatja. 

A háttérbeszélgetésen megpróbáltuk megtudni, hogy a Corvinust működtető alapítvány legfőbb döntéshozó szervének, azaz a kuratóriumnak az összetétele hogyan néz majd ki. Pavlik Lívia akkor azt a nem túl megnyugtató választ adta, hogy a kuratórium összetételét az alapító állam joga hivatott meghatározni, „a kuratórium az egyetem életében adottságként fog megjelenni”. Magyarul: sok beleszólása nem lesz az intézménynek. Márpedig az egyetem jövője szempontjából nem mindegy, hogy lesz-e a jelenlegi egyetemi embereknek meghatározó szavuk az oktatás, a tudomány, az intézmény jövője szempontjából. Azzal, hogy az állam egy alapítványnak adja át a Corvinust, azzal valóban szabad utat enged az egyetemnek, ami így megszabadul a költségvetési intézményeket sújtó szigorú béklyóktól. Ez lehetőséget teremt az intézménynek arra, hogy rugalmas, versenyképesebb képzésein keresztül Európa egyik meghatározó egyetemévé váljon. Az átalakításnak kockázatai is vannak, többek között az, hogy az állam nem lesz többé felelős azokért a döntésekért, amelyeket a kuratórium tagjai a jövőben hoznak – például azzal kapcsolatban, hogy mi történjen az alapítványhoz került ingatlanvagyonnal. A MOL állami részvényei után fizetett tavalyi osztalék alapján – hacsak nem zuhan be valamilyen okból kifolyólag az olajpiac, amire kicsi az esély – azt lehet mondani, hogy ez a működési forma valóban megoldást jelenthetne a Corvinusnak az államtól független finanszírozására. Azonban sokat veszíthet a magyar felsőoktatás, ha a kuratórium csak és kizárólag a MOL illetve más nagyvállalatok vezetőiből állna majd, és az egyetemet – a Corvinus szellemiségét, az oktatás és a tudomány autonómiáját, a hallgatók érdekeit - nem képviselné senki.

Az biztos, hogy ha Hernádi Zsolt és Csák János bekerül majd a kurátorok közé – ami a dolgok jelenlegi állása szerint igen valószínűnek tűnik –, senki sem panaszkodhat majd arra, hogy ne lennének a kuratóriumban corvinusos egyetemi emberek, hiszen már mindketten címzetes egyetemi tanárok. Az más kérdés, hogy őket mennyire érzik majd a képviseletükre jogosultnak a valódi egyetemi polgárok.