Meghalt Demján Sándor
Hétfőn, életének 75. évében elhunyt Demján Sándor – írja az Index a Gránit Pólus csoport közleménye nyomán.
Demján Sándor 1943-ban született a Szatmár megyei Börvelyben. Édesapját nem ismerte, mert a második világháborúban életét vesztette. Édesanyja egyévvel később, 1944-ben költözött Magyarországra, Etyekre a három gyermekével. A Fogyasztói Szövetkezetek Országos Szövetségének (Szövosz) ösztöndíjasaként 1965-ben szerzett diplomát a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán. Az iskolai évek után több ÁFÉSZ-nál is dolgozott, egyre magasabb beosztásban. 1973 és 1986 között a Skála Coop szövetkezeti közös vállalatnak volt a vezérigazgatója. 1986-90 között a Magyar Hitelbank elnöke volt, 1996-ban megnyitotta a Bank Centert, a Gránit Pólus Rt.-t és a Pólus Centert. 1996–tól az általa létrehozott TriGránit Fejlesztési Zrt. elnöke. 1999-ben megnyitotta a WestEnd City Centert.
Demján Sándor ügyvezető elnöke volt az egyik legnagyobb magyar munkáltatói szervezetnek, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ).
2008-ban 300 milliárd forintra becsült vagyonával, ő volt Magyarország leggazdagabb embere. Vagyonát 2006-ban még csak 80 milliárd forintra becsülték, így két év alatt majdnem megnégyszerezte tőkéjét. Nevéhez fűződik a 2003-ban alapított Prima Primissima díj is, leplezetlenül büszke volt arra, hogy visszaadhat valamit a társadalomnak.
Fiatalkorában futballozott, szeretett sakkozni és pókerezni, ami az utóbbit illeti, magánrepülőgépével többször járt Makaón, ahol hatalmas tétekben folyik a játék. Megtanít a kockázatokra – mondta a pókerről. Állítólag a rendszerváltás előtt is hatalmas összegeket nyert kártyán, egy városi párttitkártól a kétéves fizetését szerezte meg így. Kiváló kapcsolatokat ápolt a nemzetközi politikai élet néhány prominens alakjával, köztük Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszterrel. Többször is járt a Fehér Házban. Barátjának tartotta Li Kuan-Jut, Szingapúr alapítóját, akit az autokratikus rendszere ellenére a legnagyobb államférfinak tartott, és nem mellesleg a barátja volt Soros György is, akivel sokat vitatkozott. Soros a demokrácia elkötelezett híve volt, Demján viszont azt vallotta, hogy amíg egy országban nincsenek többségben a „polgárok”, addig mindez csak illúzió. Ez rányomta a bélyegét a világnézetére is. Kedvelte Kádár Jánost kedvelte, de Antall Józsefet és az első kormánya idején Orbán Viktort is. Élete vége felé szűk körben keserűen hangoztatta, hogy a lesajnált Kádár-rendszerben egy százaléka sem volt a korrupció a mai szintnek, igaz mindig hozzátette, hogy pénz nem mozgott ennyi, viszont szívességekkel sok mindent el lehetett érni. Meggyőződésévé vált – írja nekrológjában az Index –, hogy Európa valamiképpen az ókori Róma bukás előtti stádiumában van.
2012-ben bejelentette, hogy vagyona jelentős részét halála után jótékony célra ajánlja fel. 2014-ben közölte hogy korára való tekintettel fokozatosan visszahúzódik az üzleti élettől, és cégeinek irányítását beosztottjainak adja át. 2013-ban megkapta a Magyar Érdemrend nagykeresztjét, számatlan magyar és nemzetközi üzleti díj tulajdonosa, Terézváros, Rákos- és Újpalota, valamint Etyek díszpolgára.
