Márki-Zay Péter: Felszabadítottuk Hódmezővásárhelyt, de proxyháborút vívunk Lázár Jánossal

– Nem jutott eszébe, hogy beüljön Lázár János mellé egy kis autókázásra, most, hogy a korábbi kancelláriaminiszter elviszi egy körre a Ladájával azokat, akik jelentkeznek nála?

– Amikor először hallottam az akciójáról, felvillant, hogy érdekes lenne, ha jelentkeznék, de aztán úgy voltam vele, ez olcsó figyelemfelkeltés lenne csupán. Ha ő nem keresi az én társaságomat, akkor én sem fogom az övét.

– Nem keresik egymást?

– Az a pontosabb, hogy kerül engem. Miután tavaly ismét megválasztották parlamenti képviselőnek, egy sikertelen helyszínegyeztetés után elmentem hozzá a fogadóórájára. Nagyon udvarias volt, elsőként hívott be, beszélgettünk, elmondtam, hogy polgármesterként konkrétan milyen ügyekben kérem és ajánlom fel az együttműködést. Meghallgatott, kezet ráztunk, aztán nem történt semmi.

Fotó: Bszánth Ivola

– Azóta nem is találkoztak?

– Előfordult néhányszor, egyszer például eljött egy közgyűlésre, felszólalt, utána szünetet rendeltem el, és behívtam az irodámba. A társalgás megmaradt az udvariassági beszélgetés szintjén. Azt éreztem rajta, mintha attól tartana, hogy felveszem magnóval a beszélgetésünket. Természetesen nem vettem fel.

– Arra emlékszik, hogy mikor találkoztak először?

– Diákkorunk óta – merthogy három évvel alattam járt a gimnáziumba – először 2009-ben találkoztunk, akkor ő volt a polgármester. Kifejezetten nyitott és őszinte volt. Akkor jöttem haza Amerikából, és kértem tőle egy találkozót, hátha akadna olyan gazdaságfejlesztési feladat az önkormányzatban, amiben segíthetnék, és ez a város számára is hasznos lehetne.

– Magyarul munkát kért tőle.

– Átgondoltam a lehetőségeket, ezek közül volt az egyik a hódmezővásárhelyi önkormányzat. Attól tartottam, a város nem tudna annyit fizetni, amennyit kérek, de kiderült, hogy a fizetés nem lett volna akadály. Lázár elém tárta, hogy éppen milyen projekteken dolgoznak, választhattam volna, melyikbe szállok be menedzserként. Több feladat is tetszett.

– Akkor miért nem fogadta el az ajánlatot?

– Mert óvtak tőle a vásárhelyi barátaim és ismerőseim. Féltem, hogy ha valaki bekerül ebbe a rendszerbe, nem tud távol maradni a korrupciós mechanizmusoktól. Ráadásul Lázár nem tolerálja az önálló vagy kritikus véleményeket, és bosszúálló ember hírében állt. Azt tudtam, hogy engem senki nem kényszeríthet korrupcióra, de azt is, hogy képtelen lennék hallgatni, ha valami törvénytelenséget észlelek. Nagyobb fizetést kaptam volna, mint ahol végül elhelyezkedtem, de egy percig sem bántam meg a döntésemet.

– Ön és a volt kancelláriaminiszter a két erős ember a városban, de ugyanarra a pályára még nem futottak ki egyszerre. Most volt egy pillanat, amikor a Fidesz felkérésén Lázár elgondolkodott, de aztán mégsem szállt ringbe a polgármesteri címért. Mi volt ez: színjáték?

– Úgy tűnik. De azért színjátéknak elég gyenge volt. Azzal, hogy előbb eljátszadozott az ötlettel, majd kifarolt a dologból, két dolgot üzent: nem merte vállalni a nyílt sisakos ütközetet velem, másrészt megalázó helyzetbe hozta a saját pártját. Hol itt a sikeres dramaturgia? Ha mégsem színjáték volt, akkor csúnyán cserben hagyta a helyi fideszeseket.

– Örült volna egy éles összecsapásnak?

– Nagyon. És szükséges is lett volna. Hiszen a kettőnk küzdelme így is zajlik, csak épp a háttérben. Ahogy az angolok mondják: proxyháborút vívunk. Pedig nagyon érdekes lenne egy nyilvános vita kettőnk között: ő sokkal jobb debattőr ugyan, mint én, viszont annyi kellemetlen ténnyel szembesíthetném, amelyek miatt kockázatos lenne számára egy ilyen szereplés.

– Szükségszerűen ellenfelek? A megbékélés, az együttműködés kizárt?

– A józan ész azt diktálja, hogy ha ismét megnyerem a polgármester-választást, akkor a polgármester és a parlamenti képviselő viszonya nem folytatható így tovább. Lázár tavaly, miután a saját pályánkon mindketten győztünk, azt választotta, hogy kivár az önkormányzati választásokig, és addig érdemben nem működik együtt velem. Ha októberben újabb öt évre felhatalmazást kapok a vásárhelyiektől, ezt már nem teheti meg.

Fotó: Bszánth Ivola

– Miért ne tehetné?

– Mert azzal a saját politikai érdekeit sértené. Ha Hódmezővásárhely fejlődését öt éven át a kormánypárti parlamenti képviselő önös érdekből blokkolni igyekszik, azzal teljesen elveszítheti a támogatottságát. Ettől függetlenül nem zárom ki, hogy az egymásnak feszülés folytatódik, de az rosszat tenne mindkettőnknek és a városnak is. Az egyébként szemléletváltásra utalhat, hogy nagyjából egy hónapja leállt az a gusztustalan, mocskolódó, személyemet besározni próbáló gyűlöletkampány, amelyet előtte hónapokon át vitt a kormánypárt és a helyi médiája. Az történhetett, hogy a saját közvélemény-kutatásuk is kimutatta: nagyrészt eredménytelen a rágalomhadjárat. Azóta hangnemet váltottak, most a béke követeiként, a megegyezés híveiként aposztrofálják magukat a vásárhelyi fideszes jelöltek.

– Hogy melyik forgatókönyv érvényesül majd, az persze alapvetően attól függ, hogy a jelenlegi fideszes közgyűlési többség megmarad, vagy az ön által támogatott listán szereplők kapnak bizalmat a helyiektől. Nem fél attól, hogy újabb öt év „Esztergom” következik?

– Ha maradna a kormánypárti többség a közgyűlésben, az katasztrófát jelentene. Tavaly óta magam is szembesültem az esztergomi modellel, vagyis azzal, hogy miként tudja akadályozni, megkeseríteni egy ellenséges többségű testület a polgármester munkáját. Ez nem szükségszerű, ha önállóan gondolkodó, felelős politikusokról lenne szó, sok mindenben kompromisszumot tudnánk kötni, de a vásárhelyi fideszes képviselők pártutasításokat teljesítenek, dróton rángatják őket. Az biztos, ha az elmúlt másfél évben mögöttem állt volna a közgyűlési többség, már sokkal előrébb járnánk. De azt a célkitűzésünket azért sikerült elérni, hogy felszabadítottuk Hódmezővásárhelyt.

– Ez szépen hangzik, de mit is jelent?

– Alapvetően azt, hogy egy kirívóan pazarló módon gazdálkodó, súlyos adósságot felhalmozó, a polgárait terrorizáló önkormányzatot vettünk át, ám mostanra sikerült megfékeznünk a pénzek ellenőrizetlen kiáramlását, kiálltunk az ártatlanul meghurcoltak mellett, sorra fizetjük vissza az elődeink adósságait. És felszámoltuk a korrupciót.

– Komolyan azt hiszi, hogy egy hatalmi gépezet, például egy önkormányzat működtethető korrupció nélkül?

– Meg vagyok győződve róla. Először is kell hozzá egy tisztességes városvezető és bizonyos elvek melletti elköteleződés. Nem azt állítom, hogy nem ütheti fel a fejét a korrupció, hanem azt, hogy egy egészséges környezetben hatékonyan fel lehet lépni ellene. Ebben egyébként sokat „segítenek” nekünk a fideszes képviselők és a hatóságok, mivel folyamatosan szigorú ellenőrzés alatt tartják a városvezetést, pontosabban folyamatosan vegzálnak minket, ezzel egyúttal lehetetlenné is teszik bármiféle korrupció kialakulását. Nálunk az elmúlt másfél évben senki nem mert kockáztatni, és ez így van jól. Az lenne az igazi, ha a hatóságok ugyanolyan elánnal vizsgálódnának mindenütt, mint Hódmezővásárhelyen. Sokat beszélgetek fideszes városvezetőkkel, akik négyszemközt soha nem tagadják az országban eluralkodott korrupciót. Azzal védekeznek, hogy ezt el kell fogadni, ez a világon mindenütt létezik. Szerintem viszont tűzzel-vassal küzdeni kell ellene.

– A korrupció elleni harcnál azért valószínűleg konkrétabb eredményeket vár el egy vásárhelyi választópolgár.

– Nagyon sok konkrét eredményt értünk el, még ha erről a média nem számolt is be. Valójában az önkormányzat kezében nincs saját sajtóorgánum, a működő helyi és regionális médiumok pedig jórészt a Fideszhez köthetők, így a kritikákból vagy inkább a hazugságokból aránytalanul több jutott az elmúlt másfél évben. Jórészt ez az oka, hogy az eredményeket, például a helyi építményadó eltörlését nem tudtuk hatékonyan kommunikálni, pedig csak ez az intézkedés évi több tízezer forint megtakarítást jelent a vásárhelyi családoknak. Nem tudunk mást tenni: a közösségi médián keresztül próbáljuk meg elérni a vásárhelyieket.

– Hatékony?

– Nincs más. Persze nehéz úgy hatékonynak lenni, ha a helyi médiumok abból az alapállásból számolnak be a tevékenységemről, hogy sorosista-gyurcsányista-migránssimogató bérenc vagyok, akinek minden egyes szava hazugság. Én viszont csak a tényekkel kommunikálok. Az például kézzelfogható tény, hogy az önkormányzati cég asztalosműhelyében még tavaly is gyártottak Lázár János logójával ellátott borosládákat. Erről véletlenül szereztünk tudomást, de senki nem vállalta magára a felelősséget azóta sem. A karácsonyi vásárban kiárusítottuk a több száz ládát, meg is vették a vásárhelyiek.

– Lázár nem jelentkezett vevőként?

– Közvetlenül nem, viszont érkezett egy furcsa ajánlat a teljes ládaállományra. Lehet, hogy ő állt mögötte. De nem adtuk oda – így sokkal több embernek jutott belőle.

– Nem tett feljelentést?

– Emiatt nem, de egyébként az önkormányzat korábbi gazdálkodásával kapcsolatban tucatnyi ügyben tettünk feljelentést. Sok sikert eddig nem értünk el, hármat eredmény nélkül lezártak, a többiben még tart a vizsgálat.

– Azért néha önnek is baja támad a tényekkel. A Facebook-oldalán például közzétette egy közvélemény-kutatás eredményeit, amelyben olyan állítások is szerepeltek, miszerint a jelenlegi kihívójának, a fideszes Grezsa Istvánnak van egy házasságon kívüli gyermeke, az édesapja pedig besúgó volt az előző rendszerben. Mint utóbb kiderült, egyik állítás sem igaz.

– Ezeket én egyáltalán nem állítottam, csak ezek a pletykák is szerepeltek a vásárhelyi emberek köréből visszaérkezett válaszok között. Ugyanebben a felmérésben szerepeltek a pozitívumok, valamint a rólam megfogalmazott alaptalan rágalmak is, az elemzés maga teljesen pártatlan volt. Elfogadom ugyanakkor, hogy hibáztam a felmérés közzétételével, hiszen ezzel akaratlanul is hozzájárultam a valótlanságok terjesztéséhez. Hivatalos nyilatkozatban kértem bocsánatot a történtekért, amit azért is sajnáltam, mert Grezsa István erre hivatkozva zárkózott el a nyilvános polgármesterjelölti vitától, holott szerintem az sokat segíthetne a vásárhelyi polgároknak a döntésük meghozatalában.

– Akkor is hibázott, amikor a gyerekveréssel kapcsolatban félreérthető nyilatkozatot tett?

– Nyilván súlyos hibát követtem el, amikor nem vettem észre, hogy mondataim a szövegkörnyezetből kiragadva erősen félreérthetők. Nem arról van szó, hogy bántalmazni lehet egy gyermeket, hanem arról: nem vagyok híve annak, ha egy egyszeri fenékre csapásért meghurcolnak egy édesanyát, miközben ténylegesen létezik, sőt súlyos probléma Magyarországon a gyerekbántalmazás, amellyel kapcsolatban viszont a hatóságok gyakran teljesen tétlenek. Szerintem ez a két dolog nem említhető egy lapon, nem mérhetők össze egymással.

Fotó: Bszánth Ivola

– Szintén nem a polgármesteri munkájához kapcsolódik a Mindenki Magyarországa Mozgalom. Ön az egyik alapítóként nem érzi úgy, mintha az MMM az elmúlt hónapokban elbizonytalanodott volna?

– Ez szerintem természetes jelenség. Év elején volt egy fellángolás, sok településen kezdtük el szervezni az összefogást. Azóta sokan úgy érzik, hogy az ellenzéki pártok lényegében ellopták a show-t a mozgalomtól, miután – hála istennek – felismerték, hogy csakis összefogással lehet leváltani a NER-t. Boldoggá tesz, hogy ezt az önkormányzati választásokra készülve maguktól megtették, emiatt számos helyen nem volt szükségük a segítségünkre. Ugyanakkor mintegy száz településen a mi civil mozgalmunk volt az összefogás katalizátora. Az is kiderült, hogy – főleg vidéken – az ellenzéki pártok komoly káderhiányban szenvednek, nagyon nehezen találtak megfelelő jelölteket, ebben több helyen is a mi mozgalmunk tudott nekik segíteni. Ami az országos politizálást illeti, abban nekem nincsenek külön egyéni ambícióim, hiába is riogatja velem a híveit a Fidesz.

– Mi vár az MMM-re? Lassan elsorvad, esetleg párttá alakul?

– Reméljük, nem fog elsorvadni, az viszont később dől el, hogy merre visz tovább az utunk. Párttá alakulás csak akkor fordulhat elő, ha 2022-ben a jelenlegi pártok nem lennének alkalmasak az Orbán-rezsim leváltására. Akkor is csak úgy lenne értelme egy új pártot létrehozni, ha abba belépnek a mostani ellenzéki pártok prominensei. Ha az összes hiteles ellenzéki erőt be lehet terelni egyetlen pártba. Ez jelenleg nem időszerű.

– A vásárhelyi önkormányzati választás viszont időszerű. Mikor lenne elégedett?

– Csak akkor, ha a polgármesteri szék megtartása mellett megszereznénk a közgyűlési többséget is.

– Menni fog?

– Ha most kéne fogadnom, magunkra tennék.