Változás! Már szerdától hozzájuthat az újságárusoknál a legfrissebb 168 Órához!

Már nem tapsolnak Orbánnak – Ketyeg a néppárti óra

2017. május 11. 07:29 - szerző: Barát József

Mi történt azon a zárt ajtók mögött megtartott találkozón, melyen az Európai Néppárt elnöksége ismertette kifogásait Orbán Viktorral? Pontosan még a pártcsalád általunk megkérdezett európai parlamenti képviselői sem tudják, de abban biztosak, hogy határkő volt ez az alkalom. Erre utal, hogy a néppárti vezetők a nyilvánosság előtt példátlanul keményen bírálták a magyar kormány politikáját. Igaz, a megbeszélés óta Orbán Viktor pont az ellenkezőjét teszi mindannak, amit kértek tőle. Könnyen lehet, hogy a miniszterelnök csak saját közönségének fut még egy kört, mielőtt a hónapos határidő lejárta előtt megtenné, amit pártcsaládja elvár tőle. Mert a tét most nagyobb, mint eddig bármikor.

„Volt egy delegációs ülésünk a meghallgatás ügyében, nem mondom, hogy kellemes volt részt venni rajta. Ám egyelőre maradunk a Néppártban, ez nagy megkönnyebbülés.” Így summázta a 168 Órának az eseménnyel kapcsolatos élményét Schöpflin György fideszes európai parlamenti képviselő, egyben precedensértékűnek nevezve a találkozót. Szerinte a rivális képviselőcsoportok támadása is közrejátszott abban, hogy saját pártcsaládja ezúttal ilyen keményen reagált.

Már az esemény megjelölése is szokatlan volt, hiszen a néppárti elnökség közleményében azt írták:

Orbán Viktort berendelték erre a meghallgatásra. A Néppárt nem szokott berendelni kormányfőket.

Erre a részletre Hegedűs István, a Magyarországi Európa Társaság elnöke hívta fel a figyelmet. Szerinte a közlemény példátlanul kemény stílusa is azt bizonyítja, hogy új helyzet állt elő a Néppárt és a Fidesz kapcsolatában. Korábban a pártcsalád vezetése abból indult ki, hogy jobb, ha a nyilvánosság kizárásával, csak maguk között bírálják Orbán Viktort, akire így talán hatni tudnak, mint annak idején a halálbüntetés ügyében. Most Manfred Weber frakcióvezető ultimátumszerű határidőt adott Orbánnak, Joseph Daul néppárti elnök pedig úgy fogalmazott: a politikai párbeszéd már nem elegendő.

Fotó: MTI

Az elnökségi közlemény szerint a Fidesz Európa elleni támadásai elérték azt a szintet, amit a Néppárt már nem tud elviselni, a mélységesen félrevezető nemzeti konzultáció hangvétele elfogadhatatlan. A dokumentum tűrhetetlennek minősíti, hogy alapvető szabadságjogokat korlátozzanak, mások mellett az oktatás szabadságát, az egyetemi autonómiát. A civil szervezetek pedig nélkülözhetetlen részei mindegyik egészséges demokráciának.

A néppárti vezetők azt kérték a magyar kormánytól, függessze fel a felsőoktatási törvény módosításával kapcsolatos határidőket és haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat az Egyesült Államokkal a CEU-ról.

Orbán egy hónapot kapott arra, hogy hozza összhangba a törvényt az uniós joggal, ami egészen más, mint az Európai Bizottság által adott egy hónapos válaszadási határidő.

A jogi választ ugyanis viszontválasz, majd hosszas huzavona, esetleg bírósági eljárás követheti, tehát a megoldásig sokszorosan leketyegne a határidő, amikor a Közép-európai Egyetemnek felvételt kell hirdetnie a 2018–19-es tanévre. A CEU-nak el kellene költöznie Magyarországról, ha nem akarja lehúzni a rolót.

Siegfried Muresan néppárti szóvivő a találkozó után bejelentette, hogy Orbán kész teljesíteni a Néppárt feltételeit. Ő értett-e félre valamit, vagy a magyar miniszterelnök – nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy nagyjából a szóvivői nyilatkozattal egy időben tartott sajtótájékoztatóján Orbán kijelentette: semmilyen megállapodás nem született a Közép-európai Egyetem, vagy ahogyan ő említette, Soros György egyeteme ügyében. Hozzátette, ez jogi kérdés. És hogy ne legyen kétség, fittyet hány a pártcsalád vezetésének kérésére, időtartamot is említett: a bizottság és Magyarország erről tárgyalni fog a következő hónapokban. Vagyis ha a CEU-nak nagyon sietős, akkor máris pakolhat.

Manfred Weber frakcióvezető viszont mondott valami olyasmit, ami korábban nem hagyta el a száját. Azt sem nagyon hallottuk még tőle, hogy elfogadhatatlannak nevezze egy tagszervezet kormányának döntését, mint most az akadémiai szabadság korlátozását. De ezt kiegészítette: ha Orbán jól reagál, akkor csapatember, akivel lehet együttműködni. Ha nem, annak következményei lesznek. Azaz megfenyegette a magyar kormányfőt.

MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda

Hegedűs István szerint alighanem fordulat tanúi vagyunk. Korábban általános volt a vélemény, hogy jobb, ha Orbán és pártja a frakcióban van, és nem kívülről erősíti az euroszkeptikusokat. Ma azonban már nem biztos, hogy a Néppárt ugyanúgy bármit lenyel tőle, mint korábban. Beszédes, hogy Orbán legutóbbi európai parlamenti felszólalása után pártcsaládjából senki sem tapsolt, csak a magyarok. Korábban a pártszolidaritás elemi szabálya volt a tenyerek akár kényszeredett összeütögetése, ha saját pártbeli szólalt meg. Orbán talán már nem is teljesen pártbeli. (Ezt sugallja az az interjú is, amelyet Frank Engel néppárti képviselővel készítettünk az ügyben.)

„Nehéz megmondani, hogy mekkora a támogatottsága azoknak a nemzeti képviselőcsoportoknak, amelyek szeretnék a Fideszt kitessékelni a Néppártból, persze a liberálisok, a zöldek és részben a szocialisták támogatásával.” Így hárította el Schöpflin György a kérdésünket, biztos-e abban, hogy elmúlt a kizárás veszélye. És hogy Orbán bírálói esetleg a pénzügyi támogatások befagyasztásával adhatnak nyomatékot rosszallásuknak– A magyar néppárti képviselő szerint erre jogilag nincs mód – legalábbis 2020-ig. Majd kissé elbizonytalanodva hozzátette: a furfangos jogászok persze mindig ki tudnak találni valamit, ha nagyon akarnak.

Az Európa Társaság elnöke szerint a kohéziós és strukturális alapok visszatartása politikai irányváltással érne fel, de ma már ez sem kizárható. És azt a „valamit” a jogászoknak talán nem is kell nagyon keresniük. Ha van politikai akarat, akkor lehet, hogy elég a jogrendszer hiányosságaira vagy a korrupció veszélyeire rámutatniuk.

Emmanuel Macron győzelme Franciaországban és Angela Merkel feltételezhető őszi győzelme Németországban akár már idén elegendő önbizalmat adhat az európai politikai centrumnak ahhoz, hogy az eddiginél keményebben lépjen fel a populizmus ellen. Nemcsak otthon, de akár Magyarországon és Lengyelországban is.