Freund Tamás: Én apait-anyait bele fogok adni
Hogyan értékeli az elmúlt két évet?
Kiveszekedtem magam a kormánnyal, és nagy kudarc volt számomra is, hogy a kiszervezést nem tudtam megakadályozni. Ha az elején a köztestület irányítását leválasztjuk, elfogadjuk, hogy delegáljon a kormány embereket az irányító testületbe, még lehet, itt lenne a kutatóhálózat. Akkor ezt nem fogadhatta el az Akadémia vezetése, de még az sem látszott, hogy milyen nyomás alatt vagyunk. Ellen kellett állnunk. Ez lett a vége, ez kudarcélmény nekem is.
Mire maradt lehetősége az MTA-nak?
Korábban számíthatott a kutatóhálózatára a közérdekű feladatainak ellátásában. Ha támaszkodhatunk a 18 ezres köztestületi tagságunk egészére, akkor az intézetek elvételével a lehetőségeink inkább szélesedtek, hiszen tagságunk felöleli a teljes minősített tudósi, kutatói, oktatói közösséget, bármely egyetemi, kutatóhálózati vagy ipari kutatóhelyen dolgozzanak. Az MTA Köztestülete éppen ezért nemzeti kincs, bevonása a társadalom jólétének, fejlődésének elősegítésébe pedig nemzeti érdek. A kulcskérdés az, hogyan lehet ezt a tagságot aktivizálni. Ezzel a kérdéssel szeretném elnöki működésemet elkezdeni. Egy felhívás fogalmazása már folyamatban van.
Mi az, amire hatással lehet az intézmény a kutatóintézetek nélkül?
Továbbra is az MTA végzi a pályázatok elbírálását a Lendület, a Bolyai ösztöndíj, és az egyetemeken működő Támogatott Kutatóhelyek esetében. Az ELKH intézeteinek működésére is hatással van az Akadémia, hiszen a 12 fős Irányító Testület felét az MTA elnöke delegálja, és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) elnöke kinevezésében egyetértési joga van. Ugyancsak fontos, hogy az MTA elnöke tagja a Nemzeti Tudománypolitikai Tanácsnak, amelyet Palkovics miniszter úr elnököl, és számos miniszter, illetve államtitkár is tagja. Ezen a fórumon az egész hazai tudományosság jövőjét meghatározó döntések születnek, amelyekben az Akadémia képviseletének szerepe rendkívül fontos.
Az MTA költségvetése jóval kevesebb a korábbinál. Az Akadémiának elnökként új feladatokat is szán, plusz források nélkül. Hogyan vehet ebben részt a köztestület?
Egy projektet el tud indítani mindenféle egyéb szervezkedés nélkül, ez a társadalom felé a kommunikáció, kezdve a középiskolás alumni klubok megszervezésével. Több száz középiskola van az országban, ehhez elég sok köztestületi tagot kell megszólítani. Hogy meg tudom-e őket mozgatni, azt nem tudom, de én apait-anyait bele fogok adni.
A másik a szakbizottságok alakulásától függ. Ezeket a szakbizottsághoz tartozó tudományterület köztestületi tagjai választják maguk közül. A szakbizottságokra jóval nagyobb teher jut majd a minőségbiztosítás terén, ellenszolgáltatás nélkül, mivel az Akadémiának erre nem lesz több pénze.
Pénz híján mivel tervezi motiválni a köztestületet?
Ha egy tudománybarát társadalom alakul ki, az nekik is jó. John F. Kennedy szavait adaptálva a köztestületre azt mondhatjuk: ne azt nézd, hogy mit tehet érted az MTA, hanem te mit tehetsz az MTA-ért, és azon keresztül a hazai társadalomért.
Változott az elmúlt háromnegyed évben az intézetek pályázati nyerési rátája, publikációs száma az MTA-brand nélkül?
Nem hiszem, hogy bármi változott volna ilyen rövid idő alatt. A most készülő publikációk még az előző 1-3 év kutatási eredményeit tartalmazzák, a pályázati nyerési esélyeket pedig a már közölt eredmények határozzák meg. Tehát még hosszú idő, mire a hálózat kiszervezésének hatásait akár a pályázatok, akár a közlemények szintjén meg lehet tapasztalni. Annyi viszont mára egyértelművé vált, hogy a kormányzat nem avatkozott bele a kutatási szabadságba, minden kutatócsoport bármely tudományterületen tovább folytathatja sikeres kutatási témáit. Az ELKH Irányító Testületének tagjaként tudnék arról, ha bárkit témaváltásra kényszerítettek volna, illetve bármilyen okból csoportokat, vagy kutatói állásokat megszüntettek volna.
Akkor mi értelme volt a kutatóhálózat kiszervezésének?
Joggal kérdezhetik, hogy mire volt jó ez az egész, ha minden ugyanúgy folytatódik tovább. Készül egy objektívnek mondható tudományos teljesítménymérési stratégia, és a plusz források elosztása már ez alapján fog történni. A jól teljesítő kutatócsoportok ennek természetesen nagyon örülnek.
Miért, eddig mi alapján osztották el a forrásokat?
Ez egy történelmileg kialakult, megcsontosodott dolog, hogy az egyes intézetek költségvetése hogyan alakult ki, és a támogatási arányok nem változtak. 18 éve vagyok igazgatója a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetnek (KOKI). Volt olyan intézet, amelynek a bázistámogatás a teljes költségvetésének 80-90 százalékát lefedte. Nálunk, a KOKI-nál ez körülbelül 30 százalék, így mindenki kőkeményen rá van kényszerítve, hogy pályázzon, mert a pályázati pénzekből a rezsit és a számlákat is fizetjük. Ez eredményezett egy minőségi szelekciót. Csak olyan embereket hívtam oda, akikről tudtam, hogy nemzetközi pályázatokon is nyerni fognak. Az olyan külföldi pályázatoknál, mint az ERC, nincs uram-bátyám, nagyon kemény bírálatok vannak. A mi intézetünk 10 ERC-pályázatot nyert, ez több, mint amit egész Lengyelország kapott a tudományterületünkön.
Első elnöki beszédében azt nyilatkozta, hogy ma is folynak a viták az MTA ingóságairól és infrastruktúrájáról. Ha az ingó- és ingatlanvagyon még az MTA tulajdonában van, de a kutatóhálózat az ELKH-hoz tartozik, hogyan zajlik most az üzemeltetés?
Törvény írja elő, hogy az MTA a tulajdonában lévő, és eddig a kutatóhálózat által használt ingatlanokat térítésmentesen adja használatba a kutatóhálózatnak. Az állagmegőrzés, karbantartás nyilván a használót terheli. Nagyobb probléma az ingóságok, nagyműszerek sorsa. Jelen pillanatban az intézeteknek háromféle tulajdon menedzselésével kellene megbirkóznia, ami teljesen értelmetlen. Amit akadémiai pénzen vásároltak, az akadémiai tulajdon. Amit hazai vagy külföldi pályázaton, az intézeti tulajdon. Amit pedig már ELKH intézetként, az az Állami vagyonkezelő tulajdona. Arról nem is beszélve, hogy vannak több száz milliós berendezések, amelyek egy részét az Akadémia fedezte, más részét a kutatók pályázatokból szedték össze. Ezeknek a tulajdonjoga is kaotikus.
Az MTA-nak komoly, több száz milliárdos ingatlanvagyona van. Az üdülők az MTA-nál vannak?
Még az MTA-nál vannak, ahogyan a bölcsődéink és óvodáink is. Ezeket viszont a kutatóhálózat dolgozói használták ki. Vannak ingatlanok, amiket nem tudunk kihasználni, ezeket megpróbáljuk eladni. Van egy vagyonkezelője is az Akadémiának, amit most jobban kell ösztökélni. A komoly ingatlanvagyonunkból ugyanis nem nagyon folyik be profit, ezért ennek ügyében valamit tenni kell.
Célként fogalmazta meg a kutatóhálózat visszacsatolását az MTA-hoz. Mire alapozza az optimizmusát?
Az, hogy a bázisfinanszírozás szintjén nem jelent meg a teljesítményértékelések eredménye, nem hatott jól az egyes tudományterületek fejlődésére, nem jelentett kellő motivációt a felfedezések becsatornázására a fejlesztő kutatások felé. Az új irányítási struktúra segítségével a finanszírozási és teljesítményértékelési anomáliák kezelhetők, a hálózat fejlődési pályára állítható. Innentől kezdve nincs is tovább értelme az Akadémiáról leválasztva tartani. Az új irányítási struktúrát és koncepciót megőrizve visszaemelhető az Akadémia költségvetési fejezetébe. Ez lehetővé tenné ugyanakkor, hogy számos probléma automatikusan megoldódjon, mint például az ingó- és ingatlan tulajdonviszonyok kérdése, az évtizedek során az intézetek által az MTA-brand név számára kivívott nemzetközi presztízs elvesztése, helyreállna az MTA megtépázott hazai társadalmi tekintélye, és megállíthatnánk a kutatói elvándorlást.
Lát hajlandóságot a kormányzat részéről a visszacsatolásra?
Egyelőre nem, de annyira logikusnak tartom, hogy visszatérjen valami oda, ahová való, hogy inkább azt tartom nehezen indokolhatónak, hogy miért maradjon kívül. Azt elismertem több nyilatkozatban, hogy nem mindenben volt jó gazdája a köztestület a kutatóhálózatnak. A probléma az volt, hogy a kormány nem hitte el nekünk, hogy mi ezt a reformot meg tudjuk oldani Akadémián belül, és le tudjuk választani a köztestületről az irányítást. Ez volt a kormány fő baja: a köztestület szerintük alkalmatlan arra, hogy teljesítményarányosan differenciáljon, inkább szakszervezetként működtek a tudományterületi osztályok. Másrészt nem is tudta igazán ez az osztályszerkezet rábírni a kutatóintézeteket új, nemzetközi trendek követésére, egy innováció-közeli szemléletmód kialakítására.
Arra az innovációs irányra gondol, amelyet Palkovics László miniszter is hiányolt?
Az biztos, hogy nem érdekelte különösebben az osztályokat és a köztestületi felügyeletet, hogy mennyire megyünk el az innováció irányába. Nem az a cél, hogy az alapkutatók innovátorok legyenek. Hanem hogy valahogy ösztökéljük az alapkutatókat arra, hogy ha 25 kísérlethez csak egyetlen egyet kell hozzátenni, hogy az alkalmazott kutatások számára befogadhatóak legyenek az alapkutatás eredményei, akkor azt tegyék hozzá. Így mindjárt közelebb jutottunk volna a kormányzat által elvárt gazdasági hasznosuláshoz. Ez a szempont nem igazán jelent meg, pedig ez volt a kiszervezés egyik fő indoka.
Hányan mondtak fel a kutatóhálózat elvétele miatt?
Csak saját intézetünk adatait ismerem, tőlünk két csoportvezető (ERC és Lendület győztesek) írt alá munkaszerződést egy neves amerikai egyetemmel, egy ERC győztes pedig Bécsbe készül. Mindhárman jövőképük elbizonytalanodásáról beszélnek. Tudok egy nemzetközi hírű, kiváló fiatal közgazdász távozásáról is.
Tavaly kiszivárgott egy levél, amelyet Orbán Viktor miniszterelnöknek küldött, és gyengén teljesítő társadalomtudósokról írt benne, akik „külföldön a kutyának sem kellenek”. Idén júliusban egy újabb interjúja miatt 66 tudós nyílt levélben tiltakozott. Miért tett ilyen kijelentéseket?
Rengeteg interjúban beszéltem már a levél valós szándékáról, objektív körülményeiről, és többször bocsánatot kértem a magánlevelem félreérthető fogalmazásáért. Engedje meg, hogy most pár kérdés erejéig szubjektív legyek. Ellensége lehet-e a humán tudományoknak az, akinek lánya szobrászművész, költő, a fia filmrendező, gyermekeinek anyja festőművész, ő maga pedig aktívan zenél ma is, kórustagként az Ars Nova Sacra Énekegyüttesben, és klarinéton közreműködik egy Kossuth Díjas zongoraművész triójában operaénekes párjával együtt. Akit a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elsőként kért fel a Széchenyi Emlékbeszéd megtartására a Serlegbeszédek sorozatának megújításakor. Ellensége lehet-e a kormánykritikának az, aki maga is a kormány tudománypolitikáját kritizálja immár 2 éve? Híve-e a kiválóságnak a középszerrel szemben, aki a világ élvonalába kalauzolta az általa igazgatott kutatóintézetet?
Freund Tamás nemzetközi hírű neurobiológus, a biológiai tudomány doktora. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1998-ban, rendes tagja 2004-ben lett. 2014 és 2020 között élettudományi alelnöke volt, idén júliusban pedig az intézmény elnökének választották. Fő kutatási területe az agykéreg szerkezete és működése.
Jelentősebb díjak: Agy díj / The Brain Prize (2011), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2011), Széchenyi-díj (2005), Bolyai-Díj (2000), Prima Primissima Díj (2013).
