A lúgos orvos mellett kiállt két zavart tanú, de a felesége inkább nem tett vallomást

2017. december 5. 16:08 - szerző: Herczeg Szonja

Sötét öltönyben, bilincsben vezették be a tárgyalóterembe a kék IKEA-s szatyrot szorongató B. Krisztiánt a megismételt másodfokú tárgyalás második napján. A sértettet, Renner Erikát párja és ügyvédje kísérte. A nőt és élettársát mára tanúként is beidézték.

(Az előző tárgyalásról szóló, részletes beszámolónkat ide kattintva olvashatják.)

A vád oldalán hárman, az áldozat két barátnője és jelenlegi élettársa tanúskodtak, a védelemén pedig B.Krisztián egykori titkárnője és két kórházi dolgozó. Úgy volt, hogy B. Krisztián mellett felesége is tanúskodik, a nő azonban – élve a lehetőséggel, amely a rokonokat, házastársakat felmenti a vallomástétel alól – úgy döntött, hogy nem beszél.

Az orvos mellett kiálló karbantartó és liftkezelő vallomása zavaros volt, nem sikerült kétséget kizáróan tisztázni, hány órakor látták őt a kórház területén.

Mivel a tárgyalás során bizonyítás folyt, továbbra sem engedélyezték a valós idejű tudósítást, csakis annak végeztével tehettük közzé az elhangzottakat. A tárgyalás kulcsmozzanatait alább ismertetjük:

Mit mondott vagy sem az öntudatlan nő a mentőben?

A nap Renner Erika meghallgatásával kezdődött. A tanácselnök arra volt kíváncsi, mikor nevezte meg B. Krisztiánt mint lehetséges elkövetőt először. A nő szerint a kórházban egy kötözésnél azt mondta, egy volt barátja tehette ezt vele, azt nem tudja, mikor mondta ki a nevét először. Renner Erikát arról kérdezi az elnök, kívánja -e, hogy magánlaksértésért is felelősségre vonják B. Krisztiánt. Renner azt válaszolta, ha bűnösnek találják abban is, akkor igen.

B. Krisztián ügyvédjét, dr. Szekér Gyulát a múlt alkalomhoz hasonlóan most is az érdekelte, hogy mi mindent mondott Renner Erika, amikor a támadás után rátaláltak a lakásában. Újfent megemlítette egy mentős vallomását, aki arra emlékszik, a nő tudta, hogy maró anyaggal – mint később kiderült, lúggal – öntötték le a nemi szervét.

Fotó: A szerző felvétele

Erika a kérdésre ugyanazt válaszolta, mint eddig, vagyis hogy nem emlékszik pontosan semmire, ami akkor történt.

Ezután az ügyvéd azt firtatta, mi a helyzet Renner Erika kutyájával. Szekér Gyula szerette volna tudni, hol volt a kutya a támadás alatt, és honnan tudja az áldozat, hogy a támadója enni adott neki (tehát tudta, hol tartja Renner a kutyakaját). Ez a téma múlt alkalommal is számtalanszor előkerült. A nő azt válaszolta, gyerekei mondták neki, ő nem tudott akkor magáról. A legutóbbi tárgyaláson azt is említette, látta, hogy a támadója bemegy a konyhába. (A kutya viselkedése azért kerül elő újra meg újra, mert a házban a támadás ideje alatt tartózkodó tanúk szerint az állat nem ugatott, pedig nem szereti az idegeneket, fél tőlük, ennek hangot is ad. A vád ezért is állítja, hogy a támadó ismerte áldozatát, nem idegenről van szó.)

Az ügyvéd kitért arra, ki tudott még Renner Erika napi rutinjáról. Valószínűleg arra próbált kilyukadni, hogy az áldozat mostani élettársa, Balogh Attila is tisztában lehetett azzal, mikor viszi le a kutyát. (Ez reggelenként 7 óra 45 perc, a támadás időpontja volt.) A nő hangsúlyozta, hogy akkor még csak ismerkedtek, nem tudta azt, hány óra hány perckor viszi le mindennap a kutyát (pár perc eltéréssel mindig ugyanakkor teszi).

Szekér Gyulát az is érdekelte, mikor kezdett el félni Renner Erika B. Krisztiántól. A nő szerint a szakítástól kezdve, mert furcsa telefonhívásokat kapott tőle, a férfi nem fogta fel vagy nem akarta tudomásul venni, hogy vége.

– Itt a húsleves, kész van, mikor jössz? – kérdezte tőle, és rendszeresen SMS-t küldött arról, hol látta a nőt. Erika szerint november eleje volt az, amikor már mindenhonnan letiltotta a férfit, de addig is, egészen szeptembertől folyamatosan megpróbált vele szakítani. Nem tudott, mert a férfi nem fogadta el.

Szekér Gyula az előző tárgyaláson is szóba került e-mail-feltörésről is kérdezte a sértettet. Felemlegetik, hogy egyszer kölcsönösen megadták egymásnak jelszavaikat. A nő újra elmondja, ez igaz, de egy idő után úgy érezte, B. Krisztián visszaél a bizalmával, sokat kutakodik fiókjában, így megváltoztatta saját jelszavát.

Innen a szó B. Krisztián albérleti kulcsaira terelődik. Szekér Gyula felolvassa Renner Erika korábbi vallomását, amelyben azt mondta, azért volt a támadás ideje alatt is a táskájában B. kulcsa, mert „még találkozgattak”. Renner hangsúlyozza, hogy novemberben már nem találkozgattak, és utána sem, tehát következő év márciusában már biztosan nem. Állítása szerint csak azért nem adta vissza a férfinak a kulcsait, mert nem akart vele találkozni.

Szóba kerül az is, tudott -e B. Krisztián a nő gerincbántalmairól. Ez azért fontos, mert a támadó úgy fektette le a nőt, hogy ügyelt a hátára, lábait csizmával kitámasztotta. A vádlott szerint csak felületes ismeretei voltak róla, Renner Erika viszont azt állítja, egyszer CT-re is elkísérte, és ő irányította szakorvoshoz is.

Szekér Gyula megkérdezte Renner Erikát, fenntartja-e, hogy 

  • B. Krisztián egyszer azt mondta neki, jó lenne, ha felesége autóbalesetet szenvedne, és akkor el tudna szakadni tőle. Renner erre azt mondja, igen, neki ezt mondta.
  • A vádlott egyszer elmesélte neki, felesége azt kívánta, bárcsak elütné szeretőjét az autó. A nő szerint ez is elhangzott.

Szekér Gyula ezután elővette a Renner Erikáról készült pszichológiai jelentést, amely szerint az áldozat „énfejlődése korlátozott, a vágyai vezérlik, és befolyásolható”. Teljesen érthetetlen módon azt várta, hogy a nő kommentálja a róla szóló leírást. A tanácselnök, Dr. Újvári Ákos ekkor közbeszólt, és jelezte, hogy Renner Erikának nem kell válaszolnia, az ügyvédet pedig emlékeztette, a sértett nem szakértő, nem kell minősítenie saját magát.

Szekér Gyula után Renner Erikát saját ügyvédje, dr. Gál András kérdezte B. Krisztián eddigi állításairól. A nő azt mondta, nem volt arról szó, hogy amiatt szakított volna B. Krisztiánnal, mert a szeretője túl sok időt töltött a gyerekeivel az ő kárára. Szerette volna ismerni a férfi barátait, szüleit, gyerekeit, de B. Krisztián hat év alatt nem mutatta be őket neki. Ezzel szemben a férfi ismerte az ő gyerekeit, az édesanyját és a barátait is. Kijelentette azt is, nem érezte úgy, hogy B. Krisztián valóban lezárta volna magában a kapcsolatot – a férfi az előző tárgyaláson ezt állította. Az ügyvéd kérdésére válaszolva azt is elmondta, bár B. Krisztián szerint közel laktak – ezért nem is véletlen, hogy összefutottak –, szerinte legalább 500 méterre éltek egymástól, az nincs közel, és a férfi sokszor ment akkoriban villamossal, pedig autóval szokott járni.

Renner Erika elmondta, hogy gyerekei nem tudtak a zaklatásról. Hallották néha, hogy vitázik telefonon a vádlottal, de nem mondta el nekik, hogy B. Krisztián követi és zaklatja. Mostani párja, a munkahelyén néhányan és barátnői viszont tudtak a dologról.

Dr. Gál arról is kérdezte ügyfelét, igaz-e, hogy B. Krisztián 2014 decemberében, amikor még nem volt előzetesben, megjelent a munkahelyén. A nő szerint igen, többen is felismerték kollégái közül. Az ügyvéd emlékeztetett, hogy a férfi azonban egyszer sem kérdezte meg a támadás óta, hogy Erika jól van-e.

B. Krisztián lehetőséget kapott arra, hogy reagáljon az elhangzottakra, főként arra, miért nem biztos, hogy a támadó behatóan ismerte Renner Erikát. Szerinte abból, hogy a támadó szabadon hagyta az áldozat arcát, nem az következik, tudta, hogy Renner Erika klausztrofóbiás, hisz a nő vallomásában elmondta, szólt, hogy nem kap levegőt. B. Krisztián szerint az sem igaz, hogy huzamosabb ideig nála voltak a nő kulcsai, ahogyan az előző tárgyaláson elhangzott. Emlékei szerint ő mindig visszaadta a kulcsokat.

B. Krisztián úgy gondolja – Renner Erika vallomására alapozva –, valószínű, hogy Erika mutatta meg a támadónak, hogy melyik zárat melyik kulccsal kell zárni, így nem feltétlenül kellett ismernie a támadónak a sértettet, annak lakását. B. Krisztián tagadta, hogy a felesége Renner Erika halálát kívánta volna, és azt is, hogy ő olyat mondott volna, jó lenne, ha felesége autóbalesetet szenvedne.

Amíg a férfi reagált az ellene hozott vádakra, elmondta saját verzióját a történtekről, Renner Erika folyamatosan a másik irányba nézett, láthatóan nehezére esett hallgatnia, amit B. Krisztián mondott. A tárgylás alatt csak nagyon ritkán nézett a férfira.

  • B. Krisztián válaszai után következett a szembesítés. A tanácselnök rákérdezett a sértettnél és a vádlottnál is az egymásnak ellentmondó állításokra, és hogy fenntartják-e továbbra is őket.
  • Renner Erika fenntartotta, hogy féltékenység jellemezte a kapcsolatot, B. Krisztián szerint nem.
  • A vádlott szerint nem törte fel a nő e-mail-fiókját, Renner Erika szerint viszont igen, és ezt be is vallotta neki. B. Krisztián erre úgy reagált, hogy amikor a nő ezzel szembesítette, inkább ráhagyta a „feltörés” szót, miközben erről nem volt szó.
  • Megint előkerül a kutya, aki B. Krisztián szerint valóban szerette őt, kedvesen üdvözölte, csaholt, csóvált a farkát.
  • A bíró rákérdez arra, megkereste-e B. Krisztián a támadás után bármikor Renner Erikát, hogy megkérdezze, jól van-e. A vádlott azt válaszolta: akkori ügyvédje tanácsára nem tette. „Mint a munkahelyen megjelentem-féle gyanúsítgatásokból látszik, ez jó döntés volt” – fűzte hozzá.

„Nincs és nem is lehet már teljes értékű szexuális életünk”

Ezután Renner Erika élettársa, Balogh Attila következett a tanúk padján. A tanácselnök szerette volna tudni, mikor merült fel először B. Krisztián neve mint lehetséges támadó. Balogh Attila szerint amikor a támadás napján, 2013. március 12-én Renner Erikát megtalálták, csak azzal foglalkoztak, hogy jól legyen, abban a pillanatban nem is érdekelte őket, ki volt a támadó, csak az, hogy a nő mielőbb orvoshoz kerüljön. Délután a kórházban rendőrök mentek be Erika szobájába, de ő akkor nem volt bent, csak később, a családdal és barátokkal. Amikor kettejük között először elhangzott, hogy B. Krisztián tehette ezt, az már másnap hajnal volt. Azt mondja, Renner Erika akkor szembesült először azzal, milyen sérüléseket szenvedett.

Balogh szerint nem volt nehéz B. Krisztiánra következtetniük, hisz a bűncselekmény „egyenes folytatása volt a zaklatásnak”.

Kissé bizarr momentuma a tárgyalásnak, amikor a tanácselnök megkérte Balogh Attilát, menjen közelebb, mutassa meg a szeme színét (Renner Erika világos szemű férfiként azonosította támadóját). A háromfős tanács megállapítja, hogy barna színű. Arról is kérdezték, dohányzik-e, amire igen volt a válasz, napi egy dobozt elszív. A kérdések minden bizonnyal arra irányultak, hogy kizárhassák a férfit mint támadót, Renner Erika korábban ugyanis azt is mondta, semmilyen illata vagy szaga nem volt támadójának.

Az egyik bíró Renner Erika támadás utáni és máig tartó testi-lelki állapotáról kérdezte Balogh Attilát, aki erre feldúltan azt mondta, órákig tudna beszélni arról, milyen hatással volt a nőre a szenvedés. A lelki problémákon túl elárulta azt is, hogy minden reggel harminc percig kezeli le párját, és estéik is így zárulnak.

Balogh Attilát az ügyész is faggatta a támadás napjáról. Attila nem emlékszik, hogyan jutottak be a házba, de azt tudja, Renner Erika volt férje nyitotta ki a lakás ajtaját saját kulcsával. Azt is tudja, hogy míg Renner volt férje lement a mentőket megvárni, ő és a lakásban tartózkodó másik ember – Renner Erika barátnője – megpróbálták itatni, nyugtatni. Balogh Attila szerint ekkor mondta azt neki Erika, hogy valaki betette a kádba.

Az ügyész az áldozaton végzett helyreállító műtétekre is kíváncsi volt. Balogh Attila elmondása szerint kilenc beavatkozást végeztek Erikán, menet közben pedig orvost is kellett váltaniuk. Nehezen találtak új doktort, mivel az ügy vádlottja egy kórházigazgató – a Budai Irgalmasrendi Kórház vezetője volt –, sokan nem akartak az ügybe sehogyan sem belekeveredni.

Balogh Attila nyíltan beszél arról, szexuális életük a szó szoros értelmében nincs, hiszen lehetetlen az Erikát ért csonkítás miatt. A lelki sérülés is minden napjukra kihat, mint mondja, most is inkább készülnének a karácsonyra a gyerekekkel, ehelyett újra és újra át kell élniük mások előtt is az egészet – célozva ezzel a mai tárgyalásra.

A következő bizarr momentum a tárgyaláson az volt, amikor a védőügyvéd arról faggatta a tanút, ügyel-e a szájhigiéniára, mos-e fogat, illetve szokott -e ruhát cserélni. Ezzel arra próbált kilyukadni, akár Balogh is lehetett az elkövető, ha nem érződik a dohányszag rajta.

„Szemtanúja is voltam annak, mennyire kétségbeesett volt Krisztián”

A szünet után B. Krisztián reagált a vád többek között azon pontjára, hogy olyan, viszonylag ismeretlen együtteseket és filmeket lájkolt, osztott meg a közösségi oldalakon, amelyeknek vetítésére, koncertjére Renner Erika már Balogh Attilával ment el. A férfi szerint nevetséges, hogy a kedveléseiről vagy esetleg hasonló érdeklődéséből ilyen ügyet csinálnak. B. Krisztián arra is kitért, nem zaklatta Renner Erikát az edzőteremben, ahova mindketten jártak, nem érezhette szükségét annak, hogy kíséretet kérjen.

B. Krisztián reagálása alatt a tanúk padján ült Balogh Attila és Renner Erika is. Balogh Attila a férfit figyelte, Renner Erika viszont ekkor is igyekezett elfordítani a fejét.

A következő tanú Erika egyik barátnője volt, aki elmondta, az áldozat akkor számolt be neki a zaklatásról, amikor már megvolt új partnere, Balogh Attila. Legalábbis ő így emlékszik. Azt gondolja, ha B. Krisztián nem tudta elengedni volt barátnőjét, el tudja képzelni, hogy felhergelte magát, amikor azt látta, Renner Erikának már új párja van.

A tanúk padján Renner Erika másik barátnője, Katalin következett, ő vetette fel a kórházban, hogy B. Krisztián lehetett a támadó. A nő, aki az áldozat szomszédja is volt, újra elmondta, nem voltak kétségei afelől, B. Krisztián tehette, tudott a hónapokon keresztül tartó zaklatásról, melynek szemtanúja is volt. Tudomása szerint nem volt más olyan ember Renner Erika életében, aki bántani akarta volna, akivel haragban állt. A tanú szerint B. Krisztián azután is kereste Renner Erikát, hogy a nőnek új partnere lett.

A nő elmesélte, hogy egyszer azt is látta, amikor a vádlott a kapcsolat vége felé egyszer csak feldúltan megjelent a nő lakása előtt, és könyörgött, bocsásson meg neki.

Katalin volt az, akinek kislánya azt állította, látott egy árnyat Renner Erika házának lépcsőfordulójában. Ennek megerősítésére kérték, amit meg is tett. Többet nem látott a gyerek, csak egy mozdulatlan árnyat.

A nő fenntartotta az eddigi vallomásait, nem mondott újat. A tanúk egymás állításait nem cáfolták, egyedül arra emlékeztek másként, hogy ki hogyan és honnan szerzett tudomást Erika sérüléseiről. Egyikük állítja, a helyszínelőktől tudta meg, maró anyaggal öntötték le, másikuk szerint valószínűleg a rendőröktől tudhatták meg maguk a helyszínelők is, hisz látták Erika fekete, hólyagos sebeit a Honvédkórházban.

B. Krisztián erre reagálva kiemelte, hogy a helyszínelők a lakásból semmiképp sem juthattak ilyen következtetésre, mert a jelentés alapján semmilyen lúgot vagy savat nem találtak ott.

Tanúk B. Krisztián mellett – a feleség nem tesz vallomást

Morajlás futott végig a tárgyalótermen, amikor kiderült, hogy B. Krisztián felesége nem hajlandó tanúskodni. Mivel rokoni, családi szálak fűzik a vádlotthoz, hiába hívták be, a jogszabályok alapján nem volt köteles vallomást tenni. A nő – bár nem kívánt beszélni – megkérdezte a tanácselnöktől, hogy bent maradhat-e.

A kudarcba fulladt első tanúvallomás után B. Krisztián titkárnője következett. Tőle leginkább arra voltak kíváncsiak, mivel indokolta az igazgató, hogy a támadás napján később fog érkezni. A nő nem emlékezett rá, de azt mondta, ő maga is később kezdett, mivel a keresztanyját kirabolták, őt kísérte az okmányirodába. Tudta, nem lesz gond, mivel főnöke is jelezte neki, nem lesz még bent, az értekezlet csúszással kezdődik.

A nő sok mindenre nem emlékszik, azt mondta, ennyi év elteltével lehetetlen. Arra igen, ő kérdezte körbe a dolgozókat, ki tanúsítaná, hogy látta az igazgatót a támadás idején a kórházban. Később kiderült, egy másik munkatárs kérdőívet is készített, amit körbeküldött a dolgozóknak. Itt a kérdés arra vonatkozott, kit láttak, és ha látták, hány órakor. Ennek célja az volt, hogy találjanak olyasvalakit, aki láthatta az igazgatót a támadás idején az épületben. A titkárnő emlékeztet: akkor jelentkezett is valaki, aki viszont később visszavonta vallomását azt állítva, megkérték, hogy mondja ezt. Az orvos volt titkárnője ezt vehemensen tagadta.

Dr. Csiha Gábor ügyész többször rákérdezett a nő pontos mozgására azon a reggelen, és az időpontokra, utóbbira nem tudott válaszolni. 

Kellemetlen helyzet alakult ki, amikor a tanú kiemelte, nem hamis tanúkat kellett keresnie arra, hogy látták az igazgatót a kórházban. Az ügyész itt megjegyezte, nem pontosan érti, miért érezte a nő szükségét, hogy kiemelje ezt, ő nem utalt erre. A tanút B. Krisztián biciklisfelszereléséről kérdezték. Arra emlékezett, sisakja volt, piros színű.

Dr. Gál kérdései következtek, aki kíváncsi volt, hogyan történhetett az, valaki hamisan állította, ezért vissza is vonta, hogy látta B. Krisztiánt reggel fél 9-kor a kórházban. Gál András firtatta, megkérték-e a dolgozót, ezt állítsa. A tanú hangsúlyozta, senkitől nem kértek semmit, csak tanúkat kerestek, ekkor jelentkezett, töltötte ki a papírt, amit később visszavont. Láthatóan indulatos lett a kérdésre, és többször elmondta, ők senkit nem kértek semmire, sajnálja, hogy az ominózus dolgozó nincs itt, mert szembesítést kérne.

Szendrei László karbantartóként dolgozik a kórházban
Fotó: A szerző felvétele

Két zavart tanúvallomás

Megjelent a kórház liftkezelője is a tanúk padján, aki állította, reggel 8 óra felé látta az igazgatót a kórházban. A nő azt mondta,  azért nem említette korábban, amikor a kérdőív is körbement, mert csak később jutott eszébe – mellesleg „nem vette komolyan, nem tudta, mire kell ez az információ”. Az ügyész ekkor emlékeztette, hogy a rendész vitte neki a papírt, amit ki kellett tölteni, és erre két másik orvos nevét írta be. A tanú azt mondta, ez azért történt, mert „nem gondolta akkor rendesen végig”, hanem csak később eszébe B. Krisztián is. Most kitart amellett, hogy 8-kor látta B. Krisztiánt. Megerősítésként a vádlottra mutatott, majd hozzátette, biztosan ő is emlékszik erre, hisz köszönt neki. Az egyik bíró szeretné tudni, miért gondolja, hogy 8-kor látta, ha órája nem volt. Szerinte akörül járnak be az orvosok, de nem ez az oka, hanem az, hogy emlékszik.

B. Krisztián oldalán tanúskodott egy, a kórházban karbantartóként dolgozó férfi is, Szendrei László, aki most azt állítja, látta az orvost a Zsigmond portán reggel 8–8:15 között. Szendrei azt mondta, B. Krisztián bement, köszönt, majd elment a lift felé. A tanácselnök arra figyelmeztette, hogy korábban, a rendőrségi vallomásban más időpontot említett,

ekkor még azt állítva, hogy B. Krisztián reggel 9 felé jöhetett be a Zsigmond portán, az után, hogy ő végzett egy zárcserével. Most azt mondta, hogy ez még azelőtt történt, hogy ő elkezdte a munkát.

Az ügyész többször megpróbálta emlékeztetni Szendreit arra, nagy a különbség a két vallomása között, vagyis hogy a zárcsere előtt vagy után látta a férfit. Erre a válasz az volt, hogy ő csak azt tudja, az időpont biztos, fél 9 és 9 között látta. De szorongatta a tanút Renner Erika ügyvédje és az ügyész is: kíváncsiak voltak, hogy ő maga töltötte-e ki a tanút kereső „kérdőívet”, vagy más. B. Krisztián ekkor közbeszólt. Szerinte valószínűleg a titkárnője gépelte be később a papíron leírtakat, de biztosan nem ő töltötte ki.

Miután a bíró kiírta az újabb tárgyalási napot, B. Krisztián ügyvédje kérte a bíróságot, hogy szüntesse meg a férfi előzetes letartóztatást. Ugyanezt kérte maga B. Krisztián is. Az ügyész ezt visszautasította, mert úgy gondolta, a bizonyítás veszélyeztetve lenne, és emlékeztetett, jelenleg ugyan nem jogerősen, de négy (illetve másodfokon kilenc) év szabadságvesztésre ítélték B. Krisztiánt.

A Fővárosi Ítélőtábla végül elutasította az előzetes letartóztatás feloldását.

A tárgyalás 2018. január 31-én folytatódik.