Liszt Ferenc ül az omegás Kóborral szemben

- "Állat" módon szól a CD. Tudtad, hogy ilyen jó lesz?

- Reméltem. Ez is repített minket, hogy éreztem, van néhány olyan Omega-mű, amely sokkal monumentálisabban meg tudna szólalni, mint amennyire ezt eddig el tudtuk érni.

- Pedig nektek saját stúdiótok volt már igen korán.

- A mi albumainkat külföldön vettük föl, angol meg német stúdiókban, mert jóval előrébb tartottak. Azonban még ott sem sikerült azt elérnünk, ami istenigazából ezekben a dalokban, főleg az ide kiválasztottakban, de sok más Omega-számban is benne van. Erre itthon – pláne, hogy a Hanglemezgyártónak külön dinamikai előírásai voltak –, eleve nem nyílt lehetőség. Arra már nemigen emlékszünk, de egy magyar korong megközelítően sem szólt olyan jól, mint egy angol vagy amerikai. S egyébként is: be kell látni, nem Közép-Európa, s nem Magyarország ennek a műfajnak a szülőhelye. Nem innen indult el a rock'n’roll, a rockzene, a blues és a többi. És a kiszolgáló háttér is együtt alakult, fejlődött ezekkel a zenékkel. Ma Magyarországon nincs is komoly stúdió. Egy darab sincs. Tehát ami egy igazán komoly felvételhez kell, hát bizony azt nem lehetne itthon megcsinálni.

- Eszerint valójában csak belülről "hallottad", milyen lehetne egy amúgy is jó dal? S ennek megfelelően választottatok számokat a mostani CD-re? Van rajta sláger, de nem slágeresen szól, ha szabad így fogalmazni.

- Még a látszatát is el akartam kerülni annak, hogy én nem tartottam megfelelőknek a korábbi Omega-felvételeket s ezért most csináltam helyettük másokat. Azt gondolom, elérték, amit kellett, úgy szerették meg azokat, úgy voltak jók, ahogyan akkor elkészültek. Itt inkább az volt a kérdés, ha most ezekhez az ember ismét hozzányúl, kihozható-e belőlük az, amit már akkor is szeretett volna, vagy ez olyan, mint a végtelen, hogy megközelíthető, de sosem érhető el.

- A német kapcsolat az Omega Red Star idejéből maradt?

- Nem. Az a magyar kultúrpolitika viselkedése miatt megszakadt, mert amikor igazán belelendültünk volna, és már két turnén meg egy lemezen túl voltunk, abból a megfontolásból, hogy az Omega már kétszer járt Angliában, nem minket küldtek ki a következő lehetőség megnyíltával. Amiből meg lett az a balhé, ami lett.

- Illéséké, amikor egy rádiónyilatkozat miatt egy évig nem léphettek fel Budapesten?

- Igen.

- S ha nem így alakul, nagyobb karriert befuthatott volna Nyugaton az Omega?

- Lett volna lehetőségünk. A magyar beategyüttesek közül elsőként az Omega készített – a Trombitás Frédit – önálló nagylemezt. Vicces történet, összeraktuk azt a tizenkét számot, ami egyáltalán megvolt, s kinn angolul, itthon magyarul – még a hanglemezgyár stúdiójában – fölvettük. De hogy azzal nem lehetett döngetni a világhír kapuját, az egyértelmű volt. A Tízezer lépés című lemezt azonban azzal a hevülettel, lelkesedéssel írtuk, na, ez már a nemzetközi piacon is megállja a helyét. S ha belegondolok, hogy azon volt a Gyöngyhajú lány, Petróleumlámpa is... De akkor nem utazhattunk. Itthon, Aczélék úgy látták, ez így nem helyes, elvtársak...

- Talán jobb is, hogy ekként alakult, mert a Red Star ma már itthon tiltott jelkép...

- Mi használhatnánk, mert márkajel, mint a Heineken söré. Gondolkodtunk is rajta, hogy meghívjuk őket egy közös izére, hogy nekünk szabad... Mi egyébként ezzel a Red Starral nem hozakodtunk volna elő, az angolok ötlete volt, hogy ezzel jelezzék, mi onnan jöttünk. Ennek már csak történelmi jelentősége van, nem valószínű, hogy ezt az elnevezést valaha is használni fogjuk.

- Két Omega-tag nincs rajta a mostani CD-n.

- Rajta vannak, szerzőként. Szó nincs arról, hogy valami ellenük irányulna. Egyértelmű volt számomra, ha erre a lemezre én vállalkozom, akkor nekem kell végigénekelnem. Ugyanakkor nem nagyon akartam szólólemezt. Mégis így kezdődött. Pont azért, hogy ne lehessen az az érzése senkinek, hogy át akarom értékelni az Omegát. De aztán kiderült, hogy Debreczeni Feri nélkül nem lesz benne az Omega-hangzás. Az ő játéka kifejezetten muzikális, nem olyan a szerepe, mint a dobosoké általában. Ezt más, ilyen érzékkel nem tudta volna megoldani. Ők kísérnek, jól, rosszul, de Ciki szinte hangszerel. Úgy játszik a dobjain, hogy majdnem azt mondom, ha nincs más hangszer, az is elég. Ha viszont a teljes csapat csinálja egy az egyben, az megint az eredeti Omega-hang lett volna. Úgy gondoltam ezért, hogy a többi szereplő ne omegás legyen. Nem mentem messze, csupa olyan ember dolgozik ezen, aki korábban lemezeinken, koncertjeinken is közreműködött. Szekeres Tomitól elsősorban gitárkíséretet vártunk el, s hogy aztán a nagyzenekar "ráül" erre az alapra. Hihetetlen nagy találat Gömöry Zsolt, aki egyébként nagy rajongója az Omegának gyerekkorától. Az ő révén olyan új motívumok szövődtek bele a dalokba, olyan érdekes futamok, amiket mi, ős-omegások nem tettünk volna bele. A hangszerelés nagyját Göme végezte. Benkő Laci később csatlakozott. Ő az eredeti hangzás kitalálásában is benne volt, amit még szintetizárokkal meg egyéb instrumentumokkal hoztunk elő. Azon gondolkodtunk, kell-e rá egyáltalán basszusgitár. Elsősorban a dob igényelte, egy igazi rockdoboláshoz ez szükséges volt. S akkor a hangmérnök, Küronya Miki, aki egyébként zseniális zenész is, vállalta, megpróbálja, úgyis nyakig volt benne volt a produkcióban, ő ismerte legjobban az anyagot. Csinált egy-két variációt, nagyon jó a fretless, bund nélküli basszusgitározásban. S kiderült, ez annyira jó átmenet a rockzene és a szimfonikus nagybőgőzés között, hogy itt a basszusgitár majdnem szolisztikus szerepet kapott.

- Nyilván beszélgettetek a többi omegással is "személyi elképzeléseidről".

- Addig nem akartam egyikükkel sem beszélni, amíg szólólemeznek indult a dolog. Hogy az elképzelésért nyugodtan vállalhassam egyedül a felelősséget.

- És amikor kissé megváltozott a koncepció, mint résztvevőkre nem gondoltál rájuk?

- Szerintem az lehetett az ő véleményük is, hogy ha nem az eredetit, hanem mást szeretnék, csináljam saját belátásom szerint. És az Omega is végezte együtt a maga munkáját, koncerteken, fesztiválokon léptünk föl. A jövőben is így lesz.

- Végül Omega Rapszódia lett a CD címe. S a neved viszonylag kicsiny betűkkel, szinte észrevétlenül szerepel a borítón.

- Eleinte szimfóniának szántuk, de keményebb lett. Ez azért egy brutálisan jól hangzó rockzene maradt. A vége felé kezdtem érezni, amikor kész volt az anyag, hú, ez jól sikerült. De az előbb mondottakon túl is: nem akartam azzal dicsekedni, hogy azért, mert ez egy szólólemez. Nem. Szinte ki sem írtam volna magamat a borítóra.

- A képen Liszt Ferenccel ülsz szemben.

- Sok embert megkértünk, tervezzen borítót, de valahogy egyik sem tükrözte azt, amit én szerettem volna. De amikor már biztos lett, hogy a lemez címe Omega Rapszódia lesz, véletlenül megláttam Munkácsy Mihály képét Liszt Ferencről. És egyértelművé vált azonnal, hogy ha már rapszódia és egy magyar kiadvány a nemzetközi porondon, akkor csakis az iránta érzett tiszteletet kifejezve, valamilyen formában jelenjen meg a borítón. Ráadásul jövőre lépünk a születésének kétszázadik évébe, mint az Omega az ötvenedikjébe. Photoshopban elkezdtem kísérletezni a Munkácsy-képpel. Csináltam egy tükörképet. Befordítottam a képen egy kicsit a zongorát, bemontíroztam a saját arcomat is, majd Hérics Nándi megfestette ezt a képet hatvanszor hatvanasra. Jól ismerik külföldön Lisztet, s talán ismernek engem is. Ámbár lehet, hogy itthon sokan azt hiszik, Benkő Laci ül velem szemben a zongoránál, csak kicsit megöregedett…