A választás Orbán Viktor Sztálingrádja volt, a miniszterelnök Polt Péter és Handó Tünde megválasztásával üzent

2019. november 10. 07:31 - szerző: Barát József

Szabadság szigetcsoport című cikkében Lengyel László már a választások előtt javasolta, hogy a győztes ellenzéki városok, kerületek hozzák létre a Szabad Városok Szövetségét. Most, a választások után még kézenfekvőbb, hogy összefogva könnyebben valósíthatnak meg közös fejlesztéseket, környezetvédelmi beruházásokat, segíthetik egymást szakemberekkel, közös korrupcióellenes vizsgálatokat vihetnek végig, rádiókat, televíziókat, újságokat működtethetnek. A politológus így írt erről még a nyáron: „Az önkormányzati választásokkal létrejöhet a szabadság összefüggő szigetrendszere. Ahol erkölcsös, gerinces, szembenéző, meg nem alkuvó magatartással más légkört lehet teremteni […] Egy másik civilizációban, ahol több a szabadság és az egyenlőség, létezik testvériség és együttérző szolidaritás.”

– Eddig semmi érdemi nem történt. A kapcsolatfelvétel még várat magára. Lehet, hogy az ellenzéki önkormányzatok külön-külön akarnak boldogulni?

– Lehet, hogy a javaslatom túl korai volt, hiszen a választások óta még nagyon kevés idő telt el, még a közgyűlések sem álltak fel, mostanában osztják el a tisztségeket. Ám nagyon fontos lenne, hogy a győztes ellenzékiek egymással mielőbb szót értsenek, mert a kormánnyal folytatott tárgyalásokon döntő jelentőségű, hogy a budapesti főpolgármester egyedül ül-e szemben Orbán Viktor miniszterelnökkel. Kizárólag Budapest érdekei alapján mond-e valamit, vagy a kormányfő és a választópolgár számára is világosan kiderül, hogy a főpolgármester mellett ott ülnek-e mondjuk Szeged, Miskolc és Pécs polgármesterei. Ők legalább annyira érdekeltek abban, hogy a kormánnyal megkezdődjenek a tárgyalások, mint Karácsony Gergely. Velük azonban Orbán Viktor külön-külön biztosan nem fog tárgyalni. És ez csak egy szempont a sok közül. Tudomásom szerint Nemény Andrásnak, Szombathely jelöltjének ma már megválasztott polgármesterének kitűnő kezdeményezése volt, hogy az ellenzéki jelöltek együtt mentek el Brüsszelbe, hogy tárgyaljanak Timmermans bizottsági elnökhelyettessel. Azt akarták megtudni: az Európai Bizottság támogatja-e a kezdeményezést, hogy városok adott esetben kormányuk együttműködése nélkül elnyerhessenek uniós támogatásokat.

Fotó: Bazánth Ivola

– Kézenfekvő, hogy ha ilyen kezdeményezést egységes intézményként tennének, növekednének az esélyeik a sikerre.

– Most két fórumot említettem, ahol a formalizált együttműködés nagyon fontos lenne. Mondok azonban egy harmadik okot is arra, amiért minél előbb közös szervezetet kellene létrehozni: ennek lélektani hatása lenne. Az önkormányzati választás egyik legfontosabb eredménye éppen pszichológiai. A magyar ellenzéki választók kilenc éve vagy még régebben folyamatos vereségtudattal éltek. Most megérezhették a győzelem ízét, de ezt meg kellene erősíteni. Tudatosítani kellene bennük: nem vagy egyedül! Kölcsönösen segítjük és védjük egymást. Győzelmed titka az együttműködés volt, és egy újabb összefogással képes lehetsz Orbán Viktort legyőzni az egész országban. Ez döntő jelentőségű, mert az Orbán-rendszernek az intézményrendszer feletti uralmon kívül éppen a lélektani hatása a meghatározó. A legyőzhetetlenség, az alternatíva nélküliség mítosza. Amiért a fideszesek azt mondhatják: csak mi vagyunk, ti pedig nem is vagytok. Hát most kiderült: de bizony vagyunk.

– A városházán a választás után tartott gyűlésen a kulcsmondatot Hajós András mondta ki: „Budapest nem selyemzsinór az ország miniszterelnökének és nem is létra az ország következő miniszterelnökének.” Csakhogy a szavazók nem biztos, hogy ezt így gondolták, amikor voksaikat leadták.

– A választók persze nyilván sok mindent gondoltak, szerintem leginkább azt, hogy végre van alanya a protestszavazatoknak. Korábban az ellenzéki szavazatok szétmállottak a rengeteg párt között. Most először lehetett szavazni az egyes pártok helyett az egész ellenzékre. A közvélemény-kutatók azért sem tudták az ellenzéki győzelmet előrejelezni, mert ilyen kategória, hogy „ellenzék”, nem szerepelt a kérdéseik közt. Megpróbálták ugyan a pártválasztásokat összeadni, de ez igazán semmit sem mutatott, mert a választók már korábban sem a szocialistákat, a DK-t, a Jobbikot vagy a Momentumot preferálták, hanem rajtuk keresztül az ellenzéket akarták segíteni, mint most is. Ki merem mondani: ez a választás igenis lépcső a 2022-es országgyűlési választások felé. Hogy egyben selyemzsinór-e Orbán Viktornak? Budapest, a többi tíz nagy és számos kisebb város lényegében olyan erőt képvisel, amit már nem lehet félresöpörni. A GDP több mint 60%-át itt állítják elő. Azzal, hogy itt a legnagyobb adófizető népesség, itt van a legtöbb befektetés, kutatás-fejlesztés, egyetem, így gazdasági és társadalmi értelemben az ország súlypontja szavazott Orbán Viktor és rendszere ellen. Ha van magyar modernizáció és polgárosodás, akkor az éppen ott van, ahol Orbán Viktor ellen szavaztak: nem kérnek sem belőle, sem a zsákutcás rendszeréből. Ebben az értelemben, ha úgy tetszik, a selyemzsinórt igenis elküldték neki.

– Karácsony Gergely elnyerte azt a posztot, amelyhez a magyar politikában a legtöbb, közvetlenül személyre leadott voks kell. Sikeres volt tehát az ellenzéki összefogás arcaként. De alkalmas-e arra, hogy ennek az összefogásnak karizmatikus vezetője legyen? Látható, hogy a fővárosi választónak elege van a vezénylő tábornokokból és táltosokból, egy „normális csávóra” vágyott. De lehet-e egy normális csávó integráló erő?

– Azzal, amit elért, Budapest ellenzékének legitim vezetője lett. Nem hiszem viszont, hogy a mostani választással megtaláltuk volna a következő miniszterelnök-jelöltet. Nagy valószínűség szerint más ajánlat kell az országnak és más Budapestnek, ennek a modernizációs világnak. Ezt már az is megmutatta, hogy Karácsony elindult miniszterelnök-jelöltként egy évvel korábban, és az a kísérlete nem csak azért vallott kudarcot, mert a pártok nem fogtak össze. Egészen mást mond az ő arca, fellépése egy Borsod megyei kisvárosban, mint Budapesten. Az ellenzék egyik nagy gondja éppen az lesz, honnan talál olyan miniszterelnök-jelöltet, aki integrálni tudja a modern nagyvárost a vidékkel. Mára kiderült, hogy Orbán Viktor sem képes erre az integrációra. Ő stabilan hozza Felcsútot és világát. Értjük. Szerintem becsapja a vidéket, de még mindig sikeresen csapja be. Viszont nem tudja hozni a polgárosodó, középosztályos Budapestet és a nagyvárosokat: a középosztály csalódott benne. Ha a jobboldal komolyan gondolja, hogy övé a jövő, akkor neki is találnia kellene egy olyan jelöltet, aki Budapestet és a nagyvárosokat is tudja képviselni, aki európai, nem lop, nem hatalmaskodik. De a fordítottja is igaz: ha ez az ellenzék nem talál a kisvárosok és falvak számára, a vidék számára is elfogadható jelöltet, akkor bizony bajban lesz, mert ezt a kettőt össze kell valahogy fogni, ha az országot meg akarom nyerni.

– Most a választások után létezik-e még az a valami, amit összefogásnak hívhatunk? Vagy most megint olyan időszak jön, amikor az ellenzéki pártok egymással kezdenek hadakozni? Ki a vezető szerepért, ki egyáltalán a megmaradásért. Akad olyan elemző, aki úgy látja, hogy az MSZP-nek vége van.

– Szerintem az összefogás minden pártjáról elmondhatjuk, hogy egyszerre győzött és vesztett. Győzött az egyesült ellenzék, vesztettek a pártok. Azért ne feledjük: Karácsony az MSZP jelöltje volt, és ráadásul számos városban is az ő jelöltjük futott be. Az MSZP-központ tényleg halott, de a helyi szocialista szavazók és polgármestereik, képviselőik élnek.

– Pedig a pártok többségének is csak központja van, tagsága nincs.

– Az a kérdés, hogy van-e aktivistád és szavazód. A pártközpontoknak nincs. Nem az MSZP, a Jobbik, a Momentum nyert, és nem is a DK, hanem az ellenzék.

– Tehát valami olyasmi nyert, ami szervezetileg nem is létezik: az összefogás.

– Így van. Én pont azért javaslom a Szabad Városok Szövetségének létrehozását, mert a városok, városrészek együttműködése elindíthat egy új és hatékony együttműködést. Vezetőiknek elemi érdekük, hogy összekapaszkodjanak, mert ha szétmegy a koalíciójuk, akkor legközelebb veszteni fognak. Mondok egy egyszerű példát. A szocialisták pártközpontja ma nem képvisel semmilyen erőt. De ha az MSZP vezetését a következő kongresszuson a győztes önkormányzati vezetők közül választják, mindjárt lesz tekintélyük. Ők is akkor járnak jól, mi is, ha a pártelnökségbe bekerül a XIII. kerületi Tóth József és a szombathelyi Nemény András vagy a nyírbátori Máté Antal és az érdi Csőzik László. Köszönöm, nem kérem azokat, akik évek vagy évtizedek óta ott ülnek, és a teljesítményük leértékelődött. Ezt gondolom a DK-ról is. Gyurcsány Ferencnek már régen el kellett volna tűnnie, hogy átadja a helyét a László Imréknek, Niedermüller Pétereknek, akik megnyerték ezt a választás, illetve Dobrev Klárának, aki az EP-választás győztese volt. Ugyanígy a Momentumban is konkrét nyertesek vannak, akik vezetni fognak városrészeket vagy egy-egy várost. Nekik biztos, hogy több politikai tapasztalatuk lesz, mint amennyi a jelenlegi vezetésnek van.

Fotó: Bazánth Ivola

– A magyar politika kulcsembere természetesen maradt Orbán Viktor, aki egyelőre megpróbál jó arcot vágni ahhoz, hogy Budapest és tíz megyei jogú város az ellenzéké lett. Vajon komolyan vehetők-e a gesztusai, amelyekkel együttműködést ígért? Vagy ahogyan azt Krekó Péter jövendölte, az asztal felett mosolyog, alatta pedig rugdosni fog?

– Nem fog. Már rugdos. Az, hogy a Momentumot pillanatok alatt megszállták, nagyon komoly jel.

– Annak a jele, hogy komolyan veszik.

– Így is lehet mondani, de végig fognak gyalogolni az ellenfeleken. Először a Jobbikon gyalogoltak végig, amely nem is képes magához térni az Állami Számvevőszék vizsgálata óta. A következő áldozat a Momentum lehet. Ne feledjük: a megfélemlítés eszközei a Fidesz kezében vannak. Orbán a napokban két olyan lépést is tett, amelyekkel meg akarta mutatni egyrészt a saját táborának: abszolút az övé az ország. Másrészt meg akarta mutatni az ellenzéknek: nektek semmitek sincs. Azzal, hogy Polt Péter legfőbb ügyészi mandátumát meghosszabbították újabb kilenc évre, megüzeni a sajátjainak, az ügyészség velünk volt, velünk van és velünk is lesz.

– A szabadrablás folytatódhat.

– És az is nagyon lényeges: kedves ellenzék, adj be nyugodtan az ügyészséghez bármit, holnap is és holnapután is ugyanannak a Polt Péternek az ügyésze ül majd veled szemben! A másik, hogy az Alkotmánybíróságra bevitte Handó Tündét: kedves ellenzék, adj be bármit az Alkotmánybíróságra, az Alkotmánybíróság is az enyém. Orbán tehát azt üzeni az ellenzéknek: lényegében egyetlen fontos intézményt sem vettél vissza. Ha ő kétharmaddal simán megválasztatja ezt a két embert, akkor bebizonyította: kedves önkormányzati ellenzék, kétharmaddal rólad is hozhatok törvényt, amikor csak akarok. Úgy moccanj meg, hogy nekem kétharmadom van. Én nagyon kedves ember vagyok, de ha a fővárosban vagy bármely városban el akarom venni a te hatásköreidet, akkor ezt már holnap megtehetem.

– Persze akkor három és fél millió szavazóval találja magát szemben. Azzal az ellenzékkel, amelyről persze megállapítottuk, hogy szervezeti háttere ma fikció.

– Orbán most éppen ezt a három és fél milliót méregeti: súlyos vagy nem súlyos? Eddig folyamatosan támadásban volt. A hadjárata mindig előrefelé ment. Most megállították. A nemzetközi porondon is, ahol az igazi nagy csapást szenvedte el, és most megállították itthon is. Alighanem a folyamatos és lassú visszavonulás mellett döntött, amíg majd visszavághat. Addig pedig maradt a mosolygás és a bunkósbot kettőssége. Ezért mondtam az interjú elején is: ez lélektani hadviselés. El tudja-e hitetni saját a választóival, hogy még mindig ugyanazt az erőt képviseli, mint egy éve? Még mindig el tudná foglalni Európát, ha akarná, csak most nem akarja. Még mindig az egész ország az övé, csak egy részét átmenetileg feladta. És fordítva: az ellenzék el tudja-e hitetni a három és fél millió szavazójával, hogy aki most az önkormányzatokban ül, tényleg őt képviseli, szakmailag hiteles, erőben van, és meg meri mondani Orbán Viktornak, amit meg kell mondani? Ki tud állni a választóiért? Ez forog kockán, amikor arról beszélünk, hogy új és hatékony szervezeti kereteket kell létrehozni.

– Orbán olyan körülmények között próbál erőt mutatni, amikor kiszorulóban van a városi középosztályból, és egyre inkább a falvak népére támaszkodik. Közben Nyugat helyett Kelet felé tájékozódik. Putyin ment, Erdoğan jött. Ez nem valamiféle utóvédharc kezdete?

– De, bizonyosan az. Sztálingrád után vagyunk, és ezt ő pontosan tudja. Tudja, hogy ma már reménytelen, amit korábban remélt. Elhitette magával, hogy ő fogja jobbra tolni Németországot, majd Európát. Nem sikerült. Aztán elhitette magával, hogy tartósan az övé a hazai középosztály támogatása, akkor is, ha nem nyújt európai polgárosodási perspektívát. Kiderült, hogy ezt a támogatást elvesztette. Az erőközpontot megpróbálhatja egy másik szavazótáborba áthelyezni, és bízni abban, hogy ha elég fenyegetően viselkedik, akkor megőrizheti a hatalmát. Csatákat még nyerhet, de a háborút már elvesztette.