Léket kapott a Simonka-birodalom – Ugyanaz írta a pályázatokat, aki a Voldemort-ügyben

2018. október 25. 06:38 - szerző: Rajnai Attila

Négy év nyomozás után Polt Péter legfőbb ügyész indítványozza Simonka György fideszes országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését, mert a gyanú szerint bűnszervezetben csaknem másfél milliárdos költségvetési csalást követett el. Az eljárás adatai alapján az ügyészség azt állítja, hogy Simonkának a felülárazott uniós támogatások 45 százalékát kellett visszaosztani.

– Már elolvastam néhányszor a Legfőbb Ügyészség közleményét, de még mindig nem akarom elhinni, és azt sem, hogy ezzel az emberrel tesznek is majd valami érdemlegeset a hatóságok. Hiszen annyira arcátlanul nevetett ki bennünket éveken keresztül, amikor a zűrös és szerteágazó ügyeit feszegettük. Ezért, bár a hűtőbe már betettem, még nem bontottam fel az ünneplésre szánt pezsgőt – mondta a 168 Órának Füvesi Sándor orosházi MSZP-s képviselő, akinek korrupcióellenes munkája sokat jelentett a fideszes honatya ügyeinek nyilvánosságra kerülésében.

Kérdés persze, hogy ha már oly sokáig zörgött a haraszt, akkor miért kellett mindennek föltárásához ennyi idő. A Simonka-ügy ugyanis lényegében egyidős Mengyi Rolandéval, aki ellen az elsőfokú bírósági ítélet heteken belül megszületik, és aki Simonkához hasonlóan agresszív és nyilvános módon élt vissza kormánypárti képviselői hatalmával, mandátuma pedig pusztán az anyagi haszonszerzését szolgálta.

A két ügy ugyanis egy tőről fakad. Simonka és Mengyi pályázatírója ugyanaz a nő, aki a belvárosi, ősfideszes Holbok Sándor-féle Public Sector Consulting tanácsadó cég alkalmazottja és a fiktív szövetkezeti pályázatok agytrösztje. A Mengyi-féle lehallgatási anyagok is lényegében megegyeznek a Simonka-üggyel, ő – Mengyi-Voldemorthoz hasonlóan – szintén szociális szövetkezeteket gründolt a térség foglalkoztatási gondjainak enyhítéséért, és ezt tetézte még különféle zsíros agrártámogatásokkal.

Dél-Békésben járunk. Itt, egy kis zsákfaluban, Pusztaottlakán él Simonka György. Iskolai végzettségéről keveset lehet tudni, de nem is számít, mert nagyuramnak szólítják errefelé, meg polgármester uramnak, meg képviselő uramnak, és akit errefelé így szólítanak, annak földje van, és akinek földje van, annak pénze is, és akkor ott munka is akad. Errefelé ugyanis a megélhetés a legnagyobb kihívás. Minden az időjárástól és a pénztől függ: mennyire áldotta meg a földet nappal és esővel az ég, jutott-e elég forint vetőmagra és gyomirtóra, a többi a két kéz dolga. Innen nem lehet előbbre jutni, csak a nagyurak által.

Az alapszabály az, hogy nincs számla, nincs utalás, az a pénz, amit a markodba kapsz. Fizetni pedig lehet bankóval, borral, krumplival, tojással, cigarettával, üzemanyaggal, tűzrevalóval. Szinte mindennel, amit használni lehet még valamire.

A másik alapszabály: a nagyúrnak hatalma van, amit vagy megszoksz, vagy megszöksz.

Miért is kellett egy ilyen nagyúr a Fidesznek? Azért, mert legyőzte a sárkányt, akit Karsai József MSZP-s képviselőnek hívtak, és hosszú évekig verhetetlennek tűnt Orosháza térségében, folyton győzött a képviselői-polgármesteri választásokon.

Aztán a győztes, Simonka, szép lassan mindenre rátette a kezét, amire csak lehetett. Tőle függtek a kinevezések, a posztok, a jobb állások, azok, amelyek a legkevésbé sem a szakmaiságról, hanem csak a lojalitásról és a kézi vezérlésre való alkalmasságról szólnak. Pesten ebből csak annyi látszik, hogy a „dinnyekirály”, a Magyar Dinnyeszövetség elnöke, Simonka hozza a körzetét, még annak ellenére is, hogy az ügyeiről rendszeresen ír a még független sajtó. Akik pedig nem szoktak meg, azok tényleg elszöktek, mert ha nem, akkor bűnhődniük kellett volna, akárcsak azoknak a dinnyetolvajoknak, akiket Simonka földjeinek határában értek tetten. Az egykori ősfideszesek kiléptek, és máshol, más színekben, leginkább függetlenként indultak el, és az emberek nem a Fidesz, hanem Simonka ellen szavaztak. Így lett oda a Fidesznek Medgyesháza, Nagyszénás, Magyarbánhegyes, Mezőhegyes, Gádoros, Lökösháza, és idővel bizonyosan bővült volna a kör, ha Simonka most meg nem bukik.

Mert ő is, mint bárki más a magyar Alföldön, csak a készpénzben hitt, és abban, hogy ha jó az évjárat, akkor azt ki kell használni, mert ki tudja, mi lesz jövőre vagy az új választások után. Ehhez pedig szó nélkül kellett végrehajtani, amit mond, visszahozni részére nylonzacskóban a támogatások nagy részét, amit a költségvetési szervek leutaltak, mondván, azt a pénzt ő szerezte, végrehajtani, aláírni, amit mond, embereket, gyerekeket vezényelni ki a rendezvényeire, isteníteni őt a helyi sajtóban, és vezényszóra pozitív kommentekkel elárasztani a közösségi oldalát.

Elkezdődött a magyar dinnye népszerűsítése a Tesco áruhá
Fotó: MTI/Kovács Attila

De azért voltak intő jelek.

Az például, hogy a Belügyminisztérium által három éven keresztül egymilliárd forintos támogatási költségvetéssel tervezett, szociális szövetkezeti formában zajló közfoglalkoztatási program finanszírozását a tárca egy év után – nyilvánvalóan mondvacsinált okokból – leállította. Igaz, azt nem mondhatták, hogy a közpénztámogatásból felállított brigádok lényegében a helyi urak birtokain maszekolnak, továbbá azt sem, hogy mindazt, amit ezek a szociális szövetkezetek megtermelnek, kizárólag a Simonkához köthető Termelő és Értékesítési Szövetkezetnek adhatják el. Az sem adott okot a dicsekedésre, hogy a gazdálkodási munkákhoz szükséges építési és kivitelezési, anyagbeszerzési feladatokra szétbontott közbeszerzési eljárásokat úgy bonyolították le, hogy a három meghívott közül csak egy adott be ajánlatot. Aki pedig rajta kívül is beadott esetleg, az a rokona, közeli ismerőse vagy a cimborája a nagyúrnak. Esetleg a korábbi cégeinek hálójában is fellehető volt, amely szerteágazóan terpeszkedik az Alföldön, magába szőve a spekuláció homoki központját, az úgynevezett Aranyháromszöget. Ha pedig véletlenül nem a rokoni-baráti vonal nyert, akkor olyan, rutinból visszaosztós strómanlovagok, akiknek már meggyűlt a bajuk a törvénnyel: vagy költségvetési csalásért ítélték el őket, vagy testi sértésért, mert dinnyetolvajokat hagytak helyben a körzeti megbízottal karöltve.

Simonka György egyébként olyan ősrégi trükköket alkalmazott, amelyeket már a jogi egyetemen is úgy tanítanak, hogy miként nem érdemes csalni. Ilyen például, hogy hamis adatokat adnak meg egy pályázati támogatáshoz, mondván, Brüsszel úgyis messze van, vagy lényegében vashulladéknak minősülő eszközöket, leamortizált gépeket adnak-vesznek egymás között, aminek az ára papíron úgy felhízik, hogy a végén épp lefedi a pályázati támogatás összegét. Pedig nem kell hozzá igazságügyi szakértő, hogy az, amit beruháztak, nemcsak hogy nem új, hanem lényegében alkalmatlan arra, amire a pénzt nyerték.

A hatalmas cégháló sem kellett másra, mint hogy a támogatási pénzek különféle jogcímeken vándoroljanak egyik zsebből a másikba. Simonka rendszerében az elszámolás fiktív költségszámlákkal zajlik, hogy a 45 százalékos „alkotmányos költséget” ki tudják venni a támogatásokból, és visszaosszák készpénzben. Ilyen esetben rendszerint két harácsoló találkozik: nagyuram és a beszámlázó. A fiktív számlának ugyanis ára van, de a harácsolónak sem elég az 5–8 százalékos jutalék, lenyeli a befizetendő 27 százalékos áfát és a 10 százalék társasági adót is – így lényegében ő is 45 százalékkal számol. Az adóhatóság rendszerében pedig évzáráskor elkezd villogni a piros lámpa: mindennek nyoma van ugyanis, és a bebukott, nagy adóhátralékos cégek kibocsátott számláin keresztül minden vissza is követhető. És valamennyi tranzakció Simonka felé vezet. Már 2015 után elkezdődtek a házkutatások, a letartóztatások, és – akárcsak a Mengyi-ügyben – a meghurcoltak itt sem akarták elvinni a balhét a nagyuram helyett. 2016-ban a Központi Nyomozó Főügyészség vette át a nyomozást. Ennek jelzésértékűnek kellett volna lennie, mert kizárólag a „kunyhónak” becézett ügyészségi boszorkánykonyha foglakozik a mentelmi jogot érintő ügyekkel – vagyis az ügyben, tudni lehetett, egy képviselő érintettsége is felmerült.

Simonka értett a jelekből: kivonta magát a forgalomból, visszavonult a birtokaira. Kétségtelenül sokan keresték, főleg azok a termelők, akikkel nem számolt még el. Aztán felröppent a hír, hogy elkapták a román határon, és a kocsija tele volt készpénzzel. E hír aztán úgy módosult, hogy egy közeli hozzátartozóját kapták el, de a hatóságok nem közöltek semmit. Azt viszont tudni lehetett, hogy a pénzmosás elleni információs iroda is bekapcsolódott a nyomozásba. Eközben többeket kiengedtek az előzetes letartóztatásból, és a gyanúsítottak száma 29-re nőtt.

Most pedig Polt Péter bejelentette, hogy bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények gyanúja miatt indítványozta Simonka György országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését.

Dél-Békésben most csak néhány, gazzal felvert, árverésre bocsátott építmény és rozsdásodó eszközök emlékeztetnek nagyuramra, aki mindig ki akart préselni mindent a szerencsés évjáratokból. Nem vitték el mások a balhét helyette. Igaz, a mandátuma védte eddig, és védettsége még kitart egy darabig: amíg a parlament elé nem kerül az ügye, s az Országgyűlés határozatát meg nem kapja a Központi Nyomozó Főügyészség.