Leállhat a norvég program – Olav Berstad: Elfogadhatatlan, hogy ügynöknek minősítsék az általunk támogatott civileket

2017. április 28. 13:59 - szerző: Barát József

Oslo számára elfogadhatatlan, hogy külföldi ügynökként regisztrálják a Norvég Civil Támogatási Alap által segített szervezeteket. Egyebek mellett ezt mondta el Olav Berstad, Norvégia budapesti nagykövete azon a konferencián, amelyen a támogatási program most lezárult, második szakaszát értékelték. 2014-ben egész pályás letámadás indult az Ökotárs Alapítvány által vezetett konzorcium ellen – mint később kiderült, Orbán Viktor személyes utasítására. Volt rendőrségi erődemonstráció, adószám-felfüggesztés, lejárató sajtókampány. A vádak alaptalannak bizonyultak. A támadások ellenére Norvégia a programot sikeresnek ítéli, mert a támogatás közvetlenül vagy közvetve félmillió magyar állampolgár életkörülményeit javította. Bulgária, Málta, Románia és Szlovákia már befejezte a tárgyalást az újabb ciklusról, Magyarország esetében még folyik az egyeztetés. Olav Berstad nagykövetet erről is kérdeztük.

– A magyar kormány szeretné megállítani Brüsszelt. Mit gondol erről?

– Én nem nagyon értem, mit jelent ez a szlogen. Nyilván nem egy várost akarnak megállítani. Természetesen azon vagyunk, hogy megfejtsük az értelmét, és eddig arra jutottunk: a magyar kormány szeretné lefékezni az európai integrációs folyamatot. Ha így van, ezt sajnálatosnak, sőt veszélyesnek tartjuk.

– Veszélyesnek?

– Igen. Elég idős vagyok ahhoz, hogy ezt a felhívást úgy értelmezhessem: állítsuk meg a fejlődést! Hagyjuk veszni az integrációt, ami az elmúlt hetven évben a korábban példa nélküli béke garanciája volt Európában. Pedig éppen egységre, együttműködésre van szükségünk azért, hogy kontinensünk ellen tudjon állni a gazdasági versenytársak kihívásainak.

– Értem, de Norvégia nem is EU-tag. Az emberek két népszavazáson is elvetették a norvég kormányok csatlakozási javaslatát. Nem arról volt-e szó, hogy meg akarták állítani Brüsszelt?

– Tény, hogy az uniós csatlakozás ellenzői többséget szereztek 1972-ben és 1994-ben is. Tudjuk, a közhangulatot gyakran szlogenek határozzák meg, de a politikai realitás világa más. A hatvanas évek óta bármilyen színű kormánya volt Norvégiának, mindegyik támogatta az ország részvételét az integráció mélyítésében. Bár vannak viták, de biztos vagyok abban, hogy nálunk az emberek döntő többsége tudja, az unió a békés fejlődés projektje Európában. Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás alapján pedig az együttműködés, a jogharmonizáció olyan messzire jutott, hogy tartalmi értelemben valójában nagyon nehéz megkülönböztetni minket az uniós országoktól. És fontos hozzátenni: egy hatékonyan működő integrációnak szerintünk erős intézményekre van szüksége Brüsszelben.

– A mostani kampány nem az egyetlen unortodox politikai kezdeményezése a magyar kormánynak. Ilyen a lex CEU és a civiltörvény is. Ezekhez mit szól? Tényleg egyetlen magyar állampolgár, bizonyos Soros György áll a célkeresztben?

– A diplomatáknak néha nehéz megérteniük, milyen mozgatórugók állnak egyes kijelentések, bizonyos lépések mögött. Nekem az a benyomásom, hogy ezeknek a fejleményeknek több közük van a napi belpolitikához, mint az európai vagy nemzetközi, sőt akár az ideológiai dimenziókhoz. Ugyanakkor van kisugárzó hatásuk, és figyelembe kell venni: senki sem garantálja, hogy a jövőben is képesek leszünk megőrizni Európa vív­­má­­nyait. Vannak olyan erők belül és körülöttünk is, amelyek erős negatív hatást gyakorolhatnak ránk. Ezek egyike a migráció, de általában is nagy kihívást jelent a Közel-Kelet, Afrika, az ukrajnai háború. Ha megbomlik Európa egysége, mindnyájan veszítünk. Akkor a kis országok, mint amilyen Norvégia vagy Magyarország, bizonyosan megint a nagyhatalmi játszmák áldozatául esnek. Európa minden országára negatív hatással lehet, ha felfeslik az együttműködés sokrétegű szövete.

– Beszéljünk a Norvég Civil Támogatási Alapról! Volt egy többé-­kevésbé bizalmas megállapodás 2015 decemberében a két kormány között. A norvég fél annyit hozott nyilvánosságra, hogy a magyar kormány ígéretet tett: felhagy a civilek elleni akciókkal, az Ökotárs Alapítvány pedig folytathatja a munkát. Csepreghy Nándor akkori helyettes államtitkár közlése szerint viszont Norvégia beleegyezett, hogy a jövőben a magyar kormánynak vétójoga legyen a lebonyolító alapítvány kiválasztásában. Ez korrekt összefoglalás?

– Ez így nem egyezik a mi álláspontunkkal. Mi azt is kinyilvánítottuk: feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a civil alap kezelője teljesen független legyen minden kormányzati befolyástól. Ez nem különleges dolog, hiszen brüsszeli irodánk 16 országban felügyeli a hasonló alapok pénzügyi működését, de a pályázatok lebonyolítását mindenütt erre alkalmas civilek végzik. Olyanok, akiket ismernek a szektorban, akiknek van gyakorlatuk az ilyen jellegű munkában és függetlenek a kormánytól. Számunkra ez a lényeg.

– Megállapodtak-e a magyar kormány vétójogáról a kezelő kiválasztásában?

– Nem tudom elképzelni, hogy a magyar kormány vétójogot kapjon.

– Januárban Lázár János kancelláriaminiszter lapunknak azt mondta: Norvégia elfogadta a magyar kormány álláspontját. Elfogadta-e vagy sem?

– Mi már 2015 decemberében olvastunk hasonló megállapítást a magyar miniszterelnök hivatalának részéről. Ez nem tükrözi álláspontunkat. A párbeszéd azonban folytatódik, és éppen a civil alap kezelőjének kiválasztása az egyik központi kérdés. Nem hiszem, hogy készen állnánk arra, hogy Magyarországon eltérjünk a korábbi évek általános gyakorlatától.

– Látja a kompromisszum lehetőségét, ha a magyar kormány ragaszkodik a vétójoghoz?

– Amíg a tárgyalások folynak, van mód megállapodásra. Én személyesen azonban azt gondolom, ha egy olyan egyszerű kérdésben sem sikerül megállapodnunk, mint a civilek támogatása, akkor Magyarországon az egész program megállhat. A dolgok összefüggnek.

 


Olav Berstad


Az 1953-as születésű norvég diplomata az oslói egyetemen végezte tanulmányait orosz irodalom és történelem, valamint archeológia szakon.

Külügyi pályáját 1979-ben tolmácsként és asszisztensként kezdte a kirkenesi norvég–szovjet határállomáson, majd attasé lett Törökországban, alkonzul az Egyesült Államokban. Volt tanácsos Oroszországban és főosztályvezető-helyettes az oslói külügyminisztériumban. Nagy­követként eddig Azerbajdzsánban és Ukrajnában szolgált. Fél éve képviseli hazáját Budapesten.

Négy gyermek édesapja.


 

– Arról beszélünk tehát, hogy Magyarország elveszítheti a komplett 65 milliárd forintos támogatást?

– Ez olyan jogi kérdés, amelynek eddig még senki sem nézett a mélyére, és ebben nem vagyok szakértő. Emlékeim szerint azonban az unióval kötött szerződésünk szövegezése úgy szól: ezeket az alapokat a donorok elérhetővé teszik a kedvezményezettek számára. Személyes véleményem szerint ebből az következik, hogy ha egy ország nem tud megállapodni a támogatás felhasználásáról, akkor ezt a pénzt abban az országban nem használjuk fel.

– A magyar Országgyűlés előtt van a civil szervezetekről szóló új törvény tervezete. Ebből önök szerint kiolvasható-e, hogy Oslo ügynökei lesznek azok a szervezetek, amelyek elnyerik a civil alap támogatását?

– Számunkra elfogadhatatlan, hogy akár Magyarországon, akár másutt kül­­­­földi ügynöknek minősítsék az általunk támogatott civil szervezeteket. Tény viszont, a törvényben nem szerepel az ügynök szó.

– Valóban, csak a külföldről támogatott szervezet kifejezés van a törvényben. Ez a megfogalmazás önöknek elfogadható?

– Számomra elfogadhatatlan bármilyen közvetlen vagy közvetett utalás arra, hogy ezek a szervezetek külföldi ügynökök lennének.

– Attól persze, ha az ügynök szó nincs benne a törvényben, a megbélyegzés része lehet kormánypárti médiakampányoknak, sulykolhatják a fideszes politikusok.

– Ez most kérdés?

– Csak ha hozzáteszem: erről mit gondol?

– Azt gondolom, hogy esetleg igaza lehet. Látjuk, hogy a magyar kormány siet a törvény elfogadásával, ráadásul a civilek ügye szerepel a nemzeti konzultáció kérdéssorában is. Ez a téma tehát egy szélesebb politikai napirend része. Számunkra természetesen nemcsak a törvény szövegezése fontos, hanem az összefüggésrendszer, amelybe beágyazódik. Ezt végig kell gondolnunk és meg kell vitatnunk a magyar kormánnyal.

– Elképzelhetőnek tart-e olyan változatot, hogy a kilátásba helyezett 65 milliárd forintból finanszírozzák a kormány által felügyelt programokat, és csak a civileknek szánt pénz sorsát tegyék függővé a törvénytől?

– Az én értelmezésemben az alap egységes csomag. Az együttműködési megállapodás része, hogy az alap támogatási összegének legalább tíz százalékát a civil szektor rendelkezésére kell bocsátani. Következésképpen a programot nem lehet úgy működtetni, hogy ezt a részt kihagyjuk be­lőle.