Lapajánló – A világhír éjszakája

A vezércikk szerzője Ceglédi Zoltán. Ő a Nyakó Istvánra ráküldött kopasz kidobóemberekről és Erdősi Magánszemély Lászlóné összejátszásáról ír, arra következtetve, hogy ez a kormánypárt pánikreakciója, és bár erős bástyái vannak Orbán hatalmának, de az törékeny üvegpadlóra épült, bármikor beszakadhat.

Bazári beszéd címmel írt publicisztikát Mészáros Tamás Orbán várbazári évértékelőjéről, megállapítva, hogy a beszéd eleje az igazságot elemeiben sem tartalmazó öntömjénezés volt, és amikor Orbán megfogalmazta a polgári Magyarország külpolitikai krédóját – vagyis nekivadult támadást indított Brüsszel ellen –, akkor az embert igazán elfogta a kétségbeesés. A publicista szerint Orbánék célra tartó, cinikus ámokfutása csak arra való, hogy előkészítse a közhangulatot a kvótákról meghirdetett népszavazásra.

Erről egyébként hatoldalas összeállítást ad a 168 Órában Krug Emília és Pungor András. Az összeállítás kiinduló pontja az a botrányos esemény, ami a Nemzeti Választási Irodánál zajlott, ám írásunkból kiderül: ennél többről van szó. Most az a fő kérdés, miképp reagál az ellenzék, a magyar társadalom és az Európai Unió Orbán népszavazási ötletére. Az írás címe: Bicepszdemokrácia.

Orbánék referenduma egyébként visszafelé is elsülhet, mert bár a nagy többség elutasítja a menekülteket, a társadalomban egyre nő a Fidesz-kormánnyal szembeni elégedetlenség. Erről cserélnek eszmét a 168 Óra internetes vitafórumának résztvevői.

Miközben uniós forrásból soha nem látott mértékben eurómilliárdok ömlenek a magyar gazdaságba, az ország jobban le van maradva Európától, mint közvetlenül a rendszerváltás után. A lemaradás okairól Chikán Attilát, az első Orbán-kormány gazdasági miniszterét kérdeztük.

Kormányzati körökből érkezett a hír, hogy tervek szerint a középiskolákban nem lesz többé filozófiaóra, helyette horgászatot tanítanak majd. Gábor György filozófus lapunknak adott interjújában így reagált: A Fidesz és a holdudvara irtózik mindentől, ami egyéni. Az individuumtól félnek, mert az nem uniformizálható. A filozófus keményen fogalmaz: „Ahogyan az Orbán-éra közpénzekből felépíti saját klientúráját, az fosztogatás. Rablás az is, hogy az önálló gondolkodást korlátozzák.”

Közreadjuk Solymosi Frigyes írását, amelyben egyebek mellett Klinghammer professzor elhíresült nyilatkozatára reagál, és a szerző – aki maga is akadémikus, a Nemzeti Kör tagja – írásának azt a címet adja: Érdemes-e tüntetni?

Kérdezhetnénk azt is, érdemes-e sztrájkolni. Hétfőn ugyanis rendben lezajlott az a sajátos demonstráció, amelynek jegyében az arra fogékony szülők a pedagógusok melletti szolidaritásból nem vitték iskolába a gyereküket. Az „osztálylétszám” nagyjából fele maradt otthon. Részletek Lampé Ágnes riportjában, amelynek alcíme: Igazolt hiányzások.

Nagyítás című rovatunkban Keleti Éva, a kiváló fotóművész búcsúzik a kétszeres Kossuth-díjas nagyszerű színésznőtől, Psota Iréntől.

A budapesti Katona József Színház most mutatta be a Bihari című darabot, amelyben a szerző, Ménes Attila Tar Sándor életét dolgozta fel. Tar Sándor kiváló író volt, de amúgy a III/III-as államvédelmi osztály egyik legbuzgóbb ügynöke. Az Ügynökjelen című interjúban Ménes Attila elereszt egy sokat sejtető, fájdalmas mondatot: Máig nem tudhatjuk, hogy a III/III-as ügyosztály alkalmazottai miként szóródtak szét a társadalomban.

Beszélgettünk Lukáts Andorral, aki Szombathelyen rendezte meg A mi osztályunk című drámát, amely valós események alapján mutatja be, hogy a fasizálódó diktatúrában miként válhatnak gyilkossá és áldozattá az egykori jó barátok. Lukáts Andor azt mondja: A közönség pontosan érti, hogy a gyűlölet és a kirekesztés jelenlévő problémák.

A szegedi teátrum főrendezőjével, Keszég Lászlóval hasonló témáról beszélgettünk. Tőle is idézek egy mondatot: „Ma az egyént csak a humánummal átitatott műveltség védhet páncélként az őrületes történésekkel szemben.”